-Mit szólsz, Gábor, ez a hajó hogy elment…
-Hát, igen, Főnök ezt jól…
-Gábor.
-Parancsolj, Főnök.
-Te valamit nem értesz. Amikor én téged megszólítalak, akkor én nem téged szólítalak meg, hanem saját magamat. Ha te jóban szeretnél lenni velem, akkor figyelj arra, hogy amikor mi ketten beszélgetünk, akkor te hallgass!
-…
-Na, ezaz. Látom értelmes ember vagy. Elmondom akkor neked röviden, hogy miért is vagy te ezen a körön belül.
Szóval az van, Gábor, hogy ez az ország addig nem lehet az enyém, amíg földig le nem rombolom. Itt kicsit nekem nem szabad nyerni, mert akkor mindenféle hülyékkel leszek kénytelen együtt kormányozni. Most mondd meg őszintén, hát hiányzik nekem az, hogy a Heti hetes majmai rajtam köszörüljék, meg az olyan hülyéimen, mint ez a Grespik? Ugye, hogy nem! És én addig nem fogok nyugodni, amíg az üszkös földig fel nem perzselem ezt az országot.
Persze, igazad van neked, hiszen tanult emberként illik is tudnod, hogy egy válságba jutott országban hirtelen megerősödnek a szélsőségesek. És én ezt az országot tengermély válságba akarom juttatni, mert hidd el, egészen egyszerűen esélyem sincs másként arra, hogy olyan 15-20 év egyeduralmat megszerezzek. Pár év és akkora lesz itt az elégedetlenség, hogy a következő választáson a vállukon visznek az emberek a diktátorkoronázó helyre. De ha nem a következőn, akkor eggyel később, én türelmes ember vagyok.
Türelmes, de nem hülye. Most gondolj bele, Gábor, ott állok kezemben a győzelemmel, és hiányzik nekem egy erős, hiszterizált és kontrollálhatatlan szélsőség? Nem hiányzik, helyesen gondoltad. Kéne nekem egy ügyes, okos, agilis fiatalember, aki képes lenne ezeket a szélsőséges indulatokat okosan meglovagolni és élére állva ezeknek az erőknek mintegy irányt is szabni nekik. Ez egy roppant nehéz munka, hiszen egy ilyen vezetőt apránként, lépésről lépésre kell felépíteni. Legelőször is fokozatosan el kellene távolodjon tőlem, az nem baj, ha az elején még segítem őt, hiszen minden szélsőségesnek voltak eleinte támogatói, akiket aztán hatalomra jutva…, na, de ez most mellékes, szóval úgy nézzen majd ki a dolog, hogy eleinte barátilag viszonyulunk egymáshoz, de idővel eltávolodunk.
Majd amikor már csak az általam felgerjesztett szélsőségek fogják a hatalmamra az egyedüli veszélyt jelenteni te pont akkorára fogsz a csúcsra járatódni. Na, akkor kell majd neked a lehető leglátványosabban tenned a semmit, tudod te azt jól, csomó szimbolikus szarság, kis masírozgatások, zászlóégetés, mindenféle népszerű hiszti, de közben folyamatosan tartod velem a kapcsolatot. Nem nagy ügy, ha szerencsénk van egy-két év alatt vissza fogom építeni amit leromboltam, ettől a szélsőségekre fogékony tömegek megnyugszanak, és ki tudja, talán a következő választásokon már te, mint az én koalíciós partnerem fogod végre kiváltani ezt a barom Zsoltit. A pártodat meg szépen leszalámizzuk, ez nálunk már rutinból megy.
Gábor, ez egy iszonyúan nehéz küldetés, de nagy a jutalma is. Gondolkodj már el, itt állsz 24 évesen, alig nőttél ki a zázrivecz korból, miben reménykedsz? Mit szeretnél, életed végéig töritanár vagy termékmenedzser lenni? Na ugye! Belefeccölsz tíz-tizenöt év munkát, de utána benne vagy a tutiban! Igent mondasz? Helyes. Még egy utolsót kérdeznék tőled, de erre most kivételesen válaszolnod is kéne. Gondolom feltűnt neked, hogy ezt a beszélgetésünket videóra rögzítem. Nem vagy buta gyerek, nem gondolhatod azt, hogy nekem ez a mosolyalbumomba kell. Ugye tudod mi lehet a célom ezzel a videofelvétellel?
