Nagy igazság ez, Majtényi úr, s hálából adok én is egyet cserébe: sokkal jobb tüntetéseken hazugságokat ordibálni a mikrofonba, mint megdögleni egy polgárháborúban. (Bayer Zsolt, ma)
Ceausescu kutyái voltak ilyen magabiztosak 89-ben. Bayer mögött még ott áll a hűséges testőrből "terrorelhárító" parancsnokká avanzsált Hajdú tábornok, Szájerné bírósága, Polt ügyészsége, még kinyitják az Operát nekik, ha meg akarják ünnepeltetni magukat, még van házi televíziójuk, hogy üres utcákat mutogasson a tüntetés alatt, még van Szalai Annamáriájuk, aki eltakarítja az ellenzéki médiát. Még áll a kétharmad, rendületlenül.
Vajon Lévai Anikónak eszébe jut-e a sárga Dacia, Targoviste, és az az utolsó perc a falnál. Mert vannak más metaforák is, vannak sárgadáciás metaforák is, nemcsak polgárháború és megdöglés. Valami szörnyű egészen biztosan eszébe juthatott Lévai Anikónak.
Nem, nem lesz erőszak és nem lesz polgárháború, Lévai Anikó jólétben és békességben fog megöregedni. Minden más kimenetel elfogadhatatlan. Még az is elfogadhatatlan lenne, ha Bayer Zsoltot agyonvernék.
És abban sem hiszek, hogy az utca dönti meg Orbán Viktor alkotmányos diktatúráját.
Egy nap egy oligarcha felhív egy másik oligarchát. Aztán egy harmadikat. Leülnek és néznek maguk elé. Fél szavak nélkül is megértik egymást. Valaki, aki ma ott ül Orbán Viktor mellett a kormányüléseken, aki ott volt vele az Operában, aki szemben állt a tömeggel, kap egy telefont. Aztán egy másikat. Egy idősödő német hölgyét, egy francia úrét, az is lehet, hogy egy nagy fehér házból hívják fel.
Az utcák üresek lesznek. Bayer Zsolt éppen a zsidók felelősségéről ír valami pattogósat egy fél üveg whisky mellett. És akkor nem lesz polgárháború. Csak egy rövid bejelentés. Majd írunk róla posztot, és elemeznek az elemzők.
Egy nagy asztalt mutatnak. Olyan embereket, akik ma még egymást torkát vágnák el. Senki sem mosolyog. Komoly arcok, komoly szomorú arcok. Mert nem lesz senki sem nagyon boldog. Ami menthető, azt még érdemes lesz megmenteni, de kitörő örömre már senkinek nem lesz oka, hosszú-hosszú ideig. Elfogynak a szavaink, értéküket vesztik, új szavak még nem lesznek.
Bayer Zsolt pedig végre megihatja a whisky másik felét, és eljuthat oda, ahová való, az asztal alá.
