A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Régi idők focija

Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly: Királyok, hercegek, grófok, MLSZ 2011- könyv a 110 éves magyar futball tiszteletére

2011.12.13. 18:31 | Medvegyev | 5 komment

Címkék: focitörténelem könyvszemle

1938. június 19-én Magyarország válogatottja 4-2-re vesztett a III. világbajnokság döntőjében Olaszország ellen. 1986. június 9-én csapatunk a franciák elleni 0-3-mal a csoportmeccsek után elköszönt a XIII. VB-től.

Ez a két történet fogja keretbe Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly időutazását a magyar futball múltjába. Némi csavarral persze, mert 38 csodája, a méltó kezdés után visszább is tekintenek, egészen a hőskorig.

Királyok és elődeik

Amikor pl. Hajós Alfréd játékosként, bíróként és szövetségi kapitányként is szolgálta a foci ügyét.

Amikor az Osztrák-Magyar Monarchia két fele jóformán csak egymással meccselt.

Amikor a karikalábú Schlosser Imre rugdalta tömegszám a gólokat.

Amikor Schaffer Alfréd lövései elől inkább félreálltak a kapusok.

Amikor Európa legelegánsabb hálóőreként Zsák Károlyt tisztelték.

Amikor 24-ben 3-0-ra kaptunk ki olimpián Egyiptomtól, mert kudarcok akkor is voltak.

Amikor 29-ben a Fradi Montevideóban verte a kétszeres olimpiai bajnok uruguay-i csapatot, mert sikerek 38 előtt is voltak.

A szerzők nem szimpla focitörténetet írnak. Kortörténetet is. Történelmet. Okosan válogatnak a jellemző tények között.

Hogy pl. miért nem lehetett magyar futball-profizmus a 20-as években az akkori politika ellenében?

Hogy a korabeli mintakapitalista, Aschner Lipót hogy építette fel a 30-as, 40-es évek nagy Újpest-jét, mondván, inkább meccsen,mint kocsmában akarja látni a munkásait. Hogy Dietz Károly, a 38-as VB-kapitány 19-ben rendőrparancsnokként felelt Kun Béla letartóztatásért és hogy többek között ezért is lehetett focikapitány.

Hogy Erdély visszacsatolása meghozta a 40-es években az első vidéki bajnokot. A Nagyváradi AC játékosai közül többen játszottak a magyar és a román válogatottban is, a jobbszélen (!) meg az ifjú Lóránt Gyula rohamozott.

A könyv hármas tagolást követ: a kezdetek után mutatja be a királyokat, két VB-döntő ezüstérmeseit, ami különösen a mára nagyon elfeledett 38-asok miatt fontos.

Volt egy csapat, ahol a balhátvéd Bíró Sándor villamost vezetett, ahol a középcsatár Turay József kenyeret sütött, ahol a legismertebbnek számító Sárosi dr. jogászként is jól helytállt egy vállalatnál.

Egy csapat, amelyet felforgattak az olaszok elleni döntő előtt, mert fontos volt a sport(?) barátság. Az 54-es történet jóval közismertebb, itt a háború utáni újrakezdés, a sportpolitikai háttér kibontása, a kor irgalmatlan terrorja joggal kapott nagyobb hangsúlyt.

És persze a nagy diadalok, a helsinki arany, a 6-3, a 7-1, a római stadionavató, a 100. osztrák-magyar, a svájci VB- a csodaévek.

(A királyi fejezet Dénes Tamás és Hegyi Iván munkája)

Hercegek és a Császár

1958-ban színre lép Albert Flórián, a széthullott Aranycsapat helyén új gárda szerveződik. Az apák és a nagyapák generációja leginkább őket láthatta győzni és veszteni.

A hercegi fejezet sokat elmond a 60-as, 70-es évek mindennapjairól. A 80-90-100 ezer fős válogatott meccsekről. A konkurrenciaharcról, amelyet a meccsek vívtak a születő Illés-Omega-Metró trióval, meg az egyre izmosabb mozikínálattal Wajdától Felliniig.

A kor vidéki csapatairól, ahonnan szinte lehetetlen volt bekerülni a válogatottba, hiába volt bajnok a Győr, bronzérmes a Tatabánya, hiába szorongatta a pestiek torkát a Salgótarján, a Diósgyőr, a Pécsi Dózsa.

Mesél a korabeli alacsonyabb osztályokról is. De külön fejezetet szán a kupáknak, amikor Pesten járt a Liverpool, a Leeds, a Manchester, a Bilbao, a Bologna, a Celtic, a Fiorentina, a Benfica, az Inter. Amikor a BL elődjében 58-ban a 4 között küzdött és legalább itthon győzött a Vasas a Real ellen (a visszavágón Madridban Puskás is játszott). Amikor szintén a BEK legjobb 4-e között 65-ben 70.000 szurkoló nézte a Győrt Eusebioék Benficája ellen a Népstadionban.

Amikor 64-ben KEK-döntős volt az MTK, 65-ben VVK-t nyert a Fradi, amikor két egymást követő évben európai kupadöntőt játszott és vesztett két különböző magyar csapat (FTC-1968, Újpesti Dózsa-1969).

Amikor angolok, brazilok, spanyolok ellen válogatott szinten eséllyel játszhatott és győzni is tudott a VB-k csoportkörén mindig túljutó válogatott.

Amikor az akkor még 4 csapatos döntővel záruló EB-ken 2-szer is ott voltunk.

Amikor 12 év alatt 4 olimpián 4 érmet nyert a csapat és abból kettő arany volt.

A fejezet nem tagadja, ebben a generációban még több volt. Eljátszik a gondolattal, mi történt volna, ha már akkor is van profizmus és külföldi szerződés, hol léphetett volna pályára Albert, Sándor, Farkas, Göröcs, Mészöly, Tichy és a többiek-mire vihették volna és általuk meddig juthatott volna a válogatott.

Beszél a bukásokról is, a hazai nézőtereket lenullázó 69-es marseille-i vereségről, a kimaradt VB-kről, az EB-döntőkbe jutást elrontó kihagyott helyzetekről és 11-esekről.

Talán a legérdekesebb az a fejezet, amely a kapitányok válogatási elveit, a válogatott hullámhegyeit és hullámvölgyeit elemzi. Csak sejteti, hogy 62-ben a VB-döntő, 64-ben az EB-finálé, 66-ban a világbajnoki 4 közé jutás benne volt még a csapatokban.

(A hercegi fejezet Lakat T. Károly munkája)

 

Grófok és kortársak

Mindazt, ami 1974, Albert búcsúja és 1986, a mexikói bukás közt történik, jóval nehezebb összefoglalni.

Ez a fejezet a felütésben elmondja a lényeget: a 66-os nagy Vasas (sztárjait nem számítva) nem volt jobb képességű együttes a 77-es bajnokcsapatnál, csak éppen többet hoztak ki magukból.

Lassan elfogy a muníció: 75-ben a Fradi, 85-ben a Vidi okoz tomboló örömet egy-egy KEK és UEFA-döntővel, az áldozatok közt előbbinél a Liverpool és Crvena Zvezda, utóbbinál a Manchester United és a Paris Saint-Germain.

De olimpián és EB-n 74 és 86 közt nem látunk magyar csapatot.

A VB-k külön vonulat ebben a fejezetben, A szerző kiválóan érzékelteti, hogyan tud 78-ban, 82-ben, 86-ban egy ország megörülni a selejtezők sikereinek, hogyan szeretik meg Nyilasi, Törőcsik, Détári, Kiprich játékát.

Hogyan hisszük el újra és újra: most sikerülni fog. Aztán nem és nem.

Így maradnak a bajnokságok jó meccsei, ahogy Fazekas öt góljával a Dózsa 8-3-ra veri a Fradi 76-os bajnokcsapatát, ahogy Tichy 25 év után bajnokot csinál a Honvédból, ahogy önálló értékké válik a kettős rangadók nagy nézőszáma.

És a kapitány-keringők és balsorsok: Baróti, Kovács Ferenc, Lakat, Mészöly, Mezey. Egy-egy külön emberi dráma.

Aztán Irapuato óta a néma csend…

(A fejezet Hegyi Iván munkája)


 

Ez a könyv sokat tud a történelembe vetett magyar futballról, az idők változásáról, a siker, a bukás, az újrakezdés lélektanáról. Elismerés a szerzőknek.

A könyvet az MLSZ adta ki, kivételesen igényes képanyaggal, reprezentatív kiállításban. Nemcsak sporttörténelemről szól. Nemcsak futball-drukkereknek ajánljuk.

süti beállítások módosítása