Az előző számban fedeztük fel Pályi György művészetét, de éppen csak ízelítőt kaphattunk költeményeiből. Úgyhogy ismerjük meg újabb oldalairól is ezt az ezerarcú poétát!
Pályi György: Feladatunk
Megmaradnunk magyarnak
Megmaradnunk embernek
Ellenállni Júdás pénznek
s a viharos szeleknek
Ez a feladatunk
hiszem nem is kevés
Földi jutalmunk
lesz a megfeszíttetés
Lelőnek majd minket
vagy akasztanak fára
Cipeljük keresztünk
a Magyar Golgotára
Pályi György: Uram irgalmazz!
Palesztin városok falvak
Vérben és romokban
Meggyilkolt gyerekek
Fekszenek a porban
A vér és a könny ömlik
Ismét patakokban
A bosszú népe tombol
Gyilkol szakadatlan
Lépj közbe Istenünk!
Bízunk irgalmadban
Pályi György: Vessétek le papi ruhátok!
A harminc ezüstöt megkaptátok
Krisztus Urunk helyett gyilkosait magasztaljátok
Atyánk helyett a Sátánt szolgáljátok
Keresztünket sárba tiportátok
Vessétek le papi ruhátok!
A pokol örök tüze vár rátok
Pályi György: Doni ballada
Mint győztes sereg indult el
Egy szép nyári napon
Vert sereggé vált
Csúf téli alkonyon
A Donnál állt már
Nagy büszke seregünk
Mégis egy újabb
Háborút vesztettünk
Sok-sok anya szenvedett
Kiknek fia ott veszett
Még ma is könnybe lábadó szemek
Az én fiam is ott veszett
Nagyon szörnyű volt
Mert szörnyű a halál
Szegény ifjak teteme fölött
Egy kereszt sem áll
Gyászba borult az ország
Sírtak szeretteik
A fiaikat, férjeiket még
El sem temethetik
A Donnál ért véget életük vonala
Ezt nem felejtheted soha
Ne feledd, kik a gyilkosok
Kik ma az elnyomók
Vannak anyák, asszonyok, gyerekek
Kiknek fia, férje, apja ott veszett
Kik sosem lesznek boldogok
Gondoljátok meg Magyarok!
Helyesírása, központozása mindvégig az eredeti...
