A Megújul a magyar tanügy elnevezésű országjárás eddigi tapasztalatait firtató kérdésre válaszolva Hoffmann Rózsa azt mondta, hogy a várható változásokról szóló fórumokon még nem találkoztak "erős kritikai hanggal".
Szóval kedves Rózsika néni, baszodalásan, nekem kurvára tele a tököm veletek. Szétbassza az agyamat az, hogy én amióta vagyok szinte semmi mást nem csinálok, csak élvezem ezt a permanens átmenetet, hol a kapitalizmusból a szocializmusba, hol a szocializmusból a kommunizmusba, hol pedig retúr, egyik lábam még itt, a másik már ott, a tököm szakad szét a több évtizedes terpeszállástól. És tudod mi basz fel a legjobban, aranyanyám? Hogy akármerre is mutat ennek az átmenetnek az iránya egy dolog atomstabil marad: hogy, hogy nem, de oda is, vissza is valahogyan mindig ti álltok az egésznek az élén, ti irányítanátok! Ha az átkosban körülnézek kicsit ki a faszomat látom a komcsi pártban és a komcsi minisztériumban szopni hegyesre a szocializmust? Téged, Rózsikám drága, téged, cseszd meg. És ma ki a legkeresztényebb-legnemzetibb-legantikomcsibb hatalom hívőkereszténynemzeti atyaúristenfasza oktatásügyileg? Már megint te, Rózsika drága, hogy marná ki a bokádat egy tonna Erős Pista.
Tele a tököm azzal, hogy nyolc évig vertétek a nyálatokat mint afféle monomániás hülyegyerek, köpködtetek mindenre, okkal és ok nélkül, és még magatokkal is elhitettétek, hogy a ti zsebetekben a bölcsek köve, ti szarjátok a mindentjobbantudást, és ha végre öletekbe pottyan a hatalom, akkor lesz itt forradalom, kidobunk mindent, ami eddig volt és jöttök ti a sok eszetekkel! Emlékszel mit mondott a gazdád még a választások előtt? Hogy iziben le kell zavarni a szükséges változtatásokat, mert az embereknek görcsbe állt a lába ettől a rengeteg terpeszállástól és szeretnének már végre nyugodt, békés hétköznapokat. Ehhez képest mi lett? Eltelt másfél év és lószart se látszik itt semmiféle konszolidáció, ténferegtek mint kezdő buzi a gőzben, szétbasztok lassan mindent, ami látszatra még működne ebben a kibaszott országban, és álltok az általatok előidézett káosz kellős közepén afféle Mekk Elekként, tán már a rádöbbenés után, de még a megkergetés előtt.
Tudod, Rózsika drága, az erős kritika nem a tervezeteteknek kéne szóljon, mert a lófasz sem tudja már errefelé, hogy mit kéne és hogyan, hanem magának az eljárásnak. Annak, hogy ti, akik a leszopott fasznak valahogyan mindig a boldogabbik végén voltatok, ha komcsi volt az a bráner ha nemzeti-keresztény fel sem bírjátok fogni, hogy mennyire idegesítő egy átlagembernek, egy olyan átlagembernek, aki nem a hozzád hasonló pályákat futják be, hanem sokszor kínkeservvel, napi 16 óra munkával, szopva-szenvedve, egészséget beáldozva próbál meg tisztességgel felnevelni és kiengedni ebbe a kibaszott életbe kölköket. Baszki, ha rátok lenne bízva még azt a rohadt kilenc hónapot se bírná nyugodtan kihúzni a gyerek az anyja hasában, mert átlag háromhavonta azt a folyamatot is átszerveznétek, elbasznátok, majd ugyancsak ti nekiállnátok, hogy most aztán majd megreformáljuk!
Nem tudom, megvan-e, de ha nem, akkor elmondanám, hogy egy gyereket már évekkel az érettségi előtt célszerű elkezdeni noszogatni, hogy babám, ébredjen már benned valamiféle érdeklődés, mert szar dolog ott állni a ballagáskor és vakarni a butát, hogy na, akkor most mi a francot is kezdjek magammal? Ti éppen hogy a prudens, előrelátó szülőket basszátok pofán ezzel a végtelenül cinikus forradalmatokkal, azzal, hogy nem hogy évekre, de lassan már napokra előre se lehet tervezni! Hát hogy a lófaszba motiváljam a gyerekemet olyan környezetben, amikor egyik nap még azt szivárogtatjátok ki, hogy nem is indíttok államilag finanszírozott jogászképzést? Baszdki, Rózsikám, és ezt fogjad olyan kemény kritikának, mint amennyire kemény a fagyott kutya lába, én akármerre forgolódok mindenhol azt látom, hogy évekre előre terveznek szülők-gyerekek, mennek szorgalmasan nyelvvizsgázni, mert kell a többletpont, készülnek a mindenféle emelt szintű érettségikre, különórák, hasonlók, a szülők pedig veszik számba a családi ezüstöt, osztanak-szoroznak, hogy ki bírják-e valahogyan szorítani a rávalót, izgulnak, hogy lesz-e kollégium, mert akkor talán fussa majd, szóval alapjáraton is sistereg a fej, és akkor jössz te azzal az aranyos kis száddal, és a képünkbe mondod, hogy nem nagyon hallottál erős kritikát. Ha a lófasz átjárná a süket füledet Rózsikám, akkor talán meghallanád, már ne is haragudj.
Szemét, cinikus dögök vagytok, azok voltatok komcsi korotokban is, azok vagytok most is, és nekem kezd kibaszottul elegem lenni belőletek. Utálom az erőszakot, utálom a ribilliót, nem szeretem a forradalmakat, de ha mégiscsak eljönne az az idő, amikor benneteket az általatok összebaszott és rosszul abortált szélsőjobboldali csőcselék nyolcágú faszkorbáccsal verne ki az országból istenuccse’ tapsolnék. Eddig úgy gondoltam, hogy azért miután kitapsoltam magam kicsit szégyenkeznék is az örömködésem miatt, de ez mára már elmúlt. Mondjatok még pár ilyen jó poént, lássuk, mit bírtok még kiprovokálni belőlem, lássuk, mekkora az az állat, amelyik bennem (és minden emberben) lakik, mire lenne képes ez a fenevad, ha szétkúrnátok a maradék kis gátat is az évtizedek óta feltörő erős kritikai hangok elől?
Utóirat: örömhír, Rózsikám, örömhír, hogy már a gyerekeim is kezdenek benneteket megkedvelni. Nagyon. Nem tudom, mondtam-e, de 2014-ben már ők is szavaznak, mit tippelsz, rátok?
