Amikor megszületett, Európában öt meghatározó monarchia létezett: a török, a német, az orosz, az angol és az osztrák.
Aztán elkezdődött a Nagy Háború, ahogy az öregek hívták. (Nem tudhatták, hogy lesz még majd egy nagyobb)
4 éves volt, amikor apját, IV. Károlyt császárrá és királlyá koronázták.
Már a koronázási ünnepségen kinyilvánította kormányzási programjának legfontosabb elemét:
Mindent megteszek, hogy a legrövidebb időn belül véget vessek a háború borzalmainak, s hogy a háború ne követeljen még több áldozatot, s hogy visszaszerezzem népeimnek a béke olyannyira hiányolt áldásait.
Még ellenségei is elismerték, hogy mindent megtett a békéért. Anatole France írta róla:
Károly császár volt az egyedüli tisztességes ember, aki a háború alatt vezető tisztséget töltött be. Egy szent volt, és senki sem hallgatott rá. Őszintén akarta a békét, s ezért a világ megvetette. Egy csodálatos lehetőség volt, ami elveszett.
A háború szomorú véget ért, mire mindenki békét kötött mindenkivel, az öt koronás uralkodóból egy maradt. Nem volt többé se szultán, se cár, császárok és királyok tűntek el a süllyesztőben.
Új neveket tanult a világ.
A központi hatalmak elbuktak a háborúban.
És jaj a veszteseknek. Meg a bűnbakoknak.
Ausztria parlamentje 1919-ben megvonta a Habsburg-ház tagjainak uralkodói címeit és jogait, kitiltotta őket a Köztársaság területéről, a visszatérést lemondó jognyilatkozat megtételéhez kötötte. A törvény a ház teljes vagyonát az állam javára elkobozta.
1921-ben két királypuccs után, az antant nyomására a magyar Országgyűlés megszüntette Károly uralkodói jogait és trónfosztotta a Habsburgokat.
1922-ben Károly és Zita királyné viszontláthatták gyermekeiket, így Ottót is, Madeira szigetén. Itt jelölte ki tartózkodási helyüket az antant. Nem sokáig voltak együtt.
Károlyt áprilisra elvitte a spanyolnátha.
A családnak az osztrák törvények miatt semmi pénze nem maradt. Zita megszülte nyolcadik gyermekét, eltemette férjét.
Élete végéig gyászruhában járt. 96 évet élt.
Ezek a gyermekkori tények határozták meg Habsburg Ottó életét.
A visszatérés politikai ambíciója és az elvi tisztesség együtt, egyszerre volt jellemző rá.
1930-ban, 18 évesen lett a Habsburg-ház feje. Ugyanebben az évben tett érettségit magyarból.
A koronás fők helyett addigra megint új neveket tanult meg a világ: Sztálin, Hitler, Dolfuss és az ausztrofasizmus.
1935-ben Kurt Schuschnigg osztrák kancellár kormánya tárgyalásokat kezdett Ottóval a monarchia helyreállításáról.
A váratlan fordulat oka Hitler volt. A gyanítható Anschluss megakadályozásának egyik módozata a Habsburgok visszahozatala lehetett volna.
Hitler Berlinbe kérette a trónörököst. Ő pedig nem utazott oda.
Az Anschluss katonai fedőneve Otto volt. Talán nem véletlenül.
Hitler személyes utasítása (Führerbefehl) alapján 1939-ben a Habsburg-Lotaringiai-ház teljes vagyona kártalanítás nélkül a Német Birodalom részét képező Ausztria Tartományra szállt.
Ottó az USÁ-ba ment. Roosevelt közvetlen környezetében dolgozott.
A Habsburg-főhercegek közül hárman beléptek az amerikai hadseregbe.
A háború után a Habsburg-ház feje Közép-Európa szovjet gyarmatosítását élete tragédiájának nevezte.
1955-ben a Szovjetunió kormányának kifejezett követelésére az 1919-es Habsburg-törvény bekerült az osztrák államszerződésbe is, annak elválaszthatatlan részeként.
'56 októberében a trónörökös spanyol kapcsolatait igyekezett mozgósítani az ENSZ-ben a szovjet beavatkozás megakadályozására.
1960/61-ben a Habsburgok Zita királyné kivételével elfogadták az őket sújtó 19-es törvényt és aláírták lemondó nyílatkozatukat.
A parlamentnek ez sem volt elég, szocdemek fogtak össze kemény jobboldaliakkal a hazatérés ellen, bírósági döntés kellett ahhoz, hogy 1966-ban, négy évtized után Ottó Ausztria földjére léphessen.
Magyarországra is visszatérhetett, csak itt nem 40 év kellett hozzá, hanem 72. Hosszú az út 1916 és 1988 között.
Nem lett sem császár, sem király, de láthatta politikai ellenfelei vesztét: Hitler bukását, a kommunizmus összeomlását.
Megélhette apja 2004-es boldoggá avatását.
Köztiszteletben álló személyiség volt, lélekben fiatal, a bal-és jobboldali populista diktatúrák elvi ellensége-senki nem gondolhatta a Múlt Kísértetének.
Nyugodjék békében!
