Matolcsy György "drasztikus bürokráciacsökkentő" programot jelentett be, mely augusztus végéig mintegy 500 milliárd forinttal csökkentené a vállalkozások terheit.
"A magyarországi vállalkozások bürokratikus terhei jelenleg 3000 milliárd forintot, a bruttó hazai termék (GDP) 10,5 százalékát teszik ki. Ebből mintegy 2000 milliárdos terhet nevezett fölöslegesnek a nemzetgazdasági miniszter, ennek most a negyedét faragja le a kormány."
Hogy ez a 3000 milliárd forint hogy jött ki, arra egy támpontot találtam: Cséfalvay Zoltán, az NGM stratégiai államtitkára tavaly októberben egy kerekasztal-beszélgetésen azt mondta, hogy "A 2009-es adatok szerint a magyar cégek évente 2800 milliárd forintot fizetnek be a különféle hatóságoknak, ami megfelel a GDP 10,4 százalékának, szemben az EU-25-ök 3,5 százalékos átlagával".
Ez a szám (a GDP 10,4%-a) ránézésre hülyeség.
Ha nem tartalmazza az adókat és járulékokat, akkor azért, ha tartalmazza, akkor meg azért. Hangsúlyozni szeretném, hogy Cséfalvay a cégek által a hatóságoknak befizetett különféle összegekről beszél, tehát feltehetően a hatósági díjakról, illetékekről, talán az ehhez kapcsoló ügyvédi, közjegyzői, banki és tranzakciós költségekről. Értelemszerűen Cséfalvay száma eszerint nem tartalmazza a vállalkozások adminisztratív költségeinek zömét kitevő könyvelési, nyilvántartás-vezetési, pénzügyi, bérszámfejtési, munkaügyi és cégjogi költségeket, melyek jellemzően bérköltségként vagy vállalkozói díjként merülnek fel. Ezek a tételek nagyságrendekkel magasabbak a különféle hatósági díjaknál.
A GKI 2008-ban készített egy becslést a magyar vállalkozások adminisztratív terheiről. Megadták a módszertant is: első lépésben határozzuk meg a vállalati szintű adminisztrációs terhet, azaz az adminisztratív feladathoz szükséges időráfordítás szorozva az egységnyi munkaerőköltséggel szorozva a gyakorisággal plusz külső szolgáltatók költségei, mínusz a vállalat számára szükséges adminisztráció költségei. Ezt minden konkrét teher esetében az érintett vállalati kör figyelembe vételével nemzetgazdasági szintre aggregáljuk és kész. A GKI szerint ez az összeg 2008-ban a GDP 6,8%-át tette ki, azaz 1600 milliárd forintot.
Van egy, az NGM által közölt, ismeretlen módszertannal előállított 3000 milliárdos számunk és egy közzétett módszertan alapján számolt, intuitíve beláthatóan nagyobb kört lefedő 1600 milliárdos számunk. Hogy még bizarrabb legyen: Matolcsy nagyobb összeget nevezett feleslegesnek, mint amekkora adminisztratív kiadást a GKI összesen becsült. Mindkét szervezet ugyanazt az EU átlagot adta meg benchmarknak: a GDP 3,5%-át, tehát valószínűsíthetően ugyanarra az adatra próbáltak lőni.
Bármelyik adat legyen pontosabb, a magyar vállalkozások adminisztratív kiadásai érzékelhetően magasabbak, mint a környező országoké, a bürokratikus tehercsökkentés tehát egy üdvözlendő program. Annyira, hogy már 2007-ben elindított a kormány egy bürokrácia-csökkentő programot, amiből az lett, amit most látunk.
De mielőtt leszegett fejjel nekirohanunk a vállalkozások bürokratikus terheinek, egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy az, ami az egyik félnek teher, a másiknak bevétel. Akár a Cséfalvay-féle definíciót fogadjuk el, ahol a vállalkozások terhe egyúttal az állam bevétele, akár a GKI-ét, ahol a bevétel az adminisztrációs feladatot végző munkavállalóé vagy a könyvelő cégé, a "tehercsökkenés" jövedelemcsökkenést jelent egy másik gazdasági aktornak, így munkahelyeket, illetve állami feladatok finanszírozását veszélyezteti.
Jól van, semmi baj, azt a problémát majd kezeljük máshol, egy másik sajtótájékoztatón, még több megszo... málnaszörp, még több közmunka könyvelőknek, lépjünk túl rajta. Matolcsy szerint a program 1,2-1,3 százalék GDP-növekedési többletet eredményez, mármint a GDP csökkenésen felül, gondolom én.
Ami a bürokrácia-csökkentő program részleteit illeti, Matolcsy elmondta, hogy a szükséges lépésekről több hónapon keresztül 19 vállalkozói érdekképviselettel, civil szervezetekkel, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával és külföldi kamarákkal is egyeztettek. Biztos így volt, ha ő mondja.
A bürokrácia-csökkentést szolgáló lépéseket részletesen csütörtökön hozza majd nyilvánosságra a Nemzetgazdasági Minisztérium, de néhány intézkedést felsorolt a miniszter. Ismertette például, hogy 15 milliárd forintos megtakarítás származik majd az adófizetés és bevallások módjának egyszerűsítéséből. Az adófolyószámlák számát 50 százalékkal tervezik csökkenteni, egyszerűsítik az átutalásokat és csökkentik az adóbevallások gyakoriságát - jelezte.
Itt kezd gyanússá válni a dolog. A bevallások módját az adóhivatal nem önkényesen, kreatív módon szerkeszti meg, hanem az adójogszabály előírásait képezi le az űrlap nyelvére. Kétlem, hogy egyszerűsíteni lehetne bármelyik bevallást anélkül, hogy előbb az adójogszabályt egyszerűsítenék, például a kivételek szűkítésével. Erről azonban jelenleg nincs szó. Akkor majd rejtvényt fejtünk: hogy lehet úgy kitölteni a bevallást, hogy közben a jogszabálynak is megfeleljünk? Például sehogy, de nem baj, mert nem fognak bírságolni érte.
Másrészt az adófolyószámlák számának szinte semmi köze nincs a vállalkozások adminisztratív terheihez. A vállalkozások, akár multik, akár kkv-k, számítógépes rendszerben tárolják az adófolyószámlák adatait, melyekből az adminisztrátor többnyire pár kattintással ki tudja választani az utaláshoz szükséges számla számát. Semmivel sem csökken az adminisztrációs költség, ha az adminisztrátornak nem 12, hanem 6 elemű listából kell kiválasztania a megfelelőt.
Az adófolyószámlák összevonása kezdeti plusz költséget (időt) fog okozni a vállalkozásnak, amíg kitörli vagy átállítja a rendszerében a megfelelő adatokat, és még több időt, amíg kijavítgatja a hibákat, amiket eközben okozott. Ráadásul az igazán időigényes munka, az adófolyószámlák adóhatósággal egyeztetése még körülményesebbé válik, ha az egyeztetés egyik oldalán az adónemenként kiszámolt és könyvelt kötelezettségek állnak, a másik oldalán pedig az összevont adófolyószámlákra befizetett összegek. Ezt az ötletet tényleg egyeztették valakivel?
Az adatszolgáltatások ritkítása szintén dicséretes kezdeményezés, ha olyan adatszolgáltatásról van szó, amire az államnak semmi szüksége nincs. Ha mégsem, akkor az állam majd csodálkozva nézi, hogy miért nem képes figyelemmel kísérni, pláne kikényszeríteni a saját jogszabályi előírásait. Talán előbb azokat kellene kiegyelni, nem? Már így is túl sok bosszantó környezetvédelmi, szociális, munkabiztonsági, tűzrendészeti, archeológiai, közegészségügyi, transzparenciális, befektetővédelmi, esélyegyenlőségi, akadálymentesítési és fogyasztóvédelmi szabálynak kell megfelelni: kukába velük!
Az itt felsorolt tételek egy irreális összegből vállalt irreálisan magas cél mintegy tíz százalékát teszik ki, és feltehetően a legegyszerűbben megvalósítható, legnagyobb gazdasági hatású intézkedések eltúlzott hatásait tartalmazzák. Én ugyan nem látom, hogy lenne ebből megtakarítás, de még mindig van 450 milliárd forintnyi (esetleg 1950 milliárd forintnyi) játéktér, ahol bármi történhet, csak kisebb, pár százmilliós tételekből kell összehozni néhány ezer darabot.
Pont ez ne sikerülne?
