Időnként tájékoztatom az én anyámat arról, hogyan vannak a dolgok. Politikai ügyekben ezt sosem én kezdeményezem: tudomásul vettem, hogy ő az előző rendszer terméke, és ha meghallja a kommunista hívószavakat, hátracsapja a fülét, és felnyerít, mint a kiszolgált csataló. A járás már nehezére esik, de az esze fürgébb, mint a legtöbb fiatalé. Ezért aztán van tekintélye rendesen, úgyhogy ha jő a kampány, nem kell ajánló szelvények (nem, nem kopogtató cédulák: a kopogtató az, ami nálunk marad — azzal kopogtatunk be a szavazatszámláló bizottsághoz, hogy igazoljuk vele magunkat) után caplatnia: helybe viszik neki. Aztán, ha összegyűlik néhány tucat, csak felkerekedik, és beviszi a Fidesz stb. kerületi irodájába. Mert ezeket a demokratikus gesztusokat éppen olyan fontosnak tartja, mint én: valahogy ettől érezzük magunkat rendes embernek. (Már amennyire.) Remélem, látszik, hogy jól kijövünk: életünk fix pontjai közé tartozik, hogy megbízunk egymásban.
Tekintélye persze attól van, hogy naprakészen érti a dolgokat. Nemcsak azt tudja visszamondani, amit a tévében hall, de azt is, hogy az miért úgy van, sőt, azt is, hogy akkor miért nem ezt mondják róla a tévében. No persze az ember feje kápos, és egyébként is, ő aktívan soha nem politizált (részt vett az MDNP alapításában, mint egy a sok százból, és ezzel ennyi), én meg elég sokáig — szóval, ha nem ért valamit, akkor felhív. Aztán megbeszéljük.
Különösen érvényes ez a környezetvédelem ügyeire, mert annak jó része nekem szakmám, tehát vagy tudom, mik az érthető és pontos válaszok az ő kérdéseire, vagy azt tudom, hogy hol kell utánanéznem ezeknek, kit kell megkérdeznem hozzá. Aztán elmondom, hogyan vannak a dolgok, ő pedig tudomásul veszi. Tudja, hogy nem teszek hozzá annak érdekében, hogy égessem azokat a disznókat, akikre ő szavaz. Tudja, nem veszek el belőle annak érdekében, hogy előnyösebb színben láttassam azokat a disznókat, akikkel én vagyok egy pártban a szociknál. Csak a tények, és azokat mi nagyon tiszteljük. — A tények makacs dolgok — mondta annak idején Sztálin elvtárs, és ő ezt nagyon jól megtanulta; én meg hát mérnök vagyok, vagy miszösz. Szóval, ez az információáramlás zökkenőmentes, évtizedek óta stabilan működik — úgyhogy jöjjön az egyetlen eltérő eset.
"A Nemzeti Segélyvonal Alapítvány (NSV) október 5-én a 1752 telefonszámú adományvonalon gyűjtést hirdetett az ajkai vörösiszap tározók gátszakadása következtében kialakult katasztrófa károsultjai javára. Az akciót az alapítvány kuratóriuma 2010. december 1-től lezárta."
http://www.nsv.hu/Hirek/A-vorosiszap-gyujtesi-akcio-lezarasa-
Úgy október 8-a lehetett, amikor Jóanyám fölhívott. Nem az érdekelte, hogyan és miért történt — amint itt a blogon is olvasható, akkor erről még fogalmunk se volt (önhitten azt mondom, nem is lehetett). Kifejtette, milyen borzalmas is ez az egész (egyetértettünk, mint rendesen), tájékoztatott, hogy már egy csomószor hívta a segélyvonalat, és felszólított, hogy én is tegyek így. Mondtam neki, hogy eszem ágában sincs. Orbán Viktor bejelentette, hogy a katasztrófáért a MAL Zrt. felel, és az egészet vele fogják kifizettetni. — Nomármost ha a MAL fizet, akkor kinek gyűlnek az adományok? — kérdeztem, ő meg csak annyit mondott, hogy jé, tényleg, és abbahagyta a hívogatást.
Nomármost, ha valakit érdekel az adományok felhasználása, megtudhatja innen:
http://www.nsv.hu/Adomanyok-felhasznalasa/vorosiszap-katasztrofa
Némi kivonat:
Adomány összesen: 333.451.437 Ft
Az egyházi karitatív szervezeteknexétosztott 318 millió forintból a devecseriek egy Ford Transit kisbuszt kaptak. Olybá tűnik, a többit egyéb katasztrófák áldozatainak tették félre.
Felpanaszoltam én ezt Jóanyámnak, mire ő azt mondta, hogy így helyes! Emlékeztetett saját szavaimra, hogy a károsultakat úgyis kifizetik a MAL pénzéből, szóval, ami összegyűlt, az ezeknél a szervezeteknél biztosan jó helyen lesz. Én próbálkoztam afféle alapelvekkel, mint hogy ha én valakinek adom a pénzemet, akkor azt igazán nem szép másnak átpasszolni, de úgy tett, mint ha nem is értené, mi bajom nekem ezzel.
Mindenesetre ez a meccs még tart. Így például Bakondi György katasztrófavédelmi biztos január 6-án bejelentette, hogy a katasztrófa áldozatainak összegyűjtött magánadományokból a települések "fejlesztését, a vállalkozások beindítását segítik majd". Biztosak tehát szinte csak abban lehetünk, hogy nem a károsultak kapják.
Nekik mostanság egyébként is más dolguk van: leginkább költözködniük kell. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság pályázatot írt ki Devecserben, Kolontáron és Somlóvásárhelyen 250 ház bontására és 150 új építésére. A fővállalkozó január 12-én a VeszprémBer Zrt. lett nettó négy milliárd forintért. Végül több mint 300 ház bontását határozták el (csak Devecseren 262-t). A bontott építőanyagot szennyezettnek minősítették, megtiltották bármiféle felhasználását, és az egészet a Mal Zrt. tározójába szállítják.A tetőcserepeket is.
Az előző eset után nem is tudom, hogy erről tájékoztassam-e. Az én anyámat.
