Sokáig gondolkodtam, mivel emelhetné kedvenc rovatom az ünnep fényét, de egyszerűen nem találhattam alkalmasabbat Katona Lászlónál. Még megérhetem azt a napot, amikor az utcára vonuló tömegek az ő sorait skandálják — mi tagadás, úgy érzem, ez a pillanat napról napra közeledik.
Katona László: Példaképeink (Petőfi, Kossuth, Széchenyi)
I.
Mint üstökös tűnt fel
magyar Hazánk egén,
fényét kiadva
gyorsan el is égjen!
Petőfi Sándor
volt a mi híres költőnk,
Szabadságharcunkban
lett a nagy ihletőnk!
Hazájáért halt meg,
azért lángolt és élt;
milliók szívébe
oltotta a reményt!
Teljes szabadságot,
igaz békét akart,
világgá kiáltva,
„Ne bántsd a magyart”!
Hűen, szeretettel
zengte a himnuszát,
„A néppel a népért
tűzön-vízen át!”
Nem volt megalkuvó,
a népét nem hagyta:
idegenek ellen
az életét adta!
Ifjú éveiben
nem sokat tekergett;
csak egy lányt szeretett,
akit nőül is vett!
Szüleit tisztelte,
Anyját hőn szerette;
barátai pedig
rajongtak érette!
II.
Lángoló szíve volt
kedvelt Kossuthunknak,
fő irányítója
Szabadságharcunknak!
Szavára százezrek
jöttek katonának,
fegyverben szolgálni
szegény Hazájukat!
Grófok és mágnások
Kossuth szózatára,
adtak bőkezűen
a Haza javára!
Nem Kossuthon múlott
hogy a harcban nem nyert,
hogy népünk elbukott
két Császárral szemben!
Hazájától távol
kényszerült megélni,
de a nagy fájdalom
nem tudta megtörni!
Bejárta az USA-t,
egész Európát;
szenvedéllyel védte
Magyarország jogát!
III.
Tisztán áll előttünk
Széchenyi alakja,
aki Kossuth szerint,
„A legnagyobb magyar”!
Szive érzékeny volt
minden magyar szóra,
Szeme könnybe lábadt
a magyar nótára!
Dunaszabályozás,
Tudományok háza,
Gőzhajó és Lánchíd;
mind az Ő munkája!
Nemcsak szavaival
igért egy jobb létet;
de munkával, pénzzel
gazdagon segített!
Szabadságharc után
elméje elborult,
lelki egyensúlya
teljesen felborult!
Nem bírt ellenállni
a Császár dühének
vértanújává lett
a népe ügyének!
Hazaszeretetben,
jellemben, hűségben
vegyünk példát Róluk
nagy-nagy tisztelettel!
