Azt mondta Gyurcsány Fletó a Táncsics Alapítvány csütörtöki rendezvényén, hogy gazemberség az ország nevének Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatása. Nem konzultáltam erről az ügyről a többiekkel, de úgy érzem, kockázat nélkül jelenthetem ki: mi, Vincentek egy emberként utasítjuk el azt a szándékot. A lehető leghatározottabban nem értünk egyet vele, amint ezt többhelyütt, pl.:
http://orulunkvincent.blog.hu/2011/03/09/a_hulyek_alkotmanya#more2724154
jeleztük is. Ez az egész nem más, mint Orbán kedvelt "szimbolikus politizálása" és annak legjellegzetesebb elemeként az el-, illetve átnevezgetés egy újabb vadhajtása. Nem jelent se többet, se kevesebbet, mint hogy a fiúk annyira nem értenek ahhoz, amit csinálniuk kellene (államháztartás és nagy elosztó rendszerek reformja, piacképes munkaerőt termelő iskolarendszer kialakítása, a jogszolgáltatás igazsáxolgáltatáshoz közelítése stb. stb.), hogy bele se mernek vágni. Mutatni viszont nagy dolgok látszatát vágynak. No de hát írtunk már erről is eleget, mint például:
http://orulunkvincent.blog.hu/2010/12/24/title_1596605
De gazemberség, az nincs benne egy darab se. Gazemberség abban van, ha pl. valaki miniszterelnökként adókedvezményt ad a saját vállalatának. No az, az gazemberség.
Gyermekkorom egyik legkedvesebb vicce volt a tragédia mibenlétéről szóló:
Megkérdezi a tanító néni az iskolában:
— No, gyerekek, ki tudja, mi az a tragédia?
Síri csend, csak egy valaki nyújtogatja a kezét a hátsó padban.
— No, mondjad, Pistike!
— Tanító néni kérem, a tragédia az, ha döglenek a nyulaim.
— Ej, Pistike, nem jó ez. Ha döglenek a nyulaid, az baj, de nem tragédia. Tragédia például az, ha jön hozzánk Brezsnyev elvtárs repülővel, a gép lezuhan, és Brezsnyev elvtárs szörnyet hal. Érted már?
— Értem, Tanító néni!
— Jól van, Pistike...
A következő foglalkozásra szakfelügyelő érkezik, és a tanító néni villogni akar, úgyhogy bedobja újra a kérdést:
— No, gyerekek, ki tudja, mi az a tragédia?
Nyújtózkodás, minden rendben:
— Mondjad, Pistike!
— Tanító néni kérem, a tragédia az, ha ha jön hozzánk Brezsnyev elvtárs repülővel, a gép lezuhan, és Brezsnyev elvtárs szörnyet hal...
— Nagyon jó, Pistike!
— ... De ez nem baj. A baj az, ha döglenek a nyulaim!
Hát valahogy így van ez a Fletó gyerek is a bonyolultabb fogalmakkal: nem érti őket. Szépen példázza ezt a következő tézise is, amelyben azt állítja, hogy a kormánypártok alkotmánytervezetének elfogadása esetén Magyarország "helytartó által uralt állampárti köztársaság" lesz. Nem tudja. Egész egyszerűen nem tudja, mi az a helytartó. A helytartó (amint ezt maga a név rendkívül pontosan jelzi) olyan személy, aki valaki más helyét tartja, mivel az illető — egyéb elfoglaltsága, személyes alkalmatlansága, kiskorúsága, akadályoztatása mián vagy bármi egyéb okból — azt nem tudja vagy nem akarja betölteni. Helytartó tehát csak olyan rendszerekben létezhet, ahol az állami főhatalom letéteményese (akinek a helyét tartani kell) egyetlen, természetes személy. Az ilyen rendszerek legfőbb közös jellemzője, hogy nem köztársaságok. Köztársaságban helytartó nem lehet. Amikor műveletlen ember nagyot akar mondani, az többnyire nagy ostobasággá sikeredik — hallhattunk erre egy újabb példát. Van bőven, ezek miatt nem érdemes félbehagyni a játszadozást, és billentyűket püfölni — nincs benne semmi különös, nincs benne semmi pofátlan.
No de ami ez után még jön!
Gyurcsány a Széll Kálmán tervet is értékelte — na jó, jó, ettől ez még nem nagy durranás: értékeltük azt mi is, többhelyütt (meg még fogjuk is). Nem tetszett neki — nekünk se. Úgy vélte, arra nem a válság miatt van szükség, hanem azért, mert a kabinet az adótörvényekkel hatalmas lyukat ütött a költségvetésen — mi is így gondoljuk, de mindez csak felvezetés a nagy poénhoz: Gyurcsány annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy "ez nem az utolsó csomag", a szerkezeti reformok elhalasztása miatt szerinte újabb és újabb kiigazító programok fognak következni. Nos, ezt hallani attól az embertől, akinek főtanácsadóként, illetve miniszterelnökként nyolc éve volt (igen, nyolc: csak ő ezt nem töltötte ki, hanem bedobta a törülközőt, hogy a választók mást büntessenek azért, amit ő művelt velük) ilyen reformok kidolgozására, illetve kidolgoztatására, de egyetlen, még oly csekélyke izé se jött össze neki (nem: amint már jeleztem, Magyar Bálint ámokfutása nem volt reform!) — no ez már tényleg a pofátlanság csúcsa. Legalábbis ebben a műfajban én ennél nagyobbat még nem hallottam — Ti igen?
Hab a tortán: Fercsikénxerint nincs "annál ocsmányabb hatalmi cinizmus", mint hogy egy kormány a polgárok megkérdezése nélkül változtassa meg az ország nevét. Üzenem, hogy van. Ilyen például, amikor egy kormány a polgárok megkérdezése nélkül veszi el a fizetésük/nyugdíjuk 1/13-át, hogy a pancser tékozlásával okozott károkat ezzel csökkentse. No az — az tényleg ocsmány hatalmi cinizmus. Amikor pedig még arra is hivatkozik, hogy ez kényszerhelyzet, és sehonnan máshonnan nem lehetett elvenni, az talán már több is annál.