Maroz kolléga azzal állt elő, hogy nincs itten jókedv, összefogás és egyetértés. Pedig van. Például a kormány támogatottságában. És ebben magam is a többség tagja vagyok, az Orbán kormány ugyanis azt csinálja - és végtelen profizmussal -, amit most, a jelen körülmények között lehet és kell csinálni: semmit.
Miből gondolja bárki is, hogy a magyar gazdaságból lehet egy versenyképes valamit csinálni? Mindenki azt szajkózza, hogy így elkúrták meg úgy nem csinálnak semmit. Pedig hát nincs mit csinálni. Lehet ásni egy gödröt, és a kitermelt földet bele lehet hordani egy olyan gödörbe, ami nagyobb annál, mint amit kiástunk. Ennyit lehet csinálni, és ennyit csinál is minden kormány. Ezt a választók - a bölcs nép - is tökéletesen látják, de lehet hogy csak érzik. Mindenesetre támogatja a többség a kormányt, majd egy évvel a választások után is.
Reformok, ja. Nagyon remek reformokat lehet csinálni, ha valaki hajlandó a lelkére venni, hogy nem pár, hanem pár tízezer ember hal bele bármelyikbe. Sokkal kellemesebb úgy kormányozni, hogy mindenkinek kilóg a segge a gatyából, mint úgy, hogy bizonyos rétegek, csoportok, térségek egyszerűen csak éhen döglenek. A helyes és egyetlen értelmes politika jelenleg – és ebben a helyzetben -, ha a világon semmit se csinálunk. És ezt a Fidesz tökéletesen csinálja. Ja, hogy lopnak. Lopnak hát. Na és? Ha nem lopnának, több maradna nekünk? Egy fityfenét. Na jó, fejenként akár 3 forinttal is nőne a havi jövedelmünk. Tudomásul kell venni, hogy olyan vérnyomorban tengődő ország még nem volt a világon, amelynek a vezetőit ne baldachinos trónon, karénekelve hozta volna le a repülőről a svájci bankárszövetség. Mély sajnálkozással kell kijelentsem: reform csak roppant sok pénz elköltésével csinálható. Bagóért "átszervezést", "megújulást", nameg forradalmat lehet csinálni. Mivel pedig pénz nincs...
Hogy a Matolcsy elmebeteg lenne? Lehet. Na és? Se nem oszt, se nem szoroz, ki nem csinál semmit azon a poszton. Illés Zoltán, Szalai Annamária, Selmeczi Gabriella és Matolcsy György a nemzet szórakoztatásának kellékei.
Na de hogy miért is mondom mindezt. Hát azért, mert Magyarországon már nem sző abroszt senki. Abroszt nálunk csak szegnek. A magyar átlagbér megközelítőleg 600 euró. Tehát ha most áttérnénk az euróra, azonnal minden diplomás elmenne Ausztriába hullamosó segédnek, ami egy megbecsült, 800 euróval fizetett állás. De nem térünk át az euróra. Ebben is igaza van Orbánnak. Így legalább valami csekély befolyásunk legalább a hazai piacra van, végső menedékként bármikor bevezethetjük a jegyrendszert, ami szintén egyfajta valuta.
Na szóval. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar termelőmunkás munkahelyeken az elérhető 100%-nyi termelékenység 60%-át produkáljuk. Ebben benne van a hülye főnök, a gagyi gépek, a "beleszarok én ennyiért" melós egyaránt. Na most ha ezt a mutatót fel tudnánk turbózni 100%-ra, akkor lenne az átlagbér 750 euró. Az lenne ám csak a királyság, mi?
A nagy ellátó rendszerek reformja, meg még mi a bánatos kanavász nem kéne? Az egészségügy egy vicc itthon, de Nagy-Britanniában egy szemműtétre 18 hónap a minimum várólista idő, hát azért ennél még jobbak vagyunk. Már ha marad nálunk még orvos, aki nem csak a nagymamát látogatni jön haza Hamburgból. Mert amúgy hamar utol fogjuk ám érni Angliát. De oké, emeljük meg az orvosok fizetését európai színvonalúra. És eszközösítsük fel a kórházakat a Dr. House-ban látott színvonalra. Csak ezt valamiből ki kell fizetni. Miből?
És a többi ellátórendszer hasonlóan kilátástalan helyzetben van.
Mit lehet tenni? Például azt mondani, hogy mostantól a nyugdíjplafon 80.000 forint. Ebből éppen hogy éhen lehet halni, ha azt választja a nyugdíjas, mert választhatja azt is, hogy eszik, és megfagy, vagy kötött kardigánban eszik és gyógyszer hiányában elviszi az első megfázás. Létezik olyan kormány, amelyik ezt hajlandó lenne felvállalni? Kötve hiszem.
Meg lehet szüntetni a segélyeket, családi pótlékot, gyest, gyedet, mindent. Ebbe persze rapid módon belehalna fél éven belül százezer ember, ami akkora szám, hogy még a Szijjártónak is nehéz lenne pozitív kicsengéssel kommunikálni. Szóval ez járhatatlan. Illetve a kis lépések taktikájával kell élni. Ahogy ezt Orbánék is teszik. Innen lecsípnek egy keveset, onnan egy picinykét, aztán valahogy csak elleszünk ennyivel is újig, és ha kis szerencsénk van, akkor minden ilyen lecsippentésbe csak 2-3000 ember hal bele, és akkor feltűnés nélkül tevődik el láb alól a felesleg.
De lehetne a gazdaságot is felturbózni. Nem a belső fogyasztással persze, mert az innen-onnan lecsípett ezresek miatt az mindenképpen csökkenni fog. De a munkáltatók szeretésével. Például ha nem nyuvasztjuk halálra őket a járulékokkal. Sajnos azonban a járulékok csökkentése miatt perceken belül bezárnak a kórházak, leáll a tömegközlekedés, leolthatják a villanyokat az iskolákban, és Máli néni a földszint 2-ből nem fogja érteni, mitől nőtt a villanyszámlája hirtelen a duplájára.
De ki lehet rúgni sebtiben kétszázezer köztisztviselőt is. Ami azért jó, mert azonnal lesz nekünk újabb kétszázezer munkanélkülink, akiket vagy hagyunk éhen dögleni, vagy adunk nekik segélyt. Ez utóbbira persze nincs pénzünk. A másodlagos probléma ezzel, hogy összedől az államirányítás. Ugyanis a köztisztviselő nem azért ül egy iraton egy hónapig, mert egy lusta dög (mellesleg, de), hanem azért, mert van egy előírt eljárásrendje az irattal való foglalkozásnak, amit végig kell csinálnia, ugyanis erre őt mindenféle jogszabályok kötelezik. A rend betartása pedig időbe telik. Tehát ha kirúgunk kétszázezer aktatologatót, akkor arányos számú aktával kevesebbet fog a maradék elintézni. És nem érkezik meg a nyugdíj, az építési engedély, nem írják át a földet, nem kapjuk meg a születési anyakönyvi kivonatot és járhatunk két évig a hivatalba egy útlevélért, stb. Hogy mennyi mindent nem fognak megcsinálni, azt azzal érzékeltetném, hogy csak egy falusi jegyző feladatlistája több mint ezer különféle témával kapcsolatos.
Mi is maradt ki? Mindegy. Akármihez nyúlunk, abba gyorsan és biztosan éhen hal párszázezer magyar. Mi marad, mint lehetőség? Talán a török és a régebbeni jugoszláv megoldás: ki kell szórni a népet külföldre dolgozni, és a hazautalásokból eltengődnek az itthon maradott rokonok. Oké, odakint mindenki rabszolgai státuszban lesz, a legalja melót kapja a legalja bérért, de az is több lesz mint amennyit itthon össze tud tenni. Csak azt a fene nagy öntudatot itthon kell felejteni, hogy a második munkanapon már odaálljon a figura a főnök elé és az "az nekem jár" felvezetéssel emlékeztesse őt a kötelességeire. De mit mondjak, ez sem egy nemzeti felvirágzás jövőképe, na.
Be is zárkózhatunk. Amit biztosan lehet tudni, hogy éhen halni nem fogunk, mert jó és elégséges földünk van. És a lenvászon meg a nemez hordható viselet. A Flóra szappan is jól mos, és esténként el lehet menni a művházba szórakozni. Plusz a pálesz, persze. Végülis élt magyar e földön a tévé és a számítógép kitalálása előtt is. Amire meg hirtelen nem találunk magunktól megoldást, arra elkérjük az Észak-koreaiaktól a receptet.
Esetleg kell valami, amit csak mi tudunk megcsinálni, vagy amit mi tudunk a legjobban megcsinálni. És persze az is kell, hogy erre legyen iszonyat mértékű vásárlói igény. Ha a világban évi ezermillió magyar pimpőkére van szükség, és darabonként 10 dollár rajta a haszon, meg vagyunk mentve, mert tutira van még a pimpőke piacban növekedési kapacitás. Mit lehetne pimpőkésíteni?
Miben vagyunk jók, mi lenne az, amire a világnak tőlünk szüksége lehet? Íróból meglehetősen jól állunk, csak sajnos senki nem tud magyarul. Művészből az iparos minőség hasznosulhat csak, öt évente ugyanis maximum 30 darab zsenit tud felvenni a világpiac. Programozóval ellátja a világot India, Pakisztán, abrosszal, cipővel és notebookkal Kína, Malajzia, Banki szolgáltatással Svájc és a Kajmán szigetek, kurvával Thaiföld és Ukrajna, internettel az Usa, égetett szesszel Nagy Britannia és megint csak az Usa, még a tyúkszaros tekílát is jobban ismerik a világban, mint a barackpáleszt. Bűnözés terén is maradandóbbat képesek az oroszok, kínaiak és olaszok alkotni. Autót azt tudunk gyártani, mert a német és a japán hozott ide a gyár mellé iskolát is. De baszakodjunk csak vele, öt hónap alatt leszereli az egészet és viszi Nigerbe.
Na, amíg valaki ki nem találja a tutit, addig lehet békében hagyni a mindenkori magyar kormányt a semmittevése miatt, mert a lehető legokosabb dolgot műveli, amikor éppen nem csinál semmit. Persze a semmittevés visszaüt, mert ilyenkor áltevékenységekben kell kiélnie magát az alkotó elmének, tehát alkotmányoz, szájforradalmaz, felügyel, torol, véleményez, előír és bírságol. Cserébe téphetjük a szánkat emberi jogokról, sajtószabadságról és demokráciáról. Hát elvagyunk így egymással. De hát valamit valamiért.
