Nem akartam írni Bakácsról. Egyszerűen nem érdekel. Sem Ő, sem a szalámiügye. De mert kedves törzsolvasónk hiányolta a bakácsozást, ígéretet tettem és erőt veszek magamon egy posztírás erejéig, nehogy már ne tudják mit gondoljanak azok, akiknek ehhez a Vincent véleményére szükségük van. Íme!
Egy pitiáner lopásról kéne(?) most írni valamit...
Hétköznapjaim szintjén az ilyen dolog egy mínuszos hír kategória. Mi, vincentek is talán ha két mailt váltottunk egymás között róla. Nem éri el az ingerküszöböt. Szégyenkeznem nekem ugyan nem kell miatta, mentegetni meg nem fogom, és amúgy is rúgnak bele elegen. Ahogyan ez a celebekél már lenni szokott....
A reakciók is csak a szokásosak. Elég csak a leadeket olvasni, hogy az ember lássa, mindenki pontosan úgy reagál rá, ahogyan azt előre el lehetett képzelni.
A Mandíner szerzője meglepődni látszik, hogy ebből is politikai ügy lett — csodálom a(z ál)naívságát. Miért pont ebből ne lenne?
Ez az ország úgysem tűri a semlegességet. Valamelyik oldalra be kell sorolni, mert olyan nincs, hogy ne velünk vagy ellenünk legyen. Szuverén ember nincs. És amint megvan a pártállása, már nem is azzal kell vitatkozni/foglalkozni, amit az illető mond, sokkal egyszerűbb ahelyett a pártállásáról értekezni. Gumicsont.
Megjegyzem Bakács is tett ezért, bár különc, szuverén gondolkodásmódjával az árnyalatokra csak egy kicsit is fogékonyak számára már nehezen lenne besorolható.
Nem tudok sokat mondani Bakácsról. Tőlem éppen úgy vállrándításra futotta, hogy Orbánra szavazna, mint aktuális heti imádsága a Klubrádión. Párszor belefutottam ugyan a reggeli műsorába, de egyszer sem bírtam ki amíg végez az ómagyar Máriasiralommal vagy valamelyik aktuális imával. Ezek a pátoszos szónoklatok nem az én fülemnek szólnak.
Megasztárt nem nézek, a Médiatörvényről meg nélküle is tudom, mi a baj. Szóval a Bakács-hatás eddig valahogy elkerült engem.
A sajtó meg típusától függően hozta, amit tőle várhattunk. Ehhez el sem kell olvasni. A bulvár celebként kezelte (vö: Stohl Buci vagy kifliügyes Selmeczi) az ún. nemzeti oldal gyorsan ballib ikonná emelte (a sajtótüntetés után ez elég evidens), majd rajta keresztül lesújtott az egész ellenségére.
Szokása. A kollektív felelősség — nagyjából a középkor után meghaladott — elve mindig is mélyen gyökerezett bennük. Ami még meglepőbb: úgy tűnik, hogy akad, aki védelmére kelt.
Erőt vettem magamon, és megpróbáltam elolvasni TGM-et. Nem sikerült.
Az első bekezdésben: magyarországi értelmiségiek — javarészt közalkalmazottak vagy állami támogatásból blablabla
A harmadik bekezdésben: A tudomány széles körű gyakorlására való előkészítés ISKOLÁKban és KOMMUNIKÁCIÓS INTÉZMÉNYEKben történik blablabla
A következőben: Az egyenlőség egyik eszköze a kulturális homogenizációt na ugorgyunk!
Még mindig nincsen se szalámi, se Bakács, amikor a szerző itt tart: Azt mondja Orbán VIKTOR miniszterelnök (Nemzeti Együttműködés Rendszere, EU)....
navazz!
Még egy utolsó kísérlet: És milyen finom jellemzés! Heller Ágnesnek és a többi HALADÓ (ergo sajnálatosan elavult) bölcselőnek van származása?
Kész! Feladom!
Para-Kovács szerint: Érdekes módon ez a szalámilopás, indirekt módon az ő becsületességét bizonyítja
A hvg hasábjain pedig Sebők János a szalámilopásból az általános elszegényedésig jut. Na, ezt sem most kéne.
Végül marad maga Settenkedő. Mindenkor előtérbe tolt hívő énje most úgy éli meg: vezekelnie kell. Jó lecke — mondom én a káröröm legapróbb szikrája nélkül.
Talán tényleg többet kap, mint amennyit egy szalámilopás megér, de ezt előre kellett tudnia. Aki celeb, aki a nevéből él, azt nem érheti meglepetésként, hogy a legapróbb tette is a nagy nyilvánosság előtt visszhangzik. Elég csak egy pillanatra megfeledkezni erről, és máris kész a baj.
Bakács akármit tesz már ezentúl, 5 év – 10 év múlva is lesz, aki a fejére olvassa a szalámiügyet. Mint az egyszeri viccben:
- oszt mi a neve, Józsi bátyám?- Hát hívhatnának itt a faluban Kőműves Józsinak, hisz minden házat én építettem, de nem annak hívnak. Hívhatnának Kerékgyártó Józsinak is, mert majd' minden szekérhez én csináltam, de nem annak hívnak. Aztán hívhatnának Ács Józsinak is, hisz minden tető az én kezem munkáját dícséri. De nem annak hívnak. Viszont egyszer, csak egyszer kaptak rajta egy birkával, azóta engem....
Nem szép, nem igazságos, nem is fair, de nem is meglepő, hogy Bakácsot mostantól mindenki a saját gumicsontjának használja majd.
Még azt is mondanám, hogy emberként sajnálom, de Bakács nem buta ember, így mostanára azt is tudnia kell, hogy mint közéleti személyiségnek ezzel vége.
Csak azt ne mondd, hogy meglepő...
