A múltkoriban már értekeztem itt arról, mennyire elszoktunk a felszólító mód (és vele a felkiáltójel) használatától. Helytelen lenne, ha nem állapítanánk meg ugyanezt a feltételes módról is.
Legutóbb Bajnai Gordon halmozott baromságát ("... Mesterházy Attilának döntő szerepe van abban, hogy minden korábbi évhez képest hamarabb lehet szavazni...) idézve azt ígértem, hogy most erről is értekezem. Pontosabban: értekezni, azt nemigen van mit. Maga a jelenség borzalmasan egyszerű: a feltételes módú ige helyett angol mintára a segédigés (lehet izélni, lehet hogyhíjjákolni) alakokat használják. Épp ily egyszerű ennek oka is, ami nem más, mint a már többször pedzegetett elszemélytelenítés: grammatikailag ne (se) "lehessen azonosítani" azt, hogy ki is csinálhatna (kinek is kéne csinálnia) valamit úgy voltaképpen.
Nincs is itt más tennivaló, mint néhány markáns példa. Márpedig az van sok, mert a szokás nagyon régi. A bizonyára méltán elfeledett Szini Gyula: Profán szerelem c. regényének 2. fejezetében (Nyugat, 1912) már így fogalmaz:
"Engem bátran lehet szeretnie egy fiatal leánynak" (Engem bátran szerethet egy fiatal lány).
Akkor azonban ez ritkaság volt. Én persze őszintén remélem, hogy épp így elfelejtjük majd a Köztisztviselők Szakszervezetét is, pedig ők nem sajátos szófűzésükkel:
"csak így lehet teljesíteni a 15 %-os bértömeg csökkentést a közszférában" (csak így csökkenthető 15%-kal a közszféra bértömege) —
http://tv2.hu/mokka/video/mihez-kezdjenek-a-kirugott-kozszolgak
okozták nekünk a legtöbb szenvedést.
Aáry-Tamás Lajos:
http://index.hu/belfold/ujra0511/
az emlékezetes érettségi botrány után ezt úgy mondta, hogy "a matematika érettségi megismétlésével lehet elérni (értsd: érhetjük el), hogy a gyerekek újra egyenlő eséllyel álljanak a startvonalhoz".
Stb. stb...
Félreértés ne essék: még csak utalni sem kívánok olyasmire, hogy a meg lehet csinálni, el tudjuk érni stb. szerkezetek a legcsekélyebb mértékben is "magyartalanok" lennének. A fenti példák a feltételes mód kipusztulását hivatottak érzékeltetni.
