Ideg-elme kategória (egyúttal helyesírásból és természetrajzból elégtelen; az általános iskola harmadik osztályába nem léphet).
Nemzetközi-, ART-, és Cserhát-díjas író, költő, újságíró. 2003-ban az Év Költője volt. Pro Urbe díjas, a Putnok Városáért Plakett kitüntettje.
Tagja a Magyar írók Nemzetközi Szövetségének, a Tűzedzők Művészbarát Asztaltársaságának, a Budapesti Cserhát Művészkör vezetőségi tagja. A Tóth Ede Alkotó Kör vezetője.
Verseket, novellákat és elemzéseket ír. Közel 20 antológiában szerepel, 2001-ben jelent meg Összetartozás c. könyve (versek, prózák).
Alkotásait neves előadóművészek mutatták be. Szerepelt a Magyar Rádióban, valamint több TV-riportban. Különböző lapokban publikál.
A Miskolci Jedlik Ányos TIT munkatársa.
Egyedi történelemszemléletét szépen illusztrálja válogatott verseinek egyike:
Koppány Ajánlás Vikidál Gyulának
Látod-e Koppány, hogy könnyezik néped?
Már sebzetten tollát hullajtja a Turul.
Hallod-e hogy reccsen a nagy tölgy?
S a fiatal nyír sírva, anyjához simul!
Bús keresztény papok húzzák a harangot,
Édes tömjénfüstje közt, szomorúak a dalok.
Látod-e Koppány a bérenc csürhe népet,
ahogyan alamizsnájáért, vezényszóra béget!
Hol vagy István király? Most kéne látnod,
hogy teszi pénzé Júdás a legszentebb álmod!
Jönnek, gyülekeznek, idegen rosszarcú emberek,
átgázolnak rajtam és rajtad, ha kell a nemzeten!
Lázadj hát Koppány! A szél a Sólyom neked dalol!
Vidd győzelemre néped, érted milliónyi szív dobol.
Halljátok most vén fák, hajlongó zsenge nyírek,
a nemzetért a szabadságért zengjen újra az ének!
Hallod-e Koppány?
Könnyezve kiált megalázott néped, érted!?
S ahogy a hatalom kettéoszt, úgy jön el a végzet!
Tort ülnek fölötted, fölöttem, rút farizeusok,
meddig tűritek a gyászt Attila fiai, magyarok!?
Hallgass meg Koppány, hallgass meg nemzetem,
ne engedjétek a keresztet egyedül cipelnem!
Reményben élnek még a hazánkban magyarok,
mennek, ha menni kell, ha szólnak a harangok.
Amikor lefekszem, mindig az jár a fejemben,
reggel ha ébredek, majd kitől kell rettegnem!
Félek az autóban a zsúfolt villamoson,
ha a rádiót hallgatom, vagy a tv-t bámulom.
Az agymosó csatornán arról beszélnek,
hogy félnem kell mindaddig, ameddig élek.
Nagy bűn lenne most a gyermek áldása,
Nincs már a magyarnak jövőbe látása.
Átkozott lettem, mivel már nemzettem,
gyermekeim jövője a nagy ismeretlen!
Milyen ország az, ahol nincs demokrácia?
Ahol népem bőrén dőzsöl a dekadencia!
Ott, ahol az önkény törvénye a magasztos úr,
a társadalmi jólét fertőbe, rabszolgasorsba fúl.
S a nép elégedetten tűri a zsarnokot,
ünnepli hóhérát, mint győztes bajnokot?!
A Mókus és a Sün
Ugrik ide, ugrik oda.
Fák indáin hintázik
Egész napja abból áll,
hogy mindenkivel mókázik.
Süt a Nap, vagy hull a hó:
nem törődik semmivel
Az erdőt járja barátjával,
a kis huncut sünivel.
Együtt szednek makkot
a kerekerdő mélyén.
Elfáradva érnek haza,
ezer csillagfénynél.
