Azt hiszem ez nem hétköznapi. De annyira szívmelengető és emberi, hogy posztért kiállt.
Egy évvel korábbi raftingtúránk alkalmával egy olyan csapattal hozott minket össze a sors, amely csapatban volt egy srác, aki tolószékben ült. Lejött velünk a folyón a hajóban.
Pár évvel azelőtt motorbalesetben lebénultak a lábai, de a barátai nem hagyták magára. El voltunk képedve. Teljes értékű tagja, barátja maradt a csapatnak.
Nemrég egy éjszakai szórakozóhelyen futottunk össze véletlenül a csapattal - ez egy elég régi baráti társaság néhányuk 30 éve ismeri egymást- a hajnali órákban, a rokkant srác ott mulatozott velük.
Egyik alkalommal sem beszéltük ki, elemezgettük át, hogy ,,és ezt így hogy?,,
A világ legtermészetesebb dolgaként kezelik a helyzetet és a barátságukat.
És ez jó.
