Annyi dolog nem olyan ebben az országban, amilyennek lennie kellene. A villamos nem villamosszerü, a kifli nem kifliszerü, az ország sem igazán országszerü. Ma azonban a köztársasági elnök feltünően és igen megnyugtatóan köztársasági elnök-szerü volt.
Becsületbeli ügyről beszélt, arról, hogy a magyar társadalomnak szolidaritást kell vállalnia a cigány közösséggel. Ennél nincs elnökibb viselkedés.
Spanyolországnak azért van királya, hogyha negyedszázadonta egyszer feltünik egy Antonio Tejero szintü patkány, akkor megjelenjen a televizió képernyőjén és Spanyolország nevében bedöngölje az altalajba. A magyar elnök egy republikánus monarchia királykája, aki visszaküldheti a Parlamentnek a joghurt-törvényt és a pártokkal nem egyeztetve jelölheti a főtáblatörlőt. Hosszasan elemezgetheti az alkotmány azon paragrafusait amire már csak ő emlékszik, átadhatja a Kis Bivalyrendet a Kaspókkal és a Kalamárissal, mondhat rettentő okosakat a ciklámenek jogairól.
Néha, hálistennek elég ritkán, azonban Juan Carlosként kell viselkednie. És most ezt tette. A köztársasági elnök csak úgy van, ő látszólag csak egy disz a respublica kalapján háromszázhatvanöt napból háromszázhatvannégyben. Őt a háromszázhatvanötödik nap miatt tartjuk.
