„Van magának bérlete, jóember?”
(Pelikán József uszodaigazgató, A tanú)
Vértesy József a Rákosi-korszak Kemény Dénese volt.
32-ben az olimpiai bajnok vízilabdacsapat tagja, a legendás Komjádi Béla neveltje.
Az ötvenes évek elején szövetségi kapitány. 51-ben edzést tartott volna a csapatnak, mikor így szóltak hozzá: Farkas elvtárs úszni készül, várjon türelemmel…. Vértesy is így gondolta: várjon Farkas türelemmel.
Mivel ezt hangosan is gondolta, másnap Rajki Béla lett a szövetségi kapitány. Így nem Vértesyvel, hanem vele nyerték meg az 52-es olimpiát a pólósok.
Meg az 56-osat is, lásd még a Szabadság, szerelem című filmet….
Vértesy más fontos megbízást kapott, narancstermesztés és börtön helyett 51 és 53 között Prágában tanított az ottani TF-en, majd a román pólót virágoztatta fel, 54 és 1956 közt. Ő megúszta….
„Te rongyos élet, toprongyos élet”
(Sziráky Lucy primadonna, Te rongyos élet)
Déry Sári ünnepelt primadonna volt. 1951-ben férje családja miatt, mint arisztokratát, kitelepítették - megúszhatta volna, ha elválik. De a szerelem erősebb volt. Követte férjét.
A színésznő nyomorúságos körülmények között élt, hatan voltak egy kis szobában. Az útépítésen és a szőlőben dolgozott. Leégette bőrét a nap. Estére már alig volt ereje beszélni is.
Még színjátszó kört sem szervezhetett november 7-ére, megpróbálta. Színpadot nem láthatott többé. 1952-ben meghalt vakbélgyulladás vitte el - a diagnózis szerint.
Ő nem úszta meg…
„Kefíremet”
(A Ládagyár igazgatója, Egészséges erotika, stúdióvezető: Bacsó Péter)
1986-ban az akkori Filmszemlén a dokumentumfilmek keserűen igazmondó áradatában ültünk be Tímár Péter trükkoperatőr első filmjére.
Vonyítva, szétesve röhögtük végig a ládagyári munkásnők elképesztően játékos történetét.
Egészen addig, amíg a lángoló gyári kerítésre mázolt „Sztrájk” szóból már csak a „Rajk”-ot mutatta a kamera.
Akkor csend lett.
Többen aggódtak. Ki az akkori politika további sorsáért, ki a rendező további egészségéért.
Ugyan, mondta Bacsó stúdióvezető, a fiú tehetséges, nagy jövő előtt áll, díjat fog kapni.
Ismerte a politikai ész-és széljárásokat és tudta, mi az, hogy tehetség.
Ők megúszták Tímárral…
Mesék nélkül
Bacsó az 50-es évek filmgyári dramaturgiáján edződött.
Pár évig kemény balos volt, de erről hamar leszoktatta magát.
A későbbi években, ha épp nem rendezett, besegített, mondjuk a Liliomfiba, a Szerelembe, az Isten hozta, őrnagy úr!-ba és még vagy 20 filmbe.
Dramaturgként, forgatókönyvíróként segített be.
Azt tanulta.
Most, hogy elment, elvitt magával néhány olyan emléket, amelyet csak ő tudott.
Túlélte azokat, akik miatt félnivalója lehetett volna.
A humor jobban konzervál, mint a gonoszság.
