Örülünk, Vincent?

   Kirsch reached across the table and politely shook hands with Rabbi Köves. "A pleasure to meet you, sir," Kirsch said.   (Dan Brown, Origin)

       Ma délelőtt elmentem a kelet-londoni mecsethez. Végigsétáltam a Mile End Road-on, ami egy idő után Whitechapel Road, és egyszer csak bent voltam a brit-bangladeshi élet sűrűjében. Utcai piac, rengeteg kifőzde, shariakompatibilis bankfiók, hajj és umrah-centrikus utazási irodák. És persze a mecset, meg a londoni Iszlám Központ. Jobbra a Brick Lane, a bangladeshi bevásárló utca, ami felvezet Bethnal Greenbe.  A Tower Hamlet kerületben több mint negyven mecset van, de ez a mecset a Whitechapel Roadon a legnagyobb. A mecsettel szemben egy söröző van, a Brick Lane egyik mellékutcájában pedig a kelet-londoni Brewdog bár. 

        A környéken már 1500 fontért egészen tűrhető kétszobás lakásokat is lehet bérelni, a Fleet Street-en egy hasonló lakás havi bére  4000 font felett van. Ezért nagyon sok fiatal színfehér értelmiségi bérel lakást Bethnal Greenben.  

          A lényeg azonban az, hogy itt britek élnek, olyan britek, akik  Alejkum Aszszalammal válaszolnak az Asszalam Alejkumra, mint nálunk néhányan Mindörökkévél a Dícsértessékre. És a britek egészen nagy része képes felfogni azt, hogy a britet a tisztesség, az udvariasság, a legendás nyugalom és esetleg a krikett szeretete teszi igazi britté, és nem a bőrszín vagy a vallás. Igen élnek itt iszlámista idióták is, mindenféle veszélyes/hülye radikális, Bethnal Greenből léptek le középiskolás lányok, hogy ISIS-feleségek legyenek Szíriában.  Problematikus dologról van szó, a különböző irányultságú emberek együttélése nem mindig egyszerű. 

           Mindazonáltal... Ez itt van, otthon meg egyáltalán nincsenek muszlimok. És nem is lesznek, mások sem lesznek, kutya nem akar egy szegény, enyhén (éppen csak az ízéért) fasiszta országba jönni, hogy fidelitászos gumidominók üvöltözzenek a háza előtt. Ami Magyarországon muszlimügyben folyik az az elmebajnak és a gátlástalan rezsimribancságnak egy olyan keveréke, amiről én már nem tudok és nem is akarok beszélni. És bocs Ferikém, lófaszt bűnhődte meg ez a nép a múltat s jövendőt. "Ozmán vad népe" öltönyben és nyakkendőben nézi a sok oláhgellértet meg bayerpubit és arra gondol, hogy "not our class dear". És kurvára igaza van. 

  1.    Érdemes egy kicsit eljátszadozni egy mandátumszámlálóval. Ez itt egy nagyon egyszerű program, amelyik a 2014-es végeredményekből próbál arra következtetni, hogy mi történne akkor, ha megváltozna a pártok országosan mért támogatottsága. Magyarországon vannak olyan körzetek, amelyek érzékenyek és vannak, amelyek nem. A "nem" azt jelenti, hogy nagyon sokat kellene buknia országosan a FIDESZ-nek ahhoz, hogy azt a körzetet elveszítse.

      A hipotetikus választáson a teljes Baloldal=B (a 2014-es választási lista) szavazatait, a FIDESZ=F, a Jobbik=J, és az LMP=L támogatottságát mérik.

      Legyen B=20, F=40, J=20, L=10    szolid tíz százalékkal veri meg összesítésben az ellenzék a FIDESZ-t.

      A végeredmény: 139 FIDESZ mandátum, sima kétharmad (133 a határa a kétharmadnak).

      Ennél most sokkal, de sokkal jobban áll a FIDESZ....

      Legyen   B=28, F=33, J=20, L=10      az ellenzék nagyon megveri a FIDESZ-t az összesített szavazatokban.

       A végeredmény: 100 FIDESZ mandátum, abszolút többség. 

       Ha valaki meg akar ijedni, kezdjen el játszadozni határesetekben erdélyi véreink szavazatával, és vegyük azt az esetet, amikor nélkülük éppen megbukna Orbán. Abban a pillanatban már majdnem kétharmados többsége lenne az ellenzéknek a szavazatok számát tekintve.  Képzeljük el, hogy milyen következményei lesznek ennek.

   2.   Érdemes megnézni a 2011. évi CCIII. törvényt a választásokról.  A töredékszavazatokról szóló paragrafust. Amikor egyéni képviselőt támogatnak a pártok, akkor abban a körzetben elvész az összes töredékszavazat. Ha veszítenek, akkor borzasztóan nagy vereség, ha nyernek, a FIDESZ még mindig megkapja a töredékszavazatot.

          Egy ellenzéki párt számára ma nagyjából ugyanannyit ér egy töredékszavazat, mint egy országos listás. Az öt százalékba nem számít bele, de utána nagyon kell. 

          A koordináció azt jelenti, hogy megmentik valahogy a töredékszavazatokat azzal, hogy hol ez a párt lesz az ellenzéki jelölt mögött, hol az. Lehet, hogy egy pártnak árt, ha egy körzetben nem indít egyéni jelöltet. Valamiért. Mert nem látják elegen, nem tudom miért, erősen elképzelhető. Akkor nem megy bele koordinációba. És akkor vége a dalnak. 

          Gyakorlatilag minden arra mutat, hogy a FIDESZ csak akkor bukik meg, ha már országosan a béka segge alatt van, és akkor sem biztosan.  Ha szétesik, akkor megbukik, de amíg a "core FIDESZ voter" megvan, addig marad. 

     Kicsit megbolondult Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd közös lista (höhö) miniszterelnök-jelöltje. Ami nem baj, szavaztam én már kicsitbolondokra az életemben, semmi problémám nincs a kicsitbolond emberekkel, amíg nem kezdenek bökdösni az ujjukkal, és egyelőre nem látszik, hogy Karácsony erre készülne.

     Itt nem arról van szó, hogy Karácsony Gergely - röviddel azután, hogy szövetséget kötött kettő (2) darab mérhetetlenül alacsony támogatottságú kommunista párttal - közölte, hogy ő egy antikommunista. Ez csak azt jelenti, hogy nem ismeri az anti- előtag jelentését. Ez előfordul.

     Karácsony Gergely a zoom.hu márkajelű első fokon két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt orgánumnak nyilatkozott. Ez a zoom.hu nevű egykori rendőrtiszt, nagyjából Nógrádi Bubu "without the charm", de még ez sem a megbolondulást jelenti, csak azt, hogy Karácsony is fucking desperate. Amit egyébként megértek, én is az lennék a helyében, és hát metaforikus értelemben szinte a helyében is vagyok, hiszen vélhetően rá fogok szavazni, feltéve ha a választásokig bezárja magát a slóziba plusz leragasztja a száját leukoplaszttal.

    Az, hogy Karácsony Gergely csücsöri száján kikívánkozott az a bohóság, hogy az ellenzék győzelemre áll , az szintén a "he is fucking desperate" részhez tartozik, nem a gumidominóhoz. A FIDESZ ebben a pillanatban hetven százalék feletti mandátumarányra számíthat. És csak most kezdődik el a kampány, amikor a közmédia híradói naponta fognak beszámolni arról, hogy Vona Gábor struccokkal enyelgett, miközben be akarja vezetni Vásárosnaményben a shariat, érlelődik az Overkill of the Century. ( Igen, nem arról fognak írni, hogy Karácsony tizenhárom éves thaiföldi ladyboyokkal együtt mutatkozott egy rejkjaviki melegbárban, ugyanis annyira leszarják Karácsonyt, hogy még egy jurákkatát sem uszítanak rá. )

 Dr Karácsony Gergely politológus, aki a választási rendszerekről ad elő a Corvinuson, azt találta mondani (itt jön a bolondozós rész),  hogy

"Amikor ezek a téglák kiesnek, a rendszer megremeg, és már kiírható például egy olyan népszavazás, hogy legyen az Alaptörvény semmis."

 Na ez az, ami egy politikatudóstól kicsit erőske, itt már becsillan a kényszerzubcsi. Tekintsünk el attól, hogy a rendszer maximum a röhögéstől fog megremegni, Karácsony akadémikus úr keze könyékig merült el az éjjeli edényben,  koncentráljunk arra, hogy az Alaptörvénybe nagy piros cerkával írta be a Szájerjózsi, hogy :

(3) Nem lehet országos népszavazást tartani

a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről;

Az Alaptörvény semmissé tétele sajnos involválja az Alaptörvény módosítását. Nem, nem lehet népszavaztatni az Alaptörvényről. Be kell tartani az Alaptörvényt. Az Európai Unió nem tűri el azt, hogy egy tagállama teljesen nyíltan sérti meg a saját alkotmányát. Azt eltűri, kénytelen eltűrni, hogy Orbán kicsit belepisikál az alkotmányos medencébe, de trambulinról sajnos nem lehet. Orbánék sajnos kurva szabályosan lépték meg az Alaptörvényük meghozatalát, piszkos csirkefogók módjára, de sajnos teljesen szabályosan, függetlenül attól, hogy pár nyolcvanéves ex-alkotmánybíró bácsi mit beszél össze erről az elfekvő büféjében.

Kibaszottul el van ez cseszerintve!- ahogy Michael Oakeshott írta volt "The voice of poetry in the communication of mankind" című munkájában. Az Alaptörvényt úgy lehet megváltoztatni, hogy  a második taktaharkányi egyesített páncélos zászlóalj  elfoglalja a Parlamentet, és amikor Juncker telefonál, akkor pár napig nem érnek rá. Ez elvileg megtörténhet, valamikor, mondjuk egy hideg őszi hajnalon, de valószínűsíthető, hogy  Kunhalmi Ágnesnek és Karácsony Gergelynek ebben csak egészen minimális szerepe lesz.

         Az alábbi esszé szerzője egy bizonyos Frank Richards. Ez egy leninista kiáltvány 1978-ból, amelyben a szerző egészen világossá tenni, hogy erőszakos módszerekkel kell legyőzni a burzsoá demokráciát és minden olyan baloldali kísérlet, amelyik a burzsoá demokrácia fenntartására irányul : osztályárulás.

         Ilyen szöveget 1978-ban Magyarországon már nem lehetett publikálni, mert szélsőbaloldali elhajlásnak minősült. Teljesen döbbenetes őrültségről van szó, érdemes belenézni.

        A szerző egy leninista szekta vezetője volt. 1988-ban alapította meg a Living Marxism című folyóiratot, amely tizenkét évvel később azért ment tönkre, mert egy bíróság elítélte őket rágalmazásért, és nem tudták kifizetni a büntetést. Egy fasisztát béreltek fel, akinek az lett volna a szerepe, hogy elhitesse, hogy a srebrenicai tömeggyilkosság sohasem történt meg, csak brit újságírók hamisításáról van szó.  Itt olvashatóak Frank Richard írásai a lapból, amelyek már a magyarországi rendszerváltás után születtek, anti-cionizmus, anti-imperializmus, ami kell. Látható, Richards akkor adott ki egy csinos Lenin-kötetet, amikor Orbán Viktor már a magyar parlamenti ellenzék vezetője volt.

        Frank Richards később divatos témákból írt könyveket és menő szociológusként tengeti az életét,  nem is nagyon rosszul, ugyanis  2500-5000 fontot kér  azért, hogy vacsorákon adja elő ideológiai magánszámait, amelyek mostmár inkább a szélsőjobboldalhoz vannak közel.

        Frank Richards kapott egy "ösztöndíjat " Orbántól, hogy megírhassa a NER nagyszerűségéről szóló hiánypótló művét. Mostmár nem a mozgalmi nevét, hanem a Frank Furedi nevet használta (róla már volt szó a Vincenten).

        Frank Richards nagyon szereti a pénzt, Orbánnak meg van pénze, főleg tőlünk. Találkozott a kereslet a kínálattal. Nincs itt semmi látnivaló, ideje hozzászoknunk,  nagyjából mindenhez.

  Az egykori Mandiner megkapta a direktívát, ki kell deríteni, hogy Vona nemcsak meleg nyugdíjasijesztgető, de muszlim meleg nyugdíjasijesztgető.

 Gratulálunk ennek az országnak.

 Egyetlen megjegyzésem van a dologgal kapcsolatban. 

 Vona elnök úr mintha nem a török Epres Joghurt Kedvelők Klubjában lett volna ennyire borzasztóan okos.

Az egyik zászlón a Szürke Farkasok nevű fasiszta terrorszervezet jelmondata, a másikon pedig egy olyan nacionalista politikus, Alparslan Turkes neve látható, aki a Szürke Farkasok informális főnöke volt.   Ezek azért nettó gyilkosok.

Ezen a képen Vona a Szürke Farkasok híres kézjelét mutatja. 

Ennyire nem lehet valaki hülye.....

       Egy hete Thomas Piketty írt egy posztot a blogján, amely poszt érdekes alakú hullámokat keltett Magyarországon. A matolcsyánus viccegyetem munkatársai ujjukkal a levegőbe böködve ünnepelték Piketty-t, ellenzékiek viszont osztották rendesen. Ez Magyarország, itt a jobboldal hajlamos erősen baloldalinak lenni, a jobboldal ellenfelei pedig erősen jobboldalinak. Magyarországon a keresztény értelmiségi Holokauszt-emléknapon csápol Vitéz Nagybányainak, pedig a sunyi antiszemitizmusától eltekintve, simán befért volna egy Komócsin Mihály-korabeli járási pártbizottságba, és ha belegondolunk, a sunyi antiszemitizmusával együtt is befért  volna egy Komócsin Mihály-korabeli járási pártbizottságba. Mindegy, mellékszál.

       Thomas Piketty valójában egy horvát tanítványának, Filip Novokmetnek, a tézisét reklámozza. Novokmet a London School of Economics-en szerzett master degreet (abban az évben az ő diplomamunkája volt a legjobb) és így került a francia elitegyetem (EHESS) csúcsintézetébe a PSE-be. A tézis potom 593 oldal és a cseh, bolgár, horvát, szlovén, lengyel és orosz jövedelmi és tulajdoni viszonyokat elemzi az elmúlt 125 évre visszamenőleg.

      Engem most az érdekel, hogy mégis kinek a véleményét  NE mosolyogjam meg Thomas Pikettyvel illetve a decemberben doktorált Novokmet téziseivel kapcsolatban. És általában. Kit ne röhögjek ki végre, Magyarországon.

      Arra jutottam, hogy meg-nem-mosolygási/ki-nem röhögési tesztként kiválóan alkalmas lehet az ún. Piketty Challenge.

      A Piketty Challenge azt jelenti, hogy a delikvens kap két hetet arra, hogy felkészüljön egy jobb nyugati egyetem első éves doktoranduszainak tartott Makroökonómia évvégi írásbeli vizsgára és utána legalább kiskettessel csússzon is át rajta.

      Konkretizálva. Megkap mindent, amit a diákok megkapnak. A teljes vizsgaanyagot, a gyakorlatok/workshopok feladatait megoldási útmutatóval és két korábbi vizsga feladatait dittó megoldási útmutatóval. Lesz mondjuk nyolc feladat, amire összesen 100 pontot lehet kapni és negyven pontot kell szerezni az átcsúszáshoz. Tehát valamivel kevesebb, mint a feladatok felének teljes megoldása elegendő.

     Azt gondolom, hogy a gazdasági témákról nyilatkozó magyar közszereplők kilencvenplusz százaléka akkorát perecelne a Piketty Challenge-en, hogy a Fiumei úton raknák őket össze (a traumatológián nem a Munkásmozgalmi parcellában), olyan csinos kis nullát írnának, hogy Borsos Miki bátyánk besírna. Félek, hogy lenne közöttük pár közgazdász egyetemi professzor.

     Nem tudhatom, hogy mi az igazság, de hosszú praxisom alapján elkezdtem azt gondolni, hogy magyar közszereplők  egyszerűen csak seggbuták, a további elemzések teljes mértékben feleslegesek.

      A Piketty Challenge persze csak egy szimbólum, szimbólumocska. A pont, amikor a több évtizedes kamuzásnak vége, amikor a holdudvariság semmit sem ér, amikor nem a drukkereket kell bolondítani, hanem ott egy kibaszott papír és rá kell írni valamit, ami nembaromság.  A Féltudású Elit lassan harminc éve alibizik, ezért lenne szükségük egy intellektuális Ice Bucket-ra. Fitymatíve nézegetik az LSE-t, Chicago-t és Oxfordot, és azt mesélik a híveknek, hogy nem is olyan komoly helyek azok, a Marx Karcsi semmivel sem volt rosszabb akkor, amikor a krumplileves még krumplileves volt. Persze ők már akkor sem szerették a krumplilevest, ezt mindig hozzá szokták tenni, ők már akkor piacgazdaságban gondolkodtak, amikor Brutyó elvtárs adott elő a plénumon a szocialista mezőgazdaság és a béketábor viszonyáról.

     A Piketty Challenge-ről is azt fogják mondani, hogy nevetséges, ők a kisujjukból ráznák ki, ezért nem is ereszkednek le erre a póri szintre, inkább írnak valami fontosat a Polgári Hírmondóba vagy a Dögöljönmegorbánba, százharminckét flekk, több tucat lájk a Facebook-on, a legenda megint megmondta, és hát mennyire jót mondott, ugye Dezső bácsi, ugye Klotild néni, azok a pazar jelzők, az az egységes ideológiai szerkezet, mintha Puskás szöktette volna Czibort, aki lazán ívelte volna be Kocsis fejére, igen, az ív, az aktuálpolitikai ív, az ujjbegy a Zeitgeist ütőerén, hát a százalékszámításba belekötöttek az irigyek, a kákán a csomót, de nem baj, amíg vannak még libák, és a hozzájuk, mind méretben, mind színben kiválóan  passzoló écák, addig nem lesz baj.