Örülünk, Vincent?

       Vasárnap megnéztük a Jurányiban az Őrült naplóját. Nem írok színikritikát, ezt megfogadtam. Bodó Viktor rendezte a darabot, Keresztes Tamás játssza Popriscsint, Két éve játsszák, cult classic, ennél jobb nincs.

       Hétfőn megnéztük a Borisz Godunovot a Katonában. Még mindig nem írok színikritikát. Ezt a darabot általában nem szerették, én sem nagyon. Ez nem jelent semmit. Szerintem Zsámbéki és Máté Gábor nagyon pontosan tudta, hogy mit akar, és néha az pont elég. Nem jött át, nem jött át. Nem jöhet minden át.

        Ma a FÉM Színházban megnéztük a nulladik előadást, Iza és Krisztián Andai Katival. A figyelmes olvasó már tudja is, hogy mit nem írok. A FÉM az Irányi utca és a Váci utca sarkán van, a Fészek Színház utóda, barátaink csinálták, a szó legszorosabb értelmében a semmiből. Szerdán lesz az első "igazi" előadás. Ez itt nem a reklám helye. De.  

"A Soros-egyetem valóban vezet bizonyos rangsorokban, például a Horizon2020 uniós támogatások elnyerési rangsorában, 14 millió euró összeggel. A Corvinus Egyetem 1,2 millió környékén sincsen. Ebből is látszik, ez egy üzleti modell: Magyarországon kiadnak egy amerikai diplomát." (Rétvári Bence)

         Ebből is látszik... Próbálom elmutogatni. Egyik oldalon van a Corvinus. A professzorok többségének nincs mérhető teljesítménye, a rektor egész életében tényleg nem csinált semmit, ezért nem kapnak uniós pénzeket. Ez jó, ezt szereti a rezsim. A másik oldalon van a CEU, akik ugye a második Synergy Grant-et nyerik, a közgazdászaik a szuperelitben publikálnak, tehát nyírjuk ki őket. 

          Minél szarabb valami, annál nemzetibb, felcsútabb, lőrincebb, viktorabb, ráhelebb, tiimibb, cilibb, pelenkább, magyaridőkebb,  megoldjukokosbanabb, köztévébb, trianonfaszomabb, szotyolább, gatyább, kétharmadabb.

           Ha egy barom barom, akkor nagyon barom. Nem biztos, hogy ez pontos idézet, de legalább igaz.

     Lánczi András egy szellemes aforizmával magyarázta meg, miért kell nekiesni a CEU-nak és az MTA-nak.

     A tudás hatalom - mondta Kierkegaard. Valójában nem ezt mondta, hanem azt, hogy - Jesper, adj még féldecit a vadabbikból!- de világért sem korlátoznám a rektor urat episztemológiai kalandozásaiban. A tudás hatalom, a CEU és az MTA az intézményesített tudást képviseli, tehát neki kell esni, mint tót az anyjának - vagy, ahogy Kierkegaard mondta volt, mint norvég a gárdakapitány feleségének. A vekkerórák gyártását is ezért kell a nemesfém-forgalmazási törvény hatálya alá rendelni.

     Igényes okfejtése közben a rektor úr elpanaszolta azt is, hogy micsoda gyalázat, hogy az egyetemi tanársághoz nagyon tanácsos az MTA doktorának lenni, miközben amúgy Lánczi András egyetemi tanár és nem az MTA doktora. Vannak, akik ilyenkor felvetik, hogy a probléma inkább az, hogy ideológiai seggnyalásra sajnos nem lehet nagydoktorti kapni, de tőlük elhatárolódom. Tudom, vannak még rosszabbak is, akik egy frusztrált pöcsnek tartják Lánczi urat, aki úgy érzi, hogy végre eljött a hozzá hasonló tehetségtelen komcsik ideje. Persze nem itt, a Szent Vincentről, az Illiberális Jótevők védőszentjéről elnevezett blogban.

     Lánczi rektor úr azt is elmondja, hogy ő ugyan nem fog ezekkel a libsikkel vitatkozni, akik még a természetjogot sem értik, ő bezzeg annyira érti, hogy szinte már helikopter.

     A lényeg persze ugyanaz marad, aki nem lép egyszerre ne csodálkozzon, hogy nem kap rétest estére, sőt esetleg be is verik a pofáját. Ezt is Kierkegaard mondta, amiről Prof. Dr. Lánczitól teljesen függetlenül eszembe jut, hogy múlt héten elzarándokoltam a Viktoriagade-ra a Mikkeler kocsmába, Kierkegaard törzshelyére, természetesen kizárólag a magasfilozófia iránti tiszteletem jeléül.

     Azt gondolom, hogy a rektor úr, vagy ahogy a magyar államhivatalnoki nyelven mondják, Névelőnélküli Nagyságos Rektor Úr, gondolatai magukért beszélnek. Ezért Sören Kierkegaard Afsluttende uvidenskabelig Efterskrift című munkájának fontos gondolatát idézve búcsúzom. I mørket er alle katte grå. Azaz a sötétben minden macska szürke. Vagy mégis inkább, hogy "Tedd fel a szart a polcra, és mindjárt lekvárnak képzeli magát. "

    Mint azt nyilván sokan olvasták, Barabási Albert-László, Lovász László és Jarik Nesetril megnyerték az egyik ERC Synergy Grant-et. Itt látható az összes nyertes, kizárólag ebben a pályázatban van reprezentálva Európa keleti része. Matematikai jellegű projekt még sohasem nyert Synergy-t. 

    A projekt nagy gráfokról és hálózatokról szól. A hálózatokról nem tudok semmit, de az elmúlt tizenpár évben a "nagy gráfok limesze és vonzáskörzete" topikkal foglalkoztam, mekkora karácsony ez, uramisten. Már korábban is több a témát érintő ERC grant-et nyert el Magyarország, és nemrég egy brit ERC grant is nyert, amely pályázatban érdekelve vagyok. Ez az egész terület nincs húszéves és minden az orrom előtt történt.

   Készítettek Lovásszal egy interjút,    abból elég sok mindent megtudhat az, akit ez érdekel. Ha valaki nagyon elszánt, megkeresheti Lovász Large networks and graph limits című könyvét a neten.

   Igen tudom, a címben van egy név, és még nem írtam róla. Ahogy G.Fodor Gábor vagy Lánczi András elér valamilyen intellektuális jellegű eredményt a kicsi életében, amelyik úgy a boka magasságáig elér  pl. annak a CEU-tézisnek, aminek múlt hétfőn az opponense voltam gráflimesz témakörben, azonnal írok valamit a Gazdáról ebben a posztban, de addig ugye minek. 

   Én is tönkre tudnám vágni a CEU-t, ha egy utolsó hazaáruló lennék, ahhoz azért nem kell olyan sok előtanulmány. Szerintem ha lenne kétharmadom, plusz gonosz és ostoba lennék, az MTA intézeti rendszerét is fel tudnám számolni. Nem nagyon bonyolult. Kell egy példány az alaptörvényből meg egy ceruza. Erről írjak posztot? Miért nem rögtön arról, hogy valaki képes befűzni a cipőjét. 

  Tudta a kedves Olvasó, hogy a Kazhdan csoportok cost-ja egy? Mostmár tudja. Az releváns fejlemény. Az, hogy a Gazda majmai miket hordanak össze a magyar tudományról vagy a CEU-ról , az csak Fél-Ázsia kellemetlen mindennapjairól árul el valamit, de arról már úgyis szinte mindent tudunk. 

   Elmentem a Pázmány BTK-ra a Mikszáth Kálmán térre a Russell Kirk vitára. Nemrég írtam róla, Kirk Conservative Mind-ja volt az én nagy konzervatív olvasmányélményem diákként Amerikában.

   A teremben kb. húsz ember volt, és annyira nyilvánvaló volt, hogy én vagyok a kakukktojás, hogy annál nem is lehetett volna nyilvánvalóbb. Beültem a sarokba, lesz ami lesz alapon.

  Spendíroztam kicsit a Lánczira, de ő kimentette magát. Aránylag sok olyan ember volt a teremben, akinek a neve valamikor szerepelt a Vincenten.

  Mezei Balázs, Hörcher Ferenc, Karácsony András, Egedy Gergely professzorok, az ex-Kommentáros Mike Károly, a Mandinertől Czopf Áron, Szilvay Gergely (szerintem ő kiszúrt a végén) és Gágyor Péter. Plusz a Hoppál Kál Bulcsú

  A vitát, vagy inkább beszélgetést Lovas Miklós pázmányos doktorandusz szervezte, ő Kirk-ből írja a doktoriját. Rövid előadások voltak, öt-tíz percesek, és utána egy közvetlenebb vita.

  Az nyilvánvaló volt, hogy nem mindenki ismerte Kirk-öt, akinek még a főművét sem fordították le magyarra, de az áthallásokkal, a helyenként érezhető feszültséggel együtt ez az egész nagyon érdekes volt.

  Ezek az emberek ott a teremben egyetemi oktatók és doktoranduszokként voltak jelen, és kizárólag egyetemi oktatóként és doktoranduszként kezeltem őket, nem politikai meccsek résztvevőjeként. Én is azt akartam érezni, hogy egyetemi tanárként ülök a teremben, vincentbloggerként az egy kicsit merész lett volna.

  Most éppen azt gondolom, hogy ilyen viták tömkelegét kellene megrendezni. Ahol ezek az emberek és az ún. másik oldal reprezentánsai is ott lennének és halott külföldi filoszokról folyna a beszélgetés, ami aztán átterelődhetne aktuálisabb területekre, de úgy, hogy a halott külföldi filosz szelleme továbbra is jelen van. Nincs más megoldás. Igen, komoly sértődések vannak ebben az országban, pro és kontra, amit ők (nem mind ám) nagy lehetőségnek vélelmeznek, azt mások (pl. én) egy fasisztoid diktatúra kiépülésének tartanak, de más lehetőség nincs.

  Szükség lenne arra, hogy a tekintetek találkozzanak. Ezeket a partikat le kell játszani. Nekünk, nem a politikusoknak és a majmaiknak.

 P:S

  Ezt a posztot nem tudom hová tenni.  Mintha ugyanarról lenne szó, de az az időkülönbség miatt lehetetlen. Biztos van rá valamilyen racionális magyarázat.

    Lelkendező írást közölt a Corvinus Egyetem átalakításával kapcsolatban Orbán Balázs miniszterhelyettes, stratégiai és parlamenti államtitkár. OB csúcskategóriás megadja,  közel a tűzhöz.

    OB írásának lényege az alábbi bekezdésben található:

    S ezáltal elérhető válik az a cél, hogy a magyar egyetemi világ egy képviselője Európa 100 és a világ 200 legjobb egyeteme közé kerüljön.

    Az államtitkár nem tud róla, hogy ilyen cél nincs. A Corvinusnak nagyjából annyi  az esélye arra, hogy a világ 200 legjobb egyeteme közé kerüljön, mint az, hogy a Mezőkövesd bejusson a BL negyeddöntőbe. Palkovics teljesen világosan arról beszélt, hogy a cél az, hogy a Corvinus a világ 200 legjobb közgazdaságtudományi képzése közé kerüljön. Ez egészen mást jelent. 

   OB megemlíti, hogy az üzleti szféra támogatja az átalakítást. Arról azonban egy szót sem szól, hogy ők leginkább erősebb gyakorlati képzést akarnak látni. Amivel nincs semmi baj, csak nem igazán van köze ahhoz, hogy a Corvinus a világ élvonalába kerüljön.

   Az államtitkár rácsodálkozott a világra, észrevette, hogy a zürichi ETHZ és a Koppenhágai Egyetem rengeteg pénzből gazdálkodik. Miközben a magyar felsőoktatásra költött GDP arányos összeg 2010 óta inkább csökkent, mint nőtt, és már akkor is nevetségesen alacsony volt. De majd most....

   Amit nem akar észrevenni az államtitkár, hogy az ETZH és a Koppenhágai Egyetem professzorainak jelentős része eleve csúcskategóriás egyetemen végzett. A Corvinuson hány professzor végzett Top100 egyetemen? A rendszerváltás óta aránylag sok magyar közgazdász doktorált Top100 egyetemen, de a töredékük jött haza, és alig ment egy-kettő a Corvinusra. OB főnöke éppen öt olyan közgazdász elüldözésén ügyködik, akik speciel Top100 egyetemen végeztek. Észtország kormányzata közelében számos olyan fiatal dolgozik, akik Top100-ban doktoráltak, szerintem az Orbán-közeli jobber fiatalok között kevesebb van ilyen, mint a Vincent kommentelői között. (az államtitkár által citált ARWU listán az almamaterem elég rendesen bent van a legjobb 100-ban, de annál azért lényegesen jobb helyen végzettek is szoktak néha kommentálni nálunk). Igen államtitkár úr, sok pénz kell az elitfelsőoktatáshoz, de a pénzből leginkább tehetséget kell venni. Nem ELTE-s meg piliscsabai jótanulókat, mint Ön kedves uram, akinek azért a doktori nem jött össze Budapesten, hanem olyan embereket, akik majd hozzák azokat a pontokat a kibaszott rangsorokban. Ebben a pillanatban a RECEP toplistáján (ami a legjobb tíz kutató utóbbi tízéves teljesítményével számol) a CEU éppen bent van a legjobb kétszázban, a Corvinus nincs a listán. 

    A QS listán 0 (nulla) international staff és 429 domestic staff szerepel a Corvinus-nál. Legalább harminc olyan külföldit kell felvenni a Corvinusra a "legjobb kétszázhoz", akik jobbak, mint bárki ma az aktív professzorok között. Nem tudom, hogy ezt hogyan képzelik el.

   Nem lehetetlen a Corvinus felhozása száz-százötven hellyel a "kis" ARWU listán (az már a legjobb kétszáz közelében lenne), de a NER filozófiája és értékrendje ennek némileg ellentmondani látszik. Ebben a pillanatban sokkal nagyobb esélyt látok arra, hogy a Tombor-féle janicsárképzőnek veszik meg a Corvinust, hagy bomoljanak egy kicsit a fiúcskák. Ha OV-nek  pont ez lenne a célja, akkor valószínűleg íratna egy lelkendező cikket a slapajával arról, hogy milyen jó lenne ha a Corvinus bekerülne a legjobb kétszázba. 

  Lánczi András is tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémia intézeteit átvilágító 14 tagú bizottságnak.

  Lánczi András 1986-ban még a marxizmus felsőbbrendűségét hirdette a Világosság című kommunista ideológiai lap szerkesztőjeként publikált "Filozófiatanítás és módszer a középiskolában" című munkájában : „a marxista filozófia kicsiben (értsd iskola), és nagyban (tudományos kutatás) többet képes adni, mint bármely más világnézet”. 

  1991-ben már Csurka István drámáinak világképéről ír. Legutóbbi cikkének címe pedig: A határok mint a kultúra alapja. 

  A fentieknek nincs jelentősége, de azért jellemző.

  Lánczi 2009-ben publikált utoljára nemzetközi folyóiratban. Ez a cikke az International Journal of South Asian Studies-ban jelent meg. Témájának semmi köze Dél-Ázsiához, Tilo Schabertnak a teljhatalmú bostoni polgármesterről, Kevin White-ról írt könyvéről közölt valamit. Az újságot a Pondicherry Egyetem adja ki, amelyik még Indiában is kevéssé ismert.

  2007-ben a Society and Economy-ban publikált, de ez a lap valójában a Corvinus Egyetem angol nyelvű újsága.

  2004-ben a Koktél nevű lapban publikált hétszer is, aminek aztán végképp semmi jelentősége, de legalább vicces. Főként a Long Island Ice Tea szerepéről írt Leo Strauss munkásságában. (nem, nem arról, kár).  Érdekesség (nem vicc), hogy 1999-ben a Bár című folyóiratban is publikált. 

  2003-ban írta meg a Konzervatív Kiáltvány című művét, amely megalapozta fideszes karrierjét (Máriabesnyőn adták ki, I Love Máriabesnyő). Orbán Viktor azonban valószínűleg a 2001-es a "Labdarúgás filozófiája" című tanulmányára figyelt meg, ami az Eső nevezetű folyóiratban jelent meg (ez komoly). 

 1996-ban írta meg egyetlen cikkét, tranzitológiai témában, amelyik valóságos nemzetközi folyóiratban jelent meg, Journal of Communist Studies and Transition Politics. Ez egy ún. C kategóriájú lap, ami azért jobb, mint a magyar lapok többsége. 

  Van egy "vanity publication"-je a Palgrave-nél, amit a recenzens teljesen komolytalannak tartott. 

  Nem tudom, hogy mi kvalifikálja Lánczi András kandidátust arra, hogy az MTA átvilágításában vegyen részt. Nem tudom mi kvalifikálja Lánczi András kandidátust arra, hogy a magyar konzervativizmus apostolaként vágjon szigorú arcot, hamisítson szövegeket ( édeske egy náci karakter szájába ad egy liberalizmusellenes szöveget, kissé megkurtítva, politikai előnyszerzés céljából), játssza a Kárpátok Voegelinjét a Fővám téren. 

 De... tudom. 

  P.S Kásler Miklós és Maróth Miklós szerepvállalása is elég necces, a többieké nem.  Mindazonáltal felhívom a figyelmet egy mondatra, amit Szabó Gábor rektor mondott Baló Györgynek az akadémiáról.

 "Valószínűleg arról észre fogja venni szerkesztő úr, hogy ha végképp nem játszik a józan ész, akkor én nem leszek ott." 

 Szabó Gábor eredetileg a minisztériumi tárgyaló delegáció tagja volt, de már nincs ott. 

    Ez a két ember szerdán házasodott össze. A belügyminiszter pedig nemtetszésének adott hangot az esküvő miatt. Az egyik zsidó, a másik muszlim. És azért mindennek van határa. A hölgy egy izraeli tévészemélyiség, aki a keményvonalas Beitar Jeruzsálemnek drukkolt gyerekkorában. A férfi pedig egy színész. Van olyan kép, amelyen a férfi még sokkal arababbnak néz ki, de valójában ő a zsidó. 

    A Bezalel utcán mentem le az Óvárosba. Akartam inni egy diétás kólát,  próbáltam csurkariasztóan zsidónak kinézni, de nem ment. Seven shekels - mondta a hölgy. Azért ha apámék allijáznak, akkor lehet, hogy most kipában sétálok az utcán, rosszallóan nézek azokra a zsidó nőkre, akik nem viselik a világ legrondább és legnyilvánvalóbb parókáját, meg a "szerény" ruházatot, ami a  "particularly unsexy clothes" boltokban kapható. És talán én is nehezményezném, hogy a Tzachi Halevy elvette feleségül a Lucy Amarish-t. Jobb ez így. 

    Izraelt nem próbálom megérteni, Magyarországot meg nem akarom megérteni. Izraelnek van tétje, Magyarországnak nincs. Izrael a córesszal együtt egy ország, Magyarország pedig csak egy végtelenül hosszú másnaposság. 

   Izraelben Jeruzsálem áll szemben Tel-Avivval, a keményvonalasok a mérsékeltekkel, a szavaknak jelentése van, az embereknek története, a háború az háború, a halál az halál.  Az egyetemen láttam Netanyahu testvérének az emléktábláját. Entebbében halt meg. Orbán testvérének pár milliárdja van, nem emléktáblája. Bolondkásler van, Bayerpuzsér, rezsimkabaré. Nem tudom, hogy akarok-e írni róluk. Nyilván fogok, de nem tudom van-e még ennek bármi értelme.