Örülünk, Vincent?

     Az egykori szocialista manöken Szőnyi Kinga, fidesznőszervezeti főnő és szélsőjobber műsorvezető követeli, hogy vegyék le Gothár Péter összes rendezését a színházak műsoráról. Gondolom a Megáll az idő is be lesz tiltva.

     Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Pál utcai fiúkat Marton László rendezte. Jegyüzérektől lehet csak jegyet szerezni, annyira népszerű, A kormánytól nem távol játszó Vecsei " Hasi " Miklós játssza a Nemecseket. Akkor ugye, azt is le kell majd venni a műsorról.

    A fasiszta Orbán-rezsim a teljes budapesti színházi szcéna felszámolását tervezi, Bolondkásler nevezi majd ki a színigazgatókat. A Színművészetire is ráuszultak Orbán kutyái. Ezek mindent tönkre akarnak tenni. Mindent.

    A csodálatos Nina Simone-val kell befejeznem ezt a posztot. Pirate Jenny.

      Orbán Viktor kitüntette a súlyos beteg Roger Scrutont. Orbán Viktor ettől nem lesz kisebb gazember, Sir Roger pedig nem lesz kisebb filosz.

      Igen, Scrutonnak voltak ún. dolgai, de kinek nincsenek. A legnehezebb időkben állt ki a kommunista rezsimek elnyomott polgárai mellett, hozzájárult a rendszerváltáshoz. Bizonyos okokból ő kifocizta magát a brit felsőoktatásból, mondjuk ki,  nem túl okos húzások egész sorozatával, de erre azért a brit felsőoktatás sem lehet nagyon büszke. Egy Scrutont igenis lehet tolerálni. Ő egy jelentős brit bölcsész (inkább esztétának gondolják, mint politikafilozófusnak, de ez nem az én világom).

       Scruton  mondott valamit a Sorosról, hogy oda ne rohanjak. Igen, ő nagyon konzervatív, nagyon Brexit-párti és bírja Orbánt (nem az illiberális demokráciát, hanem a nemzetállam eszméjéért való kiállást). Egyetértek Scrutonnal? Rohadtul nem. A végzetesen kőkonzervatív Rémi Brague-gal sem értek egyet,  a hülyeségeket beszélő, alkesz Houellebecq-kel pláne nem. Csak nem szeretnék olyan Európában élni, amelynek nem része Scruton, Brague vagy Houellebecq. Európa a tehetséges fura emberekről szól, arról a sokféleségről, ami ellen, ilyen az élet,  egyes tehetséges fura emberek még harcolásznak is, és ha egyszer nem róluk fog szólni, akkor nem lesz Európa.

        Kedves Arany Elvtárs,

      A kulturális kormányzat némi aggodalommal olvasta A Walesi Bárdok című versét, melyet Franz Josef Habsburg pártelnök elvtárs látogatása alkalmából írt. Mint szocialista író a szocialista írónak mondom Arany elvtárs, áthallásokat érzünk a költeményben. A kossuthista ellenforradalom után a szocializmust építő magyar és az osztrák nép megbonthatatlan barátságának is árthatna pár félreérthető sor, és ezt a béketábor ma nem engedheti meg magának. Nagy a tét, Arany elvtárs, nagy a tét, ma minden mondat számít, mit mondat, szó, mit szó,  betű, de tudja ezt jól az Arany elvtárs. 

      Edvárd király, angol király, kiváló felütés, léptet fakó lován. Szépen, nyugodtan lépked, és közben érdeklődve figyeli, hogy a walesi munkásosztály, kart karba öltve a walesi szövetkezeti parasztsággal és a szövetséges walesi értelmiséggel, hogyan épít új kohót, hogyan szánt új barázdát, hogyan győzi le a klerikális reakciót. Ez az a pont talán, ahol egy walesi kisleánynak kellene Edvárd elvtárshoz lépnie, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem és átnyújtania a walesi nép ajándékát. Valami csekélységet Arany elvtárs, nem várunk valami nagy dolgot, mit tudom én, népművészeti tárgyat, az verstanilag is jó, meg általában.

    Kunyhói mind hallgatva, inkább legyen másfél szoba összkomfort, azért Walesben, érti ugye Arany elvtárs, dinamikus a gazdasági növekedés, a hallgatva rész nagyon jó, ez baráti hallgatás, amit akár a szocialista építőmunka sikerein való elgondolkozásnak is vélelmezhetünk. Nem néma az a tartomány Arany elvtárs, csak csendes. A pozitívumokra kell kiélezni a poézist Arany elvtárs. 

    Montgomery elvtárs fogadja az angol elvtársakat, ez jó, ezt kell domborítani, Montgomery elvtárs, egyszerű walesi gázszerelő volt, de kiemelték és most már vára van a Montgomery elvtársnak, ez például pozitívum.  Az is pozitívum, hogy jön a kultúrműsor. De a bárd elvtársak mintha még ingadoznának Arany elvtárs, mintha nem értenék a szocialista célokat, mintha, kimondom, az imperalizmus uszályába kerültek volna, nem akarok én vádaskodni, de itt vannak erősen problematikus elemek. 

     Ajtó megől, fehér galamb, ősz bárd emelkedik. Nagyon jó, de legyen inkább fehér strucc, az elvtársak szeretik a struccot, nem úgy, miket gondol Arany elvtárs, hanem a szocialista kereteken belül. És akkor a nyugdíjas struccelvtárs elmondhatná, hogy mennyire sokat köszönhetünk Edvárd elvtársnak,  az ötéves terv, az előirányzat, a túlteljesítés vonatkozásában. Az eredményekről kell beszélni Arany elvtárs, az eredményekről. 

     A fiatal bárd képviselje az ijfúsági szövetség tagságát, és bátran említse meg, hogy Edvárd elvtársnak köszönhetően minden gyorsabb, minden derékszög, minden elrugaszkodik, minden homorít. Nem úgy, mint régen, hanem máshogy. Legyen bátorsága a fiatal bárd elvtársnak, hogy megköszönje az elvi iránymutatást, aminek hála a walesi nép a munkaverseny tekintetében hetvenhárom százalékkal. 

      A harmadik bárd, hát nem tudom Arany elvtárs, mintha a harmadik bárd elvtárs nem látná át azokat az összefüggéseket, amelyeket a mai nehéz időkben át kell látni. Átok fejedre, na, Arany elvtárs, na, ez az átok fejedre nem méltó szocializmust építő népünkhöz. Fogalmazzon meg kritikát, de építő kritikát, mert ahogy a pártfőtitkár elvtárs is megmondta a plénumon, a krumplileves legyen krumplileves. Mondjuk még nem az, nem egészen krumplileves, ezt szóvá is lehet tenni, de azért már emelkedik, már utóléri, a tendenciákról van itten szó Arany elvtárs, a tendenciákról.

      Emlékeztetnem kell Önt Arany elvtárs, hogy az elhajló Petőfihez fűződő viszonyát nem kommunikálta helyesen a pártvezetés felé, egyes elvtársaknak megingott az Arany elvtársba vetett bizalma kéremszépen, de most itt a lehetőség, hogy új hanggal jelentkezzen, új, szocialista hanggal, és hiszem, igen, hiszem Arany elvtárs, hogy  Ön képes erre az új, szocialista hangra.

      Elvtársi együttműködésében bízva,

      Martin von Békés, alkotói szabadság-ügyi  helyettes államtitkár.

 "A kutatási tevékenységgel is felzárkóznánk a világszínvonalhoz. Mennyiségi és minőségi szempontból is el kell érni a nemzetközileg kívánatos szintet, meg kell duplázni a Q1-es és Q2-es publikációink számát. (Szabó Lajos György, a Corvinus oktatási rektorhelyettese)"

        A Scimago nevű oldalon rangsorolják a tudományos folyóíratokat.  Tudományterületi listák vannak, és egy lap akkor kapja meg a Q1-es minősítést, ha az adott területen az első negyedbe tartozik.  Mivel egy folyóirat több listán is szerepel, a Scimago egy lap értékelésénél a legjobb helyezést veszi figyelembe. Értelemszerűen a Q2 a második negyedet jelenti és így tovább. Nem minden lap kerül fel a listára, csak azok, amelyeket már elég tűrhetőnek gondol a Scimago.  . 

         A Corvinus vezetése deklarálta, hogy mit tart fontosnak, milyen egyetemi professzorokat tekint értékesnek, mit vár el az oktatóktól. Az egyetem hatvanhárom éves rektorának, Lánczi Andrásnak, egyetlen egy Q1-es cikke sem volt az egész életében.  És ezzel egyáltalán nincs egyedül a Corvinus Egyetem vezető professzorai között.  

        Tehát Szabó kimondta, a saját főnöke a közelében sincs annak az átlagoktatótól elvárható tudományos teljesítménynek. Bátor ember. 

         Érdekes módon a MAB professzori követelményrendszerében is megjelentek a Q1-es folyóiratok. Miközben az Orbán rezsim "reprezentatív" egyetemi tanárai gyakran még Q3-as folyóiratban sem publikáltak. Ki kivel van, én tényleg nem értem.

        P.S Azt gondolom, hogy a tudomány éthoszától elég távol áll ez a Q1-Q2 izé,  kifejezetten a rendszer meghekkelésére ösztönöz, de ez legyen a Corvinus baja. 

    Sándor téved.      Nincsenek démonok. Itt Big J.C.-re nézek, aki éppen a vaníliáskarikáit majszolja, amiről eszembe jut, hogy ezek akár az én vaniliáskarikáim is lehetnének, különösen a csokoládésak, de ne menjünk most bele teológiai kérdések tárgyalásába. Big J.C. szerint vannak vaniliáskarikák, csokoládébevonatúak és simák, de démonok azok nincsenek, maximum metaforikus értelemben. És ha nincsenek démonok, akkor jóga által nem lehet megidézni őket. Vaniliáskarikát, szigorúan elvileg, lehet, démonokat nem.

   Ami van, Sándor, az bizony az evolúció. És nem ám hatezer évvel ezelőtt teremtette Isten a világot, figyelsz Slómókám, hanem sokkal régebben, ha egyáltalán. A posztban mostantól nem lesz Sándor, mert ha nincsenek démonok, akkor ugye a Sándor azt beszél róluk, amit akar. Ha lennének démonok, pirosak és emeltyűsek, és ő azt mondaná, hogy kékek és szervókormányosak, akkor lehetne még beszélni a Sándorról, de így inkább szélesítsünk egy kicsit a perspektíván. 

   Magyarországon, ebben a pillanatban, az Isten létezésében kevésbé hívők másodosztályú állampolgároknak számítanak, ezt Orbán Viktortól Kásler Miklósig sok olyan embertől tudtuk meg, akikről Big J.C. apukájának nincs túl jó véleménye, és ennek a nem túl jó véleménynek adott ponton hangot is fog adni. Ez az ország Kiss-Rigó püspökelvtárs szolgálati BMW-jéről, rezidenciájáról, Kóté Lilijeiről szól, ez utóbbit természetesen metaforikus értelemben értettem, ahogy ezt jogi képviselőnk is megerősítheti. És akkor a ministránsfiúk kontra papbácsik irányban, hallja-e Szilvay testvér, nem is tettem pikírt megjegyzéseket. 

   Amikor a rezsim hivatalos lapjában, amit valamiért pont a 666 négyharmadáról neveztek el, a Völkischer Beobachter stílusában rajzolják meg egy indexes újságíró heftijét, akkor bizony Big J.C. nem örül, mert azért benne is van egy kis kaftán, Mária és József ugyanis Horthy Miki bátyánk több szamócaillatú hiperkeresztény törvényének is hatálya alá kerülhetett volna, a komolyabb kellemetlenségekről mit sem szólva.

   Kurvára kamu ez a nagyteljesítményű német gépjárművekre és dollármilliárdos gázszerelőkre épített kereszténység, aminek egyetlen tantétele az, hogy a melegeket nyilvánosan lehet alázni. Nincs második tantétel, az abortuszsztoriból ugye az apró, de talán mégsem jelentéktelen lólábacska lóg ki, hogy kétharmad is van, meg abortusz is, így egyszerre. Mert történelmileg így alakult, ahogy Grósz Karcsi bácsi mondaná.

  És most ezt a posztot egy szép keresztény tantörténettel fogom befejezni. Volt egyszer egy fiú, aki futballista akart lenni vagy talán mégsem. Amikor már erősen dominált a mégsem, a fiú egyházat alapított és kézzel kezdett gyógyítani meg nyelveken szólni. Egyszer aztán a fiú elhatározta, hogy inkább mégis kiképzett felderítő lesz és kitanulja az emberölés különböző fortélyait. Logikus, nem? Nem, cseppet sem logikus. 

 Az egy dolog, hogy engem nem lehet átverni vele, de Big J.C.-t meg pláne nem.  Meg kellene hallgatni az üzenetét, nemcsak lenyúlni azt a BMW-t, meg izélgetni azokat a ministránsfiúcskákat, persze szigorúan metaforikus értelemben. Big J.C. nemcsak a gázszerelőkért, sajátlábasprincessekért, falusi makoveczstadionokért,  tizenháromcentiméteres külmagasságú EU-finanszírozott kilátókért szenvedett rövid, de azért meglehetősen kellemetlen kereszthalált, hanem úgy általában mindenkiért, ballerért, jobberért, szíriai óvodásokért, Greta Thunbergért, Elton Johnért, mindenkiért. 

      „Szerintem egész egyszerűen mindenkinek fel kell fognia, hogy jelen pillanatban képességbeli hiányok vannak Magyarországon, ezt egyértelműen ki kell jelentenünk. (Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a cardiffi zakó után)"

       Tegnap a walesi közvetítést néztem egy észak-angliai diáksörözőben (nem a menő budapesti craft-beer helyek szintje, de nincs tőlük nagyon távol), Cymru vs. Hwngari.

       A legjobb magyar egyetem előtt a Times University Rankings-ban két walesi egyetem van, a Cardiff és a Swansea, a Cardiff a legjobb kétszázban a világon, de a magyar első Semmelweiss-szel, ami ezen a listán kétszáz hellyel áll az ELTE előtt, még holtversenyben áll az Aberystwyth és a Bangor.

       Igen, a Dzsudzsák, a Szalai és a Szoboszlai a közelében nincsenek Gareth Bale-nek, Aaron Ramseynek vagy a villámgyors Daniel James-nek, de azért nyugati középcsapatokban játszottak vagy játszanak. És júniusban megverték a wales-i csapatot, úgy, hogy játszott Bale és James. És megverték a világklasszisokkal felálló horvátokat is.

      Képességbeli hiányok vannak Magyarországon, csak pont a futballban ez sokkal kevésbé vészes, mint amilyen vészesnek látszik. Amikor a Corvinus vezető professzorai kamukonferencián adnak elő egymás után kétszer, mert kutyát nem érdekel a teljesen értelmetlen, publikálhatatlan, tudományos teljesítménynek egyáltalán nem nevezhető vackuk, akkor valahogy nincs a lapok címlapján az ügy, pedig éppen százmilliárdokat raktak a Corvinus segge alá. Indulhattak volna Dzsudzsákék is a Seventh International Competition of European National Teams című rendezvényen, amelyet valamelyik bolgár tengerparti szállodában rendeznek meg, igazi bolgár Elvis-imitátorral és ott akár bajnokok is lettek volna, legalábbis kaptak volna róla egy szép oklevelet.  Csak valamiért az feltűnne, ez meg nem tűnik fel senkinek.

Meg vagyunk lepődve, hogy lényegesen gyengíteni akarják a professzori kinevezés követelményrendszerét? Nyilván nem azért, mert képességbeli hiányok vannak. Csak nem tennének ilyet.

Ezért hülye a Rossi, mert miért pont külföldi csapatok ellen játszik a válogatott, miért nem mondjuk a Taktaharkányi Bányász tarcsi ellen, vagy esetleg magyar válogatott üres kapura, 100:0-ra is nyerhetnénk. Hogy az hülyeség lenne? Csak a Corvinusnak, Piliscsabikának, Nemzeti Közbohócdászati Egyetemnek szabad üres kapura játszania, és néha így is gólt kapnia valahogy?

 Az egész ország a képességek masszív hiányáról szól, csak elnyomja a Nélküled. Mert a Nélküled pont arról szól, hogy a végéről nézve elején vagyunk ezeknek a listáknak, csak az elejétől nézve vagyunk a végén, halleluja, jöhet a refrén. És ezt mindenki esetében el tudja fogadni Csonka-Magyarország népe, pont a futballisták legyenek a kivételek?

    Cardiffban Gareth Bale (Real Madrid), Aaron Ramsey (Juventus) és Daniel James (Manchester United) vár a magyarokra.

  Az ITV-n pedig Boris Johnson és Jeremy Corbyn első választási vitáját rendezik meg. Julie Etchingham lesz a moderátor.

   A konzervatívok előnye behozhatatlannak tűnik. Boris Johnsonnak sikerült a Brexit-saga lezárójaként pozícionálni magát. Elérte, hogy a Brexit Party (Nigel Farage privárpártja) nem indítson ellene senkit 317 körzetben. Őrült nagy dumája van, vicces, eléggé okos, jól áll neki a képernyő. Valójában a szeretőivel lehetne csak megfogni, elképzelhető, hogy londoni polgármesterként egy kicsit jobban támogatta meg az egyik aktuális nőjét, mint az illendő lett volna. A hölgy, Jennifer Arcuri, most az összes lehetséges tévécsatornán panaszkodik, hogy ő itten ennyire dobva lett. Johnsonnak van egy házasságon kívül született gyereke, akiről elvileg lehet kérdezni, gyakorlatilag azonban megteheti, hogy személyes kérdésekre nem válaszol. Vele lesz a barátnője Carrie, ez biztos, együtt voltak a pályaudvaron. Boris Johnson még nem vált el a feleségétől. Felesége, Marina Wheeler 55 éves, Carrie Symonds 31.

  Jeremy Corbyn nehezen tudja magát pozícionálni Brexit ügyben, a nyakába liheg a LibDem és Skóciában a Skót Nemzeti Párt meg fogja enni a Labourt.  Őt a munkáspárti antiszemitizmus ügyekkel lehet megfogni. Hírességek írtak egy nyílt levelet az ügyben, bár az is igaz, hogy más hírességek (Noam Chomsky, Steve Coogan, Brian Eno, Yanis Varoufakis és mások) vették védelmükbe Corbynt.  Corbyn nem vicces, nem áll annyira jól neki a képernyő, de egy biztos, nincsenek nőügyei, financiális balhéi, tényleg olyan, mint valamilyen demokrata, éppen csak egy kicsit leninista, Kádár János, aki ragaszkodik a krumplileveséhez.

  A két nagy párt nemsokára nyilvánosságra hozza a választási kiáltványát, amelyet itt aránylag komolyan szoktak venni. Corbyn ingyenes internetet ígér, Johnson óvatosabb, most vonta vissza pl. azt az ígéretét, hogy a 40 százalékos adósáv határát 50000 fontról 80000 fontra emelte volna.

 Johnson célja az, hogy az emberek elkapcsoljanak az ITV-ről, Corbyné pedig az, hogy holnap mindenki a vitáról beszéljen. Szerintem Johnson esélyei nagyobbak, de majd meglátjuk.