Örülünk, Vincent?

Tisztelt Grant úr!

Mi, Magyarország kormánya, a magyar emberek nevében roppant sajnálatosnak tartjuk, hogy a minap egy brüsszeli fórumon megalapozatlanul, de remélhetőleg csak a tájékozatlanságából kifolyólag kritikával illette a magyar médiahelyzetet.

Szeretnénk felhívni a figyelmét a következő vitathatatlan tényekre. 1. Magyarország kormánya kétharmados felhatalmazással rendelkezik, ami példátlan egész Európában. 2. A magyar kormány súlyos terheket örökölt az előző szociálliberális vezetésű kormányoktól. 3. Magyarország példát mutat Európa összes országának abban, hogy a válság terheit nem az emberekkel fizetteti meg, hanem a közteherviselésbe bevonja a bankokat, az energiaszolgáltatókat és a multinacionális társaságokat is. 4. A magyar médiaszabályozás minden eleme megtalálható valamelyik uniós tagállam médiaszabályozásában, kivéve az ő és az ű betűket, melyek magyar különlegességnek számítanak. 5. Nem igaz, hogy a magyar kormány túlzott kontrollt gyakorol a média fölött. Ezt legfeljebb a közszolgálati televízióról, a rádióról, a nemzeti hírügynökségről, a nyomtatott sajtóról és a kereskedelmi rádiókról lehetne kijelenteni, csak tilos. Azt a rágalmat is visszautasítjuk, hogy épp most lehetetlenítettük el gazdaságilag az egyik rivális kereskedelmi rádiót és zártuk ki a frekvencia-pályázatból az utolsó ellenzéki rádiót. Visszautasítjuk és kész.

Gerő leantiszemitázza Romsicsot? Nem mondhatunk mást, elég, elegünk volt, de most már aztán tényleg – írja Bayer Zsolt. De ez igazán csak utolsó csöpp a pohárban, sőt retorikailag már felesleges is, mert már régóta elég van a Bayer-publicisztikában, vége, finito, ő megmondja előre, jön az apokalipszis.

A várható apokalipszis további okai a Lukács-iskola, a Tanácsköztársaság, Elie Wiesel, Cohn-Bendit, Schiff András és a jogvédők, nem feltétlenül mindig ugyanebben a sorrendben.

Ezt érti mindenki, kivéve egy magyar bírót, aki szerint többféleképpen is dekódolható egy szimbólum még akkor is, ha történetileg és empirikusan bizonyítható, hogy csak egyféleképpen dekódolják az olvasói.  Az elvi lehetőség mindig adott, ezen tények nem változtatnak, azt pedig nehéz lenne elmagyarázni a bírónak, hogy Bayer olvasói azért olvassák őt, mert pont így szeretik dekódolni a dolgokat, és dekódolva még jobban ízlik a napi betevő zsidózás, mint egyenesbe.

Tisztelt Bíróság!

Nem mondom, hogy jól jegyezzük meg a nevét annak a bírónak, aki Bayer antiszemitizmusát ránk szabadította, mert mellette fog ülni a vádlottak padján (ezt a megfogalmazást Bayer alkalmazta egy másik bírói ítélet kapcsán, de Bayer mindig apokalipszissal zár) . http://mandiner.hu/cikk/20120602_bayer_zsolt_iteletek.

Azt sem mondom, mint Tóta W Árpád, hogy ez nem lehetett másnak következménye, csak Handó Tünde baráti gesztusának az Országos Bírói Hivatal élésről, mert sem Handó Tündét nem tartom képesnek mindenre, sem a bíróságot. Bayerért még egy fajsúlyos közéleti maffiózó sem vállalna kockázatot.

Csak annyit mondanék, hogy az a bíró súlyosan elnézett valamit, történeti ismeretei rendkívül hiányosak, a szövegek értelmezésével kapcsolatos ismeretei pedig még hiányosabbak, és őszintén remélem, hogy a Curia orvosolni fogja ezt a tévedést, ebben pedig a magam eszközeivel szívesen segítek.

Voila. Bayer az ítélet kimondása óta két cikket írt. Az egyikben ismét felsorolta a Tanácsköztársaság néhány vezetőjét, de ezúttal gondosan rögzítette a listában Cserny János nevét, aztán folytatta, ahol abbahagyta, Illyéstől idézve egy frappánsan antikosra faragott antiszemita rigmust http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/a_nagy_kerdes_20120630.html.  

A másikban kikérte magának, hogy jogvédők tiltakoznak egy harmadik bírói ítélet ellen, amelyben rasszista indíttatású bántalmazás címén osztottak ki 34 évet a 11 cigány vádlott között, akik megvertek két skinheadet. http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/34_ev.html

A Tisztelt Bíróság figyelmét arra hívnám fel, hogy az orgoványi erdőben a felperes szerint sajnálatosan el nem követett beásás utólagos pótlásának elkerülhetetlenségét hangsúlyozó, ugyancsak a felperes által tett állítások találhatók ezekben a szövegekben.  Az elkerülhetetlenség állításával persze tisztán logikailag nem lehetne felszólítani. „A proletariátus győzni fog” kijelentés például állító mondat, a világforradalom elkerülhetetlenségét egy másik állító mondat fejezi ki, a gyermekbetegségek szükségszerűségét egy harmadik, elmúlásuk szükségszerűségét egy negyedik, és így tovább, amikor éppen volt kit megölni vagy mit elkövetni, annak megölése és elkövetése szükségszerűnek minősült. A prófétára nem eshet a gyanú árnyéka. Ha a főnök szerint elkerülhetetlen a probléma megoldása, abból többnyire értenek a hívek, kliensek, lótifutik és bérgyilkosok, és előbb-utóbb megoldják.