Örülünk, Vincent?

A tervezettnél korábban kivezethetik a magyarországi bankadót Orbán Viktor szerint, aki kedden Bécsben, az osztrák gazdasági kamara épületében beszélt erről a Raiffeisen Bank képviselőjének kérdésére adott válaszában.

2012. június 13.

Mivel hűséges olvasóink időnként rákérdeznek, hol találom ezt a rengeteg borzalmat, most engedek némi bepillantást műhelytitkaimba. A múlt héten ugyebár Nedudgi néni meghökkentően szép líráját élvezhettük, és úgy véltem, jó lenne valami kivezetés, afféle átmenet más költők munkássága felé. Szóval, vettem az első vers címét (Árpád népe) és rákerestem, mi mondanivalója van erről a szép fogalomról a többi olyan poétánknak, akiket ez a birtokos szószerkezet föllelkesít. Mondhatom, sok.

Megosztom Veletek kutakodásom néhány eredményét:

Tóth Ferenc: Árpád népe.

Árpád népe ne feledd,
Küldetésed van neked.
Volt már itt tatár, török,
Trianon sem lesz örök.
Fogj hát össze végre már,
Hogy méltó helyedre állj.

(Így, a cím végén ponttal stb.)

pater: Árpád népe

Ezer sebből vérző nemzetem!
Siratnom kéne tán,
De ezt nem tehetem,
Siratni a halottat szokás.

Nem, te nem vagy holt,
Csonkolt tested bár megtiport,
S maradék véred szívják egyre,
De nem, nem vagy eltemetve!

Míg magyar lelkû fiak születnek,
Magyar anyák nevelnek gyermeket,
Nemzeti öntudatra tanítanak igaz apák,
Addig ne temessük Árpádnak honát!

Míg magyar ifjak élnek e hazában,
Kik tenni is mernek valóban,
Él még a remény, felébred a tetszhalott,
Megmozdul az ezerszer megtiprott!

Haldokló vagy bár Árpád népe,
De én reménnyel nézek az égre!
Szemetekről levesszük a hályogot,
Lássátok meg végre a valóságot!

Nemzetem sebei majd beforrnak,
A sírás örömre fordul,
S nyoma sem lesz a csonkaságnak,
Hazánk felett őrködik a Szent Turul!

Budapest, 2009.01.26.

Egy bizonyos (alighanem nagyon fiatal) maricának is van Árpád népe c. költeménye, de azt itt nem idézem, mert nagyon hosszú (bár el kell ismerjük, érdemleges). Ehelyett egy eddig nem idézett költőóriás művével zárom eheti összeállításunk. Itt és most leszögezem, hogy a következő részt Szuhanics Albert művészetének kívánom szentelni — mert megérdemli!

Szuhanics Albert: Árpád napján

Emlékezzünk Attilának
dicső nagy nevére.
Ő volt nekünk a királyunk,
másfél ezer éve.

Magyarország, Hungária,
így ismernek minket.
Hun lélek néz szemeinkből,
mi magyar tekintet.

Attilának öröksége
Árpád-háznak vére.
Ősi magyar királyoknak
összes nemzetsége.

Emlékezzünk Árpád apánk,
dicső, nagy nevedre.
Honfoglaló seregedre,
fényes tetteidre!

Árpád napján, ne feledjünk
gondolni urunkra.
Dicsőséges őseinkre,
romlatlan múltunkra!

Nagyurunk, ki fehér lovon
jöttél be Vereckén.
Oly derekan ülted lovad,
mint ki jár szerencsén.

Erősítéd országunkat,
fennáll ezer éve.
Kívánjuk, hogy szálljon áldás,
a szent Árpád névre!

Debrecen, 2007. 12. 10.

Nyugodtan mondhatjuk, Magyarországon ma az emberek személyes tapasztalata az, hogy az ország nyakig úszik a korrupcióban, és központilag szervezett módszerekkel tüntetik el a köz- és európai uniós pénzeket. Nem arról van szó, hogy egyedi esetek történnek valahol a periférián, az a boldog országok privilégiuma. A mi országunkban a kormány, annak feje és minisztériumai szervezik a pénzek eltüntetését.

Orbán Viktor, 2007. október 9.

Valamivel kettő után indultunk el. Borult volt az ég, de nem volt hideg és nem esett az eső.  A trolival lementünk a metróhoz, onnan csak egy megálló a pályaudvar. Ez egy Székesfehérvár méretű város. Két metrója van, és tucatnyi trolibuszjárata. Vevey negyedóra. Kisváros a tóparton. A főutcán ott is troli jár, lemegy egészen a fogaskerekűhöz, ami felmegy a hegyre. Elsétáltunk Montreux-ig. A világ egyik legszebb sétaútja.

Ez alatt a három óra alatt hazudta rekedtre magát az Orbán-rezsim hírszolgálata, verték meg a náci patkányok az indexes tudósítót, üzentünk hadat sokadszorra Barrosóéknak. Itt meg senki sem tudja ki a miniszterelnök. Svájcnak nincs is miniszterelnöke, egy kollektív államfői testülete van, de az országot ezernyi helyen kormányozzák, formálisan és informálisan. Itt úgy sem Ő lenne a fontos, hanem Te.  Nem arra büszkék, hogy kiknek üzentek hadat, hanem arra, hogy pontosak a vonatok, tökéletes a tejcsokoládé, jók az egyetemek, és, hogy össze tudtak fogni nehéz időkben.

Magyarország arra büszke, hogy nemsvájc. Ez a szerencsétlen ország, büszkén megy körbe Ópusztaszeren, eszi a tőgypörköltjét a turulba' stanicliből és közben marhára büszke arra, hogy nemsvájc. És persze mindenki tudja, hogy ki a miniszterelnök, ki volt a miniszterelnök, és ki lesz a miniszterelnök, mert az a legfontosabb. Magyarországot mindig is egyetlen székből kormányozták. Itt nem Te vagy a fontos, hanem Ő. Magyarország arra büszke, hogy még Guatemalának is hadat üzent, késnek a vonatok, pocsék a csokoládé, rosszak az egyetemek, és, hogy bármilyen időben szét tudnak húzni. 

Ha legközelebb tüntetést szerveztek:

1. A neonácik majomketrecét toljátok hátrébb a Jégbüfé mellett!

2. Ha valaki felszólal, előbb próbálja el egy tükör előtt.

3. Nagygyűlés előtt olvassátok el egymás beszédeit.

4. Egy szónok nem kaphat többet 10 percnél (a többit húzzátok ki).

5. Attól, hogy valaki ismert blogger, nő és újságíró stb. még nem biztos, hogy tud beszédet tartani.

6. Ha másfél órát húzódik a program, a kijáratnál osszatok visszérkrémet!

1.

...a Dódi bácsitól kapta azt az órát a nagypapa. Persze az oroszok elzabrálták. Kisgazda volt, meggyőződéses kisgazda. Mindig azt mondta, hogy lehet szőlő nélkül élni, de nem érdemes. Aztán 1950-ben a kommunisták elvették a szőlőt, meg a présházat a pincével. Belehalt. Ezt sohasem fogom megbocsátani a kommunistáknak. A Papi halálát.

Apámnak az a két szép hét volt az élete, 1956-ban. A Városi Bizottság tagja volt. Amikor az oroszok újra bejöttek, a Kisdombról lőtt rájuk, amíg bírta tölténnyel. Pestre szökött, így úszta meg a megtorlást, talán a kötelet, ki tudja. Október huszonharmadikán mindig gyertyát gyújtott, fent a kis szobában, a Mama szobájában, aztán csak nézte, nézte a lángot. Ő nem könyvből tanulta, hogyan kell nemzetinek és konzervatívnak lenni, ő az életből tanulta. Azt mondogatta, hogy csak addig akar élni, amíg az utolsó ruszki el nem takarodik az országból. Így mondta, az utolsó ruszki. Sajnos nem érhette meg. Csak a Mama, de ő már nagybeteg volt akkor...

A Századvég Politikai Iskola Alapítvány keddi, Oldalanként 470 ezerért dolgozik a Századvég című cikkünk miatt az alábbiak közlését kérte:

Nem felel meg a valóságnak, hogy a Századvég oldalanként 470 ezerért dolgozik. A valóságban az írásbeli tanulmányok és döntéselőkészítő anyagok elkészítése mellett a Századvég a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát is támogatja, ezért a megbízási díj a tanulmányok oldalankénti értékére nem számítható ki.

A hibáért elnézést kérünk.

A neve legendává vált. Első számú közellenség, notórius bankrabló és a szökések igazi nagymestere, aki bohócot csinált a rendőrségből és az FBI-ból. Nem volt olyan bank, amelyet ne tudott volna kirabolni és nem volt olyan börtön, amely elég biztonságos volt ahhoz, hogy meg ne szökjön belőle.

John Dillinger egy legenda volt. Ő lett a bankrablások királya. Nevét és tetteit filmek, könyvek őrzik. A kisvárosból induló rebellis kamasz, élete nagy részét a rácsok mögött töltötte, de innen kezdődött útja a (kétes) világhír felé.

Dillingerre egy ország vadászott, rajtaütései megingatták J. Edgar Hoover székét is, aki később - a pletykák szerint - irodájában őrizte a gengszterről készült halotti maszkot.

Kevesen gondolnák, hogy minden amiről Dillingert ma ismerjük, csupán egyetlen - eseményekben dús -  év története. Sorozatunk egyik legvéresebb és egyben legmozgalmasabb epizódja következik.