Örülünk, Vincent?

    Dr. Megadja Gábor a Loyal együttes gitárosa évi 6.6 millió forintot kap tanácsadásért Demeter Szilárdtól a Loyal együttes basszusgitárosától, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójától. Ez a 6.6 millió forint jelenleg egy egyetemi professzor évi fizetése Magyarországon. Dr. Megadjának természetesen nem ez a főállása, ő a Századvég vezető kutatója.

   Demeter Szilárd az alábbi magyarázatot fűzte a tanácsadói szerződéshez.

• (Dr. Megadja) az egyik legokosabb ember, akit megismertem, széleskörű műveltséggel, olvasott és olvas a mai napig,
• "nem foglya egyetlen elitkulturális érdekkörnek sem, tud kívülről nézni,
• illetve "lát a pályán.."

    Dr. Megadja Gábor doktori védésére Romániából kérték fel opponensnek Demeter M. Attilát, Demeter Szilárd testvérét, akinek  tudományos munkássága kissé távol áll a tézis témájától, ami "Közép-európai emigránsok modernség-képe. Menekülés a modernitás elől".  A két témavezető Karácsony András illetve Molnár Attila Károly, a másik opponens Lánczi András volt, és a bíráló bizottság tagja volt az a Mráz Ágoston Sámuel  kormánypárti elemző, akinek kapcsolata a tézis témájához nem teljesen világos számomra. Kissé merész lenne azt állítani, hogy fent nevezett személyek nem tagjai egy jól meghatározott elitkulturális érdekkörnek, az, hogy ki kinek a foglya azt  nem tisztem eldönteni. 

    Az a tény, hogy egy személy Kelet-Európából vándorolt ki az Egyesült Államokba milyen értelemben meghatározó filozófiai szempontból, hogy egészen biztosan a modernitás elől menekült-e el Németországból 1933-ban Hannah Arendt, akit Dr. Megadja a tézisében explicite nevez antiliberálisnak, esetleg vita tárgyát képezhetné, de ezt nem próbálom megítélni. 

    Márkus László  tette fel egykor a sokakat feszítő kérdést: mi kerül ezen a fotelon hétezerkétszáz forintba?  Úgy érzem, hogy egy hasonló kérdést az egyik legokosabb emberrel kapcsolatban is feltehetünk, kinek széleskörű műveltségét, mai napig tartó olvasottságát, pályán történő látását természetesen nem kívánom megkérdőjelezni:

   Ér-e Dr. Megadja Gábor különleges okossága annyit, mint a magyar egyetemi professzorok munkája?

    L.Simon László írt egy népibalettet Trianonról.  Eleve jó, hogy országgyűlési képviselő úrnak két salátatörvény között volt ideje arra, hogy pont Trianonról és pont népibalettet, hogy művészileg és emberileg is volt ideje,  meg általában nagyon jó, hogy lesz most egy népibalett Trianonról, kifestő már volt, birsalmalekvár is, most lesz népibalett.

     Álljon itt egy részlet. Ez alapvetően verbunkos, a "meggyüttek a fehérvári huszárok, rögtön  lett is egy kis metoo" dallamára, de csíki gyökerekkel, számos nemjáték medvével és persze országgyűlési képviselő úr ifjúkori poézisével, amivel örökre beírta magát. 

   .......................................................................................................................................................

     Clémenceau balról, nyom egy croisét, közben fenekedik Erdélyországra, és dalra fakad: 

     ...hiába bizonygattam egyetlen nőt sem metéltem körül csak a sunnát kedvelem ami nem gátolja a klitorális orgazmust...

      Ábel és Csaba, harminchármas bakák, pas de deux-t kezdeményeznek, szemükben víz szalad  kő marad, és merészen Clémenceau képébe vágják:

     ....ők sosem hallottak az infibulációról pedig évtizedeket töltöttek egy tvinpíksz nevű kisvárosban az egyenlítő mentén....

      Lloyd George pas de ciseaux-val nyit, jellegzetesen szabadkőműves harisnyakötőben, harsány baritonnal:

     .....  elvették a nagyítómat és a müller-féle klinikai recipe könyvemet ......

     Emese és Turul, konzervatívan erotikus pozícióban, de mégis grandiózus jeté-vel száll el a színpad felett:

     ......a jövőben tett utazásaim meggyőztek arról hogy az ufókutatók próféciái valóban az emberi tudat feletti éntudat nélküli tudattal folytatott kommunikáció lenyomatának fragmentumai.... 

     Clémenceau és a kar glissé-ben próbálják elcsatolni Csabától az ezeréves Püspökladányt, de ő kitart:

    .....figyelmem a bioenergetika és a bioinformatika felé fordult.....

     Ahogy Csaba a bioenergetika felé fordul, Ábel a Lloyd George-tól elvett nagyítót felhasználva áttör a Piavénál:

   ,,,,,, egyszer egy marék végbélkúpot találtam egy megfejthetetlen feliratú régi agyagcserépben.....

     Emese és Turul a tizennyolc éven felülieknek vonalat tovább erősítve, battíroznak kissé, mondjuk nekik is jól jönne egy marék végbélkúp, de az pont  Ábelnél van:

   ......  de egy hibás paszvörd miatt el kellett hagynom az állomáshelyem internáltak és ápgrédeltek.....

     Ekkor Clémenceau demi plié-vel bezuhan a színpadi árokba a népben és/vagy nemzetben gondolkodó kiscserkészek nagy örömére, és kétségbeesetten vet véget a második felvonásnak:

   ....... és egy röhögő törpét követtem  akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk  gipszlenyomatokat....

     Itt egy Nagy-Magyarország alakú szétbaszott zsidó kurvasegg ereszkedik a színpadra, de azért a sunna is kedvelve van, és meglett a Müller-féle recipe könyv is,  miközben fagotton és triangulumon szól a Nélküled. 

...............................................................................................

       A "Frageverbot" avagy a "kérdéstilalom" Wagner Lohengrinjéből származik. Elsa ígéri meg Lohengrinnek, hogy soha sem fogja megkérdezni tőle azt, hogy honnan származik.

       A hálózatelmélet egyfajta Lohengrin, ahol mi vagyunk Elsa.  Megjelenik a csodálatos fogalom, a skálafüggetlenség, ami valahogy mindennek az alapja, a paradigmák paradigmája. Senki, de tényleg senki sem tudja, hogy mitől is lesz skálafüggetlen egy hálózat. És ezt nem illik megkérdezni. 

      Az egész arról jutott eszembe, hogy olvastam egy őstörténettel foglalkozó cikket, amelyben a következő mondat szerepelt.

    " A nyelvi kölcsönhatások ezzel szemben gyakran domináns jellegűek. Barabási Albert László mutatta ki, hogy a természetben és az emberi társadalmakban is gyakoriak a skálafüggetlen hálózatok, amelyek működésére néhány „szuperterjesztő” komoly befolyást tud gyakorolni."

    A link a skálafüggetlenség magyar wikipedia oldalához vezet,  ez nem különbözik szignifikánsan a Barabási Albert László által írt scholarpedia oldaltól, ami talán a legközelebb van a kanonizált változathoz. 

   Ez egy rövid poszt, amiben csak két apróságról lesz szó.

  1.   A definíció szerint az a skálafüggetlen hálózat, amelyben a fokszámeloszlás nagy vonalakban hatványfüggvény. Tehát annak a valószínűsége, hogy a hálózat egy csúcsának k a foka, nagyjából \( k^{-\gamma} \), ahol \(\gamma\) a skálakonstans, egy egynél nagyobb szám. 

   Az persze nem egészen világos, hogy egy hálózatban, ami azért véges, mégis mekkora k-ig gondoljuk igaznak a fentieket, de ezt most hagyjuk. Azt már a középiskolában tanultuk, hogy minden \(\gamma\)-hoz létezik olyan N szám, hogy

     \(\sum_{k=1}^N k^{-\gamma} > 0.999999999999999999  \sum_{k=1}^\infty  k^{-\gamma} \),

  tehát egy igazán nagy hálózatban semmi jelentőségük a nagyon nagy fokú csúcsoknak, azaz a huboknak. Nem osztanak és nem szoroznak.

    2.  Mind a wikipedia oldalon, mind a scholarpedia oldalon szerepel az, hogy a skálafüggetlen hálózatok kisvilág tulajdonságúak. Ezt Barabási pontosan definiálja. Egy n csúcsból álló skálafüggetlen hálózat átmérője nagyjából az n logaritmusával egyenlő. Ez valóban igaz két fontos skálafüggetlen hálózatra, a híres Preferential Attachmentre és a Véletlen Skálafüggetlen Hálózatra. Általában azonban nem igaz.

   Gondoljuk meg. Vegyük a legskálafüggetlenebb hálózatot a piacon, és vágjuk el az összes élt ollóval. Majd ragasszuk őket össze úgy, hogy a kisfokú csúcsok a minél kisebb fokú csúcsokkal legyenek összekötve. A logaritmikusnál brutálisan nagyobb átmérőt is elérhetünk.

   Persze, minden attól függ, hogy mit értünk "általában" alatt. Vegyünk egy nagy skálafüggetlen hálózatot az ő összes rokonával együtt. A rokonok fokszámeloszlása pontosan ugyanolyan, mint az eredeti hálózatnak. Tegyük be az összes rokont egy zsákba és húzzunk ki egyet közülük egyet véletlenül. Arra azért nagy valószínűséggel igaz lesz a kisvilág tulajdonság. A való világban nincsenek zsákok, és ha lennének akkor a Preferential Attachment Hálózatot sem húznánk ki belőlük olyan egyszerűen.

  Arról nagyon komoly viták folytak, hogy a természetben előforduló hálózatok valóban skálafüggetlen jellegűek-e. A mára kialakult konszenzus az, hogy nem igazán. Van egy cikk, amit három darab Faloutsos nevű szerző írt,  ez vélhetően világcsúcs, amelyben azt mutatják ki,hogy az internet skálafüggetlen. Sajnos ez a cikk teljesen hibás, ezt már régen tudják, az internet nem skálafüggetlen.

 Ennyit akartam írni.

Azaz, még valamit.  Kedves ismerőseim figyelmeztettek, hogy az elmúlt időszakban mintha több lenne az indulat a posztjaimban a kelleténél. Ez nyilvánvalóan így van. Ma majdnem írtam egy posztot arról, hogy a kormányzat félhivatalos lapjában vezércikkben mondták ki, hogy a rendes, nemlibernyák ember hisz a transzcendensben, és széles válla van. Tekintsünk el attól, hogy nagyon szemüveges, nagyon matematikus, nagyon libernyákként bármikor kiállok egy parti szkanderre az ideológiai főintézetet vezető szerzővel, nekem ebből valóban elegem van, én erről nem  akarok írni, nem akarom, hogy legyen bennem valami, amit aztán terápiásan ki kell írnom magamból. A skálafüggetlen hálózatok az összes ellentmondásosságával együtt is sokkal mélyebb és tisztességesebb témát jelentenek, mint az ún. magyar közélet, amit én már nem nagyon tudok elviselni. 

    "  I used to think that young Americans began whatever education they were
to get at the age of eighteen, that their early lives were spiritually empty
and that they arrived at the university clean slates unaware of their deeper
selves and the world beyond their superficial experience "      (Allan Bloom)                                                                                               

  Így kezdődik a Closing the American Mind, az első konzervatív könyv, amit életemben a kezembe vettem, hetekkel a magyarországi rendszerváltozás előtt. Akkor még élt Bloom, pár óra autóútra élt attól a közép-nyugati egyetemi könyvtártól, ahol a könyvét forgattam az úszás után.  Három évvel később  AIDS-ben meghalt.

  Bloom könyve valójában a "critical studies" része, a counter-critical studies-é, az 1968-as és az azt megelőző évekre reflektál, amelyek gyökeresen alakították át az amerikai egyetemi világot. Nem ő volt az első ellen-rendszerkritikus, hanem talán Bill Buckley, aki még huszonhat éves volt írta meg a God and Man at Yale-t, akit aztán sokan követtek, a magyar Thomas Molnar is, a Decline of the Intellectual-el, amibe szintén nagyjából akkor olvastam bele és pont ugyanott, úszás után, a nagy tér másik  oldalán, ahonnan már a régi atomháborúhisztériás időkből megmaradt hosszú földalatti folyosón lehetett eljutni a kollégiumba, ha az ember nem akart még venni egy vaníliakrémes sütit a kisboltban.

  Őket, a srácokat a konyhából, John-t, aki valamilyen amerikai usztasa közösségből jött, a panamai-kubait, aki gyűlölte Fidelt, és a Georgij Oszipovics Lukacsból doktoráló afrikai lelkész-pingpongbajnokot nem fogom elfelejteni. Mindannyian meg akartuk érteni a világot, de szerintem csak a kenyai fiúnak sikerült, legalábbis remélem, neki sikerült.

  Az ugyanis nem olyan egyszerű, hogy az ember megszárítja a haját, átmegy a már sötétbe borult campuson, felmegy a humanities librarybe, és lesz belőle TGM. Nem lesz belőle TGM.  És most kérem az olvasót, ne menjünk bele a szokásos fütyiméricskélésbe, hogy mekkora filozóf a TGM, mert az teljesen irreleváns. A kolozsvári-budapesti-new yorki közegben nem nagy filozóf lett Tamás Gáspár Miklósból, hanem TGM. Allan Bloom pedig  Chicagoban lett Allan Bloom, aki a fasizmussal is kacérkodó Leo Strausstól és Strauss barátjától a talán szovjet ügynök Alexandre Kojève-től tanult. 

  A magyar jobboldali azért nem lehet TGM, mert ők meg a Schlett Istvántól tanultak, esetleg ők maguk a Schlett István. És én egyáltalán nem akarom bántai a Schlett Istvánt, majdnem gyerek voltam, amikor ő azért elég csillogó, bár, becsületére mondva, legalább nem túlságosan csillogó szemekkel mesélt nekem Uljanov elvtárs Mi a Teendőjéről a fogadóóráján. Kádár János azért rendesen elbaszta ezt az országot, hogy ebben a posztban is megjelenjen a népi hang. Leginkább Kádár János miatt nincs ma jobboldali TGM. 

  Kádár Magyarországában is voltak olyan műhelyek, ahol kötelező olvasmányok voltak azok a könyvek, amelyekről Bloom egyetemistái nem is hallottak, de elszigetelten, a legalitás határmezsgyéjén.  És bizony a chicagoi egyetemen az a diák olvasott nagy és fontos könyveket, esetleg pink, nem annyira élő, hímnemű szerzőtől, aki akart. És bár Bloom elég durva volt a diákjaival, de azért mégis ott volt nekik  a Bloom és hát sokan mások. 

  Nincs olyan counter-critical szcenárió Magyarországon, mint a nyolcvanas évektől Amerikában, ahol egyébként a hatvanas évek trockistáiból lettek kiváló konzervatív szerzők (Orbán a kilencvenes évek elejének brit trockista vezérét importálta). Ezeket a "Felvilágosodás mindennek az oka, baszkikám" szövegeket hét feles után még a Bayerék Zsocija sem tudja eladni a blogján. Nincs téma. Az nem téma, hogy valahol  Arkansas-alsón tíz részeg diák ledönti Braxton Bragg konföderációs tábornok KKK által emelt, mérsékelt művészi értékkel rendelkező lovasszobrát. Az sem téma, hogy barnább a bőre egy bécsi vendéglősnek, mint 1962-ben. Sajnálom, ez nem téma Magyarországon. Az különösen nem téma, hogy egy kilencvenéves halott  zsidó nénitől kell rettegni a mai napig. 

 Nincsenek alapok, mely alapokra napi három-öt óra olvasással rá lehetne építeni egy jobboldali TGM-szerepet. És mondjuk ki végre, tehetség sincs. Ha lenne, akkor az már látszana.

Ha ott lett volna mellettem abban a könyvtárban egy másik magyar gyerek, aki nemcsak lapozgatja a Bloomot, hanem meg is érti, aki felépíti magát Amerikában és hazajön magyar konzervatív Straussnak, Bloomnak, Kristolnak, akkor persze más lenne a helyzet.

UPDATE:  Úgy döntöttem, hogy kiegészítem a posztot. TGM egy kiválóan képzett filosz, nagyon művelt ember, aki ma is rengeteget olvas, képben van, és a saját nézőpontját magas szintem képviselő public intellectual. TGM saját nézőpontja a keményvonalas baloldaliság, ami teljesen inadekvát politikai értelemben, de mégis értjük őt, ha nem is értünk vele egyet. Az orbánista jobboldalon hasonló public intellectual nincs, érintőlegesen sem.  És ez baj, nagy baj.

      Tradicionalista keresztény rezsimportált indítanak Orbán pincsijei a Vidék hangjai címmel. Amiről eszembe jut, hogy a mucsai hírmondót hívták Vidéki Trombitának, na annak tényleg volt hangja, persze azt tehetséges emberek írták. 

      Orbán Viktor apja helyi kommunista potentát volt, anyja átképzős komcsi orosztancsi néni, az egész családját Rákosi és Kádár vakarta ki a fekáliából, Kövérék kifejezetten a munkásmozgalom élvonalában harcoltak, talán Deutsch Tamás volt  az egyetlen, akinek legalább származásilag volt valamennyi köze egy kétezer éves keresztény tradícióhoz. 

      A Szilvay Gergely volt eddig a tradicionalista keresztény a rezsimben, aki háttal a tömegeknek, latinul miséz, és éjjel-nappal az anális szex istentelen voltán elmélkedik Aquinoi Tamással, és persze az összes lehetséges ausztrál egyházfival együtt. 

      A dinoszaurusz-tagadást is szokták persze a világban tradicionalista kereszténységnek nevezni. Soha nem felejtem el, amikor láttam egy olyan abortuszellenes amerikai képeslapot, amelyen Jézus Krisztus vállán egy géppisztoly lógott. Ez az Őry-Thürmer-Marianna-féle orbánista tradicionalizmus, ami a nagy ortodox egyházfi Father Visszarionovicsból ered, és oda is tér vissza mindig.

      Fogalmam sincs, hogy Orbánék miért nem mondják ki végre, ők a nyilaskeresztet szeretnék végre feltenni a FIDESZ-re, hogy a Czopf Áronkáknak se kelljen többet azokra a Kaleta-pozitív képekre khmm rajzolnia. Ez nem olyan nyilaskereszt lenne. Hanem hátrafelé nyilazó, kumiszizű, de Koppány-daraboló is egyben. Egy alapvetően zsidóbarát nyilaskeresztről van szó, Kárpát-Duna-Nagyhaza a mienk, Júdea és Szamária az övék. Karigeri alkalmatlan, Soros az anyját is meg akarta ölni, de Szálasi Ferenc elhajló volt.  A hatalompártiságot mindig a nyíl és a kereszt szimbiózisa testesítette meg Magyarországon, hol a nyíl, hol a kereszt, mikor melyik konveniált. 

      Most éppen az abortuszt akarják betiltani tradikák, miközben Orbán kettő perc alatt rendeletileg tilthatná be, hiszen alaptörvényileg van itten védve a magzat a fogantatástól, mit fogantatástól, az első pillanattól, amikor G.Fodor Gábor rágondolt az ő kis pártszolgálatos midgetjére. Csak kérni kell,  Viktor bácsi tessék már betiltani az abikát, akkor lesz majd annyi magyarka, de annyi,  mondjuk cigánykamagyarka is, de az minket nem zavar, mondjuk kurvára zavar, de majd kitalálunk valamit. Na ezt a részt elhiszem, a kitalálósat. 

     Én azért lecserélném azt a címert, mert nem adekvát, ez a relatív monarchiás, félrecsapott Pista-keresztes, ha akarom Kossuth Lajos, ha akarom Első Lipót-os izé. Igazi  tradicionalista címer kellene nekünk, ami szintézise lenne mindennek, ami ma ez az ország, egyetlen dolog állna benne, mereven, keményen, viszonylag mereven, viszonylag keményen, a Rozit, azt csak képzelnénk hozzá. 

      A közszolgálatinak csúfolt rezsimmédia egyik prüntyije kiszúrta, hogy Fiala János mondott valami furát az ATV egyik műsorában. A KESMA-boyok, aki nagyon büszkék arra, hogy majdnem Lovas István-díjat kaptak, és egyszer Bayer Zsolt leküldte őket parízerért a sarki boltba, akiknek a Facebook oldalán a "Csurka Istvánnak mindig igaza volt"  felirat látható (hehe, fun fact, az egyik leglelkesebb orbánista újságíró, Őry Mariann, hat évvel ezelőtt kitette a twitterre, amint Thürmer elvtárs védelmezi Asszad szíriai diktátort, és tényleg a lánya)  hivatalosan ma már gefilte fisht esznek reggelire. Ők azonnál átvették, hogy, idézem,  Fiala antiszemita megjegyzést tett Bodolai Lászlóra. Már várom Dúró testvérnő kiborulását.

       Fiala, akit sohasem vádolták túlzott visszafogottsággal, Zamecsnik Péterrel beszélgetett a Bodolairól. Amikor Zamecsnik elmondta, hogy ő személyesen is ismeri Bodolait, Fiala közbevágott, hogy "nekem is vannak zsidó ismerőseim". Ez nem normális - gondolja most az Olvasó, és ezen nem fogunk összeveszni.

       Amennyire látom, itt egy finom, kombinatív, többrétegű poénnak lettünk tanúi, bár lehet, hogy tévedek, de azért megosztom az Olvasóval. 

        "Nagypapámtól húszéves korom körül kaptam – egyébként máig megőrzött – imaszíjat, kipát, meg egyéb, az imádkozáshoz szükséges tárgyakat, csak – tekintve, hogy az idevonatkozó beszélgetések elmaradtak – azt nem tudtam, hogy mit kell velük csinálni. Az ezzel kapcsolatos élményeim húszas éveim végére, a harmincas éveim elejére estek, amikor önidentikus lettem, teljesem magamtól. Alapvetően annak a belátása juttatott el ide, hogy zsidónak lenni nem vállalás, hanem születés kérdése, tehát én akkor is zsidó vagyok, ha azt letagadom." -ezt Fiala János nyilatkozta tizenkét éve a Szombatnak. Ezzel a szöveggel azért nem fog felvételizni a Betyárseregbe.

       Az az érzésem, hogy Fiala János tényleg meghúzta azt spontán, hogy Bodolai ügyvéd, Zamecsnik ügyvéd, Zamecsnik ismeri a Bodolait, ő, nem a Bodolai, hanem a Fiala,  zsidó, tehát.  Miért írok erről posztot, tényleg, hát csak úgy, majd írok valami fontosat is. 

     Értem, hogy most nem erről kellene írni, mert helyzet van. Namost a helyzet az, hogy a Zsámbéki elmegy a Színművészeti Egyetemről, mert jön a Vidnyánszky.

     Zsámbéki Gábor az egyik legnagyobb magyar rendező, valamikor írtam egy posztot arról, ahogyan Jordán Adélt és Stohl Bucit instruálta. Egy órára belenézhettem abba, hogyan képzeli el Zsámbéki a IV.Henriket. Az ugyanis érdekel, hogyan képzeli el a Zsámbéki a IV.Henriket, az, hogy józsi mit gondol  bármiről, a libernyákokról, az Index.hu-ról, Donald Trumpról, a klímaváltozásról,  pro esetleg kontra, az meg nem nagyon. Zsámbéki az archetipikus nemjózsi egy brutálisan józsisodó világban. 

       Vidnyánszky nagyon nagy kárt fog okozni a Színművészeti Egyetemen. És nemcsak Vidnyánszky jön ám, hanem egy józsi is, aki Kaposvárott volt színigazgató, Magyarföldön meg polgármester. Kaposvárra Pestről jártak le a népek, erre jött ez a józsi. 

      Nem azonnal jött a józsi, egy évig a Znamenák is volt ott igazgató, akit később a Vidnyánszky kirúgott a Nemzetiből. Itt álljunk meg egy pillanatra. Znamenák István egy rohadtul jó színész, de Vidnánszkynak inkább kellett a józsi, meg a másik józsi, meg mondjuk a Szarvas Józsi, aki nem józsi, de pl. ennyire buta színész nagyon kevés van. Nem felejtem el a Boldogságlabirintus című darabban, ami a józsiságnak egy katedrálisa,  az úgy szar, ahogy az ég kék az Alpok felett. Akkor hittem azt, hogy annál nincs rosszabb, de van egy csehszlovák ikerdarabja, ugyanaz a józsi rendezte, az játszódik egy úszómedencében, és abban vannak ufók.  

      Vidnyánszky most rossz. Rossz igazgatónak, művésznek, embernek, mindennek.  Hát Józsi az nem bír lenni, ez tény, de gyűjti maga köré a józsikat, mint  egy sorozatgyilkos a trófeákat. 

       Ezek a színis gyerekek, most elveszítik a Zsámbékit. Nem tudom ki lesz a következő, az Ascher vagy a Hegedűsdé, és főleg, hogy kit kapnak helyettük,  kitől kell majd megtanulniuk, hogy szép, egészséges, baritonhangu turáninak kell lenni, erőt és magabiztosságot kell sugározni, nehogy már melegnek gondolják őket, vagy ahogy Vidnyánszky a Zakarpatszka Oblasztyban cizellálódott lelki  finomságával tudja mondani, nehogy itten "másság" legyen kéremtisztelettel. Mondjuk, neki már az is "más", aki nem azzal kel reggelente, hogy hány nap van még Orbán Viktor szülinapjáig. 

    A Zsámbéki három színházat épített fel, a Babarczy Lászlóval,  a Székely Gáborral, a magyar színház számos legendás előadása fűződik a nevéhez, ő megy el, és az a Vidnyánszky jön, aki egy olyan színházat csinált a Nemzetiből, ahová még a rezsimszolgák sem járnak, mert azért lényegesen komplikáltabb egy kellemesen pocsék amerikai vígjátéknál, csak azt nem tudom, hogy miért nem a Lévai Anikó által protezsált  játékszínes józsi lett a főkurátor, az mennyivel szórakoztatóbb lenne. 

    Már nem sok mindent lehet tönkretenni ebben az országban, rémesen unalmas harminc-negyven orbáni évnek nézünk elébe.

   Milyen világ az, ahol az ember a koleszterinnek drukkol. 

        Egy fiatalember megpróbálja megtervezni az életét. Ha egy bizonyos életutat követ, akkor minden egyes évben ötven százalék valószínűséggel  másfélszeresére növeli a vagyonát, ötven százalék valószínűséggel elveszíti a vagyona negyven százalékát. Érdemes-e neki ötven dolgos évet áldozni az életéből erre?

        A vagyona várható gyarapodása  minden egyes évben \( 0.5\times 1.5 + 0.5\times 0.6=1.05\). Azaz ez az életpálya átlagosan 5 százalékos növekedést jelent  egy évben, ami  ötven év alatt átlagosan \(1.05^{50}\sim 11.5 \) -szeres növekedést jelent. Ez azt jelenti, hogy érdemes a fiataloknak elmagyarázni, hogy ezt az életpályát kövessék, hiszen ez a legjobb a társadalom számára is, és persze számukra is. Az ideális életút meghozza gyümölcsét. Átlagosan.

        Vizsgáljunk meg egy konkrét fiatalt, akinek az ötven évéből 25 jó és 25 rossz éve volt. Ekkor a vagyona növekedése \(1.5^{25}\times 0.6^{25}\) - szoros, ami azt jelenti, hogy nagyjából 0.07-szeresére "nő" a vagyona, tehát úgy tizennegyedére csökken. Még akkor is veszít a vagyonából, ha  27 jó és 23 rossz éve volt.  Akkor van a pénzénél, ha 28 jó éve volt és 22 rossz éve. 

        Amennyiben 50 helyett egy tetszőleges n-számot tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy annak a valószínűsége, hogy nem tűnik el szinte teljesen egy konkrét személy vagyona, exponenciálisan kicsi. Ez azért van így, mert annak a valószínűsége, hogy a jó évek száma mínusz a rossz évek száma  nagyságrenddel nagyobb, mint az n négyzetgyöke, exponenciálisan kicsi. 

       Ezt a példát természetesen több száz éve ismerik, az elmúlt években Nassim Nicholas Taleb libanoni-amerikai közgazdász "Life is non-ergodic" mantrája tette népszerűvé. Az élet valóban nem igazán ergodikus. Az, hogy átlagban hányszor tartóztatnak le egy embert az életében nem jelenti azt, hogy egy középosztálybeli embernek valóban ezzel az értékkel kell számolnia, az, hogy az egyetemet végzettek várható jövedelme szignifikánsan nagyobb, mint azoké, akik nem szereznek diplomát, nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy teljesen átlagos képességű emberre, akit még éppen, hogy felvehetnek valamilyen gyengébb intézménybe, fényes jövő vár.  Jó, majd írok délután, ha már dolgoztam, valami kurvafontosat is.