Örülünk, Vincent?

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...

        A színház semmi másról nem szólhat, csak a színházról magáról. Az embernek van szerve a hallásra, a látásra, a szaglásra, van valamiféle szerve a színházra is. Nem születünk ezzel a szervvel, de kialakul bennünk, ahogy kialakulnak más furcsa szervek is, amelyeken keresztül felfogjuk, értelmezzük és újraértelmezzük a világot. Az pedig nagyon fontos, hogy folyamatosan értelmezzük és újraértelmezzük a világot, a létünknek nem nagyon van más értelme. 

        A színház nem feltétlenül aktuális. Megteheti, hogy ne legyen aktuális, hogy ne a napi semmiről szóljon, a már holnap elfelejthetőről, triviális félelmeink és előítéleteink rituális megerősítéséről. Ma az aktualitás a legfontosabb közösségi élményünk, a nagy  hírzabálás, az ideológiai emésztés, és a gyermeki rácsodálkozás a végtermékre. A színház azon dolgok közé tartozik, amelyek arra mutatnak, hogy a legfontosabb közösségi élményünk a közösen megélt magány. Az életünk arról szól, hogy kizárjuk a világot, a felfoghatatlan, értelmezhetetlen világot, megpróbáljuk helyettesíteni valami könnyen emészthetővel, de azért ez sohasem sikerül teljesen. Senkinek sem sikerül. A színház, a jó színház egy pillanatra védekezésképtelenné tesz, ránk kényszeríti a befogadást és a szükségszerű, pillanatnyi magányt.   

        Ma este Törőcsik Marit láttam az Átutazókban. Egyetlen szót sem szól a darabban. Egy öregasszonyt játszik, aki megpróbál még egy kis időt nyerni a haláltól. A családja már egy elfekvőbe küldené, de ő megszökik, és semmi mást nem tesz, csak él. Még egy kicsit. Izraelben Hanna Maron, a Törőcsik Marinál jó tíz évvel idősebb színésznő játszotta el ugyanazt a szerepet, egy legendás művész, aki egy repülőtéri terrortámadásban elveszítette az egyik lábát, és időt nyert a haláltól. Most már több mint negyven évet. 

       Nyilván egészen mást jelent a Vígszínházban az Átutazók, mint a tel-avivi Cameri színházban az Orzei Mizvadot. Más magányt. Ez egy nehéz darab. Egy repetitív, kényelmetlen, fájdalmas komédia életről és halálról, leginkább halálról. A halálról, amire aztán végképp nem akarunk gondolni — erre jön a színház, és kinyitja felé az ajtót. A színház mindig erről szól, ezekről a kényelmetlenül kinyitott ajtókról, és nem politikusokról, az ő vélt vagy valós igényeikről, a sok aktuális hülyeségről, amelyekkel teleírjuk az újságokat, a blogokat, teletömjük a fülünket és a szemünket, hogy ne lássunk meg olyan izgalmas dolgokat, mint például a halál,  aminél aztán tényleg nincs semmi magányosabb. 

     A Nemzeti is erről fog szólni, ezekről a kinyitott ajtókról, tehát magáról a színházról... vagy nem lesz színház. 

A Kajmán-szigeteki cég nem off-shore

Rogán Antal, 2013. május 21.

Maradunk a nemzeti együttműködés legutóbbi részünkben megkezdett témájánál, de most a felvezető szöveget nem én írom, csak beidézem ide a Nyugat.hu tájékoztatóját:

"Három évvel ezelőtt hozott törvényt az Országgyűlés arról, hogy június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját a Nemzeti Összetartozás Napjának nyilvánítja. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium idén megfejelte mindezt egy hivatalos dallal is, amiben nem csak tehetségkutatókból ismert énekesek - Antal Tímea, Bencsik Tamara, Baricz Gergő és Kállay-Saunders András -, de Csizmadia Anna népdalénekesnő és Gergely Éva is fejhallgatót öltenek, hogy a Magyar Rádió gyermekkórusával együtt énekeljék: „álmodtam egy barackfáról.” A dal zeneszerzője az egykori Back II Black szaxofonistája, Bársony Bálint."

...mi köze a pártnak ahhoz, hogy a magánéletében ki, mit csinál?

Lázár János 2013. május 7.

Vidnyánszky színháza nem a buzikról fog szólni

Kerényi Imre, 2013. május 21.

Százas nagyságrendben vannak baloldaliak a trafiknyertesek között. Ha mi politikai szempontokat mérlegeltünk volna, egy baloldali sem nyert volna. Az pedig miért lenne baj, hogy a saját szavazóink is nyertek, ha megfeleltek feltételeknek. Alaposan előkészítettük a trafiktörvényt, meg kell kötni a szerződéseket

Orbán Viktor, 2013. május 17.

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból.

A különszámoknál megszokott módon, most nem annyira rejtélyes, hogy merre járunk. Inkább érdekes vagy emlékezetes helyszínek fotóinak adunk helyt. Bizony ilyen is volt, így nézett ki...