Maradunk a nemzeti együttműködés legutóbbi részünkben megkezdett témájánál, de most a felvezető szöveget nem én írom, csak beidézem ide a Nyugat.hu tájékoztatóját:
"Három évvel ezelőtt hozott törvényt az Országgyűlés arról, hogy június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját a Nemzeti Összetartozás Napjának nyilvánítja. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium idén megfejelte mindezt egy hivatalos dallal is, amiben nem csak tehetségkutatókból ismert énekesek - Antal Tímea, Bencsik Tamara, Baricz Gergő és Kállay-Saunders András -, de Csizmadia Anna népdalénekesnő és Gergely Éva is fejhallgatót öltenek, hogy a Magyar Rádió gyermekkórusával együtt énekeljék: „álmodtam egy barackfáról.”
A dal zeneszerzője az egykori Back II Black szaxofonistája, Bársony Bálint."
A kritikusok a művet (a szöveget és a zenét is) egyaránt negatívan minősítették — nemcsak a Nyugat, de pl. a Vélemény és a Hvg is.
A nem túl hosszú és látszólag egyszerű, de valójában bonyolult szimbolikájú szöveg:
Barackfa
Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol
Veled álltam egy hatalmas körben, a puha fűben, egy harmatos réten
Kezeink összeérnek, talpaink egymásra lépnek
szemünkben a boldogság fénye ég.
Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol
Állj be te is a körbe! Táncolj, ahogy hajt a véred,
érezd, hogy a föld szíve dobban veled, mert mind egyek vagyunk!"
Érik már a barack, áldott föld gyümölcse.
legnagyobb rejtélye, hogy mit is akarhat jelenteni a "Talpaink egymásra lépnek" frázis. Ezt Vonnegut nyomán haladva egy bizonyos Sailorripley nevű blogger fejtette meg: köszönjük meg neki!
