Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?
Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...
Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?
Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...
Készítettek egy interjút Bajnai Gordonnal a Heinrich Böll Alapítvány berlini konferenciáján. Nagyon kulturáltan, összeszedetten beszél. Mindazonáltal 0:29-nél egészen furcsa dolgokat kezdett mondani:
"Hungary is going in the wrong direction. The current government, after very difficult and bad governance, difficult governance of the previous period, is now, trying to take the country in a direction, which is contradictory to many of the European values and the values that we have undertaken in 1990 after the die Wende".
Ez a "bad governance" csak nekem tűnt fel?
UPDATE: Die Wende az utolsó szó a mondatban, ez a német szó a rendszerváltásra (a német rendszerváltásra valójában). Köszönom Wolffnak.
UPDATE: Lehet, hogy governance-et mond másodszorra government helyett (a lényegen nem változtat, kormányzás versus kormány), többszöri meghallgatás után sem tudom eldönteni. (Javítottam, huszadszorra már én is governance-nak hallom.)
A törvényjavaslat szerint 2013. október elsejétől a pénzügyi intézményrendszer felügyeletét felügyelő PSZÁF beolvad az MNB-be. A könnyebben érthető összefoglaló itt olvasható.
A lépés logikus és várható következménye volt annak a pont egy évvel ezelőtti történésnek, amikor "Az Országgyűlés hétfőn a kormány javaslatára törölte a jegybank és a bankfelügyelet összevonását engedélyező szabályt az alaptörvény átmeneti rendelkezései közül, eleget téve az Európai Bizottság elvárásának." Valószínűleg az EB azóta meggondolta magát és hátraarcot vezényelt addigi elveinek. Azok az aljas köpönyegforgatók!
Akkor maga Orbán is egyértelműen megerősítette, hogy rövidesen sor kerül az összevonásra: "Ha ezen múlik Magyarország pénzügyi stabilitása, akkor ezt az összevonást nem hajtjuk végre." Tehát vagy nem ezen múlik, vagy nem a pénzügyi stabilitás múlik rajta. Bár most, hogy kikerültük a túlzott deficit eljárás alól, már megvalósult a pénzügyi stabilitás, így gyakorlatilag NER-törvényszerű, hogy egy szervezetbe, egy nemzeti szervezetbe tömörítsék a törvényjavaslatban részletezett tevékenységeket.
Bő három hónap van hátra arra a bátor munkára, hogy technikailag és operatívan lezavarják az összeolvasztást. Nem szívesen lennék ez idő alatt felügyelt intézmény, vagy fogyasztóvédelmi reklamáló. Utána viszont még kevésbé.
Azt hiszem, az MNB tevékenyen, de unortodox módon tevékenyen fog hozzájárulni a törvényjavaslat 4.§(7)-ben megfogalmazottakhoz: "Az MNB alakítja ki a pénzügyi közvetítőrendszer egészének stabilitására vonatkozó makroprudenciális politikát, amelynek célja a pénzügyi közvetítőrendszer ellenállóképességének növelése,..."
Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?
Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...
Amint arról Olvasóink már értesülhettek, a Riemann-féle zétafüggvény gyökhelyeiben fellépő anomáliák miatt több európai országban a kritikus határ alá csökkent a prímszámok sűrűsége. Németországban már sikerült lokalizálni a problémát, de még mindig ezrek rekedtek a kritikus sáv szélén. Ausztriában jegyre adják az ikerprímeket. Hazánkban a jövő héten n és 2n között sem lesz mindenütt prímszám, ezért Grótendik Sándor államtitkár javaslatára ideiglenesen prímszámmá nyilvánították az ötvenhetet.
.....................................................................
Orbán (a parancsnoki sátorban): Hogy állunk, Tábornok úr Gézám?
Tábornok úr Géza: Egyelőre tartják magukat a 6k+1 alakúak, a honvédelem több tétel Dirichlet-t hozott, de ezt itt (rábök a füzetére) egyelőre nem tudjuk két prímszám összegére bontani.
Orbán (szintén rábök a füzetre): Az ott a sarokban micsoda?
Tábornok úr Géza: Az a lányom erkölcsalgebrai házi feladata. Elnézést, többet nem fordul elő. Szegény nem érti, miért nem engedhetjük meg a négyzetszámoknak, hogy oszthatóak legyenek nyolccal.
Orbán (gondterhelt, de ugyanakkor közvetlen, nem tudom eldönteni, hogy inkább gondterhelt vagy közvetlen, a háttérben mintha Habony professzor is ezen morfondírozna): Tehát ez itt az utolsó védővonal. Mennyivel nagyobb ez, mintha kicsi lenne? Héttel, tizeneggyel?
Bóca szárnysegéd: Maximum huszonhárommal. (Kézzel és lábbal mutatja, majd füllel és orral.) De akkor nem lesz végtelen sok prímszám.
Orbán: Miért olyan nagy baj az, ha nincs végtelen sok prímszám?
Tábornok úr Géza: Miniszterelnök úr, ha mind összeszoroznánk és hozzáadnánk egyet....
Orbán: Fontos őket összeszorozni?
Tábornok úr Géza: Ahogy így mondja a Miniszterelnök úr, nem fontos.
(belép Bach Gerzson, a Tüntetésvégrehajtás Országos Parancsnoka, HaHásokat hoznak pettyes babruhában, ők pedig exponenciális összegeket hordanak ki a nagyobb integrálok mögé.) Miniszterelnök úrnak jelentem, öt prímszám összegeként továbbra is előáll minden elég nagy páratlan szám.
Orbán: Nagyon derék. Az öt fontos szám (megveregeti a Parancsnok vállát, aztán a lapockáját, a dagadót, a szűzérmét), még pont elég kicsi, hogy azt hazudjunk róla, amit csak akarunk, de azért több annál, hogy ne lopjuk el. (A Miniszterelnök úr a zsebébe nyúl, és egy tiszti keresztet ad a Parancsnoknak a sok tokkátáért és fúgáért. A Parancsnok inkább egy trafikot szeretett volna, de azt mégis a Szijjártó Péter unokahúga kapta, ezt mi sem értjük.)
Parancsnok: Dolgozó népem és természetesen Önt, mármint a hülye Dolgozó népet csak Ön után (elsírja magát), úgy értem, hogy Önt kétszer, és utána talán a Dolgozó népem egyszer, már ha megbecsüli magát, szolgálom. (Dolgozó nép zavartan mosolyog. Igazából úgy mosolyog, mint egy idióta, Rózsika, kit kell megdugni ahhoz, hogy ezt a hülyét kivigyék a képből?)
Orbán már kint a terepen, a távolban a Közgépszolgálati Egyetem adjutánsai eratosztenészi szitákkal próbálják kiszűrni az utolsó prímeket. Igazából nem szól semmit, csak néz. Még mindig néz; egy magyarnemzetes újságírónő összeesik a gyönyörtől. A kamera lassan Orbánra közelít. Látszik a kezében egy tizenkettes, a homlokán verejték gyöngyözik. (Stumpf András megtörli, a zsebkendőt később kisorsolják) Orbán lassan elővesz egy kilencest meg egy hármast.
Tábornok úr Géza (szemében igen fotogén könnycsepp): Majdnem.
Vége főcím, híradószignál, ezer százalékkal emelkedett az ananász termőterülete Felcsúton, Bajnai rosszul adott össze két libát, az új Alaptörvény szerint az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja számok oszthatóságát, ezentúl csak természetes alapú logaritmus használható a befőzdékben.
Nálunk is bevezették a cafetéria-rendszert. Mivel ilyesmivel még nem találkoztunk, bele is szaladtunk a pofonokba rendesen — én pl. sajátos szokásrendű fogyasztóként a pénz nagy részét szabadidő Erzsébet utalványban (a továbbiakban: szEu) kértem. Igaz, ez tavaly még csak sporteseményekre volt jó (sok mindent elmond egy kormányzatról az a tény, hogy a szabadidő eltöltésének módjaként kimondottan a sportrendezvények passzív szemlélését pártolja egyebek közt minden aktivitással szemben, de most nem erről van szó). Az idén kisebb forradalomként érvényét a kultúrára is kiterjesztették, én pedig naív fejjel arra spekuláltam, hogy majd színház- meg koncertjegyeket veszek, netán bérletet az Állatkertbe. Az értéke alá nyomtatott tájékoztató is azt állítja, hogy "Felhasználható sporteseményre és kulturális szolgáltatás igénybevételére szóló belépőjegy vásárlására". (Nem: itt most nem arról akarok elmélkedni, hogy kulturális-e az a szolgáltatás, amit az ember "igénybe vesz". Azt talán majd máskor.)
A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét
Nikolett és a k.r...ák
Tudják, ha egy nõ lefekszik száz férfivel, az kurva. Ha egy férfi fekszik le ezer nõvel, az életmûvész. Lánczi professzor úr írta a Heti Válaszban, Nietzschét citálva: ha nõkhöz indulsz, ne hagyd otthon a korbácsot. Nietzschét, aki pontosan olyan daliás ember volt, mint Orbán Viktor, kikosarazta Lou Andreas-Salomé, a kor egyik legizgalmasabb nője — Lánczinak, aki úgy egy fejjel kisebb mint Nietzsche, és vagy negyvenhétmilliószor butább, nem kell nő, hogy frusztrált baromságokat írjon.
A k.r...ákról akarok írni, nem a Nikolettről. Róluk, aki elmagyarázzák az ő népüknek, hogy miért okoz gerincsorvadást a maszturbáció, és másnap egy guminővel ébrednek az ágyacskájukban. És még jó, ha nem egy gumistruccal. Itt van ez a látenciájába beleőrült fiatalember (ennek a stílusnak az ember "megadja" a tiszteletet, becsülendő, hogy meg sem próbálja fenntartani az inkognitóját). Mintha Pálffy Istvánt hallanám, ahogy harcol az alkoholizmus ellen.
Nikolettről azt mondják, hogy számos férfit kielégített. Ő ugyan azt mondja, hogy dugott, de a dugás szó nem fér bele a bulvárlapok mérhetetlen erkölcsiségébe, nekünk meg már úgyis mindegy. Szeretném megjegyezni, hogy minden arra vall, hogy a dolog úgy is leírható, hogy Nikolettet számos férfi kielégítette. Ezek a kielégítetlen k.r....ák egyetlen férfit elégítenek ki évek óta, aki minisztériumi főelőadósággal és felügyelőbizottságok tagságaival fizet, sehol egy bross, vagy egy nyakék. Változnak az idők.
Orbánnak valóban nincs szüksége a k.r...ákra (tudom, hogy a végén kellene leírnom, hogy a kereszténydemokratákra gondolok, de addigra az Olvasó egyébként is rá fog jönni), a saját embereibe is beletörölhetné a lábát, de ezek élvezik. Ezekkel a stágelbencékkel nincs baj, nagy hirtelen megköszönik, hogy szolgálhattak, eltűnnek a balfenéken, és jogi képviselőnk tekintetéből most azt olvasom ki, hogy ne tippeljem meg, vajon miért.
Amikor a Fidesz kitalál valami gusztustalan hülyeséget, amikor valakiktől valamit éppen nagyon el akarnak lopni, akkor jönnek a k.r...ák és tetézik. ők ugyanis meg is akarják dugni a delikvenst, nemcsak ki akarják rabolni. A hatvanhét éves fiataldemokrata is kommer volt, de ő legalább lehazudja. A k.r...a nem, a k.r..a bevallja, csak neki megjelent az Úrjézus, és akkor sztornírozva van az egész. Hoffmann Rózsa visszamenőlegesen sem volt kommunista ideológiai kasszírsa, sőt, az Úrjézusnak hála nem is Bajnai Rózsának született, hanem Szijjártónak.
Azt szeretem a mi drága magyar népünkben, hogy azért ezt nem kajálja be. A rezsicsökkentést igen, a magánnyugdíjpénztár megvédését majdnem, a negatív növekedést talán, de ez a nyálas szexuálpszichopata banda már túl sok neki. Nikolett könyvét megveszik, elolvassák, mert érdekli őket, hogy kivel és mikor. Harrach Péterben azért képesek felismerni azt, amit jogi képviselőnknek hála nem nevezek meg, és róla szólva azért nem kockáztatnák meg, hogy elsorvadjon a gerincük.