Amint arról Olvasóink már értesülhettek, a Riemann-féle zétafüggvény gyökhelyeiben fellépő anomáliák miatt több európai országban a kritikus határ alá csökkent a prímszámok sűrűsége. Németországban már sikerült lokalizálni a problémát, de még mindig ezrek rekedtek a kritikus sáv szélén. Ausztriában jegyre adják az ikerprímeket. Hazánkban a jövő héten n és 2n között sem lesz mindenütt prímszám, ezért Grótendik Sándor államtitkár javaslatára ideiglenesen prímszámmá nyilvánították az ötvenhetet.
.....................................................................
Orbán (a parancsnoki sátorban): Hogy állunk, Tábornok úr Gézám?
Tábornok úr Géza: Egyelőre tartják magukat a 6k+1 alakúak, a honvédelem több tétel Dirichlet-t hozott, de ezt itt (rábök a füzetére) egyelőre nem tudjuk két prímszám összegére bontani.
Orbán (szintén rábök a füzetre): Az ott a sarokban micsoda?
Tábornok úr Géza: Az a lányom erkölcsalgebrai házi feladata. Elnézést, többet nem fordul elő. Szegény nem érti, miért nem engedhetjük meg a négyzetszámoknak, hogy oszthatóak legyenek nyolccal.
Orbán (gondterhelt, de ugyanakkor közvetlen, nem tudom eldönteni, hogy inkább gondterhelt vagy közvetlen, a háttérben mintha Habony professzor is ezen morfondírozna): Tehát ez itt az utolsó védővonal. Mennyivel nagyobb ez, mintha kicsi lenne? Héttel, tizeneggyel?
Bóca szárnysegéd: Maximum huszonhárommal. (Kézzel és lábbal mutatja, majd füllel és orral.) De akkor nem lesz végtelen sok prímszám.
Orbán: Miért olyan nagy baj az, ha nincs végtelen sok prímszám?
Tábornok úr Géza: Miniszterelnök úr, ha mind összeszoroznánk és hozzáadnánk egyet....
Orbán: Fontos őket összeszorozni?
Tábornok úr Géza: Ahogy így mondja a Miniszterelnök úr, nem fontos.
(belép Bach Gerzson, a Tüntetésvégrehajtás Országos Parancsnoka, HaHásokat hoznak pettyes babruhában, ők pedig exponenciális összegeket hordanak ki a nagyobb integrálok mögé.) Miniszterelnök úrnak jelentem, öt prímszám összegeként továbbra is előáll minden elég nagy páratlan szám.
Orbán: Nagyon derék. Az öt fontos szám (megveregeti a Parancsnok vállát, aztán a lapockáját, a dagadót, a szűzérmét), még pont elég kicsi, hogy azt hazudjunk róla, amit csak akarunk, de azért több annál, hogy ne lopjuk el. (A Miniszterelnök úr a zsebébe nyúl, és egy tiszti keresztet ad a Parancsnoknak a sok tokkátáért és fúgáért. A Parancsnok inkább egy trafikot szeretett volna, de azt mégis a Szijjártó Péter unokahúga kapta, ezt mi sem értjük.)
Parancsnok: Dolgozó népem és természetesen Önt, mármint a hülye Dolgozó népet csak Ön után (elsírja magát), úgy értem, hogy Önt kétszer, és utána talán a Dolgozó népem egyszer, már ha megbecsüli magát, szolgálom. (Dolgozó nép zavartan mosolyog. Igazából úgy mosolyog, mint egy idióta, Rózsika, kit kell megdugni ahhoz, hogy ezt a hülyét kivigyék a képből?)
Orbán már kint a terepen, a távolban a Közgépszolgálati Egyetem adjutánsai eratosztenészi szitákkal próbálják kiszűrni az utolsó prímeket. Igazából nem szól semmit, csak néz. Még mindig néz; egy magyarnemzetes újságírónő összeesik a gyönyörtől. A kamera lassan Orbánra közelít. Látszik a kezében egy tizenkettes, a homlokán verejték gyöngyözik. (Stumpf András megtörli, a zsebkendőt később kisorsolják) Orbán lassan elővesz egy kilencest meg egy hármast.
Tábornok úr Géza (szemében igen fotogén könnycsepp): Majdnem.
Vége főcím, híradószignál, ezer százalékkal emelkedett az ananász termőterülete Felcsúton, Bajnai rosszul adott össze két libát, az új Alaptörvény szerint az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja számok oszthatóságát, ezentúl csak természetes alapú logaritmus használható a befőzdékben.
