Örülünk, Vincent?

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...

    A kedves Olvasó ismeri a történetet. Demeter Tamás filozófus elbukott a Bolyai ösztöndíj pályázaton. A bizottság maximális pontszámot adott a tudományos eredményeire, a tudományos eredményei hatására. Ugyancsak maximális pontszámot adott a tervezett kutatómunka előzetes eredményeire, a kutatás időszerűségére, annak kivitelezhetőségére és kidolgozottságára. Majd nulla pontot az összbenyomásra. A Bolyai ösztöndíjat a tudományos kutatómunkára  és a tudományos eredményekre adják, itt egy igazi komoly botrányról van szó. 

  Látványosan közölték Demeter Tamással, hogy a feje tetejére állhat, akkor sem kaphatja meg a díjat, akkor sem, ha esetleg ő a legjobb. Mert tehetik. Egyszerűbb lett volna elvenni a pontokat a tudományos eredményektől és a kutatómunkától, de valakik azt látták helyesnek, ha így mutatnak erőt. 

    Az Olvasó mindent tud, azt is tudja, hogy Demeter Tamás mispóchézott kapatosan a filozófiai intézetben, ő volt a filozófusbotrány egyik frontharcosa, és hát nem egészen a baloldalon. Természetesen ez a kellemes modorú fiatalember sok-sok emberrel alakíthatott ki olyan meleg, baráti viszonyt, mint Gábor Györggyel tette. Elvileg akárkinek lehetett róla érdekes összbenyomása, de az ember háta az utóbbi időkben már rutinból sem tollas. 

    Demeter Tamás neve már előkerült a blogunkban, és nem a legcukibb kontextusban. Nem, nincs róla jó véleményem. A helyes megoldás az, hogy ilyenkor szépen leüvöltjük a fejét, és esetleg tovább is mehetünk, ha nem áll le a mispóchézéssel. De a pontot megadjuk neki. Mert azt a kib.szott pontot, bármilyen különös is, a magyar nép nevében adjuk, nem a haverjaink nevében. A magyar nép fizeti ugyanis a Bolyai ösztöndíjat, nem a haverok, a magyar népnek  tartozunk elszámolni valamilyen metaforikus értelemben, és soha, soha, soha nem a haveroknak. 

    Lesz itt még filozófusügy, nem kell félni, Orbán Viktor éppen most alapított valakinek egy eszmetörténeti kutatóintézetet bagatell 175 millióért. Végtelenül gusztusos módon ebbe is bele akarják vonni a Magyar Tudományos Akadémiát. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a jövendő igazgatóról is volt már szó a blogunkban. 

    Ez most itt egy nagyon ronda korszak, és tisztességesnek kell maradnunk akkor is, ha nem mindig könnyű. A Demeter-ügyről nyilvánosan és egyenesen kell beszélnünk, a Molnár Tamás Kutató Központról dettó.

Barangolások a múltban. Képek az internet rejtett zugaiból. Merre járunk?

Tippeket a kommentekbe kérünk, megfejtés majd ugyanott...

1970

A humántudományok, a kultúra nagyon fontos, de nem értéket teremtenek, hanem az embereket gyönyörködtetik, boldogságot adnak

Klinghammer István, 2013. június 9.

"Sorsunk játéka életünk utolsó másodpercéig tart. És az utolsó másodpercek ugyanolyan fontosak, mint maga az élet. Ezért legyünk önmagunk az utolsó pillanatig. Csak az által hódíthatjuk meg az örök ürességet, ha készek vagyunk kezünkbe venni a sorsunk. Ez elől a feladat elől nincs menekvés, mert csak egy életünk van, és ebben az életben az a kötelességünk, hogy teljes mértékben önmagunk legyünk — vagy nem leszünk semmik." 

 Ezek voltak az utolsó mondatai a blogjában. Elővette a fegyverét, elment a Notre Dame székesegyházba, és agyonlőtte magát. Búcsúlevelében azt írta, hogy a melegházasságok engedélyezése elleni tiltakozásból választotta a halált.  

 Értelmiségi volt és katona. A hatvanas évek elején megjárta a börtönt, az OAS tagja volt, Salan és a többi puccsista tábornok mellé állt. Ez volt az első elveszített háborúja. A második háborúja akkor veszett el, amikor VI. Pál modernizálta a katolikus egyházat, Marcel Lefebvre érsek és tradícionalistái elveszítették befolyásukat. A harmadik háborúja hatvannyolcban kezdődött, és talán éppen a melegházasságok törvényesítésével ért véget.

Nemcsak szélsőjobboldali militáns volt, hanem elismert, az Akadémia által kitüntetett történész is. 

Charles Maurras-t, a francia nacionalizmus prófétáját tekintette mesterének, hitt abban, hogy a "grandeur", ami a Bastille lerombolásánál veszett el, visszanyerhető. Az oltár előtt ölte meg magát, halálos bűnt követett el a megváltásért.

Dominique Venner nem konzervatív volt, hanem szamuráj, a francia Yukio Mishima. A halála teljes értelmetlenségében is műalkotás volt. Hogy fasiszta volt? Igen, talán. Ennek azonban nincs jelentősége, már nincs.

 P.s.  Ez a Novák Előd nem szamuráj, hanem egy idióta. Nekünk őt dobta a gép. Ezt a primitív, nevetséges, fasiszta bohócot. Vennernek volt élete, ennek nincs. Vennerben volt valami tiszteletreméltó, valami grandiózus, valami igazán félelmetes, ez csak egy nagypofájú senki. Szerencsénk van ezzel a Novákkal: igazi közép-kelet-európai-kelet-közép-európai szánalmas kis szerencsénk. 

     Sikerült interjút készítenünk a világ talán legjobb és legsikeresebb katasztrófamenedzserével, Lucy Ferrerrel. Ő volt a 2004-es cunami személyi edzője, ő fedezte fel Katrinát, a hurrikánt, számos vulkánkitörés, madárinfluenza és vasúti szerencsétlenség köszönheti neki karrierjét.

      Vincent: Mivel magyarázza, hogy a dunai árvíz vereséget szenvedett Orbán Viktortól?

      L.F: Viktor fejben jobb volt. A második félidőben kiválóan cserélt zoknit, és kreatívan használta az öblözet kifejezést. Lássuk be, árvizünk még fiatal, rutintalan, mi egyelőre százmilliárd alatti kárban gondolkodhatunk csak. Nagy előrelépés lenne egy kínai vagy bangladesi szerződés, ahol esetleg pár kisebb várost is letarolhatnánk. Orbán a háromezermilliárdos ligában is sikerrel szerepelt, emlékezetes mérkőzésen győzte le a magánnyugdíjpénztárakat.

      Vincent: Mikor érezte először, hogy elment a meccs?

      L.F: A felkészülés folyamán többször is átbeszéltük, hogy mit kell akkor  tennünk, ha Orbán a nézéstechnikát alkalmazza. Sajnos, a kolbász mellőli nézésre és a tábornokok melletti, úgynevezett együtt dübörgő nézésre nem készültünk fel. 

      Vincent: Elégedettek voltak a játékvezetéssel?

      L.F: Úgy gondolom, hogy amikor az első félidő közepén Orbán szürkegémmé változott, sárga lapot kellett volna adni neki. A szabálykönyv világosan fogalmaz a vízen járásról és a kézrátételes gátmagasításról is. Mindazonáltal nem lenne helyes mindent a bíráskodásra fogni, Orbán ma nagyon erős.

      Vincent: Kire emlékszik még a magyar versenyzők közül?

      L.F: Óriási húzás volt, amikor  Árpád nem Svájcban vagy a francia Riviérán, hanem direkte Taktaharkány vonzáskörzetében telepedett le. Szerettem a jól cselező Lajost Mohácsnál, és nagy pillanat volt, amikor Horthy Miklós nevű kiváló sportolójuk hadat üzent a Szovjetuniónak. Persze Kádár Öcsi bácsi a nagy kedvencem, aki tényleg mindent tudott a szakmáról, egyébként ő vezette be a gumicsizmában járás közbeni nézést. 

      Vincent: Mivel magyarázza, hogy Orbán sokkal rosszabbul szerepelt a hóvihar elleni összecsapáson?

      L.F: Nem csekély büszkeséggel mondhatom, hogy a hóvihart is én menedzseltem. Az időzítésünk elsőrangú volt. Az, hogy teljesen váratlanul télen kezdeményeztük az első akciót, és nem július közepén, eldöntötte a mérkőzést. 

      Vincent: Menedzselné Orbánt?

      L.F:  Erről még nem szívesen beszélek. Orbán már most sokkal erősebb, mint egy kisebb Csernobil, vagy a Badacsony kitörése, de azt hiszem, egy európai profi bajnokságban kellene megméretnie magát. Legyünk őszinték, a magyar gazdaságot egy könnyűsúlyú Gyurcsány is gajra tudja vágni; Németország vagy Nagy-Britannia romba döntése ennél sokkal komolyabb feladat. 

      Vincent: Mit tud tanácsolni a fiatal versenyzőknek? Van néhány nagyon ígéretes szalmonellafertőzésünk, kereskedelmi rádiósunk, és a hazai nevelésű alkoholizmusunk már nemzetközi versenyeket is nyert.  

      L.F: Alulról kell építkezni. Soha nem egy egész ország tönkretételével kell kezdeni: először a családunk és a közvetlen környezetünk életét kell ellehetetlenítenünk, majd helyi katasztrófák előidézése után jöhet csak az országos verseny. És nagyon sokat kell dolgozni, tanulni, tanulni, tanulni, ahogy kedvenc orosz versenyzőm mondta volt. De higgyék el, megéri! Ahogy egy szicíliai földrengés mondta egyszer: nem mindenkiből lehet Pompei vagy a Fekete Halál, de törekedni kell rá. Kemény edzésekkel, sok lemondással, alázattal.    

1970