Örülünk, Vincent?

Amikor Schmidt Mária antiszemita őrjöngés közepette mocskolta Kis Jánost és az azóta elhunyt Kornai professzort, a matyik és oszik nagyokat kussoltak, amikor Bayer Zsolt harminckét részes cikksorozatban taglalta, hogy a zsidók miatt vesztett a magyar sereg Mohácsnál, az egész magyar " jobboldal" kussolt, amikor néhai Lovas István az egész életét az antiszemitizmusnak szentelte, akkor már nem is bírtak kussolni, annyira imádták. Kurvaanyátokat, mondanám, de sokkal finomabb ember vagyok én annál.

Márki-Zay kitalálta, hogy kontroverzális ügyek emlegetésével próbálja provokálni a fideszsajtót. Fogalmam sincs, hogy jó ötlet-e vagy sem, nem vagyok kampánytanácsadó. Most azon viccelődött, hogy a FIDESZ-ben is vannak zsidók, csak vélhetően nem túl sokan és emiatt még pár újságíró tartalomelőállító is előadta a deénmekkoraegymorálislényvagyok című magánszámot.

Apám családját derék magyar köztisztviselők deportálták, éppen amikor a FIDESZ hőse Wass Albert éppen a Patkányokról értekezett egy fasiszta lapban, de már nem élt a FIDESZ hőse Prohászka Ottokár, aki annyira gyűlölte a zsidókat, hogy már attól síkideg lett ha ránk gondolt, de mint tudjuk ez nem zsidózás, hogy is lenne az, ha a FIDESZ hőse Szakály Sándor szerint a halálba toloncolt zsidók ügye idegenrendészeti eljárás volt. Az a zsidózás, ha MZP viccelődik.

Hát nem.

Az, hogy miért ezt csinálja az MZP, miért nem valami mást, hogy miért azok az emberei akik, és miért nem mások, hogy miért nem állnak ki mellette azok, akik általában ki szoktak állni mindenki mellett, az egy másik kérdés. Arról írjon valaki más, aki szeret ilyesmiről írni. Én erről sem szeretek írni.

A matyik és oszik a halottainkból élnek, a helyükre tolakodnak a tehetségtelenségükkel, a gátlástalanságukkal, és most rettegnek attól, hogy ezermilliárd forintból is sikerül elveszíteniük egy választást (nem, annyiból még én sem tudnám elveszíteni). Éppen csináltak egy tíz százalékos hiányt a választási pénzszórás előtt, ami persze egészen más, mint ami 2005-2006-ban történt, de erről nem szabad beszélni a matyiknak és az osziknak. Éppen kazah tüntetők tömeges meggyilkolását támogatja a magyar kormány de erről sem szabad beszélni annak a matyinak, aki élete filmélményének nevezte Kálomista nyalatát, és férfikönnyeinek hullásáról írt.

Magyarország különösen undorító heteknek néz elébe, amely hetek végén lesz egy "free but not fair" választás, a világsajtó majd néz furán, hogy ezt lehet? Úgy tűnik, lehet. Talán lesz egy kis glasznoszty, mert a húrt nem lehet már sokáig feszíteni, talán valahogy vége is lesz az egésznek, ha nem is úgy, ahogy a kedves Olvasó szeretné, de még nagyon sokáig nem érezhetjük magunkat tisztának.

És most kellene ugye az a frappáns befejezés a zsidókról, de ez a történet nem rólunk szól, nem kevesen vagyunk a FIDESZ-ben, hanem már régen nem is létezünk, az én zsidóságomból is csak egy árnyék maradt, mely árnyék, mint minden rendes árnyék, követ amerre megyek.

 Reméljük. 

  Működik!

Prof. Dr. Mérő László kicsit durcizott a Facebookon, mert meglátta egy nyári posztom, amelyikben viccelődtem azon, hogy 1984 óta nem volt igazi tudományos publikációja. A viccelődés leginkább arra vonatkozott, hogy mintha eltulajdonitotta volna (a hosszu i nem megy most, bocs) Nassim Taleb Extremistan és Mediocristan metaforáit.

Azt irta a Face-en, hogy ő azóta pszichológus és pszichológiáról ir. Én megnéztem a Scopust és nem, nem igazán irt pszichológiáról, ellenben megjelent nemrég egy könyve, amelynek az absztraktjában a következők vannak irva.

"We live in a much more turbulent world than we like to think, but the science we use to analyze economic, financial, and statistical events mostly disregards the world's essentially chaotic nature. We need to get used to the idea that wildly improbable events are actually part of the natural order. The renowned Hungarian mathematician and psychologist László Méro explains how the wild and mild worlds (which he names Wildovia and Mildovia) coexist, and that different laws apply to each. Even if we live in an ultimately wild universe, he argues, we're better off pretending that it obeys Mildovian laws. "

Szeretném megjegyezni, hogy továbbra is úgy érzem, hogy Wildovia az pont Extremistan, Mildovia pedig Mediocristan, és szerintem Nassim Taleb is igy gondolná...A renowned mathematician-t egy olyan ember esetében, aki ifjú korában publikált pár cikket keresőalgoritmusokról és ezekre összesen hetvenvalahány idézetet kapott, kicsit bátornak tartom, de ezen tényleg nem fogunk összeveszni., A renowned psychologist azért renowned, mert ezt a könyvet irta, ami egy tetszetős, bár külső szemlélő számára kissé cirkulárisnak ható érvelés.

Az elmúlt időszakban olvasgattam olyasmit, ami a pszichológia elmefilozófiai megközelitése, Jerry Fodort és Tony Chemero-t. Ez az ún. Ég és Föld, a totálisan cognitivist-computationalist illetve a radical embodied megközelités, és annyira érdekes az egész. Napokig tudok gondolkodni ezeken a dolgokon. Egy sajnálatosan fiatalon elhunyt filozófus, Susan Hurley, gondolatát értettem meg, többször is elolvasva egy bekezdést, az action-perception egységéről és olyan érzés volt, mint amikor egy matematika cikkben hirtelen megértem a lényeget.

Egy igazi pszichológus könyvét is nézegettem, Eleanor Rosch-ét, aki Evan Thompson filozófussal és a chilei guru Francesco Varelával irt egy olyan könyvet, ami látszólag mindennel szembefordul, amit az ember alapból elfogad. Tehát azzal, hogy azért az agy, ha nem is pontosan úgy működik mint egy számitógép, de azért szimbolikusan kalkulál ezerrel. Én persze azt gondolom, hogy szimbolikusan kalkulál ezerrel, csak nyilván nagyon furán. Searle kinai szobáját is elolvastam, aki azért kicsit megijedt a szimbolikus kalkulációktól. mert az, hogy valahol el van kódolva neuronálisan a Jennifer Aniston, erről Quiroga et. al. irt egy cikket, az egy dolog, de hol van elkódolva az a szabad valtozo, ami minden formalis logikai számitás elengedhetetlen fej, hol van X, a dolog, ami bármi lehet, vicces kérdés.) Beleolvastam Gibson környezefilozófiájába (Chemero-t nem lehet máshogy megérteni), de még Piaget és a dinamikus rendszerek problematikája is megérintett. Szóval, nem lehet mondani, hogy hidegen hagy a pszichológia.

Nagyon tréfás lett volna a befejezés, a bevezetés és a tárgyalás után, de jogi képviselőnk kérésére inkább kihagytam.

Pesten színházba jártam, filozófiát olvastam és egy matematikai problémán gondolkoztam. Nem volt energiám felháborodni azon, hogy X.Y. azt mondta, hogy.

A Katonában láttam a Mesterembereket a dán Line Knutzontól. Még a Mártha-féle Új Színházban játszották Knutzontól a Közeleg az idő-t Rudolf Péterrel és Gáspár Sándorral, olyan nyugati, kozmopolita, liberális darab volt, amit a Vidnyánszky nagyon utálna. De akkor még egy kicsit más volt a helyzet, mert azt az előadást a Vidnyánszky rendezte.

Szükségem lett volna egy igazán jó darabra a Katonában, lelki szükségletem, úgyhogy jó darabnak appercipiáltam a Mesterembereket, ami el akart nekem valamit mondani, valami nagyon fontosat a világról, hogy valami talán bűzlik Dániában, meg úgy általában. Nem tudom, lehet, hogy Máté Gábor azt mondaná, hogy ő csak egyszerűen bohózatnak akarta rendezni a Mesterembereket és nem látott benne semmit, csak azt, hogy Keresztes Tamás és Szirtes Ági szörnyen viccesek lennének benne, mindazonáltal, mert szeretném az évet mindazonáltallal kezdeni, jogom van belelátni valamit, amit mások nem látnak bele. Ráadásul Keresztes Tamás és Szirtes Ági valóban szörnyen viccesek voltak benne. Mintha arról szólna a darab, hogy a nyugati középosztálybeli morális érzékének vannak bizonyos határai és ezek a határok mintha nem lennének távol a középosztálybeliségének vélelmezett határaitól. Nem feltétlenül verné agyon a középosztálybeli baltával azt, aki a középosztálybeliségének nem adja meg a kellő tiszteletet, de előfordulhat. Például itt és most. Szinte hallom Line Knutzont: "Túlgondolja Uram, csak szerettem volna egy nyaralót Fjördensében, és pont kijött a jogdíjból, ráadásul régen foglalkoztatott az, hogy néz ki a színpadon, amikor lengyelül hadováló tahók szétvernek egy hegedűt. " Hátha téved, mindenki tévedhet nem? Hátha jót írt, csak nem vette észre.

Majd írok politikai szarról, ami kurvára nem érdekel, OK? Csak még nem ma.

Novák Katalin egészen biztosan az átlagot messze meghaladó intellektuális képességekkel rendelkezik. Láthatóan nagyon komolyan vette a magyar és a francia tanulmányait, nem hiszem, hogy ő "alkalmatlanabb" lenne, mint Dobrev Klára, aki szintén komolyan vette a tanulmányait és lényegesen jobb képességű az ismert magyar tartalomelőállítóknál (akiknek az elődeit újságíróknak hívták), akik majd elemezni fogják Novák Katalin jelölését.

Karikó Katalin viszont Nobel-díj aspiráns, tehát ha nőt jelölnénk köztársasági elnöknek, ezen az alapon őt kellene jelölni, mert ő aztán minden szinten alkalmasabbnak tűnik Nováknál. Persze hülyeség lenne, fel sem merülne, hogy elvállalná, és hát nem is felelne meg bizonyos NER-kontextusú követelményeknek.

Novák Katalin a szó bizonyos értelmében tökéletesen alkalmas köztársasági elnöknek. Másfelől ő Orbán Viktor egyik házi bérgyilkosa, egy végsőkig lojális, bármilyen szélsőjobboldali idiótával szívesen puszikálódó izé. Lehet, hogy otthon négy fal között lemosta magáról azt, ami Salviniből ráragadt, és időnként mesél arról, hogy mekkora egy idiótának tartja Bayer Zsocit vagy a teljes Megafon-kollektívát, de az én világreprezentációmban ő egy nyilaskeresztes mosónő szerepét játssza. És nem érdekel, hogy valójában kicsoda és milyen jó beszél angolul, németül és főleg franciául.

Könyörgöm, mi most arról beszélünk, hogy esetleg feles törvényekkel kellene alaptörvényt módosítani (ezzel én nem tudok mit kezdeni, sem elfogadni, sem elutasítani nem tudom), hogy gyakorlatilag törvények feletti vészhelyzet állt elő Magyarországon Orbánék hataloméhsége következtében.

Tegnap szavaztam arról (nemmel) a Katonában, hogy elítéljék-e tömeggyilkosságért a Kovács Lehelt (ez a Terror című dráma, a háborús bűnös Baldur von Schirach sztárügyvéd unokája írta, talán nem igazán jó művészileg, de egy morálfilozófiai kulcsdráma Philippa Foot (nő) és Judith Jarvis Thompson (nő) "trolley car" dilemmájáról). Abban a drámában emlegették a törvények feletti vészhelyzet jelenségét, ami miatt esetleg egy alkotmánybírósági döntés ellenére elfogadható, hogy valaki egy levegő-levegő rakétával kioltja százvalahány (amúgy lényegében halálraítélt) ember életét, azért, hogy tízezrek életét mentse meg.

Törvények feletti vészhelyzetben nem lehet elnökjelöltek alkalmasságáról beszélni. Amennyiben elfogadjuk, hogy ha nem is pont úgy, mint Schirach drámájában a vadászpilóta, de törvények feletti vészhelyzetben találtuk magunkat, akkor hagyjuk ezt az alkalmassági játékot, jó hogy nem arról vitatkozunk, hogy kinyerje a Punci és Fütyi című TV2-es rögvalóságshow-t.

Csak és kizárólag az a kérdés, hogy elfogadjuk-e valamilyen értelemben, hogy országunk törvények feletti vészhelyzetbe került (és ezt, lásd fent, sem elfogadni, sem elutasítani nem tudom), minden egyéb másodlagos.

Tegnap megnéztem az Andromakhét az Örkény Kamarában. Molière a mai napig nagy siker, a francia Shakespeare, de a két klasszicista, Corneille és Racine, inkább Ben Johnson és Marlowe, akik nem feltétlenül kívánkoznak le az irodalmi múzeumok virtuális polcairól. Valamit csinálni kell velük, mert kicsit olyanok mint a katolikus nagymamám meggylekvárja volt, amit légkalapáccsal kellett volna feltörni, talán jó lett volna valamilyen süteménybe. Sajnos, azt a jó kis ezerkilencszáznegyvenkilences (nem vicc) évjáratú lekvárt kidobtuk . Corneille-t és Racine-t nem dobják ki, van elég hely a polcon, és azért valamit lehet csinálni velük.

Az Örkény Kamarában rájöttek arra (Gáspár Ildikó jött rá), hogy Racine nemcsak a süteménybe jó, Racine-t nagy kanállal is lehet enni, csak nem egy tizenhetedik századi francia ezüstkanállal. Závada Junior a Shaxpearemosóban újraírta a Romeo és Júliát, itt az eredeti, gyönyörű Szabó Lőrinc fordítást udvariasan átkísérte a huszonegyedik századba. Racine lájkolná.

Az Andromakhéban a nagy Oresztész, Agamemnón fia, Elektra bátyja, egy szemüveges lúzer, aki bele van zúgva Hermionéba (nem a Granger-be, hanem Meneláosz és Heléna lányába) de az rá van gyógyulva Pürrhoszra (Akhilleusz fia, akit eredetileg Neoptolemusznak hívtak, ami valóban elég hülyén hangzik), aki viszont szerelmes az Andromakhéba, akinek a férjét Akhilleusz ölte meg a trójai háborúban. A Marvel Univerzumban szocializálódott tartalomfogyasztóknak ez kicsit uncsi, de az, amit nemes egyszerűséggel európai keresztény hagyománynak neveznek, az sokkal inkább Homérosz, Platón, Thuküdidész, mint Szent Ágoston vagy Aquinói Tamás, és persze sokkal inkább Zeusz, Athéné, Odüsszeusz és Hektór, mint Big JC kiszámíthatatlan és ezer évente egyszer megjelenő apukája vagy a Zakariás próféta. A görögöket értjük, ők sem ma jöttek a hathúszassal, látnak a pályán.

Vajda Milán Pürrhosz király főtanácsadója, aki sztrapacskát főz Andromakhé fiának Asztüanaxnak. A görög mitológiában Pürrhosz Priamoszt Asztüanax hullájával verte agyon, ami nem ment volna át a Napkirály udvarában, Racine szívesen lopott a görög drámaíróktól, de mindennek volt határa. A kedves Olvasó egy durván másfél méter széles pástszínpadot képzeljen el, a színészek harminc centire futkároznak az embertől, ami ennél is színházibb élmény az már nyílt színi kolonoszkópiát involvál. Vajda Milán kávét főz, tojást süt, megpucolja és felvágja a krumplit, miközben életvezetési tanácsokat próbál adni Borsi-Balogh Pürrhosz Máténak, akit szombaton a Szecsuániban is láttunk, és szintén baromi jó színész. Nem vicces az előadás, hanem nagyon-nagyon vicces, és közben még mindig Racine.

Nekem, ahogy a hellének mondják, kibaszottul elegem van pár dologból, és nemcsak Kövér Lászlóból, hanem egyes görög (!) betűkből is, mert két éve nem voltam az Örkényben, és amúgy a Katonában is csak egyszer, szeptemberben. Nekem szükségem van arra az életfenntartáshoz, hogy időnként lássam a Vajda Milánt krumplit pucolni és John Belushiként nagybőgőzni az előtérben. És időnként kellenek Racine furcsa rímei (alexandrinusok, megnéztem)

Madame, mes refus ont prévenu vos larmes.

Tous les Grecs m'ont déjà menacé de leurs armes ;

Mais dussent-ils encore, en repassant les eaux,

Demander votre fils, avec mille vaisseaux

Így néz ki franciául, szerintem mindenki érti, mire megy ki a játék. Kell és kész, mert ettől maradok magyar, és hát angol az a büdös életben nem leszek, valamilyennek meg azért kell lenni.

Az egykori véresszájú antiszemita Veszprémy prüntyike interjút készített egy Johan Lundberg nevű svéd úriemberrel, aki jelenleg az MCC nevű tehetségpusztító NER-intézmény szíves vendégszeretetét élvezi havi sok ezer euróért. Az MCC a rezsimet támogató mondatokat vár el a magukat eladó nyugati professzoroktól, a "migráció nem jó"-tól egészen a "hát a maguk Orbánja egy csoda, legszívesebben megcsókolnám a kezét"-ig, és erre egymilliárd dollárnyi közpénzt sikerült elidegeníteniük. A Mandiner részben szimbiózisban él ezzel az izével.

Johan Lundbergről kizárólag annyit lehet megtudni az interjúból, hogy professzor és írt valamilyen multikulturalizmus elleni könyvet.

Az egyik dolog a kettőből, amit minden svéd egyetemi bölcsész tud Lundbergről, hogy NEM PROFESSZOR!!! Lundberg egy irodalomtörténész, aki szerintem nincs benne az öt legjobb Johan Lundberg nevű tudományos kutatóban Svédországban, de szinte hungarikumként viselkedik, a tekintetben, hogy a Scopus szerint 62 éves korára egyetlen egy idézetet sem sikerült összegyűjtenie értékelhető folyóiratban.

Éppen Lundberg professzori kinevezésének elutasítása keltett botrányt svéd egyetemi bölcsész körökben. Mondjuk úgy, amennyit a pályázata elutasításáról olvastam, nem keltett bennem jó érzéseket. Kerestek valamiféle kamuindokot (nekem így tűnik), hogy simán elutasíthassák. Nem a multikulti-ellenessége volt a probléma, hanem a másik dolog a kettőből, amit minden svéd egyetemi bölcsész tud Lundbergről, t.i., hogy összebalhézott a kortárs svéd költészet képviselőivel kultúrkonzervatív álláspontot képviselve.

Bár lenne Johan Lundbergünk, jutott egyébként eszembe. Egy független, aránylag komoly, konzervatív értelmiségi. Jó, a piacról él, hát mit lehet tenni, mások is így vannak ezzel. A probléma a Mandiner és a prüntyikék.

Veszprémy prüntyikét azért fizeti az állambiztonság, hogy minden harmadik nap írjon valamit a "migráció nem jó"-tól egészen a "hát a mi Orbánunk egy csoda, legszívesebben megcsókolnám a kezét" -ig terjedő spektrumban, nem bonyolult ez az ország. Ez a Lundberg interjú valahogy a two-in-one kategóriát jelentette.

Közben a prüntyikékre magyar életek mennek rá. Persze, ha esetleg elviszi az orbánizmust a devla, akkor azt fogják mondani, hogy parancsra tették. Én csak annyit kérek, hogy ezt majd ne higgye el nekik senki.

P.S. a Mandiner irányából értek bizonyos fenyegetések az elmúlt években. ismételten kérem Rajcsányi Gellért urat, hogy a Vincentet semmilyen körülmények között ne említsék meg a Mandineren. mindenkinek így lesz jobb.