Örülünk, Vincent?

Ha megválaszthatnám melyik korban éljek, valahol itt tenném le a voksomat.

Voltak már nehéz idők*, de akkor is tudtak mulatni az emberek (de még hogyan!). Mai zenei füzérünk finoman emelkedő ritmusban hangolja a lelkünket.

A hajtás után carpe diem!

   Dánielfy Zsolt harmadosztályú színész/önkormányzati képviselő nyalta fényesre gazdája seggét nagy nyilvánosság előtt a debreceni kampányzárón. Ahogyan szavazott, úgy bántak vele. Felesége megkapta n-edik büféjét az önkormányzattól. Ő maga érdemkeresztet kapott. 

   Meg kellene ijedni tőle, hiszen mégis csak arról zeng itten dalt üde, mámoros ajakkal, hogy aki nem lép egyszerre, ahhoz nem megy ki az orvos, a tűzoltó. Ez a baromarcú valószínűleg így is gondolta ripizés közben. A valóság az, hogy a rezsimnek nincs energiája  a Kubatov-listákon E-vel jelölt személyek baszogatására. Vagy mondjuk, nem nagyon... A dánielfyk , schmidtmarik és társaik felhizlalására van ideje és energiája. Ez a rezsim erre alapoz.

   Láttam én már dánielfynél nem sokkal jobb színművészt pisszegni az MTA dísztermében, mert egyesek kuncorásztak a gazdija beszéde alatt. Ő speciel Kossuth-díjat kapott. Az a rezsim sem volt nagyon másra alapozva. Mintha az ország lenne a dánielfy-gazdi viszonyra alapozva.

   Tehetségesnek lenni, és egy életet feltenni arra, hogy az ember a tehetségét kibontakoztassa — mondjuk úgy, elég macerás. Tízezer óra. A pszichopata Kótzián Rudolf versét elnyalni három perc. És az utóbbi fizet jobban. Akkor pedig.... Ha egyetlen diszkrét nyalintás egy élet munkájával ér fel, akkor ki lesz az az idióta, aki a munkát választja?

    Nem biztos, hogy Orbán elől menekülnek el a legtehetségesebbek Amerikába, Nagy Britanniába, Svájcba. Lehet, hogy ezt a viszonyulást, a dánielfyzést nem tudják bevállalni. Ők azt szeretnék, ha a tehetségük alapján ítélnék meg őket és nem a "szavazatuk" alapján. Mindenkinek jobb lenne persze, ha a dánielfyket kihajtanák a legelőre, és a Cambridge-be, Zürichbe, Bonnba távozott fiatalok hazajöhetnének, de vannak más szempontok is. Mindig vannak, ez a más szempontok földje.

           A nyolcvannégy éves Pat Robertson az egyik legbefolyásosabb evangéliumi-keresztény vezető az Egyesült Államokban. Nézeteit a világról The New World Order című munkájában összegezte. A világméretű szabadkőműves összeesküvésre alapozó írást Magyarországon a Hit Gyülekezete adta ki, lektorálta Hack Péter. A Hit Gyülekezetének televíziójában, az ATV-ben rendszeresen sugározzák Pat Robertson műsorát, a 700-as klubot.

           Robertson egy bigott, homofób, szélsőjobboldali faszfej. Elképesztően súlyos eset. Komoly viták folytak arról, hogy antiszemita -e vagy sem. Izrael-pártisága vitathatatlan, ez az amerikai konzervatívok egy részét megnyugtatta. Az, hogy egy bigott, homofób,  szélsőjobboldali faszfej, nehezen vitatható. Tessék utána olvasni, hogy miket beszélt ez az ember, mihez adta a nevét pl. Hack Péter. 

van ma.

És, mint a nagyokos GFG megmondta, nekünk ballibsiknek el kell végeznünk a gyászmunkát.

Álljon itt egy vers Borbély Szilárdtól,  

akinél szebben az elmúlt tíz-húsz évben senki nem végezte el a gyászmunkát.

Végső dolgok

A halál

Nem volt semmi, ami több lett volna,

mint az elmúlt napok hordaléka,

mit a szél gyűjtött az udvar szögletébe,

mígnem kijött a Fány néni, és elsöpörte,

 

és beszólt még a földszinti lakásba,

hogy "jó reggelt!", és "mi lesz ma ebédre?"

Aztán a nap sütött. Galambok szálltak

a házereszre. S látszott a beton minden rücske,

 

külön- külön és mindörökre. Tavasz volt.

A spaletták behajtva, a redőnyök leeresztve.

S az ablak, hogy résre nyitva volt, az különös,

de mégse annyira. Aztán mindenki kereste

 

okát a furcsa szagnak. Így lett megint este

és reggel. Harmadik nap. De a földszinti

lakókat, idős házaspár, senki sem kereste.

A nyomozók unottak. Őket nem érinti

 

meg semmi már. Részegen érkeztek, és a 

szomszéd büfében rátöltöttek. A hullákat

Húsvét miatt gyorsan eltemették. Az ügyet 

ad acta tették. És nem kapcsolták be a Dies iraet.

Ron Werber áldozata vagyok

Papcsák Ferenc 2014. április 9

Hú, totál elfelejtettem, hogy már csütörtök van, a Motorvonatoxületését pedig továbbra se találom.

Szerencsére Érvsebész gyűjtött Nektek, úgy hogy át is adom neki a szót:

Annyi bánatos borongás után ideje, hogy a választás pozitív hozadékára vessük tekintetünket. Örömmel jelentem, hogy Dunai Mónika (http://www.muveszetek.hu/rim/dunaimonika/) költő, tanár, képviselő személyében újabb irodalmár erősíti a kormánypárt sorait, és szállít rovatunknak máris nagyszerű tartalmat.

Észre sem fogják venni, hogy ez az új kormány

Orbán Viktor, 2014 április 7.

           Szilyzálódom.    Kálmán Olga megőrült. 

      E sorok írója szívesen felrúgná Orbánt, Szakályt, Schmidt Máriát. Ha valaki megdobálja az Orbán-féle emlékművet, esetleg nem kaszinótojással, akkor én nem fogok nyafizni. Schiffer András elmondta, hogy mennyire rühelli ezt az egész projektet, de szerinte a balliberális értelmiségi elit hisztikézik, és ennek a tiltakozásnak is van hisztikézés jellege.

     A balliberális értelmiség szokott hisztikézni. Főállásban szokott. Azt, hogy a kordonbontásban mennyi a hisztike és mennyi a jogos felháborodás, nem tudom megítélni, és nem is biztos, hogy ez eldönthető. Schiffer, akinek a családjába rendesen beleirtottak a nácik, leginkább a balliberális értelmiségi hisztikének tulajdonítja azt, ami ebben az országban az elmúlt vasárnap történt.

     Én ebben csak részben értek vele egyet. És akkor mi van? Pl. egyáltalán nem vagyok zöld sem, és továbbra is a Bajnai-társaságra kívánok szavazni. Kálmán Olga újságírónak tűnt, és mostantól nem az. Egy politikai csoport bábja.

     A bábosítás az, amiért utálom az Orbán-rezsimet. 

     Nem azért utálom, mert jobboldali. Néha azt gondolom hogy Magyarországnak pár évig valamilyen jobboldali kormányra lenne szüksége. Tulajdonképpen azért sem utálom, mert autokrata. Egy autokrata is mondhatja azt, hogy van egy határ, és azt nem lépem át. Orbán minden határt átlép. A jóarcú autokrata Orbánra sem szavaznék, de valószínűleg nem utálnám, mint a szart. Én a bábokért utálom Orbánt, nem saját magáért.

     Van, akinek elnézném, hogy nekimegy Schiffer Andrásnak. Pl. Schiff Andrásnak. Ő nem újságíró. Schiffer igenis érdekes dolgokat mond. Arról beszél, hogy van itt valami nagy baj a balliberális értelmiséggel, elég rendes szereptévesztésben vannak, és szimbolikus ügyekkel próbálják leplezni azt, hogy elképzelésük nincs arról,  mit is kellene tenniük. Meg arról sem, hogy mi a faszt csináltak az elmúlt negyedszázadban. Szemben Schifferrel én azt is gondolom, hogy a jobber értelmiségi elit viselkedése az undorító is, nemcsak nevetséges. 

    Schiller implicite azt is mondja, hogy a lakosság többsége pont leszarja ezt az emlékmű-cirkuszt. És ebben is lehet valami. Engem persze ez nem nagyon érint, én ugyanis nem tartozom a lakosság többségéhez, és nem befolyásol a többség véleménye. A politikusoknak viszont el kellene gondolkozniuk azon, hogy a balliberális köldöknézésre ki kíváncsi ebben az országban. Szeretném, ha az emlékmű-balhét is felvállalnák, de azért úgy, hogy lehetőleg ne köpjék teljesen feleslegesen arcon emberek millióit. Hogy ne csak a "körúton belül" gondolkozzanak (jézusmária, miket írok). Azért fizetjük őket, hogy képesek legyenek erre.

   Egy újságírótól elvárható, hogy ne legyen báb, hogy képes legyen tolerálni egy olyan ellenvéleményt, ami még csak nem is igazán ellenvélemény, hanem ellenvéleménybe rejtett finom kritika. Kálmán Olga nyílt színi őrülési jelenete a magyar újságírás egyik mélypontja volt, és jól tükrözi azt a balliberális értelmiségi attitűdöt, amellyel amúgy minket is szoktak vádolni (néha, de csak néha, talán joggal). 

   A balliberális értelmiségi elitnek annyi. Nem a Koren Miklósoknak, Szeidl Ádámoknak, akikről páran tudják, hogy fiatal bloggerek, én meg azt is tudom, hogy a magyar közgazdaság-tudomány csúcselitjéhez tartoznak. Egészen sokan vannak a nemorbániánusok között, akiket nem szégyellek. Mindenféle szakmákban, fiatalok és idősebbek egyaránt.

Egy generációnyi véleményvezérnek azonban most fel kellene ismernie, hogy nyugdíjba kell vonulnia, és nem az ATV-ben fényesre nyalni egymást. Nincsenek illúzióim.