Örülünk, Vincent?

Úgy gondolom, hogy jobb ha én írok erről először és nem más. Konok Péter a nagyonbaloldal, szerintem igen jótollú fenegyereke lekurvázta Bálint Antóniát. 

Bálint Antónia (egyelőre) semmit sem követett el. Képviselőjelölt lesz egy olyan körzetben, ahol mindenki a baloldal győzelmére számít. Igen, aktmodell is volt, amiben a világon semmi erkölcstelen sincs. Ha mondjuk felnőtt filmekben szerepelt volna és erre tett volna a szerző megjegyzést, megkérdezném KP-től, hogy látott-e már ilyesmit önszántából, és ha esetleg igen, akkor tessék szépen eldugulni. 

 Schmidt Mária rettenetes dolgokat követett el és ha KP róla tett volna hasonló megjegyzést,  megérteném. SM persze jól beperelné. Mi pontosan ezért használjuk a pöllencs kifejezést, nagyjából mindenre a világon. Bálint Antónia mit követett el? Elvették tőle a szépségkirálynői címet, mert meztelen fotók jelentek meg róla. Ez valóban röhejes, de nem kifejezetten rá vett rossz fényt. Képviselőjelöltként nyilván szabad prédává válik, de ne az aktmodellséggel tessék próbálkozni. 

 Nem bűn FIDESZ-es képviselőjelöltnek lenni. És NEM (na, ez a rész az, amit meg fogok bánni) jellemhiba a FIDESZ-t támogatni. Tetszettek-e már látni, hallani, tapasztalni a FIDESZ alternatíváit? Tetszenek emlékezni arra, hogy mi történt ebben az országban Orbán Viktor kétharmada előtt?

 Egy csomó amatőr majomparádé próbálja megverni a FIDESZ-t. Ezen amatőr majomparádék közül vannak, akiknek még volt egy kicsi kommer karrierje a rendszerváltás előtt. KP naponta működik együtt olyan emberekkel, akiknek volt egy kicsi (vagy nagyobbacska) kommer karrierje a rendszerváltás előtt. Nem, kommunistázni sem fogok, de aktmodellség kontra kommunista karrier...

   Úgy beszélünk a kormánypárti Tasnádi ex-ügynökről, mintha nem választottuk volna meg Horn Gyulát, aki azért ezerszer keményebb dolgokban vett részt, mint Tasnádi (és aki, szerintem, a magyar történelem virágosabb lapjaira fog kerülni későbbi érdemei miatt). 

   Azt gondolom, hogy Orbánnak volt némi szerepe abban, hogy én elhagytam Magyarországot. Azt gondolom, hogy rossz irányba vezeti az országot és a legrosszabbat sikerül neki kihoznia polgártársainkból. Egészen konkrétan gondolom, hogy lop, csal és hazudik. Többek között ezért is írogatok még a Vincentre. 

   Amit nem gondolok, pedig de jó lenne gondolni, csak nem megy, az az, hogy itt az erény s a bűn csap össze. Nem gondolom, hogy Orbán féltudású elitje kiváló emberek helyére lépett. Nem gondolom, hogy ő kezdeményezte ebben az országban a lopást, a csalást és a hazudozást. Nem gondolom azt sem, hogy mindent megengedhetünk magunknak, pusztán azért, mert Orbán Viktor aggasztó dolgokat művel. Van, amit megengedhetünk magunknak, és van, amit már nem. Bálint Antónia lekurvázása pl. az, amit nem. 

Egy vak ember megszokta, hogy bármilyen állatról tapogatással megmondja, hogy miféle állat. Egyszer egy farkaskölyköt adtak neki. Megtapogatta és így szólt:

- Nem tudom, hogy farkas-e vagy róka, vagy más e fajhoz tartozó állat. Azt azonban biztosan tudom, hogy juhnyáj őrzésére nem alkalmas!

Előrebocsátom, hogy nem tudok válaszolni a kérdésre. Blogunk olvasói azonban biztosan, amennyiben végigolvassák a következő okoskodást.

Az Együtt-PM bejelentette, hogy feljelentést tesz az Eiffel Palace megvásárlása miatt, ugyanis szerintük felveti a hanyag vagy hűtlen kezelés gyanúját, hogy a Magyar Nemzeti Bank a piaci árnál drágábban, 18 milliárd forintért vásárolta meg az ingatlant.

Amire az MNB közölte, hogy

“Egyebek mellett a jelenlegi ingatlanpiaci környezetben az ingatlan befektetésből származó előnyök kiaknázása érdekében vásárolta meg nettó 45,3 millió euró (mintegy 13,6 milliárd forint+áfa) összegért a budapesti Eiffel Palace irodaházat az MNB. Az irodaház megvételét teljes körű jogi átvilágítás, a ingatlan befektetési értékének megtérülési számításokon alapuló, a KPMG által végzett meghatározása előzte meg.”

Az MNB nem igényelhet vissza áfát, tehát a vételár számára 57,5 m EUR, azaz valóban 18 milliárd forint. Az Eiffel Palace bérbeadható hasznos területe a honlapja szerint 14.000 négyzetméter. Számoljunk nettó 13.5 eurós négyzetméterárral, ami a zöld irodaházak bérleti díjának felső határa a piacon. A pesti belvárosi irodák kihasználtsági rátája 86% körül volt tavaly a harmadik negyedévben. Ha ilyen kihasználtsággal ki lehet adni az Eiffel Palace-t, akkor az évi 1.950.480 euró bevétel. Tegyük fel, hogy a nyereség a bevétel 80%-a és 10% az adó, akkor 1.404.346 euró a befektetés éves hozama. Ez évi 2,44%-os megtérülést jelent.

Az öt éves államkötvények hozama jelenleg 4.70%.

Én nem tudom, kedves olvasó, biztos elszámoltam valamit. Az nem lehet, hogy idióták döntenek az MNB-nél és összevissza hazudoznak a KPMG által végzett megtérülési számításokról. Ugye?

Ha engem kérdeznek, ez a befektetési javaslat már a folyosói beszélgetés fázisban, rövid fejszámolás után megbukott volna. De hátha vannak itt más szempontok, amikről nem tudunk.

Nem kéne kikérni a KPMG megtérülési számításait?

Nem tudom, megfigyeltétek-e, de az ilyen sorokat, hogy "se istenem, se hazám", csak úgy oda lehet vetni, míg a nagy fölhorgadások közepette átélt hazafiúság bizony hosszas kifejtést igényel. Én a leghazafiasabb borzalmasakat többnyire csak két-három nekifutásra tudom végigolvasni, ha egyáltalán... Mai költőnk, Snekszer Károly (NEm Snexer!!) Magyar Hiszekegye ilyen hömpölygő folyam. A költő Sajó Sándort jelöli meg, mint akinek a nyomdokain jár, de ilyen címmel Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna írt 1921-ben nagy hatású, máig is szívesen idézgetett  verset. Rakamaz nagy költőjének hite azonban sokkal szélesebb és befogadóbb: ő hisz gyakorlatilag kivétel nélkül mindenben, ami csak a Magna Hungáriától (oppardon: Hungarikától!) '56-ig történt. Ettől aztán kicsit Zorán híres dalára emlékeztet, benne a rugós nyalókával stb.

Snekszer Károly: A Magyar Hiszekegy - Szózat

Sajó Sándor után

2014. II. 21-én több szaxervezet összefogva Panasznapot tartott a Parlamenttől nem messze. Odavittek egy mikrofont, és egész nap, felváltva arról beszéltünk, hogy nem jól van ez így. Nem jó, hogy nem fizetik meg a munkánkat, mert...

Az összegyűjtött beszédeket a rendező szervezetek egy kis kiadványban kívánják közzétenni, 500 pld.-ban. Forgalomba nem kerül, tehát nem lövöm le a poént azzal, ha idemásolom, mit is gondoltam össze erről a témáról:

Pásztörperc vagyok az egykori Földtani Intézetből, geokémikus. Az értékekről szeretnék Nektek beszélni. Egyrészt arról, hogy ki mit tekint értéknek, másrészt arról, hogyan állítja ezt elő.

A megáradt folyó sodra egy tövisnyalábon vitte a viperát. Mikor a róka ezt meglátta nevetve így kiáltott a kígyóhoz:

- Méltó a hajó a hajóshoz !

A hajcsár szamarat hajtott, s miután egy kicsit haladtak, letérve a marhacsapásról egy meredek helyen vezette keresztül. A szamár mar-mar belezuhant a szakadékba, amikor a hajcsár a farkánál fogva próbálta visszahúzni. A szamár csökönyös állat lévén azonban elkezdte húzni az ellenkező irányba. Mikor a hajcsár ezt meglátta elengedte a szamarat és így szólt:

- Légy te a győztes, mert úgyis káros győzelmet aratsz!

         Törökország, Szingapúr és Kína jelentős sikereket ért el. Oroszország esetében nehéz elfeledkezni arról, hogy az energiahordozók milyen mértékben drágultak az elmúlt  évtizedben. Elképzelhető-e az, hogy Orbán sajátos illiberális kísérlete sikeres lesz? Elvileg igen.

        El tudok képzelni egy olyan európai államot, amelyet nem nagyon szeretnek az Unióban, mert aggasztó módon eltávolodott a demokratikus mainstream-től. Ahol történnek necces dolgok, amely államban nem feltétlenül szeretnék élni, de.... sikerei révén  az életminőség jelentős javulását tudja kínálni a polgárai nagy többségének.  Amennyiben Orbán fel tudna építeni egy ilyen Magyarországot, akkor képes lenne megőrizni a népszerűségét és addig lehetne az ország vezetője, ameddig csak akar. 

        Az a sikeres állam sok tekintetben kevésbé élhető lenne, mint a nyugati államok, de a relatíve magas életszínvonal az emberek nagy többségét kárpótolná ezért. Nacionalista, autoriter, de a többség által büszkén támogatott állam lehetne Magyarország, amely Magyarországgal szemben igen komoly fenntartásaim lennének, talán a jelenleginél is komolyabb fenntartásaim. Ez az én személyes problémám lenne, nem próbálnám elmagyarázni a többségnek, hogy mennyivel jobb lett volna, ha azokat választották volna, akik az én világképemnek, ízlésemnek kedvesebb, de kevésbé sikeres államot teremtettek volna. 

      Amerikában az évfolyamtársaim többsége kínai volt. Emlékszem egyszer valamikor fél három körül jutott eszembe, hogy írnék egy emailt a szüleimnek (ekkor még az internet csak nyomaiban létezett, valamiféle NSFNET backbone része volt az egyetemünk), és amikor felértem a hetedik emeletre, azt láttam, hogy a szobák előtt elektromos rizsfőző edények állnak. Tucatnyian dolgoztak a kínai társaim közül. Egyikük, egy nagyon szerény, nálam jóval idősebb fiú, nemrég világhírűvé vált az ikerprímszám-sejtéssel kapcsolatos eredménye miatt. Kína óriási sikere mögött a kínai emberek szorgalma és tehetsége áll, és egy velejéig antidemokratikus, de ugyanakkor mélyen meritokratikus állam, amelyik számunkra szinte felfoghatatlan módon épít a tehetséges és szorgalmas polgáraira. 

     Szingapúr felsőoktatása egyre erősebb, a török elitegyetemek nyugati színvonalúak (és 100000 dollár körüli fizetést is tudnak adni egy professzornak).

     Szingapúr miniszterelnöke Lee Hsien Loong egyáltalán nem hétköznapi intellektus, állami ösztöndíjjal járt Cambridge-be, ahol matematikát tanult (egykori témavezetője, a magyar Bollobás Béla szerint komoly tehetség volt). 

     Orbán mondataiban vannak olyan utalások, amelyek egy olyan államról szólnak, amelyek még valahogy tolerálhatóak az Unióban, de elemeiben emlékeztethetnek Erdogan, Loong vagy Hszi Csin-ping rendszerére. Valamiféle nagyon erős államról van szó, ami még "belefér".  

     Orbán politikai tehetségéhez (számomra) nem fér kétség, az, ahogy felépítette a politikai gépezetét példa nélküli a modern Magyarországon. Nem természetellenes, hogy  Magyarországon ma ő népszerű politikus, aki könnyedén nyeri a választásokat. A jelentős gazdasági sikerek azonban nagyon messze vannak, Orbán még nem építette ki a sikeres "illiberális" államát. 

     Talán van, akit meglep, de én egyáltalán nem hiszem azt, hogy Magyarországot feltétlenül a balliberális oldalnak kellene vezetnie. Azt sem gondolom, hogy kiváló képességű politikai vezetőket termelt ki magából az a bizonyos balliberális oldal (inkább nem írom le, hogy egészen pontosan mit is gondolok). Talán még meglepőbb, de én egyáltalán nem gondolom, hogy a magyar baloldaliak/liberálisok, úgy általában sokkal tehetségesebbek lennének, mint a jobboldaliak. A magyar  balliberális elitről is megvan a saját véleményem (amelytől ma szintén megkímélem az Olvasót).

     Azt gondolom, hogy Orbán illiberális álma valamiben jelentősen különbözik Loong és Hszi-Csin-ping valóságától. Orbán országa nem meritokrácia. Az ő országában a családi kapcsolat, a néha pszichiátriai színezetet is öltő lojalitás az előrejutás szükséges és sajnos elégséges feltétele.

  Orbán államában nincsenek rizsfőző gépek a folyosókon, nincs rá szükség. Orbán nem Harvardot, MIT-t, Oxford-ot végzett elitet akar, hanem fricztamás szerű idiótákat. Ez egy provinciálisan tekintélyelvű rendszer, alacsony horizonttal és hozzáadott értékkel. 

  Orbán nem akarja a kínai, szingapúri utat választani.  Orbán nacionalizmusából teljesen hiányzik a "gloire". Orbán Nemzeti Közszolgálati Egyetemén  komplett  hülyék vezethetnek tanszéket, dilis kóklerek adnak neki tanácsot, szavait nagyon buta (de legalább rettenetesen aljas) emberek interpretálják az állami/félállami sajtóban.  

  Orbán államában semmi sem grandiózus, ez nem egy illiberálisan erős, hanem egy szánalmasan erőszakos állam. 

  Orbánnak van elvi lehetősége  arra, hogy egy sikeres, meritokratikus, autoriter államot építsen. Csak semmi sem mutat rá, hogy valóban erre készül.