Örülünk, Vincent?

Az e-book merénylet a könyvkultúra ellen, mert azzal fenyeget, hogy a kötetben őrzött szellemet a technoszférába kapcsolva kolonizálja, akárcsak az iparosított civilizáció az erdőt, az infokommunikációs marketing-halandzsa pedig a nyelvet.

Békés Márton  - jobbklikk.hu - 2014. május 30.

Rövid minisorozatot indítok a hangfalon belül, amelynek célja néhány (annak idején) jelentős, de ma már talán kevésbé ismert lemez felidézése az 1974-ben megjelentek közül. A válogatás teljesen önkényes (rengetegen beférnének még), a műfaj vegyes (de ezúttal igyekeztem kihagyni azokat az előadókat/lemezeket, amelyek úgymond "komolyabb odafigyelés"-t igényelnek - végülis hétvége van, a lazulás ideje :)), egy tulajdonságban azonban hasonlóak a dalok: 40 éve látták meg a napvilágot, ha lehet ilyen képzavarral élni :)

Különösebb kommentárt nem fűzök a dalokhoz, elsődleges célom az, hogy felelevenítsem néhány előadó emlékét abból a korszakból, amely sokunknak a fiatalságot, és a rockzenével való örökre való elköteleződést jelentette, és ha csak néhányan kapják fel a fejüket azzal, hogy: "jé, tényleg, ezt hogy szerettem" - akkor már megérte.

Ő is azok közé az előadók közé tartozik, akikről az igazán vájtfülűek és hozzáértők pont azokat a számokat értékelik nagyra, melyeket rezzenéstelen arccal és teljes érdektelenséggel simán továbblapozok.

Phil Collins a legendás - itt majd másik Vincent értékeli milyen érdemekkel rendelkező - Genesis együttes dobosaként ugrott a mikrofonhoz az önerőből lassan totemmé váló Peter Gabriel távozása után.

Phil Collinsból azt hiszem először az egyéniség, a számaiból és klipjeiből áradó önirónia fogott meg először. Hosszú ideig - több-kevesebb sikerrel - kokettált a filmiparral. Néhány tűrhető feledhető moziban is kipróbálta ezirányú ambícióit.

Róla kevesen tudják, hogy elkötelezett és már-már radikálisan jobboldali zenész, akivel a toryk a Thatcher korszak után úgy kampányoltak, hogy szavazzon ránk, különben Phil Collins visszatér. És valóban! Kilátásba helyezte, hogy ismét Nagy-Britanniában aktivizálja magát, ha a Munkáspárt győztesen kerül ki a választásokból.

A Vincentblog mai, szubjektív válogatásának első részében nem a legismertebb, nem a legsikeresebb számait vesszük végig, hanem azokat, amelyek valami okból megfogtak. Vannak azért közöttük slágerek is, de inkább olyanok, amelyeket érzésem szerint talán nem is hallottatok.

       Nyilván nem tartozik ránk ez az egész. Végül is nem tiltottak ki senkit Amerikából. Csak annyi történt, hogy néhány magyar állampolgárnak azt tanácsolták, hogy ne próbáljon belépni az Egyesült Államokba, mert valószínűleg nem engedik be a határon (ez nem vicc). Ez nem kitiltás, ez csak baráti tanács. Pár szóban különbözik ez a mondat a "Boldog születésnapot Árpikám!"  mondattól.  Hogy ezen magyar állampolgárok között esetleg ott volt az adóhivatal elnöke? És talán néhány kormányzati figura? Nyilván nem tartozik ránk. 

       Nyilván nem tartozik ránk az, hogy volt egy középiskolás cimborája Orbán Viktornak, aki a FIDESZ gazdasági igazgatója lett, aztán az adóhivatal elnöke és aztán annyira tehetséges lett, hogy akkora vagyona támadt, hogy az már tényleg nem tartozik ránk. Az sem tartozik ránk, hogy valamiért most nem ő építhet csilliókért hatsávos csirkekeltetőt, hanem Orbán Viktor egy másik cimborája, akinek a neve szintén nem tartozik ránk. 

       Nyilván nem tartozik ránk, hogy hirtelen kirúgják a Matildot, aki pedig felnőttszínművésznőket megszégyenítő módon segített fehérvárihuszáros boldogságot okozni Orbánéknak. Azért rúgták ki, mert túl élesek voltak a fogai, vagy mert nem voltak elég élesek? Na, ez nem  tartozik ránk. Nem tartozik ránk, hogy ki kivel van. Kik vagyunk mi, hogy mindent tudni akarjunk, ugye. 

       Nyilván nem tartozik ránk, hogy kik vagyunk mi. Valamennyire szegények vagyunk, de a KSH-nak sajnos nincs pénze arra, hogy megmondja, hogy mennyire. Mondjuk ha inkább egy hatszáz tonnás kaviáros szendvics lenne valamelyik Orbán lány esküvőjén, akkor talán lenne rá pénz, de azért az sem tartozna ránk.

       Nyilván azért nem tartozik ránk, mert mi idegenszívűek vagyunk, a nemzeti együttműködés rombolói, akikre a többség diktatúrájának kell lecsapnia a vasöklével. Ezzel szemben a FIDESZ-szavazókra azért nem tartozik a dolog, mert őket nyilván nem érdekli az ilyesmi. Csak összezavarnák őket ezekkel, ők élvezni akarják a nettó százötvenháromezerforintnyi exklúzív boldogságukat és a Szijjártó Péter sportuszodáját. Az mondjuk még rájuk sem tartozik, de azért élvezniük szabad. 

        Nyilván nem tartozik ránk semmi. Még kussolni is kuss van. Magyarország így száll le a bicikliről. 

A numerus clausus szociálpolitikai kérdés

Klebersberg Kunó 1925. október 14.

Színes, változatos képanyagok. a gyerekeknek tetsző képek, rajzok, amelyek első ránézésre is kiegészítik a korszerű oktatáshoz fűződő igényt. (…) most viszont azzal szórakoznak egyesek, hogy hatalmas apparátusokkal hibákat keresnek

Hoffmann Rózsa 2014. szeptember 15.

A külföldi titkosszolgálatokkal való együttműködés hazaárulás

Semjén Zsolt 2014. szeptember 16.