Örülünk, Vincent?

         Magyarországon gyakorlatilag nincsenek nacionalisták. A keleties hülyeségekről fantáziáló miniszterelnök, a szoftfasiszta Jobbik-vezér egy vesztes Magyarországról delirál, tehát nem nacionalista. A nacionalizmus a győztes Magyarországról szól. A győztes Magyarország pedig Ausztriára vagy Hollandiára hasonlít, nem Tádzsikisztánra vagy Azerbajdzsánra

         A nacionalizmus lényege a gloire. Nem a retardált rasszizmus, antiszemitizmus, a sovén majomparádé, hanem a gloire. Keleten pedig nincs gloire. Gloire csak nyugaton van. 

         Én nem vagyok nacionalista, elveszítettem a hitemet, a poszt nem is rólam szól, hanem az igazi, keményvonalas nacionalistákról, akik még hisznek ebben az országban. 

         A keményvonalas nacionalista, szemben e sorok írójával, hisz a nyugatos Magyarországban. A keményvonalas nacionalista egy komolyan vehető Magyarországban hisz, egy versenyképes Magyarországban, Tettmagyarországban, nem Szájmagyarországban. 

         A keményvonalas nacionalista először is finlandizálná a magyar közoktatást. Nem gyengítené meg az államot, nem feltétlenül a szlovák redisztribúciós rátát célozná meg. Képes lenne egyszerre hinni a magyar középosztály és a magyar underclass felemelésében. Talán konzervatívabb lenne, mint liberális, talán jobboldalibb, mint baloldali, mondom, ez a poszt nem rólam szól. 

         A frusztrált, versenyképtelen vesztesek szerencsétlen és gyáva gyűlölködése nem nacionalizmus. A nacionalizmus elegáns, nagyvonalú és bátor. Valamivel nagyobbnak mer lenni, mint a kicsi. 

         A nacionalista nem valamiféle sportban szeretné elsőnek látni Magyarországot, hanem egy színes kis kütyü gyártásában. Nem stadionokat építene, hanem egyetemeket. Angolul jól beszélő, izgalmasan gondolkodó, sikerorientált magyar fiatalokat akar látni, nem cigányozó, hisztérikus hülyéket. 

          Egy igazi nacionalista rács mögé dugná a rogánokat, habonyokat, andyvajnákat, és közben talán megmosolyogná a Demokratikus Kerekasztalt. Egy igazi nacionalista a tehetséget preferálná a lojalitással szemben. Egy igazi nacionalista valóban nyerni akarna, nem szánalmas kis döntetleneket győzelemnek hazudni.

          Magyarországon nincsenek nacionalisták, mert egy nacionalista nem lehet cinikus senki. Orbán Viktor egyáltalán nem hisz Magyarország felemelkedésében. A környezete pedig talán még Orbán Viktorban sem hisz, csak abban, hogy lesz pár jó évük, amíg megszedhetik magukat, utána meg kit érdekel, mi jön. 

           Félreértés ne essék, lehet, hogy Orbán Viktornak igaza van, lehet, hogy Magyarország azt érdemli, ami felé halad. Lehet, hogy ez az ország pangásra van ítélve, szomorú kis alibilétre, egy pirosfehérzöld Szlovákiára, Montenegróra, Macedóniára.

           Lehet, hogy ebben a partiban már egyszerűen nincsen több. Lehet, hogy így van, csakhogy ebben egy igazi nacionalista nem hihet.  

        Nem szoktam filmkritikát írni, de egy ilyen mű esetében kivételt teszek. 

        Orbán Viktor és a jobboldali értelmiségi elit története már nagyon régen kívánkozott filmvászonra. Nem nagyon széles filmvászonra, inkább kisebb, otthonosabb vetítőtermek vásznára, ahol a néző aktív részese lehet az előadásnak.  Az alapszituáció, ahogy a szubmisszív pozícióba merevedett jobboldal kénytelen lenyelni a....miniszterelnök sajátos megközelítéseit, egyszerre idézi a tapasztalt Ron Jeremyt és a fiatal Linda Lovelace-t. 

       A felnőtt mozgóképszínjátszásnak vannak bizonyos műfaji elemei, amelyeket az igényes nézők valamiért elvárnak az aktoroktól és Orbán közönségének soha sem kell csalódnia. És itt az anyag is valódi, pontosan az, aminek a nagy kritikus, Lui nevezte. 

        A Békés Márton-Megadja Gábor párost még Navracsics Tibor fedezte fel. A magyar szellemi élet "Kovi"-ja, aki már évekkel ezelőtt meglátta ebben a két fiatalban a nem nagyon hűvös felnőttfilmek jövendő sztárjait. Nem mondhatnám, hogy gazdag a repertoárjuk, de nem is ez a lényeg. Itt a rugalmasságról, a szellemi horizont erőteljes kitágulásáról van szó. Sokan kritizálják a filmipar ezen szegmensét, hogy nem elég őszinte, hogy az érzések felületesek, de Megadja más, ő benne mindig ott munkál valami. Valami nagy. Az, hogy mindenről ugyanaz a három teljesen értelmetlen mondat jut az eszébe, és egyszerűen képtelen észrevenni magát, nagyon mély átélésről tanúskodik. Békés rengeteg dolgozik a szájával, biztos kézzel nyúl a konzervatív eszköztárba, megragadja a problémát és egyből benne is van a kellős közepében. Semmi sincs túl bonyolítva, minden friss és üde, az utolsó jelenetben mindent elsöprő módon érezzük Orbán erős és határozott jelenlétét, ahogy a konzervativizmus magvát győzedelmesen az ifjú titánokra hinti.

         Schmidt Mária az érett művésznők tapasztalatát hozza be a munkába. Évtizedek óta dolgozik a szakmában. A tőle megszokott szenvedélyességgel indul el a csúcs felé. Amikor kijelenti, hogy nincs oka kételkedni a putyini demokráciában, már tudjuk, hogy ma is azt kapjuk tőle, amit megszoktunk. Orbán ebben a jelenetben csak méretes szimbólumként van jelen.  Először csak megérinti Schmidtet, felületes kis játszadozásnak indul az egész, a hős férfi szerényen felvirágoztatja az országot, a nagyvilág ámul és irigykedik. Aztán a szimbólum egyre mélyebb rétegekbe hatol. Itt már kemény.... kezű vezetőként látjuk Orbánt, aki mindenkire folyamatosan megtermékenyítőleg hat, Mária pedig a néppel együtt örül, igen hangosan. Amikor a szuperhatalmak hullanak térdre a vezér előtt, az események visszavonhatatlanul torkolnak az eksztázisba, megtörténik az egyesülés, már nem tudjuk hol végződik Orbán és hol kezdődik Mária, a katarzis Meg Ryan-t idéző hangjaival zárul a film.

          Jövő héten a Barna ötven árnyalata című filmről beszélgetünk a művészekkel, Fricz Tamással és Lánczi Andrással. 

       Rogán Cecília férje azt kérte a kormánytól, hogy indítsa el a megélhetési bevándorlásról szóló nemzeti konzultációt. Ahogy mondta, nincsenek erkölcsi kötelességeink ezekkel az emberekkel szemben. Szép, kerek, keresztény mondatok. 

        Rogán Cecília férjét egyáltalán nem érdeklik a bevándorlók. A milliárdja érdekli, amit Tőle kapott, mert mindent Tőle kapott, és Ő most azt kérte tőle meg a habonyoktól, találjanak valakit, akibe bele lehet rúgni, és nem rúg vissza. És találtak. 

        A UKIP vezére, Nigel Farage mondta egyszer, hogy a kelet-európai bevándorlók miatt nem lehet rendesen közlekedni a brit utakon. Ő a brit alsó-középosztálynak beszél, akik félnek a lengyel villanyszerelőktől, a litván ácsoktól, a román rakodómunkásoktól. Kinek beszélhet Rogán Cecília férje? Még a hülye is tudja, hogy Magyarországra nem nagyon akar bevándorolni senki, csak a Jóisten valahogy berakta édes hazánkat Szerbia és Ausztria közé. Van egy réteg, amelyik szereti ezt hallani. Szereti Schmidt Máriát meg a megadjáit hallgatni, ahogy elmagyarázzák neki, hogy mennyire megijedt Berlin és Washington Orbán Viktortól. Ilyenkor azt érzi a derék magyar jobboldali, hogy egy kicsit tőle is félnek Berlinben és Washingtonban az egyesített húsz billió dolláros GDP-jükkel. Jó érzés, ha félnek egy kicsit az embertől. Ha nem is Obama, de legalább egy hatéves koszovói. 

       Tőkés László kutyája Demeter Szilárd őrjöngött a múltkor, hogy mi lesz ha Csíksomlyón megszólal a müezzin éneke. Székelyföld gyakorlatilag teljesen tele van minaretekkel, hiszen egy pakisztáni fogorvos számára mi lehetne vonzóbb, mint Európa egyik legszegényebb országában élni. 

       Nehéz a született aljasságot elválasztani a született hülyeségtől. Bár talán nem is fontos.

       Kaptam egy emailt aznap délelőtt, hogy fel fognak hívni svájci idő szerint délután háromkor. Nem tudtam mi lesz, kétesélyesnek tűnt. Elmentem sétálni. Fel a repülőtérre, onnan le a Flonhoz. Közben mindenféle hülyeségeket gondoltam magamban. Hazamentem, leültem az asztalhoz (a kis lakást mai áron kb. havi hatszázezer forintért béreltük, vicces) és háromkor valóban csengett a telefon. Akkor lettem megélhetési bevándorló. Nem hiszem, hogy büszkének kellene lennem arra, hogy nem vagyok koszovói, nem vagyok bangladesi, afgán vagy szíriai. Úgy alakult az életem, hogy nem függök Rogán Cecília férjétől, Schmidt Máriától és a megadjáitól,Tőkés László kutyájától. Egyszerűen szerencsés uniós polgár vagyok, de semmivel sem kevéssé megélhetési, mint az a koszovói kisgyerek, aki ellen Rogán Cecília férje uszul. Pontosan tudom, hogy Európa képtelen befogadni menekültek millióit, és azt is tudom, hogy ez most nem a bevándorlókról szól.  Ez Róla szól, az ő mérhetetlen hatalmáról, amely nem inghat meg egy pillanatra sem, ezért a habonyoknak ki kell találni valami undorítót. It's not personal - mondanák a habonyok a koszovói óvodásnak, és még nem is hazudnának olyan nagyot. 

       Ha akkor délután háromkor valami mást mondanak a telefonba, akkor most Budapestről írnék, és borzasztóan elkeserítene, hogy ezek bármire képesek.

        Így csak tudomásul veszem, hogy ezek bármire képesek. 

   1.   Elhatároztam, hogy írok egy posztot azzal a címmel, hogy: " Az értelmiség esete a véges egyszerű csoportok klasszifikációjával".  Tetszik ez a cím. Elsőre nincs semmi értelme, de éppen ez benne a feladat.

   2.    A véges csoportokra úgy gondoljon a nemmatematikus olvasó (a matematikus olvasók ugorják át ezt a bekezdést, vagy akár az egész posztot), mint valamiféle absztrakt, de azért véges Rubik-kockán elvégezhető összes lehetséges transzformációk együttesére. Az igazi Rubik-kocka transzformációit is elképzelheti az Olvasó, annak kicsit több mint 43 trillió darab eleme van. Vannak azok a transzformációk, amelyek minden kiskockának megőrzik a pozícióját, de a saját helyükön eltekerhetik őket. Ha két ilyen transzformációt egymás után elvégzünk, akkor is megmarad a kiskockák pozíciója. Az ilyen transzformáció halmazokat úgy hívják, hogy részcsoport. Persze az is részcsoport, amikor csak az egyik oldalt csavargatjuk. Az utóbbi négy elemű. Az előző viszont kb. 121 millió darabból áll, ami persze semmi ahhoz a 43 trillióhoz képest. Amit hamar megtanul az ember ha játszik a Rubik-kockával az az, hogyha kitalál egy transzformációt, amelyik kevés dolgot mozdít el, akkor az összes olyan transzformáció is csak kevés dolgot mozdít el, amelyik úgy néz ki, hogy csinálok valamit csak úgy bele a levegőbe, majd elvégzem a megtanult transzformációt, majd megcsinálom az első transzformációt fordítva. Ez a fordított transzformáció az, ami egy transzformáció után visszarendezi a kockát. Ezt a műveletet konjugálásnak hívják, és ilyen konjugálásokkal lehet rájönni arra, hogyan lehet ha nem is gyorsan, de valahogy összerakni a Rubik-kockát. A 121 millió elemű részcsoportunkat konjugálhatjuk napestig, mindig csak önmagát kapjuk. Ezt nem nagyon nehéz belátni. Az olyan csoportokat, amelyekből nem lehet kilépni a konjugálásokkal normális részcsoportnak hívják. A véges egyszerű csoportok azok a véges csoportok, amelyekben csak kétféle normális részcsoport van, az egyik maga a csoport, a másik abból az egy darab transzformációból áll, ami nem csinál semmit. A Rubik-kocka transzformációcsoportja tehát nem egyszerű csoport.

     3.      Valamilyen szempontból a véges egyszerű csoportok olyan építőkövei az összes véges csoportnak, mint a prímszámok az összes természetes számnak, és valóban igaz, hogy minden prímszámhoz találhatunk egy nagyon könnyen elképzelhető egyszerű csoportot, t.i. az adott prímszám lehetséges maradékait az összeadásra nézve. Van egy másik aránylag könnyen elképzelhető egyszerű csoportosztály, ami négynél több tárgy összes lehetséges felcserélései közül azokból áll, amit páros sok sima cserével lehet megkapni. Ezeken kívül még tizenhat végtelen osztálya van az egyszerű csoportoknak.

      4.       A tizenkilencedik század hatvanas éveiben egy Matthieu nevű francia matematikus talált öt darab csoportot, amelyek egyszerűnek tűntek. Később kiderült, hogy ezek a csoportok valóban egyszerűek. Mivel ezek nem a fenti végtelen osztályokhoz tartoznak, sporadikus csoportnak hívják őket. Több mint száz évvel Matthieu után egy Zvonimir Janko nevű ausztrál-horvát matematikus talált egy újabb sporadikus csoportot. A következő évtizedekben még huszonnégy darab sporadikus csoportot találtak, a legnagyobb a Barátságos Szörnyeteg nagyjából nyolcszor tíz az ötvenharmadikon elemű volt. Minden egyes sporadikus csoport mögött egy-egy hihetetlen történet állt, mintha dzsungelekben találtak volna különös, elképzelhetetlen állatokat.

      5.      1983-ban egy Daniel Gorenstein nevű matematikus bejelentette, hogy nincs több egyszerű csoport. Bebizonyították, hogy nincs több egzotikus állat az őserdőben. A bejelentés után kiderült, hogy még egy kicsit dolgozni kell a bizonyításon, de nagyjából tíz évvel később már lényegében mindenki biztos volt benne, hogy kész a teljes bizonyítás. Száz évről, körülbelül ötszáz cikkről, több mint tízezer oldalról volt szó. 

      6.       Ezek a csoportok nagyon sok helyen tűnnek fel a világban, még a matematikán kívül is. Kétségkívül az  emberiség történetének egyik legnagyobb kollektív intellektuális teljesítményéről van szó. Aschbacher, Feit, Thompson, Hall, Conway, Brauer és Tits nevét minden csoportelmélész ismeri, de ezt a munkát több mint száz ember végezte el. Egészen kis téglákért abban a hatalmas falban, amire a tizennyolc osztály és a huszonhat sporadikus csoport nevét belevésték, életeket kellett ledolgozni. Ezt a posztot ezen életek emlékének ajánlom. 

      7.        A magyar értelmiségi elit elhiszi magáról, hogy csak azért mert milliók ismerik őket a televíziós locsifecsi műsorokból, mert minden héten elmagyarázhatják az aktuális megkérdőjelezhetetlen igazságot a helyes irányról, mert ők adják a jelzős szerkezeteket a népünknek, sokkal fontosabb személyiségek azoknál a névtelen hősöknél, akik húsz évet töltöttek el azzal, hogy egy-egy technikát élesítgettek azok közül, amelyeket felhasználtak a klasszifikációhoz.

     Tévednek. 

Financial Times. 

       Simicska Lajos a FIDESZ gazdasági igazgatója volt, aki úgy építette ki Orbánék hátországát, hogy közben az adóhatóságot vezette. Vida Ildikó strómanként lett az utódja. Simicska és Schlecht Csaba (tegnaptól a Lánchíd Rádió főszerkesztője) állt a Kaya Ibrahim-Joszip Tot ügy mögött. Simicska Lajos állam volt az államban, úgy kezelte a közpénzeket, mintha a sajátja lett volna, és egy idő után a közpénzek valóban az övéi lettek. Nem írhatok le olyat, hogy Simicska Lajos közönséges gazember, egyrészt mert jogi képviselőnk megint az intenzívre kerül, másrészt mert ez az egész cseppet sem közönséges. Simicska Lajosnak arra is lehetősége volt, hogy kormánytagokat nevezzen ki, sokkal inkább miniszterelnök-helyettes volt a második Orbán-kormányban, mint a retardált Semjén Zsolt. 

        Tegnap Simicska médiavállalkozásainak vezetői átálltak Orbánhoz, ami miatt Simicska Lajos, minden valószínűség szerint tajtrészegen, ámokfutást rendezett a magyar médiában. Godzilla és Mechagodzilla összecsapott a város felett.

        Balogh Ákos Gergely a Mandiner főszerkesztője nem ugyanúgy pártállami újságíró, mint mondjuk a Gajdics Ottó, de azért hadd mosolyogjam le magam a székről, amikor elmagyarázza nekünk, hogy milyen szomorú ez az egész a magyar sajtóra nézvést. A magyarnemzetes, hírtévés izék nem újságírók, hanem propagandisták, akik egyáltalán nem tehetnek arról, hogy hirtelen eltávolodtak a nyalandó üleptől. Megbízásokat teljesítenek, akár a bérgyilkosok. Losonczi Kata és Megyeri Dávid a mi kis közös Taktaharkányunk "Sakál"-jai.  Nem érdekel ki lép a nyakukra. A mai napig közmédiának csúfolt állampárti bűnszövetkezetben bármikor kaphatnak állást. 

        Nem hiszek abban, hogy le lehet váltani az Orbán-rezsimet. A miniszterelnök egy kegyetlen despota, aki szinte bármire képes. És nagyjából sejti, hogy mi történne vele, ha elveszítené a hatalmát. Környezete pedig gátlástalan bűnözőkből áll. Tehetségtelen bohócokkal és marginalizálódott okostojásokkal állnak szemben. Az ország nem fog csődbe kerülni, a pangást pedig elviseli a társadalom. Maradnak. Orbánnak majd lesz egy új simicskája. 

         Nem, kedves Olvasó, nem lehet finomabban fogalmazni. Ez az egész az, aminek látszik.  Éppenséggel lehetne radikálisabb dolgokat leírni, de ezerötszáz kilométeres távolságból az ember ne legyen radikális. Nem az én bőrömre megy ez a játék, nem engem rúghatnak ki az állásomból, nem engem tehetnek tönkre, nem engem kergethetnek öngyilkosságba. 

         Vannak szigetek ebben az országban, ahol még lehet  létezni. Vannak reszlivilágok, maradékéletek, amelyek még élhetőek. Én is egy ilyen szigeten éltem, és talán még élhettem is volna egy ideig, ha jobban bírom a gyűrődést. A magyar világ nagyobbik része azonban már alkalmatlan a tisztességes emberi létre, a legtöbb embernek nincs kicsiny elefántcsonttornya, ahová elvonulhat. Szemétdombocskák maradnak csak az országból, kiskakasokkal és még kisebb kakasokkal, akik irigykedve figyelik egymást, és gyűlöletük tárgyai nem azok, akik szemétdombbá züllesztették Magyarországot, hanem azok, akiknek még szemétdomb sem jut, nemhogy gyémánt félkrajcár. 

         Ez egy méltatlan helyzet. Nem mondom, hogy elviselhetetlen, hiszen látom, hogyan viselik el milliók, hogyan veszítik el közben a méltóságuk utolsó morzsáit. Sok gonoszság kellett ahhoz, hogy ez a méltatlan helyzet kialakulhasson, és még több gonoszság kell majd ahhoz, hogy a méltatlanság fennmaradjon. Nem tartok attól, hogy hiány lesz gonoszságból. A zsarnokok is olyanok, mint mindenki más, ami nem öli meg őket, attól erősebbek lesznek. És Simicska Lajos nem fogja elpusztítani Orbán Viktort. 

"Bayer Zsolt egy geci... Orbán Viktor is egy geci." (Simicska Lajos)  

Ez van.