Örülünk, Vincent?

       G.Fodor Gábor a Magyar Narancsban jellemezte a magyar jobboldali értelmiséget. Amennyiben elfogadjuk a jeles politikai gondolkodó megközelítését, egy magyar jobboldali értelmiségi vagy fasiszta vagy teljesen hülye. Persze valójában vannak teljesen hülye fasiszták is, sőt, de most a géfodori értelemben vett nemfasiszta teljesen hülyékről fogok írni.

       A géfodori értelemben vett nemfasiszta magyar jobboldali értelmiségi elhitte azt, hogy a "polgári Magyarország" kifejezés bármiféle politikai realitással bírt, pedig napnál világosabb volt, hogy csak politikai termékről volt szó. Ergo. Nincs vita, aki egy politikai terméket bármiféle politikai realitással kever össze az sajnos teljesen hülye. Nem én mondtam, G.Fodor Gábor jeles politikai gondolkodó mondta, nála tessék reklamálni.

       Posztunk első részében vendégszerzőnk írta le a politikai termékek működési mechanizmusát.

  "Egyet az új példák közül mégsem akarok elhallgatni. VI. Sándor mást sem tett, mással sem gondolt, mint hogy az embereket rászedje, s mindig talált valakit, akit megcsalhatott. És nem volt ember, aki nála nagyobb erővel, ékesszólással és esküdözéssel állított volna valamit, hogy aztán az ellenkezőjét cselekedje; mégis mindig minden úgy sikerült, ahogyan akarta, mert ismerte a világ dolgait."

   Sándorunk, aki Viktorunkhoz hasonlóan, de a papi cölibátus nagyobb dicsőségére, öt gyermekkel büszkélkedhetett (és akkor nem számoltuk azokat a gyerekeit, akikre kevésbé volt büszke), kiváló szónok hírében állt, és Luigi del Simmicha nápolyi filozófus szerint akkora Lo Sperma ( un liquido organico di consistenza liquido-albuminosa) volt, mint ide Cortina d'Ampezzo. 

  G.Fodor Gábor - aki egyébként letörölhetne a szája széléről valamit, aminek a konzisztenciája kissé liquido-albuminosa jellegű, de ez legyen az ő problémája - világosan elmagyarázza azt, hogy a hatalom gyakorlójának el kell érnie, hogy az emberek azt akarják, mint ő. Politikatudományi szakkifejezéssel élve: át kell az embereket baszni (fottere, io fotto, tu fotti, lui fotte). Például azzal, hogy elhitetem velük, hogy amit én akarok az nem valami hatalmas nagy liquido-albuminosaság, hanem a polgári Magyarország megteremtése. Mondjuk azáltal, hogy egy ex-kágébés zsarnoknak felajánljuk az anális szüzességünket. És a magyar jobboldali értelmiség, amíg G.Fodor Gábor nem mondta el neki, lassan, szótagolva, el is hitte, hogy a polgári Magyarország a cél és nem az, hogy Habony Árpinak meglegyen a tizenharmadik fitness-világbajnoknő, meg Rogánnak a teljes Sas utca. Sajnos, ezt elég nehéz úgy interpretálni, hogy a magyar jobboldali értelmiségi nem figyelt eléggé oda.

 A magyar jobboldali értelmiség jelentős részének elhülyülésében játszott némi szerepet az is, hogy nem egészen ingyen hülyültek el, hanem kb. a tizedéért, mint amennyiért G.Fodor Gábor most ilyen bátor. Irkálják is a felháborodós cikkeket, a Heti Válaszban, meg a Magyar Nemzetben, hogy nem is úgy van, nem is korrupt kis hülyék ők. Hát akkor micsodák? Vaníliás sodók?? 

 Fontos cikk ez, akkor is fontos, ha még harminc évig ül a Fejedelem az ország nyakán. Legalább tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják. Hogy lassan mindenki tud mindent. Hogy már nincsenek titkok. Ez pontosan az, aminek látszik. 

Post scriptum:  G.Fodor Gábor katonának írja le magát a cikkben. Arról is ír, hogy fel kell ismerni az ellenséget. Én elég sok olyan embert ismerek, akit felismertek a katonák, és most munkanélküli az egzisztenciális katasztrófa határán. G.Fodor mentora Lánczi András még 2009-ben javasolta a balliberális értelmiség egzisztenciális megsemmisítését, és hogy az imaginárius balliberális értelmiséginek még adjunk egy még imagináriusabb nózigörbületet, Csurka Istvánra hivatkozva javasolta. Úgy tűnik a tanácsot megfogadták. Ez a háború természete. It is not personal - mondja nekünk, ellenségeknek, G.Fodor Gábor, ugyanazzal a szelíd arckifejezéssel, ahogy nyáladzó idiótának nevezte a jobboldali értelmiséget. Nem vagyok biztos benne, hogy G.Fodor teljes mértékben érti a háború természetét. A háborúban időnként vissza szoktak lőni. It is not personal, of course. 

     A poszt első részét kiváló vendégszerzőnk Niccolo Machiavelli írta 1513-ban.

     .............................................

XVIII. Hogyan tartsa meg a fejedelem az adott szót (A Fejedelem)

Bárki megértheti, mennyire dicséretes, ha a fejedelem megtartja adott szavát, őszinteséggel és nem ravaszsággal él. Napjainkban mégis azt tapasztaljuk, hogy a szószegő uralkodók vittek véghez nagy dolgokat, kik az emberek eszén kifogtak; ezek végül is többre vitték, mint akik igazul cselekedtek.

Tudnunk kell tehát, hogy kétféle módszer van a küzdelemben: az egyik a törvényekkel, a másik az erőszakkal. Emberi tulajdonság az egyik, állati sajátság a másik. Mivel azonban az egyikkel némelykor nem boldogulsz, a másikhoz kell folyamodnod. Ezért a fejedelemnek tudnia kell használni a benne rejlő embert és állatot. Leplezetten erre tanítják a fejedelmet a hajdani szerzők is, akik leírják, hogyan adták nevelésbe Chiron kentaurhoz Achillest és több régi uralkodót, s hogyan őrködött ez felettük elővigyázatosan. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy mesterük félig állat, félig ember volt, amiért is a fejedelem egyik és másik természetét egyaránt kell hogy tudja használni: egyik a másik nélkül nem lehet tartós.

S mert a fejedelemnek jól kell használni állati természetét, a rókát és az oroszlánt kell követnie; az oroszlán tehetetlen a hurokkal szemben, a róka a farkasok elől nem tud menekülni. Ezért hurkot ismerő rókának kell lennie, és farkast rémítő oroszlánnak. Aki egyedül az oroszlán természetét kínozza, semmire nem megy vele. A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás kárára válik, s ha az okok, melyek miatt ígéretet tett, megszűntek. Ha az emberek jók lennének, ez az elv kárt okozna; de mert gonosz indulatúak, nem tartanák meg adott szavukat veled szemben; így hát neked sem kell megtartanod velük szemben. Különben is a fejedelem mindig talál rá alkalmat, hogy csalárdságát jó színben tüntethesse fel. Végtelenül sok mai példával igazolhatnám ezt, s megmutathatnám, hány béke ment veszendőbe a fejedelem szószegése miatt, hány ígéret maradt teljesítetlen; s az, aki a róka természetéhez tartotta magát, jobban járt. De ezt a természetét jól el kell titkolnia, és nagy szenteskedőnek és színlelőnek kell lennie: olyan ostobák az emberek, s olyannyira csak a mának élnek, hogy aki be akarja csapni őket, mindig megtalálja köztük a maga emberét.

Egyet az új példák közül mégsem akarok elhallgatni. VI. Sándor mást sem tett, mással sem gondolt, mint hogy az embereket rászedje, s mindig talált valakit, akit megcsalhatott. És nem volt ember, aki nála nagyobb erővel, ékesszólással és esküdözéssel állított volna valamit, hogy aztán az ellenkezőjét cselekedje; mégis mindig minden úgy sikerült, ahogyan akarta, mert ismerte a világ dolgait.

A fejedelemnek éppen ezért nem kell a fenti tulajdonságok mindegyikével rendelkeznie, de szükséges, hogy külsőleg úgy mutatkozzék, mintha rendelkeznék. Sőt, azt merészelem állítani, hogy ha mind meg is volnának benne, és hogyha mindig figyelembe is venné őket, ez ártalmas volna, márpedig látszatuk hasznos lehet; kegyesnek, hűségesnek, emberségesnek, őszintének, vallásosnak kell látszani, és annak lenni; de lélekben mindig elkészülni az ellenkezőjére, hogy ha a szükség úgy kívánja, aszerint tudjon cselekedni. Meg kell értenie, hogy a fejedelem, kiváltképp az új fejedelem, nem tudja mindig azt tenni, amiért az embereket jónak szokták tartani; részben az állam megtartásának szándékától vezetve, gyakorta kénytelen a hit, könyörületesség, emberiesség és vallás ellen cselekedni. Aszerint kell tehát cselekednie, ahogy a szél fúj, ahogy a szerencse változásai parancsolják, s amint már mondottam, nemcsak a jót kell szem előtt tartania, hanem a rosszat is meg kell tennie, ha a szükség úgy kívánja.

Vigyáznia kell tehát a fejedelemnek, hogy soha mást ki ne ejtsen a száján, mint olyan dolgokat, melyek magukba foglalják a fenti öt jó tulajdonságot, s amikor mások látják vagy hallják, legyen csupa könyörületesség, csupa hit, csupa őszinteség, csupa vallásosság. És semmi sincs, ami ennél az utolsó tulajdonságánál fontosabb lenne; az emberek pedig inkább hisznek a szemüknek, mint tapasztalásuknak, mert látni mindenki képes, de kevesen tudnak tapasztalatot szerezni. Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában; s ezek sem merészelnek a többség véleménye ellen szólni, akiket az állam tekintélye pártol. Az emberek cselekedeteiben, de különösen a fejedelmében, akivel szemben nincs helye a jogos számonkérésnek, a végcélt kell tekinteni. Győzzön tehát a fejedelem, és tartsa fenn hatalmát, s eszközeit tiszteletre méltónak fogják ítélni, és mindenki csak dicsérni fogja; mert a tömeg csak a látszat és az eredmények után megy; a világon pedig csak tömeg létezik, az egyes embernek csak akkor nyílik tér a cselekvésre, amikor a nagy tömegnek nincs kire támaszkodnia. A mi időnkben is van egy olyan uralkodó, akit jobb nevén nem nevezni, s aki másról sem beszél, mint békéről és bizalomról, pedig egyiknek is, másiknak is esküdt ellensége; el is vesztette volna hírnevét és országát, ha akár az egyiket, akár a másikat megtartja.

      1941. május harmincadikán egy tizennyolc éves fiú felmászott az Akropoliszra és letépte a horogkeresztes zászlót.

      1941-ben zárták le egy Vologya nevű informátor aktáját az NKDV-nél. 

      1959-ben a Szovjetunió kiadott egy bélyeget egy Görögországban bebörtönzött kommunista arcképével.

       Válaszul a görög kormány kiadott egy bélyeget a kivégzett Nagy Imre képével.

       2014. májusában egy 91 éves öregembert választottak meg a Sziriza EP-képviselőjének.

       A fiú, a férfi a szovjet bélyegen és az öregember ugyanaz a személy. Vologya és Nagy Imre is ugyanaz a személy.

       Istennek meg egészen különös humorérzéke van. 

           A Heti Válasz "nagyinterjút" közölt Barabási-Albert Lászlóval. Heti Válasz. Nagyinterjú. Barabási-Albert László. Tökéletes (csak azért nem írom, hogy priceless, mert az kissé modoros, de persze valójában priceless, sőt szinte definálja a pricelessness-t).

            G.Fodor Gábor csillogó szemekkel elmagyarázza, hogy miért korszakos filozófus, sajtkereskedő, balerina az Orbán Viktor, miért zseniális még az is, ahogy belebugyborékol a szalonnaízű szörpbe. Az is pricelessness. Bayer Zsolt elmondja, hogy miért savtúltengéses varacskos disznó, kazuárvállú rémbuborék az, aki olyasmit ír le kazah testvérpártunk vezetőjéről, mint pl. Bayer Zsolt harminckét perccel azelőtt. Egyértelmű pricelessness.  Valamelyik minisztérium betiltja a politikai korrektséget, meg azt, hogy hajléktalannak nevezzék a lakásbirtoklásban enyhén korlátozott polgártársat.  Ezeket teljesen nyilvánvalóan azért csinálják, hogy legyen témánk. Habony Árpád valójában nem szereti a Gucci táskát, de ha nájlonszatyorban vinné el A pontból B pontba vagy fordítva (nem, valahogy sohasem fordítva, valahogy mindig csak az A pontból a B pontba) azt a párkiló közpénzt, akkor most mit lehetne írni róla? Hogy lop? Arról sem írunk, hogy a galambok szarnak. Vagy mondjuk Lánczi András. Ő egy állítmány.  Csak néz bután és máris pricelessness van. Valóságos pricelessnessness. Teszik mert tehetik, mi meg csak nézünk, mint Rozi a moziban. 

           Ott tartottunk, hogy a Heti Válasz rituális nagyinterjút közölt  Barabási-Albert Lászlóval.  Barabási komplett hülyének nézte az újságírót - ami egyébként kiváló emberismeretre vall - és felmondta neki a teljes barabásista menüsort.

           Ismerik azt, amikor Szőnyi Szilárd az EMMI által valamilyen oknál fogva "szexuális értelemben a konzervatív hagyománytól valamelyest eltérő, de azért már majdnem elfogadható preferenciákat vallók"-nak nevezett személyekről mondja el, hogy nincs neki velük semmi baja, de azért....? Na, nekem tényleg egyre kevesebb bajom van a Barabásival. És jelentkezzen, aki nem akar kicsit olyan lenni, mint ő. Nem olyan nagy szám megmérni a sötét anyag tömegét, vagy mindenféle prímszámok között hézagokat találni. Publikálni a Nature-ben a langyos víz molekuláris szerkezetét, na az valami. 

          Jelentkezzen, aki nem szeretné elmesélni egy újságírónak, hogy tulajdonképpen a pápuákat is elérhetjük három kézfogással. A maorikhoz talán kell négy, de a pápuákhoz elég három. És ahogy nézne a drága újságíró  vissza a csillogó kis szemével, hogy wow három, meg wow négy, hogy azokról már ő is hallott egyet mást, meg lenne rögtön az intellektuális kapcsolat. És amikor megvan a három meg a négy, akkor jöhet a klasszikus. Sétáltunk New Yorkban és rájöttünk arra, hogy nem véletlen gráf a metróvonalak hálózata. Pedig addig mindenki azt hitte, kivéve az Erdősrényit, akik ugye tanulmányozták a kérdést, persze nem egészen jól tanulmányozták, de nem lehet mindenki Barabási.  És akkor az újságíró már olyan hangot hallat, mint a búbos banka, amelyik rákapott a viagrára. Pricelessnessnessnessness.

         Barabási pedig a pápuák után simán belemattolta a hetiválaszos böbe arcába a nyujorkimetrót, az erdősrényit meg a mindenkiazthittét. Ötvenedszer csinálja meg és egyre jobb. 

         Hogy ez immorális??  Mindenkinek szíve joga, hogy életében egyszer gondolkozzon egyet, akár az újságírók is megtehetnék, ez az ő problémájuk nem a Barabásié. Publikálja a mosodaszámláját a Science? Publikálja. Akkor meg??  Lehet nem szeretni a Barabásit, de ő is csak olyan, mint az Orbán Viktor. Valamit megértett a világból. Nem, nem a hálózatok természetét értette meg, hanem az emberekét. Arra jött rá, hogyan működik a tudományos élet a huszonegyedik században, mit szeretnének hallani a népek, hogyan lehet a szinte semmit úgy kommunikálni, hogy a fél világ belepisikél a kisnadrágba. Lehozta volna a Heti Válasz az igazságot? Nem. Érdekel valakit az igazság? Nem. Tehát??  

        Vannak tökéletes szövegek. Nem teljesen úgy tökéletesek, mint a Riemann-hipotézis bizonyítása lenne, de attól még tökéletesek, a maguk módján. Nem tudok elmenni a tökéletes szövegek mellett, ezeket nekem mondják. Barabási kicsit rám is gondolt, amikor ezeket az iszonyú vicces baromságokat bedumálta ennek a tyúknak (EMMI: intellektualitását tekintve nem feltétlenül felül teljesítő hölgy). A világ már pedig olyan, hogy lehet benne Barabásinak lenni. És ezt igenis érdemes tudni. 

       P.S Egy egész Heti Választ megvásároltam a Digitalstandon, csak azért, hogy ezredszerre elolvassam ugyanazt a stand-upot Barabásitól, olyan mint az Igazából szerelemben Colin Firth portugál vallomása. Megunhatatlan. 

A Fidesz liberális tömörülést szeretne

Rajtunk kívül álló okok miatt, mégis a Fidesz eddigi politikai stratégiájának a kudarcaként értékelhetjük azt, ha az SZDSZ nem áll mellénk a választásokon-

jelentette ki Orbán Viktor vasárnap Kaposváron, a párt dél- dunántúli regionális értekezletén megtartott sajtótájékoztatón. Orbán Viktor főként a szombati Pető-nyilatkozat alapján és az arra reagáló Horn Gyula válaszából következtet arra, hogy az SZDSZ esetleg az MSZP felé nyitva alakítja ki a választási stratégiáját. Ez esetben a Fidesz nagyon nehéz helyzetbe kerül- állította, de rögtön hozzátette: erre az eshetőségre is felkészültek.

A Fidesz frakcióvezetője szerint egy-két héten belül kialakul az ország új választási térképe, s ezen igenis helye lenne egy liberális tömörülésnek. Arra is esélyt lát, hogy az 1994-es választások után liberális kormány vegye át a stafétát.

                                                                                                                       Orbán Viktor 1993. február 15.

Egyszer volt már ilyen.

Vagy valami nagyon hasonló.

1952- ben Örkény István a nyakkendőjét kötötte a parlamentbe indulva, amikor egy udvariassági telefonból kiderült számára, hogy mégsem ő kap Kossuth-díjat, Révai József lehúzta nevét a listáról. A Lila tinta szerinte a "meztelen szexualitásban turkált".

„Egy író, aki meg tudta írni a »Házastársak«-at, amely minden gyengesége és fogyatékossága ellenére, becsületes, derekas, eszmei mondanivalójában helyes munka, hogyan tudta megírni egy-két évre rá ezt a novellát? Mindegy Őrkénynek, hogy mit ír? Tudja ezt is és azt is? Csak rutin kérdése neki az irodalom? Az ilyen rothadási termékeknek a mi új irodalmunkban nem lehet helyük…”

Akkoriban Révai József hatalma kellett egy ilyenhez.

2015-ben már Ambrus Jenő s.k a miniszterelnök úr protokollfőnöke is elég egy ilyen vérciki bakihoz.

21 évvel a baki után Örkény István megkapta a Kossuth-díjat. 

Az a rendszer undorító volt, de -mindenhatósága ellenére- huszonegy év alatt képes volt változni, változtatni, idomulni, és -sunyi módon ugyan-  de bizonyos dolgokat, érdemeket elismerni, a maga bumfordi módján bocsánatot kérni.

Ez a rendszer is képes változni, bár nincs- nemhogy huszonegy, de négy éve se hátra.

Csak a változás iránya, na az nagyon el van kúrva. 

Nyilvánosak Ungváry Krisztián disszertációjának opponensi bírálatai és az azokra adott válaszok (köszönet Wolff-nak). 

Az opponensek bár több kritikai észrevételt is megfogalmaznak, de valamennyien javasolják a nyilvános vitára bocsátást és a mű elfogadását. 

    "  In the councils of government, we must guard against the acquisition of unwarranted influence, whether sought or unsought, by the military-industrial complex. (A kormányzati szerveinknél védekeznünk kell a katonai-hadiipari komplexum kért vagy kéretlen, illetéktelen befolyásszerzése ellen.)  (Dwight D. Eisenhower  )

   "    Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna."  (Putyin egyik random magyar palotapincsije)

        A huszonegyedik századi kremlinológia egyik legalapvető kifejezése a szilovik, az "erős ember".  A szilovikok klánja a Vlagyimir Putyinhoz hasonló volt KGB-sekből illetve katonákból áll.  A legismertebb szilovikok között van Igor Ivanovics Secsin, a Roszneft az orosz állami olajcég elnöke, akit a második legbefolyásosabb orosznak tartanak, Alexander Bortnyikov az orosz titkosszolgálat vezetője, a belügyminisztérium élén álló Vlagyimir Kolokolcev, közéjük, de legalábbis a közelükbe, sorolják a rendkívül népszerű hadügyminisztert Szergej Sojgut. A szilovikokhoz tartozik még az elnöki kabinet vezetője Szergej Ivanov, Szergej Csemezov tábornok a katonai-ipari komplexum legfontosabb állami cégének a Rosztyeknek a vezetője, illetve a kábítószerellenes szerv nagy hatalmú parancsnoka Viktor Ivanov.

         A szilovikok egyesítik Macchiaveli oroszlánjának és rókájának tulajdonságait. Harcias katonák, de egyben ravasz és számító hatalomtechnikusok. 

         A szilovikok csekisták voltak, és ahogy állítólag Putyin szokta mondani, saját magáról is, mindig is csekisták maradtak. A szilovik a vaskézzel vezetett erős orosz állam híve, számára a kapitalizmus mindig a katonai-ipari komplexum kapitalizmusa. Az egykori KGB-s szilovik ma az Isten, Haza és Család orosz ortodox eszményeit követi, és mély gyanakvással nézi a Putyin környékén sertepertélő liberálisokat, a kilencvenes évek privatizációján megtollasodott oligarchákat és a Medvegyev körüli technokrata civilik-et. A szilovik megveti a Nyugatot, a deviancia és a gyengeség forrásának, és persze Oroszország örök ellenségének tartja. 

          Az orosz katonai-ipari komplexum mögött csak Olaszországéval megegyező GDP, de amerikai méretű atomarzenál áll. Oroszország javarészt a szilovikok közvetett vagy közvetlen felügyelete alatt álló nyersanyagexportra támaszkodhat, ami azonban csak az Egyesült Államok gazdasági ereje töredékének fenntartásához elég. 

          A szilovikok embere jön most Magyarországra, őt fogják ujjongva köszönteni az amúgy lusztrációról álmodozó nem kicsit retardált magyar putyinisták. A Komityet Gaszudarsztvennoj Bezopasznosztyi hosszú árnyéka jelenik meg Budapest utcáin, a magyari antikommunizmus nagyobb dicsőségére. Van ebben valami hihetetlenül mulatságos. A mi szilovikjaink Csiksomlyó bevételéről álmodoznak a fürdőkádban, de tele lesz a Gucci táskához tökéletesen passzoló Abercrombie nadrág, ha Simicska Lajos kicsit spermatikusabbra veszi a személyes kommunikációját. Ez nem a mi pályánk, mi szerencsére alapvetően egy beszari népség vagyunk.  A szilovikok egy napra jönnek, aztán mennek haza a különös birodalmukba, mi pedig hallgathatjuk a kleptomán hörcsögeinket, amint újra kezdik a bolsizást.