A Heti Válasz "nagyinterjút" közölt Barabási-Albert Lászlóval. Heti Válasz. Nagyinterjú. Barabási-Albert László. Tökéletes (csak azért nem írom, hogy priceless, mert az kissé modoros, de persze valójában priceless, sőt szinte definálja a pricelessness-t).
G.Fodor Gábor csillogó szemekkel elmagyarázza, hogy miért korszakos filozófus, sajtkereskedő, balerina az Orbán Viktor, miért zseniális még az is, ahogy belebugyborékol a szalonnaízű szörpbe. Az is pricelessness. Bayer Zsolt elmondja, hogy miért savtúltengéses varacskos disznó, kazuárvállú rémbuborék az, aki olyasmit ír le kazah testvérpártunk vezetőjéről, mint pl. Bayer Zsolt harminckét perccel azelőtt. Egyértelmű pricelessness. Valamelyik minisztérium betiltja a politikai korrektséget, meg azt, hogy hajléktalannak nevezzék a lakásbirtoklásban enyhén korlátozott polgártársat. Ezeket teljesen nyilvánvalóan azért csinálják, hogy legyen témánk. Habony Árpád valójában nem szereti a Gucci táskát, de ha nájlonszatyorban vinné el A pontból B pontba vagy fordítva (nem, valahogy sohasem fordítva, valahogy mindig csak az A pontból a B pontba) azt a párkiló közpénzt, akkor most mit lehetne írni róla? Hogy lop? Arról sem írunk, hogy a galambok szarnak. Vagy mondjuk Lánczi András. Ő egy állítmány. Csak néz bután és máris pricelessness van. Valóságos pricelessnessness. Teszik mert tehetik, mi meg csak nézünk, mint Rozi a moziban.
Ott tartottunk, hogy a Heti Válasz rituális nagyinterjút közölt Barabási-Albert Lászlóval. Barabási komplett hülyének nézte az újságírót - ami egyébként kiváló emberismeretre vall - és felmondta neki a teljes barabásista menüsort.
Ismerik azt, amikor Szőnyi Szilárd az EMMI által valamilyen oknál fogva "szexuális értelemben a konzervatív hagyománytól valamelyest eltérő, de azért már majdnem elfogadható preferenciákat vallók"-nak nevezett személyekről mondja el, hogy nincs neki velük semmi baja, de azért....? Na, nekem tényleg egyre kevesebb bajom van a Barabásival. És jelentkezzen, aki nem akar kicsit olyan lenni, mint ő. Nem olyan nagy szám megmérni a sötét anyag tömegét, vagy mindenféle prímszámok között hézagokat találni. Publikálni a Nature-ben a langyos víz molekuláris szerkezetét, na az valami.
Jelentkezzen, aki nem szeretné elmesélni egy újságírónak, hogy tulajdonképpen a pápuákat is elérhetjük három kézfogással. A maorikhoz talán kell négy, de a pápuákhoz elég három. És ahogy nézne a drága újságíró vissza a csillogó kis szemével, hogy wow három, meg wow négy, hogy azokról már ő is hallott egyet mást, meg lenne rögtön az intellektuális kapcsolat. És amikor megvan a három meg a négy, akkor jöhet a klasszikus. Sétáltunk New Yorkban és rájöttünk arra, hogy nem véletlen gráf a metróvonalak hálózata. Pedig addig mindenki azt hitte, kivéve az Erdősrényit, akik ugye tanulmányozták a kérdést, persze nem egészen jól tanulmányozták, de nem lehet mindenki Barabási. És akkor az újságíró már olyan hangot hallat, mint a búbos banka, amelyik rákapott a viagrára. Pricelessnessnessnessness.
Barabási pedig a pápuák után simán belemattolta a hetiválaszos böbe arcába a nyujorkimetrót, az erdősrényit meg a mindenkiazthittét. Ötvenedszer csinálja meg és egyre jobb.
Hogy ez immorális?? Mindenkinek szíve joga, hogy életében egyszer gondolkozzon egyet, akár az újságírók is megtehetnék, ez az ő problémájuk nem a Barabásié. Publikálja a mosodaszámláját a Science? Publikálja. Akkor meg?? Lehet nem szeretni a Barabásit, de ő is csak olyan, mint az Orbán Viktor. Valamit megértett a világból. Nem, nem a hálózatok természetét értette meg, hanem az emberekét. Arra jött rá, hogyan működik a tudományos élet a huszonegyedik században, mit szeretnének hallani a népek, hogyan lehet a szinte semmit úgy kommunikálni, hogy a fél világ belepisikél a kisnadrágba. Lehozta volna a Heti Válasz az igazságot? Nem. Érdekel valakit az igazság? Nem. Tehát??
Vannak tökéletes szövegek. Nem teljesen úgy tökéletesek, mint a Riemann-hipotézis bizonyítása lenne, de attól még tökéletesek, a maguk módján. Nem tudok elmenni a tökéletes szövegek mellett, ezeket nekem mondják. Barabási kicsit rám is gondolt, amikor ezeket az iszonyú vicces baromságokat bedumálta ennek a tyúknak (EMMI: intellektualitását tekintve nem feltétlenül felül teljesítő hölgy). A világ már pedig olyan, hogy lehet benne Barabásinak lenni. És ezt igenis érdemes tudni.
P.S Egy egész Heti Választ megvásároltam a Digitalstandon, csak azért, hogy ezredszerre elolvassam ugyanazt a stand-upot Barabásitól, olyan mint az Igazából szerelemben Colin Firth portugál vallomása. Megunhatatlan.
