G.Fodor Gábor a Magyar Narancsban jellemezte a magyar jobboldali értelmiséget. Amennyiben elfogadjuk a jeles politikai gondolkodó megközelítését, egy magyar jobboldali értelmiségi vagy fasiszta vagy teljesen hülye. Persze valójában vannak teljesen hülye fasiszták is, sőt, de most a géfodori értelemben vett nemfasiszta teljesen hülyékről fogok írni.
A géfodori értelemben vett nemfasiszta magyar jobboldali értelmiségi elhitte azt, hogy a "polgári Magyarország" kifejezés bármiféle politikai realitással bírt, pedig napnál világosabb volt, hogy csak politikai termékről volt szó. Ergo. Nincs vita, aki egy politikai terméket bármiféle politikai realitással kever össze az sajnos teljesen hülye. Nem én mondtam, G.Fodor Gábor jeles politikai gondolkodó mondta, nála tessék reklamálni.
Posztunk első részében vendégszerzőnk írta le a politikai termékek működési mechanizmusát.
"Egyet az új példák közül mégsem akarok elhallgatni. VI. Sándor mást sem tett, mással sem gondolt, mint hogy az embereket rászedje, s mindig talált valakit, akit megcsalhatott. És nem volt ember, aki nála nagyobb erővel, ékesszólással és esküdözéssel állított volna valamit, hogy aztán az ellenkezőjét cselekedje; mégis mindig minden úgy sikerült, ahogyan akarta, mert ismerte a világ dolgait."
Sándorunk, aki Viktorunkhoz hasonlóan, de a papi cölibátus nagyobb dicsőségére, öt gyermekkel büszkélkedhetett (és akkor nem számoltuk azokat a gyerekeit, akikre kevésbé volt büszke), kiváló szónok hírében állt, és Luigi del Simmicha nápolyi filozófus szerint akkora Lo Sperma ( un liquido organico di consistenza liquido-albuminosa) volt, mint ide Cortina d'Ampezzo.
G.Fodor Gábor - aki egyébként letörölhetne a szája széléről valamit, aminek a konzisztenciája kissé liquido-albuminosa jellegű, de ez legyen az ő problémája - világosan elmagyarázza azt, hogy a hatalom gyakorlójának el kell érnie, hogy az emberek azt akarják, mint ő. Politikatudományi szakkifejezéssel élve: át kell az embereket baszni (fottere, io fotto, tu fotti, lui fotte). Például azzal, hogy elhitetem velük, hogy amit én akarok az nem valami hatalmas nagy liquido-albuminosaság, hanem a polgári Magyarország megteremtése. Mondjuk azáltal, hogy egy ex-kágébés zsarnoknak felajánljuk az anális szüzességünket. És a magyar jobboldali értelmiség, amíg G.Fodor Gábor nem mondta el neki, lassan, szótagolva, el is hitte, hogy a polgári Magyarország a cél és nem az, hogy Habony Árpinak meglegyen a tizenharmadik fitness-világbajnoknő, meg Rogánnak a teljes Sas utca. Sajnos, ezt elég nehéz úgy interpretálni, hogy a magyar jobboldali értelmiségi nem figyelt eléggé oda.
A magyar jobboldali értelmiség jelentős részének elhülyülésében játszott némi szerepet az is, hogy nem egészen ingyen hülyültek el, hanem kb. a tizedéért, mint amennyiért G.Fodor Gábor most ilyen bátor. Irkálják is a felháborodós cikkeket, a Heti Válaszban, meg a Magyar Nemzetben, hogy nem is úgy van, nem is korrupt kis hülyék ők. Hát akkor micsodák? Vaníliás sodók??
Fontos cikk ez, akkor is fontos, ha még harminc évig ül a Fejedelem az ország nyakán. Legalább tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják. Hogy lassan mindenki tud mindent. Hogy már nincsenek titkok. Ez pontosan az, aminek látszik.
Post scriptum: G.Fodor Gábor katonának írja le magát a cikkben. Arról is ír, hogy fel kell ismerni az ellenséget. Én elég sok olyan embert ismerek, akit felismertek a katonák, és most munkanélküli az egzisztenciális katasztrófa határán. G.Fodor mentora Lánczi András még 2009-ben javasolta a balliberális értelmiség egzisztenciális megsemmisítését, és hogy az imaginárius balliberális értelmiséginek még adjunk egy még imagináriusabb nózigörbületet, Csurka Istvánra hivatkozva javasolta. Úgy tűnik a tanácsot megfogadták. Ez a háború természete. It is not personal - mondja nekünk, ellenségeknek, G.Fodor Gábor, ugyanazzal a szelíd arckifejezéssel, ahogy nyáladzó idiótának nevezte a jobboldali értelmiséget. Nem vagyok biztos benne, hogy G.Fodor teljes mértékben érti a háború természetét. A háborúban időnként vissza szoktak lőni. It is not personal, of course.
