Örülünk, Vincent?

        "Neve nem hozható kapcsolatba XX. századi önkényuralmi rendszerek működtetésével, ezért nevének használata közterület elnevezésében nem igényel akadémiai állásfoglalást. " (az MTA állásfoglalása Prohászka Ottokárról)

        „Igaz, hogy az evangélium szeretet és béke, de oly szeretet, mely tüzet hozott a földre s a tûz mellé kardot és korbácsot; kardot és korbácsot a petyhüdt, blazírt erkölcstelenség és árulás ellen, s tüzet a bûn bozótjaiba, a csúszó-mászó, nemzetek lelkét megmászó patkány-egzisztenciák s üzelmeik ellen.” (Prohászka Ottokár állásfoglalása a zsidókról)

                  Prohászka Ottokár egy antiszemita pöcs volt, aki tevőlegesen vett részt a zsidók elleni gyűlölet felszításában, amely később a magyar történelem legbrutálisabb tömeggyilkosságához vezetett. Erről természetesen tudott az Akadémia illetékes bizottsága is, de egy bizonyos akadémiai elnök, akit akár Pálinkás Józsefnek is nevezhetnénk, úgy gondolta, hogy az Orbán-Lévai  család estebédjét zavarhatnák meg a kritikai megjegyzések és annak esetleg kellemetlen következményei lehetnének. Lévai Anikó és férje betegesen vonzódik az antiszemitákhoz, nyilas zugírókhoz, vérnősző barom erdélyi grófokhoz, televíziós dilinyósokhoz, zsidógyűlölő irodalmárokhoz, főtanácsadókhoz, miegymáshoz, ezért Pálinkás úr kissé stilizálta az eredeti állásfoglalást. Oszoljunk kedves polgártársak, nincs itt semmi látnivaló, ez az egész ugyanúgy hozzátartozik a rendszer üzemszerű működéséhez, mint egyes vidéki futsal csapatok cseresora. 

                 Valamire minden rezsimnek  épülnie kell, és ez a rezsim a szart választotta fundamentumának. Világért sem szeretnék szarellenes, antiszemita pöcs-ellenes, vagy szervilis kis makákó-ellenes hangulatot kelteni egy olyan országban, amelynek a puszta létezése is elképzelhetetlen a fenti fogalmak nélkül, tudom én a helyem, nagy tisztesség már az is, hogy ekkora potentátok kedves édesanyját vehetem méltatlan számra.

                  Prohászka, ez az ideológiai Jack the Ripper, ugyanúgy hozzátartozik a Létezés Nagy Misztériumához, mint a vasárnapi zárvatartás, a Molnár Tamás  Análfilozófiai Kutatóintézet és a csontossandra. Valakik valamikor tettek, mondtak, ürítettek valamit, ami tetszett vala az Úrnak és az Úr ada az ő bárányainak jutifalit, simipuszit, párkápot és pirburgot, aztán felkerekedé az Úr, s mene vagy tíz métert az ő lakából és végignézé a Puskás Akadémia-Taktaharkányi Bányász labdarúgó-mérkőzést (1:4, minden még az Úrnak sem jöhet össze), ami persze sokkal jobban érdeklé az Urat, mint a napiprohászka. 

                  A szar itt a lényeg, nem a Prohászka, a Ságvári, a Maxim Gorkij vagy a tíz deka pirított Nyirőböbe. A szar az a kontextus, amelyikben értelmezhetővé válik a narratíva. A szarnak nincs belső logikája, a szar csak úgy van, a Teremtés háromésfeledik napjától kezdve, akkortól lőn a szar, akkortól tetszett vala az Úrnak, és akkortól lehet ha nem is levezetni, de kiszagolni belőle a prohászkát. 

                  Állok a Prohászka úrral szemben, akinek  még az sem adatott meg, hogy Kun páter lehessen, hogy rendesen felakaszthassák, hogy aztán rehabilitálhassa valamelyik kerületi rezsimbíróság, az ügyvéd, az ügyész és a takarító néni közös indítványára. Nem mondom, hogy egy Nina Ricci, de azért belesimul a Prohászka úr szaga ebbe a szép egyenletes illatkomplexumba. Nem mondhatom, hogy Prohászka úr, maga egészen különösen büdös, és ki fogjuk magát szellőztetni az országból, mert rám mosolyogna és csak annyit mondana, hogy... és akkor mi maradna bent, édes fiam.

     Nem tudok nem írni erről. 

     Tegnap egy MTA-doktori védésen voltam az Akadémián. Állnak az emberek a folyosón, a családtagokon kívül mindenkit ismerek, sokukat tinédzser koromból, ami elég rémisztő, mert nem mostanában voltam tinédzser. A jelölt gyakorlatilag két nagydoktorit írt, és elvileg írhatott volna egy harmadikat is, de azok a cikkek szerepeltek az egyik társszerzője nagydoktori tézisében, és vannak fura szabályok. Itt most főleg a szorzattételről volt szó, amit öt éve bizonyított be egy közös kollégánkkal. Ahogy az egyik opponens írta, ez eddig századunkban az egyik legnagyobb magyar matematikai eredmény. Még Pesten voltam, amikor ez a cikk felkerült az arxiv-ra (a matematikai internet archívumba). Azt gondolták, hogy a világ talán legjobb és leghíresebb matematikusa is arra készül, hogy ennek a tételnek a bizonyítását feltegye a netre. Persze racionálisan gondolkodó emberként tudtam, hogy ez lehetetlen, ugyan miért pont aznap tennék fel ugyanezt, és egyáltalán honnan lehet tudni azt ilyen biztosan, hogy nekik is megvan, csak azért mert egy bizonyos blogban különös posztok születtek. Ilyen nincs, ilyesmi nem fordulhat elő. Aztán feltették a cikket, pontosan négy órával a "nagyfiúk" előtt. Ez olyan, mint amikor valakinek támad egy rossz érzése egy futóversenyen, bedobja magát, és a következő századmásodpercben átrepül a célvonalon a Usain Bolt. Ez egy óriási eredmény, ami még évekig fog nőni, és ami egy hatalmas történet része. Ugyanakkor, ez is csak egy védés, a jelölt előadja, hogy mit csinált meg, az opponensek elmondják a véleményüket, a jelölt megkapja az adható maximális pontszámot, aztán szendvics az alagsorban. De nem tudok nem írni róla. Annyi jelentéktelen hülyeségre pazaroltam én már itt betűt, annyi percemberkéről írtam, annyi tehetségtelenségről, hogy ez most így pont jó lesz. 

         Fareed Zakaria (az "illiberális demokrácia" kifejezés atyja) írt egy cikket a Washington Post-ba, "Why America's obsession with STEM education is dangerous" címmel. A STEM a Science, Technology, Engineering and Mathematics rövidítése.

          Számos válaszlevél érkezett a cikkre. Pl. ez, ez és ez. 

          Zakaria tézise szerint a STEM hangsúlyozása a "broad-based learning" elhanyagolásával jár, ami a kritikai gondolkodás és a kreativitás színvonalának össztársadalmi csökkenéséhez vezet. A broad-based learning alatt a műveltség és a kommunikációs képességek fejlesztését értik, általános jellegű, tipikusan bölcsészeti (liberal arts) képzéseken keresztül. Az amerikai természettudományos oktatástól ez egyébként egyáltalán nem idegen, amire többen fel is hívták Zakaria figyelmét. A pozitív konnotációjú "broad based-del szemben igen gyakran állítják szemben a  jellegzetesen negatív konnotációjú "rote education" fogalmát, amit talán magolásnak is lehetne fordítani, bár valójában az "algorithmic and computational skills" (nem tudom pontosan lefordítani magyarra, a skill szó képességre való fordításával is veszít valamennyit az ember) fejlesztését is jelenti. Általában is igaz, hogy igen gyakran a "hard skills" és a "soft skills" fejlesztése közötti súlyozás kerül a viták centrumába.

           Magyarországon sokkal élesebb konfliktus rajzolódott ki az utóbbi években a bölcsészeti/társadalomtudományi képzések körül, mint az Egyesült Államokban. A magyar kormányzat "obszessziója" nem is igazán a STEM fejlesztésével, hanem a nem-STEM jellegű képzések visszaszorításával kapcsolatos.

           Nálunk klasszikus értelemben vett "broad-based learning"-ről alig beszélhetünk, a viták nem is erre vonatkoznak, hanem arra, hogy a kormányzat csökkenti-e (igen)  a bölcsészeti/társadalomtudományi egyetemi képzési helyek, egyes esetekben szakok, számát. Palkovics államtitkár meglehetősen szerencsétlen viccelődése a bölcsészekről, illetve nulla impakt faktorú akadémikus elődje megfigyelése arról, hogy a bölcsészek egyáltalán nem termelnek értéket, elég jól jelzi azt, hogy milyen színvonalon gondolkoznak a kérdésről azok, akiknek éppen az erről való gondolkodás lenne a feladata. 

            Magyarországon nem igazán az a probléma, hogy nem jelentkeznek elegen a STEM-szakokra, hanem sokkal inkább az, hogy akik jelentkeznek, azoknak jelentős része ijesztően felkészületlen.  Nyilván vannak legitim érvek a humán/reál képzések arányainak megváltoztatásával kapcsolatban, de azt senki sem várhatja el, hogy bölcsész/társadalomtudományi érdeklődésű fiatalok tömegei jelentkeznek inkább mégis fizikusnak. A műszaki/természettudományos elitképzés színvonalához egyáltalán semmi köze sincs annak, hogy hányan mennek antropológusnak. Talán az economics/business education -> engineering/natural sciences átmenetnek lehet valamennyi értelme, de érzéseim szerint nem sok.

            A kérdés valójában az, hogy milyen súlyt akar adni a magyar politika a felsőoktatásnak, mennyit hajlandó rá költeni, és csak ezen kérdések után lehet beszélni a finomhangolásról. 

            Teljesen mesterségesnek és főleg teljesen értelmetlennek tűnik a STEM és a bölcsészeti/társadalomtudományi képzések jelenlegi szembeállítása Magyarországon. Magyarországon a kritikai gondolkodás és a kreativitás színvonalának csökkenését tökéletesen össze  tudjuk egyeztetni a természettudományos/műszaki egyetemi output színvonalának  csökkenésével. Az is igaz, hogy különböző csoportok teljesen értelmetlen  egymásra uszításában és a tét nélküli generális hergelésben probléma mentesen hozzuk a nemzetközi színvonalat.  

            Nálunk nem nagyon vannak olyan viták, amelyeket Zakaria kezdeményezett, pedig ezekre szükség lenne. Nem engedhető meg, hogy idióták einstandolják ezt a kérdéskört. Itt az országunk karakteréről, intellektuális erejéről és versenyképességéről van szó. Vannak problémáink, amelyeket kezelni kellene, de nem egymás rovására, hanem párhuzamosan, esetleg az érintett egyetemi, akadémiai rétegek kooperációjával.        

            Magyarországnak feladatai vannak és nem háborúi. 

            Mostanában meglehetősen sokat írnak a címben feltett kérdésről.  Pl. itt. 

            Magyarországon nagyjából 220000 egyetemi hallgató van. A fenti cikk becslése szerint kb. tízezren tanulnak külföldi egyetemeken. Ez a szám kompatibilis a korábbi mérésekkel. 

             Semmi okom sincs feltételezni azt, hogy ezek a fiatalok nem tudják, hogy mit csinálnak.  

             Egy két  felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező, budapesti elitgimnáziumot végzett, kilencven pont feletti emelt szintű érettségit produkáló humán érdeklődésű fiatal számára előnyösebbnek tűnik egy európai Top 100 egyetem, mint a magyar képzés. Nem általában a külföldi képzés, hanem egy Top 100 vagy, annál is jobb képzés. Ugyanez már koránt sem ilyen egyértelmű egy hasonlóan képességekkel bíró mérnök vagy természettudományos hallgató számára, akik az ELTE-n vagy a BME-n nagyon komoly színvonalú tanulmányokat folytathatnak és a M.Sc képzésre mehetnek ki Top 50 egyetemre. A magyar természettudományos felsőoktatásnak a mai napig vannak olyan kellemes elitista tendenciái, amelyekből egy ilyen gyerek profitálhat. Szinte ismeretlen lengyel egyetemekről könnyedén jutnak be nyugat-európai doktori képzésekre undergraduate hallgatók, olyan jelentős különbség van az egészen jó (de mondjuk nem Oxbridge, nem ETZH, nem Grand Écoles) nyugat-európai képzés és a posztszocialista elitképzés színvonala között (meglepő módon az utóbbi javára). 

             A "cream of the top" számára, amelyik pár száz fiatalt jelent évente, elérhetőeknek tűnnek a Top 20 egyetemek, az ő esetüket külön kell kezelni. 

             A doktori iskolák esetében már olyan jelentős a különbség a nyugat-európai vagy az amerikai egyetemek javára, hogy nem kérdés, az esetek többségében érdemes a külföldi képzést választani. 

             Nem tudom, hogy ennek a tízezer hallgatónak hány százaléka tekinthető felsőoktatási menekültnek, azaz olyan diáknak, akinek gyakorlatilag nincs esélye Magyarországon és a képzés puszta lehetősége miatt megy ki külföldre. Azt sem tudom, hogy hány olyan diák van, aki egyszerűen rosszul érzi magát a jelenlegi magyar társadalmi-politikai-kulturális klímában.

             Abban elég biztos vagyok, hogy a magyar műszaki-természettudományos elit felsőoktatás, legalábbis az alapképzés szintjén, elég jó ugródeszka lehet egy nagyon jó képességű fiatal számára (a fentiek figyelembe vételével). 

              A magyar felsőoktatás szempontjából ezek az adatok félelmetesek. Egy egyetem undergraduate képzésének színvonala valójában nagyon nagy mértékben a diákok színvonalát jelenti. Egy egyetem általános helyezése mindenféle  rangsorokban nem ettől függ, de az alapképzés szintje igen.  Ha ezek a tendenciák folytatódnak Magyarország nagyon komoly veszteségeket fog szenvedni. Részben azért, mert fenntarthatatlanná válik az elit felsőoktatás, részben pedig azért, mert az ország elveszíti a legjobb képességű fiataljait. Ezt az ország nem engedheti meg magának.

              A felsőoktatást és az oktatást általában sokkal vonzóbbá kell tenni a magyar fiatalok számára, különben a felzárkózás reményét veszíti el az ország. A krém krémjének eltűnése is meghatározó veszteség, de  ha a "simán" nagyon nagyon jó diákok is elmennek, akkor a jövő elitje semmisül meg. 

        Ez nem lesz könnyű.

        Dr. Béndek Péter a Polgári Konzervatív Párt elnöke kemény szavakkal ostorozza a balliberális értelmiséget. A filozófus-pártelnök úr legfőbb vádpontja az, hogy a balliberális értelmiség nem sokat tett le az asztalra a "közéleti alkotás" műfajban. A cikket illusztráló fotón Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir látható Che Guevara társaságában.

        Béndek Péterről nem fogok írni. Mondjuk úgy, nem hiszek el mindent, amit ő saját magáról állít. Mindazonáltal, nem gondolom, hogy e tekintetben jelentősen rosszabb lenne vizsgálata tárgyainak jelentős részénél, akik esetében szintén nem hiszek el mindent, amit róluk, részben maguk, részben mások állítanak. 

        Béndek szerint a balliberális értelmiség képtelen jövőképet állítani a társadalom elé. Ez valószínűleg igaz. Mindazonáltal, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ezek a jövőképek létezhetnek. Nem várom el senkitől, hogy jövőképet fabrikáljon, azt várom el a balliberális értelmiség krémjétől, hogy nemzetközileg mérhető, megkerülhetetlen teljesítményt produkáljon. Egy "public intellectual"-tól nyilván elvárják, hogy foglalkozzon a köz dolgaival, de összmagyar jövőképet inkább ne vázoljon fel hirtelen mozdulatokkal, szinte biztos, hogy hülyeség kerekedik ki belőle.

         Ahogy egyébként szolid hülyeség kerekedett ki a filozófus-pártelnök nyilvános beszédeiből is. Az ember ne legyen lánglelkű nyolcvanhárom ember előtt. Ugyan miért gondolja bárki, hogy egy abortált filozófus fogja megváltani Magyarországot. Azt nem állítom, hogy abszolút érdektelenek vagy, teljesen irrelevánsak lennének Béndek felvetései, de azt igen, hogy ezek a jelenlegi pártelnök megfigyelései, nem az egykori, a középszerűség szintjét alig megütő filozófusé.

         Sajnos nem lehet megúszni az elmélyülést. Az értelmiségi  pecking ordert nem az határozza meg, ki tud kontroverzálisabb dolgokat összehordani édes hazánk jövőjéről, hanem az, hogy ki produkált jelentősebbet a szakmájában. Lehet pártelnöknek lenni, de akkor a pártelnöki műfajban kell mérhetőt alkotni (kezdetnek megtenné egy darab jelölt valamiféle voksoláson, aki megkapja a szavazatok két (2) százalékát).  Orbán lehet suttyó, ahogy a pártelnök úr állítja, de ő pártvezérként háromszoros magyar bajnoknak számít, ami lényegesen meghaladja a Tolbuchin-körút Dimitrov-tér vonzáskörzetében elkövetett háromszoros pártvezéri beszéd szintjét.

       Szóval, továbbra is várjuk a jelentős dobást a balliberális értelmiségtől.... de a pártelnök úrtól is. 

     “We are always glad to come to Kazakhstan. We are equal in political terms in the European Union, but genealogically we are different. When we go to Brussels we do not have any relatives there. But when we come to Kazakhstan we have close people here." (Orbán Viktor via 444.hu)

    

1. A public insult or other infringement upon the honour and dignity of the President of the Republic of Kazakhstan, -shall be punished by a fine in an amount from two hundred up to seven hundred monthly assessment indices, or in an amount of wages or other income of a given convict for a period from two to seven months, or by engagement in public works for a period from one hundred eighty up to two hundred forty hours, or by correctional labour for a period up to one year, or by detention under arrest for a period up to five months, or by imprisonment for a period up to one year.  (pajkos kis részlet a kazah büntetőtörvénykönyv 318-as paragrafusából)

        Nurszultan Nazarbajev a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Kommunista Pártja Központi Bizottságának volt az első titkára, ahogy kell, nem stadiont épített a jurtája mellé, hanem egy egészen új fővárost, és amikor kissé leharcoltnak érezte a lévaianikóját beújította mellé Miss Kazahsztánt. Még szép, hogy testvéri kötődést érez iránta Orbán. Mivel mérsékelt muszlim országról van szó, nem illik tokaszalonnával meccsre járni, de vélhetően megoldható. Kazahsztán másban is hasonlít ránk, pontosan annyira van neki olaja meg földgáza, amennyire nekünk nincs. A különbség talán az, hogy minket még nem vett észre Sascha Baron Cohen. 

       Ott persze  Kanye West-et hívják a kisherceg menyegzőjére nem Mága Zoltánt, de amúgy még a kecskék is hasonlóak dévajok tradicionálisan. Kazahsztán Felcsút-Magyarország nagyban, fenyőillatú légfrissítő nélkül.  

       Bevallom otthonosabbnak tartom Brüsszelt Asztanánál, és jobban kedvelem a Rodenbach Grand Cru-t a kumisznál. Orbán Viktor viszont azt szereti, ha kislányokat, vagy egész társadalmi rétegeket hágnak meg fehérvári huszárok, a politikus ideálja nagyjából Dzsingisz kán és Timur Lenk alaptörvényileg természetesen kizárt szerelemgyereke lenne. 

       Kazahsztán egy olyan ország, ahová Orbán elutazhat népes küldöttség élén, kimennek elé a reptérre és nem foglalkoznak vele feleslegesen a helyi lapok. Van még pár ilyen ország, azoknak is van egy érdekes, és egyre ismerősebb illata, mindegyikre sor fog kerülni. Nem olyanok, mint a nyaffer belgák, kétharmados, háromnegyedes, ötödös vérvonaluk van, és amit megmond a basi az meg van mondva. Nem is nagyon mondja, csak nézi, van úgy, hogy csak gondolja, és az is elég.

       Orbán a grandiózus ceausescukra bukik, akiknek a feleségük nem akadémikusi címet kér szülinapra, hanem a Kohinoort, akiknek tömbaranyból faragták a VIP-páholyuk, de azért lepökik a szotyikát az ő népük közé. És a nép, az istenadta nép, oly csendeske, nyugodtka, nemdumálóska rajta Sire,  hogy hazaviszik a héjat és kirakják a tiszta szobába a Dezső bácsi képe mellé. Mert biztos nekik is van vérvonaluk. Vagy ha még nincs, majd lesz. 

A Jóisten áldjon meg Vajdai Vili!

        A poszt apropója két konferencia. Az egyiket az alapjövedelemről tartották. A másikat pedig Thomas Piketty "Tőke a huszonegyedik században" című könyvéről fogják tartani. 

        Nyilván fel sem merül bennem az alapjövedelem bevezetésének lehetősége. Több milliárd fontos kiadást okozni Magyarország költségvetésének, az nagyságrenddel problematikusabb, mint a Milliband-féle tandíjcsökkentési  terv, ami csak hárommilliárd fontos bevételkiesést jelentene Nagy-Britanniának és én már attól is nagyon félek.  A Piketty-könyvről sem fogok nagyon írni, ugyanis nem vagyok közgazdász. 

        Thomas Piketty-ről sok mindent lehet gondolni, egy dolgot azonban egészen biztosan lehet tudni. Hihetetlenül okos fickó. A kritikusai között is van pár hihetetlenül okos fickó, Larry Summers-től Daron Acemoglu-ig. A hihetetlen okosság szükséges, de korántsem elégséges feltétele annak, hogy ezzel a témával kapcsolatban valaki nagy és mély észrevételt tegyen.

        Számomra ebben a pillanatban sokkal fontosabb, hogy ha nem is hihetetlenül, de mondjuk hihetően okos emberek beszéljenek az alapjövedelemről vagy a vagyoni egyenlőtlenségről, mint maga az alapjövedelem vagy a vagyoni egyenlőtlenség. 

         Thomas Piketty a legjobb francia elitegyetemet végezte el és huszonkét éves korában doktorált le a London School of Economics-on. Huszonéves korában publikált a világ legjobb közgazdaságtudományi folyóirataiban és szemináriumi előadásokat tartott a Harvardon, Princetonban és az MIT-n. Ő nem a semmiből jött és nem egyszerűen ideológiai művet írt. Nemsokára megjelenik egy cikke az American Economic Review-ban amelyben árnyalja a könyve téziseit, és nem fogja megkönnyíteni az ideologizátorok munkáját.

           Ahhoz, hogy valaki a g<r egyenlőtlenséget és annak esetleges következményeit megértse, sajnos nem lánglelkűnek kell lennie, hanem felkészültnek. A felkészültség még nem jelent okosságot, de már az okosság előszobájának számít. Túltengtek, túl fognak tengeni a felkészült emberek ezeken a konferenciákon? 

           A magyar baloldaliság/liberalizmus is a locsogásról szól (szegény TGM, csukott szájjal tud locsogni, locsogó lett a nézése, szinte büszke rá, hogy nem érti a százalékszámítást), nemcsak a magyar jobboldal. Nem azért locsog Pikettyről, az alapjövedelemről, mert rossz, gonosz, karrierista, hanem mert sajnos nem tud mást. Mert nemokos. Leánykori nevén: buta. Itt nem a politikusokról van szó, azok nem érdekelnek, hanem azokról, akiknek  felkészültnek kellene lenniük, akiknek, sorry, hogy így ezredszerre is leírom, bele kellett volna tolni a tízezer órát a tudományukba, de egyszerűbbnek találták, ha locsogással töltik az életüket és néha írnak róla áfás számlát.

          Piketty beletolta a tízezer órát és lehet, hogy nincs igaza. És?  Majd alakulnak a dolgok. Itt most nem az ő igazságáról van szó.

          Én értem, hogy ígyorbán meg úgyorbán, csak most, nem kizárólag orbánprobléma van, nem lehet mindent ráfogni orbánbajra, orbánferdülésre, orbángyulladásra. Vannak dolgok, amelyeket ígyorbán nélkül is tökéletesen el lehet rontani. Halálkomoly.

          Úgy érzem, hogy ígyorbán túlságosan is kézre esik, túl sok mindenre lehet használni, túl sok mindent takar el jóságos mosolyával és deli kontúrjaival. Teljesen reménytelen figurák dobálózhatnak számokkal és fogalmakkal, és amikor rákérdezel, hogy miért X van harmadik sorban, és egészen pontosan mit is jelent Y, akkor ugyanúgy mondják azt, hogy ígyorbán, mint Rogán az úgygyurcsányt, amikor rajtakapják, hogy két kézzel turkál a mézes bödönben. 

          Elmondják a kis közhelyeiket, jópofaságaikat, hosszú körmondataikra mindig számíthatunk, és talán az az üzenet, hogy " ha én megúsztam az elmúlt negyedszázadot elmélyült gondolkodás nélkül, akkor neked is sikerülhet". Én most nem azokról beszélek, akiknek ott kell lenniük, mert elhívták, és alig várják, hogy vége legyen, és ez őszintén ki is ül az arcukra, hanem azokra, akik elvárják a tiszteletteljes főhajtást a legendásan intellektuális nézésükért. A balliberális elit kényszeresen ki akar találni valamit, lehetőleg minimális intellektuális befektetéssel (nem is nagyon futná jelentősebb méretekre), hogy legalább fenn tudja tartani pótolhatatlansága látszatát.És közben még arra is van idejük, hogy betartsanak a Kőszegi Botondoknak.

           Itt nem egy meztelen királyka pörgeti a kicsi helikopterét, ez egy nudista paradicsom.