Örülünk, Vincent?

Azért el kell ismerni, hogy Európa rohadt almája végül tényleg kontinentális politikai tényező lett. Sikeresen szétbarmolta bármiféle kooperatív megoldás esélyét és most már mindenki a saját belső határait zárja. Sem Németország, sem Ausztria nem tudta kontrollált mederben tartani a migránsok és a menekültek szétválasztását, mert az Unió, köszönhetően Orbán Viktor szabotálásának, nem tudta maga megválasztani, hol akarja lejátszani a meccset. Mostanra szinten minden érintett európai kormány segget csinált a szájából, így már a magyar seggszáj sem rí ki annyira a sorból.

Hogy kerültünk ide? Az Európai Unió migránspolitikája a fogolydilemmának esett áldozatul. Hiába uralták kezdetben az európai migránskérdést azok a politikai vezetők, akik az emberséges, racionális és civilizált problémamegoldást támogatták (ez lett volna a kvótarendszer), ha az egyik érintett, Orbán Viktor, kezdettől fogva demonstratívan kivonta magát a kooperációból és szisztematikus munkával olyan helyzetbe hozta a többieket, hogy egyre kevésbé lehetett bevállalni az esetleges “mi veszítünk - a többiek nyernek” kimenetelt.

Orbán folyamatosan átárazta a kifizetési mátrixot. A kerítésépítéssel és a migránsokkal szemben tanúsított cinikus, érzéketlen, és mostanra már brutális bánásmóddal megmutatta, hogy egyes országoknak igenis van lehetőségük a migrációs útvonalak befolyásolására és a probléma másokra lőcsölésére. A xenofób hisztériakampánnyal időben megágyazott ennek a politikának, egyúttal sikerült hazaárulónak, sőt terroristabérencnek beállítani a politikája kritikusait, de még a menekülteket segítő civileket is. A stratégiát teljes joggal tartja sikeresnek, és büszkén ajánlgatja a szomszédainknak is, mármint azoknak, akikre rálőcsölte a problémát.

Ami ennél is szomorúbb, hogy Orbánnak ezúttal is sikerül felszabadítania és nemzeti virtussá emelnie a magyar emberek legmélyebb, legsötétebb, leginkább szégyellt jellemhibáit, mint az önzés, a pitiánerség, a sunnyogásra való hajlam és a veszíteni nem tudás. Felszabadított és feloldozott minket és boldogan adtuk át magunkat az idegengyűlöletnek, a kárörömnek és az agresszivitásnak. (A többes szám első személy puszta retorikai fordulat, akinek nem inge... nos, fogadjunk, hogy senkinek nem inge.)

Európa populistái és politikai kalandorai meg figyelnek és jegyzetelnek. Rohadt almának lenni láthatóan jobb, mint egészségesnek.

        Az arab emigránsokat, általában az arab diaszpórát,  Mahjarnak nevezik; ott áll egy szír ember az országhatáron, látja, hogy Magyarország, egészen biztosan eszébe jut a Magyar-Mahjar asszociáció, és aztán hirtelen lefújják könnygázzal. 

     A huszadik században sok millió szír (muszlim, keresztény, zsidó, igen zsidó, Szíriának volt egy nagy zsidó közössége is) hagyta el Szíriát. Carlos Menem az egykori argentin elnök szír muszlim családból származott és később tért át a katolikus hitre. Elnöksége idején több argentin tartománynak is szír vezetője volt, felesége Zulema a La Rioja-i szír Yoma-klánhoz tartozott. 

     A szírek egy része az Egyesült Államokba került, ahol a huszadik század elején csak fehérek bevándorlási kérelmét fogadták el és külön problémát jelentett, hogy elfogadtassák magukat fehér embernek. A megjegyzés, amiről a poszt szól a következő.

     Sok szír a mexikói határon próbált bejutni Amerikába. A helyi amerikai egészségügyi tisztviselő, egy bizonyos Dr. Edward D. Sinks volt, aki mellékállásban közönséges bűnözőként tevékenykedett. Amikor egy szír a határra ért, Dr. Sinks egyiptomi szemgyulladást (egy veszélyes baktériumfertőzést) "diagnosztizált náluk", és visszaküldte őket a határ másik oldalára Ciudad Juarezbe. Ott egy Koury nevű szír származású bűntársa igazította el őket a helyi orvoshoz. Ez az orvos az El Paso-ban is praktizáló Dr. John. W. Coffin volt, aki hosszabb "kúra" alá vetette a szerencsétlen bevándorlókat, persze nem ingyen. A kúra végeztével Sinks gyógyultnak nyilvánította a szíreket és átengedte a határon. (forrás: Sarah M. A. Gualtieri: Between Arab and White)

   1.  Bayer Zsolt mai cikke.   "Muszlim szülők azt követelték, hogy Montreal (Kanada) egyik elővárosának minden iskolai menzájáról tiltsák ki a disznóhúst. A polgármester elutasította a követelést, a jegyző pedig levelet küldött minden szülőnek, ezt:

„Önöknek, muszlimoknak meg kell tanulniuk, hogy Kanada és Québec szokásaihoz, hagyományaihoz és az itteni életformához alkalmazkodjanak, mert a bevándorlásukkor ezt választották. Meg kell érteniük, hogy integrálódniuk kell, mert önöknek kell az életmódjukon változtatni, nem a kanadaiaknak, akik önöket nagyvonalúan befogadták. Meg kell érte­niük, hogy a kanadaiak sem nem rasszisták, sem nem idegengyűlölők, hogy már eddig is sok muszlim bevándorlót fogadtak el. A kana­daiak nem hajlandók arra, hogy azonosságukat és kultúrájukat feladják. És ha Kanada befogadó ország, akkor nem a polgármester az, aki a külföldieket befogadta, hanem Kanada-Québec népe. Végül meg kell érteniük, hogy Kanada a maga zsidó-keresztény gyökereivel, karácsonyfáival, templomaival és vallási ünnepeivel a vallást a magánélet keretei között tartja.

   2.  Google keresés eredménye "canada, quebec, muslim, hoax"-ra, miután egy kommentelőnk szólt, hogy hülyeséget írt a Bayer. Ez majdnem hét másodpercig tartott. 

   3.   A dorvali polgármester nyilatkozata az ügyben.

The City of Dorval Denounces False News Circulating on the Internet

Dorval, January 27, 2015 – For a number of weeks now, false news has been circulating on social networks, as well as via a string of emails, about the Mayor of Dorval having allegedly refused to follow up on a request from Muslim parents asking him to remove pork from the City’s school cafeterias. The story also quotes speculative comments from the Mayor in regards to Muslims.

The City of Dorval wishes to denounce this false article and resents this identity usurpation. Internet users across the world have published this false news as it was true, and the Mayor would like to set the record straight by saying that, on no account, he, nor any the City’s representatives, have made such comments.

  4.  Tegnapi posztom első sora: 

   "A magyar újságíró tipikusan egy másik magyar újságírót olvas,  foszlányokat az interneten, facebookon körbejáró szövegeket, nagyjából ugyanazt, mint a magyar újságíró olvasója."

         A magyar újságíró tipikusan egy másik magyar újságírót olvas,  foszlányokat az interneten, facebookon körbejáró szövegeket, nagyjából ugyanazt, mint a magyar újságíró olvasója. Most a Charlie Hebdo állítólagos címlapja ment körbe a neten, és írtak róla olyan emberek, akik még soha életükben nem vették a kezükbe ezt a lapot. Tudom, hogy van pár tisztességes, megfelelő olvasottságú és műveltségű újságíró Magyarországon (hét? kilenc? vagy mégis csak öt?), akik ráadásul nem haltak meg a múlt században, esetleg annak is az első felében, hanem többé-kevésbé életben vannak, nem akarok én általánosítani (de, de, de kurvára általánosítani akarok, amikor az összes ellenpéldám marginális újságokba ír, vagy nem is igazi újságíró, hanem valamiféle valódi foglalkozással bíró ember, aki időnként újságokban publikál). 

          A történet a szokásos rémisztő hülyeség, a Charlie Hebdo állítólagos címlapjáról, pár magyar újságíró rittyentett róla valamit a saját Nagy Brehmbe kívánkozó szintjén, aztán ment vissza valami másról nem gondolkozni, valami másról terjeszteni ótvar hülyeséget, valami mást totálisan félreérteni, olyan ez, mint a magyar politológia, csak egy szakma kell hozzá, amihez nagyon elszántan és nagyon alaposan kell nem érteni. 

          Én ma egy sajátos zsurnalisztikai performance-t adtam elő. Megkerestem a Charlie Hebdo aktuális számát. Átmentem a szomszédos egyetem könyvtárába, és levettem a Charlie Hebdo-t a frissen megjelent újságok standjáról. Ha már ott vagyok, gondoltam, átfutom az elmúlt hetek karikatúráit is.

            Tehát:   

        Azt írja a Vecernji List, hogy a szerbek ugyan nyecsemót nem fognak presszionálni, hogy Srbija édes zemljijén uzsivoljanak. Ha egy migrancki átkrosszovaja a madarski granicét, akkor azt a migranckit nem fogjak a madarski cimborák visszavratitizni Srbijába, az nem a reszponzibiliti odgovornostija a Srbijának, megbugyet nekik a maguk problemi. Bizony,  ha a nási österreichischen Freunde, bepipulovánija, akkor a sok afganci meg szirijci migrancik Madarskaba fognak egy kicsit uzsivolni, gyoda ovgye, gyoda tamo. Just for the miheztartás. 

        Az nagyon jó, hogy a szimpatikus Robert Ficoban Orbán Viktor megtalálta az egyetlen igaz barátját, és már ketten vagyunk ilyen édesarcú intelligens népség, aki előadja, hogy annyira félünk az iszlámizmustól, hogy nem adunk uzsonnát az afgán ovisoknak, és ha már lúd legyen kövér, a saját rendőreinknek sem. Biztos sokan megértik Európában, hogy a fehér faj védelméért, blut und boden kell Bayer Zsoltnak beásnia néhány zsidócskát az orgoványi erdő földjébe, ha Hitler arcszőrzetét helytelen kontextusban használják a liberáltunyadékok.  

       Orbán Viktor kitalálta, hogy csinálunk egy kerítést, lesz rajta pár lyuk, és aki ott bejön, azt majd jól visszaküldjük Szerbiába. 

        Maga honnan jött? - kérdezi magyarul a nyilván megélhetési szándékból féllábú szír zöldségest a zseniális hivatalnok.  

        Szóval még ezt sem tudja - teszi diadalittasan hozzá.

         Oszt, beadta a szerbeknek két példányban a menekültkérelmét, ha már esze ágában sincs ott maradni, meg ők se nagyon marasztalják? - folytatja, és miután csak néz rá a szerencsétlen, gyorsan be is pecsételi, hogy mehet vissza Szerbiába, amelyik egy biztonságos harmadik ország.

         Ami egyébként majdnem igaz. Ország is, meg harmadik is, legalábbis, ha az első ország Andorra, a második meg a Pápua-Új Guinea, akkor kurva jó eséllyel harmadik a Szerbia. 

        És a szerbek, akik negyvenkilenc dinárban maximálták azt az összeget, amelyet a menekültekre óhajtanak költeni, hacsakúgynem felkiáltással már vissza is vételezik a szír zöldségest és már küldik is helyette az afgán kutyakozmetikust. 

         Ez volt a zseniális terv, nem kellett más hozzá, csak abált szalonnának értelmezni a genfi menekültügyi egyezményt, és komplett hülyének nézni szerb barátainkat. Majdnem be is jött. 

         TGM beszélget Mick Jagger egykori barátjával (állítólag a Street Fighting Man című számot ő inspirálta, ő van a képen Vanessa Redgrave mellett), Tariq Ali  pakisztáni születésű brit baloldali íróval. 

        "Complaining about anti-semitism in Hungary, it's like complaining about bad weather in England". Ilyenek jönnek belőle ki. Imádni való a fazon, nem (csak) olvasni kell, hanem hallgatni. Ha ma nem akarod magad szarul érezni Magyarország miatt, hallgasd meg ezt a beszélgetést. Ez az, amiért szeretjük Európát. Megijedünk, amikor TGM-et megválasztják a brit Munkáspárt elnökének, mert gyáva kis burzsoák vagyunk, (én legalább is gyáva kis burzsoá vagyok), kritizáljuk (én), mert nem írt fontos és kb. tizennyolc ember számára olvasható cikkeket a Journal of Extremely Important Philosophical Matters-be, de vannak pillanatok - pl. most, hogy szarháziék tombolnak a híradóban - amikor ő a Most Liverest Liver, ami elválik a Shittiest Shittől. 

           Igen, túlballer, és?  Mi bajunk lehet belőle? Hát hadügyminiszter a TGM? (most magammal vitatkozom ám, ha ez eddig nem tűnt volna fel)  Stumpf, Zárug, Bayer, Stefka, Huth, soroljam még? Itt van ez a totálisan európai figura, a kopott öltönyében, a végtelen kulturáltságával, a kegyetlen és szomorú humorával, és kezdjek el azzal foglalkozni, hogy nem értek vele egyet valamiben, amely kérdésben nem is igazán érdekel a saját véleményem? Kurvára nem divatos annyira balosnak lenni, mint amilyen balos a TGM, és??? Akarok én itten a Vincenten kurvára divatos lenni?  

           Ott ültünk a bárban, én egy pohár Evil Twin Imperial Portert ittam, jó kis sznob marhaság ez a craft beer mánia, de kit érdekel, lejöttünk egészen a Flonig, mert nem jött az egyes troli, teljesen feleslegesen megettem valamilyen csokit, ami inkább volt bűnös, mint jó, és arról beszéltünk, hogy ezt otthon nem bírnánk elviselni, hogy ott sertepertélnénk a Keletinél, szegény szírek, akik nem hülyék, csak fáznak, néznének ránk szomorúan, ezek is menekültek - gondolnák magukban - és már nem menekülhetnek tovább, talán megkínálnának valamivel, hagynák, hogy elmondjuk a fájdalmas történeteinket, és kapnánk tőlük pár jó szót. 

            Ma megértettem TGM-et. Ez a nap is eljött. 

         A történelem újra kezdődött. Felkelt, fogat mosott, megnézte a reggeli lapokat és még gondolkozik, hogy visszafeküdjön-e aludni. Ez a poszt azonban nem a történelemről szól, a Magyarországon kialakult krízisről, félek, fogok én még arról írni, de nem most.

         Maróth Miklós a Kádár-rendszer karrieristája, az MTA egészen megdöbbentően jelentéktelen tudományos munkássággal rendelkező exalelnöke, a szíriai Al-Núszra Frontot mosta össze az alig létező szíriai demokratikus ellenzékkel nagyívű és saját intellektuális és morális szintjét kiválóan tükröző interjújában. Maróth akar valamit, én sejtem is, hogy mit, és úgy gondolja, hogy most eljött az ideje. Ez sem érdekel, majd ha tényleg eljön.

          A Századvég nevű közpénzmosoda úgy döntött, hogy megalapítja a Migrációkutató Intézetet. A kommunista rezsim volt ügynökei, akik ma "biztonságpolitikai szakértőként" futnak, csillogó szemekkel figyelik a bankszámlájukat, mert az ilyenkor, szinte spontán is szokott bővülni. 

           Ez egy olyan ország, ahol egy Zárug Péter Farkas nevű félanalfabéta futballhuligán doktori címet kap, sőt formálisan egyetemi oktatónak is minősül, ahol a matematikai halandzsa és a lélekvándorlás keverékéből írhat nagydoktori disszertációt egy teológus-tűzoltó, és lehet Orbán Jó Állam programjának bástyája. Itt ötvenévesen adta be egy tudományosnak érintőlegesen sem nevezhető izéjét Schmidt Mária terrorügyi gauleiter Ph.D disszertációnak, és egyetemi tanár lehet az egykori átképzős orosznyelvtancsinénik szintjén konzervatív Lánczi András.  Már látom a konferenciaszüneteket, ahogy lerohanják a kaszinótojást.

           Mindenki tudja, hogy arról van szó, hogy Orbán ötletei mögé tudósnak álcázott szélhámosokat állítsanak, aki majd elmagyarázza a tévében, hogy tulajdonképpen baloldali ármány a migráció, és a miniszterelnöknek igaza van. Ezt sokkal olcsóbban is meg lehetne csinálni, de ezeknek furunkulus nő a seggén, ha nem költhetnek el valamire egymilliárd forintnyi közpénzt. 

          Már többször leírtam, de nem lehet elégszer, az Orbán-rezsim főtudósának, Prof. Dr. Lánczi Andrásnak, a publikációs listája egy jobb egyetemen posztdoknak sem elég, megalázó, felkavaró, szégyentelen. A világban azonban vannak olyan tudományos iskolák, ahol hivatásszerűen foglalkoznak olyan témákkal, amelyek közel vannak a migráció kérdésével. Azok az emberek komoly egyetemeken doktoráltak, majd húsz-harminc évet töltöttek el a szakmában,  valóban jelen vannak ezeken a területeken, megkerülhetetlenek, de például nem fognak ex-cathedra kijelentéseket tenni határkerítés ügyben, mert az nevetséges volna.

           Egyáltalán nem hiszem azt, hogy itt egyetlen igazság van (szegény Konrád György kap most az arcába, mert azt mondta, néha Orbánnak is lehet igaza, képzeljük el ha sohasem lenne igaza Orbánnak, megkérdeznénk tőle, hogy igaz-e a Riemann Hipotézis és máris tudnánk mi az igazság), és azt sem hiszem, hogy az igazságok egyszerűek, könnyen felfoghatóak, és nem, nem hiszem, hogy a politika igazságairól mindig tudományos kutatókat kell megkérdezni (ebben az esetben talán érdemes meghallgatni őket). Itt csak arról van szó, hogy a Facebookos őrjöngés szintjére butítják el a tudományt (is), mert valamelyik finkelsteinárpi ezt jól kifundálta.

            Nem tudom, hogy mi a veszélyesebb százezer éhes, fáradt, kétségbeesett ember a határaink túlsó oldalán, vagy pár száz mindenre elszánt, pénzéhes, hatalommániás idióta a határainkon belül. Azt tudom, hogy a tudományt megalázó kóklerek pitiáner aktuálpolitikai célokra való felhasználása folyik, és a kártételük tovább fog mutatni a migráns-krízisen.