Azért el kell ismerni, hogy Európa rohadt almája végül tényleg kontinentális politikai tényező lett. Sikeresen szétbarmolta bármiféle kooperatív megoldás esélyét és most már mindenki a saját belső határait zárja. Sem Németország, sem Ausztria nem tudta kontrollált mederben tartani a migránsok és a menekültek szétválasztását, mert az Unió, köszönhetően Orbán Viktor szabotálásának, nem tudta maga megválasztani, hol akarja lejátszani a meccset. Mostanra szinten minden érintett európai kormány segget csinált a szájából, így már a magyar seggszáj sem rí ki annyira a sorból.
Hogy kerültünk ide? Az Európai Unió migránspolitikája a fogolydilemmának esett áldozatul. Hiába uralták kezdetben az európai migránskérdést azok a politikai vezetők, akik az emberséges, racionális és civilizált problémamegoldást támogatták (ez lett volna a kvótarendszer), ha az egyik érintett, Orbán Viktor, kezdettől fogva demonstratívan kivonta magát a kooperációból és szisztematikus munkával olyan helyzetbe hozta a többieket, hogy egyre kevésbé lehetett bevállalni az esetleges “mi veszítünk - a többiek nyernek” kimenetelt.
Orbán folyamatosan átárazta a kifizetési mátrixot. A kerítésépítéssel és a migránsokkal szemben tanúsított cinikus, érzéketlen, és mostanra már brutális bánásmóddal megmutatta, hogy egyes országoknak igenis van lehetőségük a migrációs útvonalak befolyásolására és a probléma másokra lőcsölésére. A xenofób hisztériakampánnyal időben megágyazott ennek a politikának, egyúttal sikerült hazaárulónak, sőt terroristabérencnek beállítani a politikája kritikusait, de még a menekülteket segítő civileket is. A stratégiát teljes joggal tartja sikeresnek, és büszkén ajánlgatja a szomszédainknak is, mármint azoknak, akikre rálőcsölte a problémát.
Ami ennél is szomorúbb, hogy Orbánnak ezúttal is sikerül felszabadítania és nemzeti virtussá emelnie a magyar emberek legmélyebb, legsötétebb, leginkább szégyellt jellemhibáit, mint az önzés, a pitiánerség, a sunnyogásra való hajlam és a veszíteni nem tudás. Felszabadított és feloldozott minket és boldogan adtuk át magunkat az idegengyűlöletnek, a kárörömnek és az agresszivitásnak. (A többes szám első személy puszta retorikai fordulat, akinek nem inge... nos, fogadjunk, hogy senkinek nem inge.)
Európa populistái és politikai kalandorai meg figyelnek és jegyzetelnek. Rohadt almának lenni láthatóan jobb, mint egészségesnek.
