Örülünk, Vincent?

               Boros János pártfilozófus (2013)   "A Migráció és a demokrácia univerzalizmusa fejezetben pedig demonstrálom, hogy minden demokráciának befogadónak kell lennie, és nem eléggé demokratikus az a társadalom, mely nem nyitott a más kultúrákból érkezőkre."  

               Boros János pártfilozófus (2015)   "A történelem sajátos fintora, hogy a magyar gyerekekkel közel egy évszázada olvastatják az Egri csillagokat, így a magyar kultúra be van oltva az iszlám hódítás ellen, és éber érzékenységgel utasítja el e vallás inváziójának valamennyi formáját. Ezzel az immunizáló oltással azonban Európa egyetlen más nemzete sem rendelkezik. " (szerk. megj. : ez nem vicc, ezt tényleg képes volt leírni)

(a pártfilozófus úr "Svájcban végzett filozófus"-ként írja alá a cikket, egy Fribourg nevű kisvárosról van szó, a Uni.Fribourg általában nincs rajta a nemzetközi listákon [ de azért, néhány listán ott van])

       Nem tudsz megfélemlíteni. JT

      1982-ben mutatta be a londoni Nemzeti Színház Oscar Wilde Bunbury (The Importance of Being Earnest) című vígjátékát. A rendező Peter Hall volt, a Nemzeti Színház akkori művészeti vezetője, aki amúgy Sir Lawrence Olivier utódja volt ezen a poszton. Lady Bracknell szerepét Judi Dench játszotta, Algernont Nigel Havers (őt a Tűzszekerekből ismerheti a magyar néző), Jack Worthingot pedig Martin Jarvis (ő volt Jon Forsyte a Forsyte Saga-ban).

       Egy Lucy Bailey nevű rendezőnő (ő rendezte azt a Titus Andronicust a Globe Színházban, ami annyira véres volt, hogy tucatnyi néző elájult a darabtól) a már hetvennégy éves Jarvist és a  hatvannégy éves Haverst kérte fel egykori szerepeik eljátszására (húszas éveik végén járó embereket alakítanak), Lady Bracknell az a Sian Phillips volt, aki a Dűnében az öreg papnőt játszotta (tavaly egy másik előadásban David Suchet (!)  játszotta el Lady Bracknellt). 

       Ma (valójában tegnap) este a manchesteri Lowry színházban játszották a darabot és volt szerencsénk megnézni. Fél hatkor indult egy busz az egyetemről, éjfélre otthon voltunk. 

       Ez Manchester egyik legreprezentatívabb része (a salfordi móló), egészen közel az Old Traffordhoz. A színház és környéke, elsősorban a víz közelsége miatt, a budapesti Nemzeti Színházat idézi, persze a politikai hisztéria nélkül.

      A brit színház a színházról szól, és ha Magyarországon is a színházról szólna a színház, akkor nem lenne olyan nagyon más, mint az itteni. Sok minden nem lenne olyan nagyon más, ha nem tennénk tudatosan tönkre. Egészen jó kis ország lehetne Magyarország, ha nem vágyódna arra, hogy egy darab szar legyen. Ez csak úgy eszembe jutott erről az egészről. 

 ( A migrans az en vagyok. Meg ekezete sincs a migransnak, es, hogy oszinte legyen a migrans, nem is nagyon erdeklik az ekezetek.)

  Az oreg ablonczy derek kommunista ujsagiro volt, Aczel Gyorgyot is jol ismerte, evtizedeket toltott az orezsim seggeben, aztan a rendszervaltas kornyeken atiratkozott a Magyar Forumba, es leginkabb egy antiszemita benyogeserol hiresult el. Ennyi is eleg volt ahhoz, hogy az ablonczy a Nemzeti Szinhaz igazgatoja legyen. Istenem, nem ertett a szinhazhoz, de legalabb hivatasos gazember volt.

  Az ifju ablonczy (nem a tortenesz, aki azert szinten kinevezodott valaminek , de legalabb... szoval legalabb) orbanista ujsagiro, klasszikus heti valaszos bergyilkos, akit emberek tonkretetelere szoktak leginkabb felhasznalni, a rezsim ideologiai folyoiratanak a Kommentarnak lett a foszerkesztoje. Minden rezsimnek szuksege van Parteletre, raadasul a publikacios listakon is jol mutat.

  Az ifju ablonczy eppen azt magyarazza el, hogy mi migransok, olyanok vagyunk, mint az ottoman hadak. Nem allitom, hogy nincsenek velunk problemak, marmint velunk migransokkal, de azert mindennek van hatara. Persze csak viccelek, nincs itt semminek sem hatara. Kurvaanyank van, takarodjunk vissza a sivatagba - mondja az Otos szamu partnyalonc - ablonczy csak jumurdzsakoz egyet, mert o finom ember. 

 Ertem en, hogy nem vagyok muszlim (mint Aziz Sancar muszlim migrans, aki kapott ma egy kemiai Nobel-dijat), de pl. meg lehetek. Ha akarom, akkor muszlim leszek, ha meg nem akarom, akkor nem leszek muszlim.

 Nem a migransokrol szol ez a poszt, hanem az ablonczykrol. A migransugy nagyon osszetett, es az egyetlen osszetett dolog, amihez ma hangulatom van vegtelen dimenzios reprezentaciokat involval. Es hat akar mekkorak is voltak az ottoman hadak, azert csak veges dimenziosak voltak. 

 Ez az orszag valahogy sohasem tudott megbirkozni a kozepszerunel tehetsegtelenebb, de rendkivul ambiciozus es moralisan gyakorlatilag ertekelhetetlen emberekkel, roviden, az ablonczykkal. Az egesz libsi-konzi szart azert talaltak ki, hogy legyen ezeknek az ablonczyknak egy palya (igen vannak liberalis ablonczyk, csak most nem olyan jo nekik), ahol ok a janik. Ahol semmit sem kell csinalni, csak az ideologiai vonalat orizni. 

 Mi migransok csak arra vagyunk jok, hogy rajtunk keresztul kifejezheto legyen az ideologiai huseg, es mintegy two-in-one, a hatartalan emberi alavalosag. Hogy lehessen libbantozni, sorosozni, ceuzni, es hat kicsiket, csak az izeert zsidocskazni is egyet szormenten. Jelezni a Gazdinak, hogy szamithat rank, ablonczykra. 

 Ne legyenek illuzioink, ez az egesz csak es kizarolag a karrierekrol szol, megpedig szanalmas kis karrierekrol, abortalt politologusok, filozofok, torteneszek havi hat-nyolcszazezer forintos karrierjerol, aminek minden, es a minden alatt en most mindent ertek, alarendelheto. 

 A migransra, erre itten, aki nem hasznal ekezetet, neha furan neznek, hogy megis hogyan van ez a magyarize, mert tenyleg iszonyuan kinosak tudunk lenni, marmint az egesz csomag. A migrans megvonja a vallat, felnez a papirkaibol, nagyon sohajt, de azert alapvetoen pont leszarja. Nem, nem fog a migrans az ablonczyk miatt szegyenkezni, mert egy kis magyarorszaga azert meg megmaradt a migransnak, affele dugimagyarorszag, fiok melyen, amibol le lehet csippenteni egy darabkat, aztan ovatosan vissza lehet csomagolni a sztaniolba. Meg van belole valamennyi, es ha az ember beoszto, meg sokaig marad. 

     Amikor (f)elszabadulnak. 

 "Barabási Albert Lászlót arról kérdezte a Mandiner, mit szól ahhoz, hogy egyes matematikus kutatócsoportok megcáfolni vélik azokat a matematikai alapelveket, amelyekre a harminc éves tudományos pályája során a bizonyítottan sikeres módszereit alapozta. Ezek a hálózatkutatásra alapozott módszerek bizonyítottan elősegítik például a terrorizmus elleni harcot.

Ez tény, de mi van ha egyszer valaki tényleg megcáfolja a skálafüggetlen hálózatokkal vagy a komplex hálózatokkal kapcsolatos elméleteit? Harminc év alatt az énje annyira összefonódott a tudományos munkásságával, hogy ilyenkor nem olyan mintha valakik a puszta létezését vonnák kétségbe? "  (Mandiner) 

        Az első bekezdésben kétszer is szerepel a "bizonyítottan" kifejezés. Ilyet magyar újságíró csak akkor ír le, ha nemhogy bizonyítottan, de egyáltalán nem igaz, amiről éppen beszél. Ez most sincs máshogy. Semmiféle alkalmazása sincs a terrorizmus elleni harcban a skálafüggetlen hálózatok elméletének, ahogy egyébként másban sem nagyon.

        Az újságíró úgy különbözteti meg a skálafüggetlen hálózatokat és a komplex hálózatokat, mintha tudná mi a különbség közöttük. Barabási sem tudja, senki sem tudja, a kérdésnek sincs értelme, és az igazság ennél szomorúbb, Barabási még sohasem mondta el, hogy mégis mit ért skálafüggetlen hálózat alatt. 

        Bizonyos matematikai alapelvekről beszél az újságíró, amelyeket matematikus kutatócsoportok cáfolni vélnek. Matematikusok nem vélelmezni szokták a cáfolatokat, hanem vagy cáfolnak, vagy nem. Barabási számos cikke manifeszt hibás, nem alapelvek hibásak benne, hanem egyszerűen hibás és kész. Egyes állításai pedig matematikai szempontból komikusak ( pl. a véletlen gráfokról, Erdősről és Rényiről, illetve a New York-i metróról).

         Az újságírónak természetesen fogalma sincs arról, hogy mi Barabási elmélete, mi annak a matematikai alapelve (?), hogy egyáltalán miről van szó, de valamit le kell írni, úgy sem fogja megérteni senki. Ez elég gyakori azóta, hogy az újságírás tartalomszolgáltatássá "nemesedett".

         Barabási húsz éve kerüli el azokat a kérdéseket, amelyeket fel kellene tenni neki. MÉGIS MIRŐL BESZÉL?? MIT ÁLLÍT A VILÁGRÓL? MIT JELENT A SKÁLAFÜGGETLENSÉG?  Ezt a kérdést ugyanis csak felkészült újságíró tehetné fel, és ő bizony húsz éven keresztül sikeresen kerülte el a felkészült újságírókat.

         Valójában nem tudok ehhez többet hozzátenni. Ez egy olyan világ, ahol az igazság az utolsó, ami egy magyar újságírót érdekelhet, és nyilván nem a Barabási-jelenség a legaggasztóbb a magyar nyilvánosságban. Vannak dolgok, amelyekbe egyszerűen bele kell törődni. 

Esterhazy:

"ő tehát magyarul beszél, a zsenialitás nyelvén, vagyis a túlzások nyelvén, az aránytalanságok nyelvén, a gondolkodás híjának nyelvén, az önismeret hiányának a nyelvén, a reflexió hiányának a nyelvén, az üresség nyelvén, a csönd nyelvén, a hallgatás nyelvén. "

     Egy Kuna Tibor nevu kormanynemtavoli uzletemberrol ir a 444.hu. 

     Azt mondja: Vissza kell osztani a hasznot Istennek.

     Altalaban Istennek azt az entitast szoktak nevezni, ami az egesz vilagot, de legalabbis nagyobb reszet teremtette. Kuna ur jol ismerte fel, hogy vissza kell osztani a hasznot, de azt hiszem, hogy nincs egeszen tisztaban azzal, hogy akinek vissza szokta osztani,  maximum fel-, esetleg csak negyedisten.

     Kepzeljuk el azt a szituaciot, hogy Adam es Eva eppen a korai fogyasztoi tarsadalmak oromeit elvezi, amikor megjelenik a Teremto es kozli veluk, hogy minden mangonak, licsinek, ananasznak a harmada ot illeti meg, es talan meg azt a kivalo multiple personality-disorderes viccet is elsuti, hogy Krisztus koporsojat sem fogjak ingyen orizni. 

     Kuna nem tudja, hogy amikor Isten azt mondta, hogy a Vilagossag jo, nem arra gondolt, hogy azert jo, mert az  o cegeinek kell fizetni minden reggel, ha felmegy a Nap.  

    Jo az irany, Kuna ur,  de a teozofiai megalapozast meg csiszolni kell.