Örülünk, Vincent?

         Édes bóbitás Magyarországocskám, úgy áll rajtad az ötvenhat, mint tehénen a gatya.  Tapsolsz te mindennek, ami mozog. Egy ideig csak hazudtad, hogy forradalmár voltál, de ma már hiszed is, mert úgy könnyebb. Pedig hogy beszartál, amikor a Jenőke megtalálta a munkásőr igazolványodat a pornógyűjteményed alatt. 

         Még megvan a kötött zokni, amelyet a jubileumra kaptál a pártbizottságtól, de már azt terjeszted róla, hogy abban lőtted a Konyev marsallt az Üllői úton. Szép, nagy Pozsgay Imre-fejet növesztettél magadra drága Bokrétám, pedig harminc éve még olvasói levelet írtál a Pajtás újságba, hogy mennyire meg akarod őrizni a Münnich elvtárs emlékét. 

         Nyolcvannyolc végén három hét alatt jöttél rá, hogy a fehérterroristák még sincsenek a spájzban, miután harminc évig a hetet a nyolccal nem merted összeszorozni.  Te valahogy mindig akkor jöttél rá a dolgokra, amikor szükséged volt rá. Még a memóriád is haszonelvű, Kárpátok büszkesége.

         Úgy kell neked a kádárjános, mint egy falat kenyér.  A te nemzeti egyetértésedre általában rendszert építenek. Veled lehet alkudozni. Ha ellenforradalom, akkor ellenforradalom, ha forradalom, akkor forradalom, csak a sajtos pogi árát ne emeljék fel, mert akkor odacsapsz. Aztán felemelik, és persze nem csapsz oda. 

          Szabadságharcos nép vagy. Mondjuk nem tudom röhögés nélkül leírni, de azért próbálom. A szabadság számodra azt jelenti, hogy valakinek szabad, teszem azt, csak a példa kedvéért, egy bazinagy stadiont építtetnie a budija mellé, és szabad neki olyat mondania, hogy nem közpénzből van, hanem a magyar úri osztály végtelen jó indulatából, és ezt szabad a néptelevízióban a takácsmarinéninek többször egymást után hibátlan hangsúlyozással közölni a szocializmust építő népünkkel, hogy végre elkezdődhessen a táncdalfesztivál. 

        Schmidt Mari már tervezi a gusztuskát a hatvanadik évfordulóra, lesz majd ankét, plénum, meg aktíva, sok-sok ütemes taps, és a krumplileves újra krumplileves lesz, és majd csak találsz valakit jövőre is, akibe jól belerúghatsz. Muszlimok sajnos már nem jönnek, de azért nem féltelek. 

        Ha egyszer úgy adódik, hogy a fekete megint fehér lesz, de legalábbis szürke, akkor a mai napot fogod letagadni. Előveszed a kötött zoknit, amelyben egyszer majdnem csúnyát gondoltál az Orbán Viktortól, megbíráltad Bayer Zsolt hexameterjeit, kétszer is késve kapcsoltad be a Híradót, kiviszed a Jenőkét a Simicska újratemetésére és megfogadod, hogy mostantól tényleg rendes demokrataarcú ember leszel.

        Aztán majd nem. 

         G.Fodor Gábor az egyetemi előadásáról toborozta az ifjú murvákat, akinek parancsba adta a 888.hu-n, hogy a 444.hu-t kizárólag bevándorló- és melegházasságpárti jelzőkkel szabad illetni. Én csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy melegházasságpárti vagyok és effektíve bevándorló. És nem igazán tetszik, hogy egy szexuálpszichopata, fasiszta gnóm az ELTE jogi kar vezetőinek tudtával diákokat prostituál.  (Érdemes megnézni egyébként a többi előadást is, különös tekintettel Pokol alkotmánybíró kurzusára. )  

         Az Index.hu vette észre, hogy Nógrádi György biztonságpolitikai gumidominó és egyetemi tanár egyik doktorandusza az egykori FPÖ-politikus Rüdiger Styx, meglehetősen schmittpáliánus jellegű doktori disszertációt produkált.  

         Ha az ember jobban megnézi az Index által hivatkozott cikket, kiderül, hogy még két ilyen gyanús doktori volt, Friderick Korkisch-é és Andrea Riemeré. Valójában mindhárman Nógrádi tanítványai voltak, mindhárman 2007-ben doktoráltak. Erős év volt. 

         Sikerült megtalálnom egy negyedik Nógrádi-tanítvány tézisét.    Sok mindent megtudhatunk belőle a magyar felsőoktatásról, a magyar doktori képzésről, valóságos aranybánya.

         Gyakorlatilag az egész dolgozat általános iskolás szintű hülyeség, de van néhány olyan gyönyörűség, amiért érdemes volt beleolvasni.

          84.oldal:  Az önmagából következő biztonságot növelni lehet az által is, ha az anyagokat vagy a folyamatokat mérsékeltebben veszélyesre cserélik le, esetleg olyan üzemet terveznek, amelyben a keletkező veszélyes esemény hatását mérséklik. Ezt az elvet Kletz a "hatás mérséklésének", míg a CCPS egyszerűen csak "mérséklésnek" nevezi.

       Képzeljük el Professor Kletz-et, amikor rájön arra, hogy az ejtőernyőzés veszélyességét azzal lehet mérsékelni, ha az ember inkább csak a hokkedliről ugrik le. Évek munkája lehetett benne. Plusz, amíg deduktív módszerekkel rájött, hogy ezt az elvet a hatás mérséklésének és nem a hatás görkorcsolyátlanításának kell elneveznie.

 84.oldal  Egy másik példa, a benzol-peroxid stabilitását meg lehet növelni, ha nedves púderszerű anyaggal kezelik.   

       Ezért is van nagy kereslet a nedves púderszerű anyagok, különösen a nedves púder iránt (amit egyébként nedvesítés hatására jön létre a száraz púderből, bár Tomiyama és Chung (2008, in Journal of Wet Powderlike Material Sciences, 49-68.) további szárítást javasolt, de ezzel a módszerrel nem érték el a kívánt hatást. 

          81. oldal A veszélyes anyagot szállító csővezeték átmérőjét minimalizálni lehet. A 100 mm átmérőjű csővezetékben négyszer annyi anyag van, mint egy 50 mm átmérőjűben.

        Ehhez azért tegyük, hozzá, hogy Graves és Montelli (2012, in Monographs in Diameter Theory) eredményéről van szó, ezt illett volna idézni. Nagyon érdekes egyébként, ahogy a tézisben a vanás, mint anyagjellemző megjelenik.

                  81. oldal A veszélyes anyagot szállító csővezeték hosszát is lehetőség szerint minimalizálni kell. 

       Bár  Lukaczewicz híres cikkében (1999, in Advances in Tubular Lengths) kimutatta, hogy a minimalizált hosszú csővezetékek gyakran nem érnek el odáig, mint a kevésbé minimalizált hosszúak. A jeles kutató azt is észrevette, hogy egy húsz méteres 100 mm átmérőjű minimalizált hosszú csővezetékben általában kevesebb anyag van mint egy harminc kilométeres 50 mm átmérőjű csővezetékben. Később Christopoulos tette hozzá, hogy ha a csővezeték üres, mert mondjuk a Kletz-féle hatás mérséklési elv miatt egyáltalán nem öntenek bele veszélyes anyagot, akkor pontosan ugyanannyi anyag is vanhat a 100 mm-es vezetékben, mint az 50 mm-esben. 

      Itt azért érződik Nógrádi hatása, az estékbe nyúló viták a tábla előtt.

      A tézis mindazonáltal a 98. oldalon ér el zenitjére az "Az önmagából következő biztonságosabb tervezés megvalósítása" című fejezetben. 

   Amikor a tervező (az önmagából következő biztonságosabb tervezés tervezője [szerk.megj.] ) a veszélyt felismerte és azonosította, élnie kell Martin Heidegger, a XX. századi német filozófia egyik legnagyobb hatású egzisztencialista képviselőjének módszerével, vagyis a kérdés feltételi technikával. 

       Itt lábjegyzet is van, amelyikben a következő idézet szerepel:

       Felmerül a kérdés, vajon a lét értelmét kutatni annyit jelent-e, mint a lehetséges létmegértésre kérdezni. 

        Kletz professzort látom magam előtt, amint sír. Évekig tanulmányozta, hogyan lehet a klórgyártás veszélyességét csökkenteni a gyártott klór mennyiségének radikális csökkentésével, majd később elhagyásával, és nem vette észre, hogy egyszerűen rá kellett volna kérdeznie a lehetséges létmegértésre. 

        Palkovics államtitkár úr azon gondolkozik, hogyan lehetne a doktori képzés minőségét növelni. Az atombombát tudnám javasolni. Baj nem lehet belőle, rontani nem fog a helyzeten. 

        Nógrádi György szélhámos. Semmi sem igaz róla, amit állít magáról, nem nagyon ért semmihez, de tudja, hogy mit várnak el tőle a rezsimek. Bármelyik rezsim. Tudja, hogy úgy se érdekel igazán senkit az, hogy ért-e valamihez, dolgozott-e valaha, tényleg ott volt-e akkor azon az egyetemen, egyáltalán létezik-e az az egyetem, senkit sem érdekel ez, az az érdekes, hogy elég szuggesztíven tudja-e mondani, hogy a migránsok terjesztik a lépfenét és van egy külön terrorista gén bennük, amit az amerikaiak hoztak létre alacsony hullámhosszú sugárzással. 

        Magyarország gyakorlatilag a nógrádikra épül. Matolcsy György, az egykori reformkommunista pszeudoközgazdász: nógrádi. Schmidt Máriának, akinek epitetonornáncaitól jogi képviselőnk kérésére eltekintek, a seggére is rá van tetoválva, hogy nógrádi, természetesen csak metaforikus értelemben, és nem találják ki, hogy kinek a kérésére teszem ezt hozzá. Lánczi Andrásról ezerszer mutattuk itt ki, hogy szakmai értelemben akkora nógrádi, mint "Raguza" ügynök személyesen. (Nem világos, hogy a nógrádiknak, miért kell mindig besúgónak, vagy szexuálpszichopatának, esetleg közpénztolvajoknak lenniük, de valószínűleg azért, mert kell valami hobby a főfoglalkozású nógrádiság mellé). 

        A nógrádit úgy ismerjük fel, hogy mond valamit magáról, amit nem nekünk szán, hanem az egységsugarú rezsimhülyének. Valami doktori a Newport University-ről (ötszáz dollár), az Interglobális Akadémia tagja (százharmincöt dollár), benne van a Who is Who in Really Important Scientific Research-ben (hetvenöt dollár, egészen kis nógrádiknak). 

        A nógrádi mindig felteszi a Polgári Szemlében, Kommentárban, Magyar Időkben elkövetett okosságait a publikációs listájára, ahol külön rovat van az idegennyelvű cikkeknek, amelyek általában aránylag kevesek által ismert belorusz folyóiratokban lettek publikálva, de nem feltétlenül lehet megtalálni őket a megnevezett belorusz folyóiratokban. 

       A nógrádi szeret interjút adni, amikor elmesélheti, hogy milyen rendkívüli tudományos sikerei voltak, hogy mely tudományos konferenciák szünetében látott híres tudóst a büfében, aki megvolt döbbenve azon, hogy mennyire nem értékelik a nógrádi fantasztikus tudományos tevékenységét az óhazában. A nógrádinak szüksége van legendára, amelyet a sameszai továbbadhatnak, amelyekből kikerekedik a megkerülhetetlen tekintély képe. (íme egyik kedvenc nógrádim, Bencze Lóránt nyelvstratéga) 

      A végén aztán jön egy török szabadrúgás, pont amikor már majdnem kinógrádiztuk a Faröert, és  megjelennek a norvégok. Mert a nagy nógrádizások vége mindig az, hogy megjelennek a norvégok. És olyankor aztán teljesen eltűnnek a nógrádik, valahogy pont akkor rendeznek egy fontos konferenciát a Seychelle-szigeteken, mi meg ott állunk kötésig a szarban, és eszünkbe sem jut, hogy jól pofán kellett volna vágni a nógrádikat.

     Az jut eszünkbe, hogy mindenki összeesküdött ellenünk, mi vagyunk a Népek Krisztusa. Pedig inkább a Népek Nógrádijának tűnünk, amikor azoknak a Nobel-díjával hencegünk, akiket saját kezünkkel vágtunk ki az országból, amikor elmagyarázzuk a Magyar Csodát azoknak, akiknek a pénzéből a kissé sárgának és savanyúnak tűnő Magyar Csoda oda lett kenve a 4523-as számú felcsúti italbolt falára, amikor még csak le sem tudjuk rendesen írni azok országok fővárosának a nevét, akiket az elmúlt héten megtanultunk utálni. 

      Aztán elmennek a norvégok. Majd legközelebb!- mondjuk egymásnak, kikászálódunk a szarból és alig várjuk, hogy a nógrádik hazajöjjenek a Seychelle-szigetekről. 

  "...egy magyar élet nem jár mindenkinek, csak azoknak, akik megdolgoztak érte" (Orbán Viktor, aki megdolgozott a magyar életért, a kedves vejével, fogorvosával, gázszerelőjével, ultipartnereivel együtt)

       A magyar élet átlagosan havi 154000 forint nettó jövedelmet jelent, fizikai munkások esetében 105000 forintot, utóbbi ebben a pillanatban 250 fontot ér, a brit minimálbér negyedét. Ez az a magyar élet, ami nem jár mindenkinek, csak azoknak, akik megdolgoztak érte. 

       Orbán Viktor szerint neki elsősorban a saját népével kell törődnie, amiben tulajdonképpen igaza van. A törődés jelenleg egy olyan oktatási rendszerben nyilvánul meg, amelybe kerülvén a havi 250 fontot kereső szülők gyermeke készen áll majd arra, hogy ő is havi 250 fontot keressen. Pontosan ennyire van vele törődve. 

      Magyarország nem csak a felső-középosztályhoz tartozó budapestieket jelenti. A magyar vidék, beleértve a vidéki nagyvárosok jelentős részét, nem túlságosan élhető hely, nem nyomorúságos, de azért meglehetősen szürke és szomorú. Persze a magyar életek negyven százaléka mégis csak nyomorúságos, és a következő harminc-negyven százaléknyi élet sem csillog-villog, leélhető éppen, de jelentős miértekkel. 

      Orbán Viktor elfelejtette hozzátenni, hogy azok, akiktől félti a magyar életet, egyáltalán nem akarják a magyar életet, és azok jelentős része sem óhajtja a magyar életet, akiknek tulajdonképpen járna. Azok a magyar fiatalok, akik teleírják a Facebookot azzal, hogy mennyire szeretnék halva látni a migránsokat, néha azzal is teleírják a Facebookot, hogy mennyire szeretnének egy állást egy londoni étterem konyhájában.

      Nem jó a magyar élet. Nagy átlagban akár kurva rossznak is nevezhetnénk. Utálják is rendesen a magyar életet a magyar életet élők, és az a kis öröm, hogy most esetleg valakiknek még rosszabb lesz,  nem biztos, hogy kitart a következő fizetésig. 

A Koránt elvileg arabul lehet csak olvasni. Ön tud arabul?  (Stumpf Andras, sztarujsagiro)

Es akkor ez mi? (Wikipedia, nemsztarujsagiro)

          Nem történt semmi különös. Andy Vajna vett a FIDESZ-nek egy kereskedelmi televíziót. Ezt megelőzően kapott pár milliárd forintot a FIDESZ-től. Mások is szoktak ezt, azt, napilapot, kisebb cégeket, mezővárosokat adományozni a FIDESZ-nek, miután kaptak pár milliárd forintot tőlük. Ez a dolgok bevett módja Magyarországon, kis ember trafikot kap, közepesen nagy kaszinót, nagyon nagyot beleírják az Alkotmányba, az egészen nagy pedig reggel elmegy a közrádiójába és adomázik róla. Mi meg tűrjük. Mindenki teszi a dolgát.

          Akkor sem történt semmi különös, amikor Simicska Lajost évekkel ezelőtt kinevezték az adóhivatal élére. Ő és a FIDESZ, már amennyire ezt a két entitást szét lehetett választani, kölcsönösen segítették egymást az eredeti tőkefelhalmozásban. Hol az egyik nevezett ki minisztert a másik kormányába, hol a másik mondta meg, hogy mi menjen az egyik televíziójában, ahogy egy nagy boldog családban szokás. Egy ideig a Vegyépszer nyert meg minden tendert, azután a Közgép, ez volt a dolgok természetes menete.  Mindenki jól járt. Jó, talán nem mindenki, de ők például feltétlenül.

           Aztán valamiféle demokratikus vita alakult ki a felek között, kölcsönösen építő jellegű kritikákban részesítették egymást, és azután már nem nyerte meg a Közgép az összes tendert, hanem inkább egyet sem, és már mástól fogja visszakapni a FIDESZ azt sok szeretetet, amelyben előzőleg részesült. Ezzel párhuzamosan Orbán Viktor családja egyre inkább a saját lábára kezdett állni, meg a gázszerelője, a fodrásza és a fogorvosa is. 

           Ma kiderült, de tényleg semmi különös, hogy kicsit mintha Simicska is megvette volna ugyanazt a kereskedelmi televíziót, amit az Andy Vajna, csak talán nem a FIDESZ-nek. Végül is előfordul az ilyesmi. Valakinek meg kellett venni azt a kereskedelmi televíziót, és gondolom minél többen veszik meg, annál jobban meg lesz véve. Előtte egyébként mindenféle online portálokat is vettek egymásnak a felek, amelyekből bárki meg tudhatja, hogy miért kell gyűlölni azokat, akik nem gyűlölik eléggé a mohamedánokat. Teljesen egyformán tudhatók meg ezek a dolgok ezekből az online portálokból, de jobb is így, mert legalább nem tévesztik el az emberek.

            Közben majdnem teljesen lezárták Magyarország határait, vagy nem. Az a lényeg, hogy az inváziót meg kellett állítani, és gyakorlatilag meg is állították. Mert azért azt mégse lehet inváziónak nevezni, ha egy ország kétszázezer embert szállít vasúton át saját magán. Az inváziónak le'nyege'ben a méregfogát húzták ki ezzel. 

            Alapvetően teljesen normálisan működik minden, a dolgokat részben egyesek ellopják, részben pedig mások lopják el, és közben folyamatosan hazudik mindenki, miközben látványosan inkompetens. Ez nem a mi országunk, hanem Andy Vajnáé és Simicska Lajosé, az is szép tőlük, hogy megengedik, hogy megjegyzéseket tegyünk az ügyeikben. Mondjuk nem engedik meg, de az is valami, hogy gondolnak ránk. 

            Itt most kétféle ember lesz, 1. aki nekik dolgozik, 2. aki befogja a pofáját.  Ezt a partit most szépen le fogják játszani, aránylag sok pénz fog gazdát cserélni, elég sok ember fogja megszívni, de a végén csak leülepszik a felkavarodott szar, és minden marad a régiben.