"Barabási Albert Lászlót arról kérdezte a Mandiner, mit szól ahhoz, hogy egyes matematikus kutatócsoportok megcáfolni vélik azokat a matematikai alapelveket, amelyekre a harminc éves tudományos pályája során a bizonyítottan sikeres módszereit alapozta. Ezek a hálózatkutatásra alapozott módszerek bizonyítottan elősegítik például a terrorizmus elleni harcot.
Ez tény, de mi van ha egyszer valaki tényleg megcáfolja a skálafüggetlen hálózatokkal vagy a komplex hálózatokkal kapcsolatos elméleteit? Harminc év alatt az énje annyira összefonódott a tudományos munkásságával, hogy ilyenkor nem olyan mintha valakik a puszta létezését vonnák kétségbe? " (Mandiner)
Az első bekezdésben kétszer is szerepel a "bizonyítottan" kifejezés. Ilyet magyar újságíró csak akkor ír le, ha nemhogy bizonyítottan, de egyáltalán nem igaz, amiről éppen beszél. Ez most sincs máshogy. Semmiféle alkalmazása sincs a terrorizmus elleni harcban a skálafüggetlen hálózatok elméletének, ahogy egyébként másban sem nagyon.
Az újságíró úgy különbözteti meg a skálafüggetlen hálózatokat és a komplex hálózatokat, mintha tudná mi a különbség közöttük. Barabási sem tudja, senki sem tudja, a kérdésnek sincs értelme, és az igazság ennél szomorúbb, Barabási még sohasem mondta el, hogy mégis mit ért skálafüggetlen hálózat alatt.
Bizonyos matematikai alapelvekről beszél az újságíró, amelyeket matematikus kutatócsoportok cáfolni vélnek. Matematikusok nem vélelmezni szokták a cáfolatokat, hanem vagy cáfolnak, vagy nem. Barabási számos cikke manifeszt hibás, nem alapelvek hibásak benne, hanem egyszerűen hibás és kész. Egyes állításai pedig matematikai szempontból komikusak ( pl. a véletlen gráfokról, Erdősről és Rényiről, illetve a New York-i metróról).
Az újságírónak természetesen fogalma sincs arról, hogy mi Barabási elmélete, mi annak a matematikai alapelve (?), hogy egyáltalán miről van szó, de valamit le kell írni, úgy sem fogja megérteni senki. Ez elég gyakori azóta, hogy az újságírás tartalomszolgáltatássá "nemesedett".
Barabási húsz éve kerüli el azokat a kérdéseket, amelyeket fel kellene tenni neki. MÉGIS MIRŐL BESZÉL?? MIT ÁLLÍT A VILÁGRÓL? MIT JELENT A SKÁLAFÜGGETLENSÉG? Ezt a kérdést ugyanis csak felkészült újságíró tehetné fel, és ő bizony húsz éven keresztül sikeresen kerülte el a felkészült újságírókat.
Valójában nem tudok ehhez többet hozzátenni. Ez egy olyan világ, ahol az igazság az utolsó, ami egy magyar újságírót érdekelhet, és nyilván nem a Barabási-jelenség a legaggasztóbb a magyar nyilvánosságban. Vannak dolgok, amelyekbe egyszerűen bele kell törődni.
