Nógrádi György szélhámos. Semmi sem igaz róla, amit állít magáról, nem nagyon ért semmihez, de tudja, hogy mit várnak el tőle a rezsimek. Bármelyik rezsim. Tudja, hogy úgy se érdekel igazán senkit az, hogy ért-e valamihez, dolgozott-e valaha, tényleg ott volt-e akkor azon az egyetemen, egyáltalán létezik-e az az egyetem, senkit sem érdekel ez, az az érdekes, hogy elég szuggesztíven tudja-e mondani, hogy a migránsok terjesztik a lépfenét és van egy külön terrorista gén bennük, amit az amerikaiak hoztak létre alacsony hullámhosszú sugárzással.
Magyarország gyakorlatilag a nógrádikra épül. Matolcsy György, az egykori reformkommunista pszeudoközgazdász: nógrádi. Schmidt Máriának, akinek epitetonornáncaitól jogi képviselőnk kérésére eltekintek, a seggére is rá van tetoválva, hogy nógrádi, természetesen csak metaforikus értelemben, és nem találják ki, hogy kinek a kérésére teszem ezt hozzá. Lánczi Andrásról ezerszer mutattuk itt ki, hogy szakmai értelemben akkora nógrádi, mint "Raguza" ügynök személyesen. (Nem világos, hogy a nógrádiknak, miért kell mindig besúgónak, vagy szexuálpszichopatának, esetleg közpénztolvajoknak lenniük, de valószínűleg azért, mert kell valami hobby a főfoglalkozású nógrádiság mellé).
A nógrádit úgy ismerjük fel, hogy mond valamit magáról, amit nem nekünk szán, hanem az egységsugarú rezsimhülyének. Valami doktori a Newport University-ről (ötszáz dollár), az Interglobális Akadémia tagja (százharmincöt dollár), benne van a Who is Who in Really Important Scientific Research-ben (hetvenöt dollár, egészen kis nógrádiknak).
A nógrádi mindig felteszi a Polgári Szemlében, Kommentárban, Magyar Időkben elkövetett okosságait a publikációs listájára, ahol külön rovat van az idegennyelvű cikkeknek, amelyek általában aránylag kevesek által ismert belorusz folyóiratokban lettek publikálva, de nem feltétlenül lehet megtalálni őket a megnevezett belorusz folyóiratokban.
A nógrádi szeret interjút adni, amikor elmesélheti, hogy milyen rendkívüli tudományos sikerei voltak, hogy mely tudományos konferenciák szünetében látott híres tudóst a büfében, aki megvolt döbbenve azon, hogy mennyire nem értékelik a nógrádi fantasztikus tudományos tevékenységét az óhazában. A nógrádinak szüksége van legendára, amelyet a sameszai továbbadhatnak, amelyekből kikerekedik a megkerülhetetlen tekintély képe. (íme egyik kedvenc nógrádim, Bencze Lóránt nyelvstratéga)
A végén aztán jön egy török szabadrúgás, pont amikor már majdnem kinógrádiztuk a Faröert, és megjelennek a norvégok. Mert a nagy nógrádizások vége mindig az, hogy megjelennek a norvégok. És olyankor aztán teljesen eltűnnek a nógrádik, valahogy pont akkor rendeznek egy fontos konferenciát a Seychelle-szigeteken, mi meg ott állunk kötésig a szarban, és eszünkbe sem jut, hogy jól pofán kellett volna vágni a nógrádikat.
Az jut eszünkbe, hogy mindenki összeesküdött ellenünk, mi vagyunk a Népek Krisztusa. Pedig inkább a Népek Nógrádijának tűnünk, amikor azoknak a Nobel-díjával hencegünk, akiket saját kezünkkel vágtunk ki az országból, amikor elmagyarázzuk a Magyar Csodát azoknak, akiknek a pénzéből a kissé sárgának és savanyúnak tűnő Magyar Csoda oda lett kenve a 4523-as számú felcsúti italbolt falára, amikor még csak le sem tudjuk rendesen írni azok országok fővárosának a nevét, akiket az elmúlt héten megtanultunk utálni.
Aztán elmennek a norvégok. Majd legközelebb!- mondjuk egymásnak, kikászálódunk a szarból és alig várjuk, hogy a nógrádik hazajöjjenek a Seychelle-szigetekről.
