Örülünk, Vincent?

        "London iszlamizálódik, ennek pedig immár választási győzelemben kifejezhető bizonyítéka is van (Borbás Barna, Heti Válasz) "

         Sajid Javid konzervatív miniszter tweetben üdvözölte a kiváló emberi jogi jogász munkáspárti Sadiq Khan-t, mint egyik pakisztáni buszsofőr gyereke a másikat. Sadiq Khan felesége Saadiya nem takarja el az arcát (egy sálat szokott viselni), de tény, Khan nem iszik alkoholt. Ezek az emberek britek, és ezt egy Borbás sohasem fogja megérteni.

         A brit Munkáspárt elég rosszul szerepelt Skóciában, ahol a Ruth Davidson vezette skót konzervatívok is megelőzték őket. Ruth Davidson a negyedik skót pártvezető volt, aki coming-outolt. Igen, melegek is vannak a brit politikában, a homoszexuálisok átnevelését szorgalmazó Heti Válasz ezt nagyon nehezen tudná feldolgozni.

        A magyar keresztény-konzervativizmus eltartja a kisujját. Igen, Nagy-Britannia idén hatvankilenc szenior ERC-grantot kapott, Magyarország pedig egyet sem, de nyilván különbek vagyunk náluk, mert ugyan egy antiszemita és homofób tapló a budapesti főpolgármester, de legalább keresztény tapló. Igen, egy félhülye a nemzeti bank elnöke, aki egy átlagos brit egyetem elsőéves makróvizsgáján szerte-széjjel bukdácsolná magát, de legalább keresztény félhülye. Igen, a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén a magyar miniszterelnök háttérhatalmakról delirálhat, de legalább közben keresztény abált szalonna darabkák hullottak a szája sarkából. Igen, a konzervatív nímandértelmiség két prominense, Lánczi András és Schmidt Mária, valamivel kevesebb értékelhető teljesítményt mutatott fel, mint egy komolyabb brit adjunktus, de lehet, hogy annak az adjunktusnak is egy pakisztáni buszsofőr volt az apukája, az meg ugye renonsz. 

       Én nem tudok jobban elmenni Magyarországról annál, mint amennyire már elmentem, és nem is nagyon akarok. Maradt nekem még egy karéj Magyarország, és azzal remélhetőleg el leszek még egy ideig. Borbásék úgy gondolják, hogy szörnyen vonzó az általuk diszkréten szétrabolt, tönkretett, szarral bekent ország, és tévednek. Erre az országra egy tehetséges huszonéves fiatal nem fogja feltenni az életét.

       Ez az ország ma csak és kizárólag azt kínálja a fiataloknak, hogy nem fognak muszlimokba ütközni az utcán. Tolvaj politikusokba igen, lezüllesztett oktatásba és egészségügybe igen, imbecillis rezsimintézet-igazgatókba igen, de pakisztáni buszsofőrök gyerekeibe nem. Ennyit ígér és semmivel sem többet. Akinek ez nem elég, az valószínűleg el fog menni. Lehet, hogy éppen egy olyan rettenetes országba, ahol, kimondani és borzalom, egy szegény, nyolcgyermekes, bevándorlócsaládból valaki a főpolgármesterségig viheti. 

 "  Ha egy ember egy másikkal él együtt és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik." (Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke a huszonegyedik század elején)

     A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztálya bizonyára revelációként fogja értékelni azt, hogy Orbán miniszterelnök több ezer éves magyar hagyományokról szóló források birtokába jutott. 

    Ugyanis a legrégebbi, a magyar hagyományokat említő írásos anyag nincs kétezer éves. Ez a szöveg Gaius Suetonius Tranquillustól származik, aki a De Vita Caesarumban írt Vespasianus római császár és Gubuz fia Kutony magor hortolánc találkozójáról. 

      Suetonius szerint a magorok szokásai akkoriban inkább számítottak ázsiainak, mint európainak. Erre példa az az amfiteátrum, amit  Kutony jurtája mellett épített egykori fáklyakészítője, Loponc a mészáros. A magorok szexuális szokásaira egyetlen mondat utal, miszerint Kutony egyik tanácsadója, aki a magorok vajnájával együtt érkezett a birodalomba,  a római bordélyokban szabin rabszolganők hasáról szívta fel a gölöngyért. Vespasianus furcsállotta, hogy ahhoz képest, hogy a perzsák, a pernefálok és a beocodiaiak is rendszeresen elverték a magor seregeket, Kutony el akarta neki magyarázni a hadtudományok akkori állását. Kutony fia Mömbike férje Bazsoly, római támogatásból építette meg a magor lámpácsokat, amelyek ugyan nem adtak sok fényt, de egészen különösen büdösek voltak. A magor főböbe, aki hivatala szerint eldöntötte, hogy hány magor respecsét ér egy sestertius, összesen négy számot ismert, a hetet, a kilencet, a tizenhármat és a magor matematika akkori leghíresebb vívmányát a  blöndölét. És általában blöndöle darab respecse volt egy sestertius, ami nem könnyítette meg a kereskedelmi kapcsolatokat Rómával.

       A magyar miniszterelnök az Expresso nevű portugál lapnak adott interjújában volt ennyire felemelően hebretyula, ahogy azt az ősi magorok mondták, amikor valaki egy szál guzsalyban énekelte a magor himnuszt a Forum Romanumon, miközben kukoricacsutkát tömött az orrlyukába. Portugáliában is tudni fogják, hogy áll még Görcse vára, lesz még magyar kapodalom Bogarason, sok szép lányt próbál még molesztálni a székesfehérvári lovastűzoltóság férfikara, és úgy általában, már több ezer éve, milyen rettenetesen jó nekünk magoroknak. 

 A 444.hu megtalálta Koncz Katalin ny.egyetemi tanár, intézetvezető Corvinus egy érdekes cikkét a Magyar Tudományban. Vicces.

Koncz Katalin természetesen úgy lett egyetemi tanár a Corvinus-on, hogy semmiféle komolyan vehető tudományos munkássága nem volt, ez kezd valamiféle motívum lenni,  de itt nem erről  lesz szó, hanem a professzorasszony kitüntetéseinek listájáról.     Kedvencem az International Peace Prize és az Outstanding Intellectuals of the 21-st Century.

Díjak, címek, kitüntetések:

• 1998, Woman of the Year
  The American Biographical Institute
• 2000, Woman of the Year
  The American Biographical Institute
• 2001, Woman of the Year
  The American Biographical Institute
• 2000, International Woman of the Year
  International Biographical Centre Cambridge
• 2001, International Personality of the Year
  International Biographical Centre Cambridge
• 2004, Great Women of the 21st Century
  The American Biographical Institute
• 2005, Women of Achievement Award
  The American Biographical Institute
• 2005, Woman of the Year
  The American Biographical Institute
• 2006, Women of Achievement Award
  The American Biographical Institute
• 2008, Great Women of the 21st Century
  The American Biographical Institute
• 2009, International Peace Prize
  United Cultural Convention
• 2010, Distinguished Professional
  Distinguished Professionals Publication
• 2010, Great Women of the 21st Century
  The American Biographical Institute
• 2010, Cambridge Who's Who
  hical Centre Cambridge International Biographical Institute
• 2011, American Order of Merit
  The American Biographical Institute
• 2011, International Professional and Business Women – HALL of FAME
  The American Biographical Institute
• 2012, A magyar felsőoktatásért emlékplakett
  Emberi Erőforrások Minisztériuma
• 2013, Leading Educators of the World – 2013
  International Biographical Centre Cambridge
• 2013, 2000 Outstanding Intellectuals of the 21th Century – 2013
  International Biographical Centre Cambridge
• 2013, Cambridge Certificat for Outstanding Educational Achievement – 2013
  International Biographical Centre Cambridge
• 2013, Top 100 Educators – 2013
  International Biographical Centre Cambridge
• 2013, Who’sWho in the World – 2014
  Marquis Who’s Who

   Egyetlen egy magyar kutatohely sem kapott "advanced" ERC grant-ot iden.  Egy cseh, egy lengyel es egy szloven kutatohely nyert palyazatot (egy magyar allampolgar azonban kapott kulfoldi ERC-t).

   A szokasos osszehasonlitas a kis orszagokkal:

   Svajc 20, Ausztria 13, Izrael 9.  

   (a nagyok: Nagy-Britannia 69, Nemetorszag 43, Franciaorszag 30) 

   Ez nem politikai ugy, csak reality check. Nyugat vs. V4 274: 2 

   "Régen a király osztogatta a nemesleveleket és a vagyont, most a kormányzó párt vezetői? Ha ez van, akkor ez nem is rossz. (Skrabski Fruzsina)"

       Ha ez van, akkor ez nem is rossz.  Régen Ludovico Sforza támogatta Leonardo da Vinci-t, ma Matolcsy György támogatja Matolcsy Györgyöt. Ha ez van, akkor ez nem is rossz. Milyen világ az, ahol egy Matolcsy Györgyről szóló hiánypótló munkát nem lehet elolvasni ukránul, románul, csehül és lengyelül, nyelvenként 9.7 millió közpénzjellegét kissé elveszített forintért? Milyen világ az, ahol szégyelleni kell egy főszerkesztőnek, hogy "magas szakmai nívójú produktumot" rendelnek tőle bagatell félmilliárd forintért? Hogy a tulajdonos Matolcsy György unokatestvére... Ludovico Sforzának is volt unokatestvére. Ha ez van, akkor ez nem is rossz, és hát tényleg kurvára ez van. 

       Az van, hogy a kormányzó párt vezetői kaszinókoncessziót adtak Andy Vajnának, aki vett egy független, értékelvű televíziót a saját maga és a magyar nép gyönyörűségére, amelyik néha a kormányzó párt vezetőinek dicsőségét zengi és leleplezi a kormányzó párt vezetőinek, és ilyetén módon népünknek, gaz ellenségeit. Ha ez van, akkor ez sem rossz, és ha már ez sem rossz, akkor az a kis kokó, az a pár thaiföldi fitnesszvilágbajnoknő, néhány reneszánsz festmény miért lenne rossz? Mi a rossz egy trafikban, vagy mondjuk nyolcszázhuszonháromban? Egy kis földben, kereskedelmi bankban, rádiófrekvenciában, na jó,  még egy kis kokóban? Kié az ország? Tiéd? Nem, a kormányzó párt vezetőié. Benne van az Alaptörvényben:

        "11.§ (b)  Magyarország a kormányzó párt vezetőinek a tulajdonában van, te meg kussolsz. "

      Na most, ha ez van és  ez nem rossz, akkor nyilván ha az van, mint például, hogy mindenféle tanárka nyitogatja a száját, akkor az viszont elég rossz. Ludovico Sforzának be lehetett szólni?  Közérdekű adatigénylés? Vizslathatta egy milánói sajtóhiéna, sajtóoposszum, sajtóvombat Ludovico Sforza nagylelkűségének forrásait? Választási fucking bizottság? Hol élünk? 

       Nehogy kimenj az utcára csak mert elloptak tőled szaros kétszázötvenmilliárdot. Gondolj arra, hogy egy napon a kormányzó párt vezetői neked is adhatnak valamit. Elég nagy hülye vagy, ha ezt elhiszed, de hát mire másra bazíroznák a kormányzó párt vezetői azt, hogy ezt az egészet meg fogják úszni, mint a te hülyeségedre. Istenem, szétosztják egymás között az országot, de közben megmentettek attól, hogy szíriai óvodások vegyék el a munkahelyedet, ezt olvastad az ezazigazság.com-on, és az ezazigazság.com csak nem hazudik. Ez nem rossz, mondd még el ezerszer magadnak, ha ez van, akkor ez nem is rossz, és ez van, hidd el nekem, én csak tudom, ez van. 

     Ez az egész a German Skerries című darabról jutott az eszembe, amit majd negyven év után vettek elő Angliában. Ez a színdarab tulajdonképpen nem szól semmiről, hétköznapi emberek találkoznak benne egy tengerparti madárlesen, és hétköznapi dolgokról beszélnek. Az egyikük meghal, de ennek sincs túlságosan nagy jelentősége. A mi világunk is hétköznapi emberek  hétköznapi dolgairól szól, a tragédiáink is hétköznapi tragédiák, mindenféle tanulságok nélkül. Godot megjön és elmeséli, hogy ki akarja festeni a kisszobát. 

    Van egy könyv,  Tilo Schabert Boston Politics című könyve, amelybe valamiért beleszeretett pár konzervatív politológus. Ez a könyv egy művészről szól. Kreativitásának tárgya nem a zene vagy a festészet, hanem a hatalom. Az intézmények és a szabályok olyanok számára, mint egy zongora vagy egy ecset, eszközök, amelyeken úrrá kell lennie, tökéletesen alá kell vetnie őket a saját akaratának, hogy megszülethessen a mű. Minden pillanatban késznek kell állnia arra, hogy újabb és újabb forrását találja meg a hatalomnak, éltető eleme a permanens káosz, amelyben ő, és csak ő definiálja a rendet. 

  A hétköznapi történeteinket már nem tudjuk elmesélni, mert egymást figyelmeztetjük, ha kilépünk a szerepünkből, az univerzális narrátor szerepéből. Nem festhetjük csak úgy ki a kisszobát, mert a kisszoba kifestése nem a Hercegről szól, és még a Herceg esküdt ellenségei is elvárják, hogy a történetek a Hercegről szóljanak, nemhogy a támogatói. Lassan megszűnik az a nyelv, amelyen a hétköznapi történeteket tudjuk elmeséli egymásnak, olyan történeteket, amelyek arról szólnak, hogy láttunk egy szép madarat, megfájdult a térdünk vagy összevesztünk a húgunkkal. Nincsenek dolgok, úgy általában vett dolgok, mint például egy biciklipumpa, mert nem helyezhetőek el a hatalom koordináta-rendszerében. 

    Nem tudjuk elmesélni a saját napunkat, ha az a nap rajtunk keresztül nem válik a Herceg napjává. Nem lehet csak egy egyszerű nap, amelyet ha negyven év múlva elmesélünk valakinek, szinte semmi más nem jut az illető eszébe, csak az,  hogy voltak napok negyven évvel azelőtt is. Észre sem vesszük, és a Herceg életét fogjuk leélni, nem a sajátunkat. 

       Ma megnéztük a Bajnokot a Katonában. Én nem írok kritikát, egyrészt mert nem tudok kritikát írni, másrészre pedig nincs is szükség, ha egyszer nem tudok kritikát írni. Ez egy opera, ami leginkább Puccini Köpenyére épül, de nem egy hajóskapitányt csal meg a felesége egy rakodómunkással, hanem egy polgármestert, egy thai-box olimpiai bajnoknővel. 

       Igen. Jól tetszik emlékezni, ő róla mondták, hogy a neje, meg izé, igen ott volt a Blikkben, meg a cink.hu-n, meg mindenütt, a fényképek a két nőről, és az egyik tényleg polgármesterné volt, a másik pedig tényleg olimpiai bajnoknő, és elég férfiasnak tűnt, és Jordán Adél kicsit hasonló módon viselte a nadrágját a darabban, mint az olimpiai bajnoknő azokon a képeken. Jézusom, hogy esetleg X.Y leszbikus, és esetleg Z.W meg összejött vele, szuttyogjunk még egy kicsit rajta, egyáltalán, hogy leszbikus, ilyen szavakat rendes magyar ember nem is ír le, az már majdnem olyan, mint a gender meg a progresszió. 

      A darab nem arról a bizonyos polgármesterről szól, nem X.Y-ről és nem Z.W-ről, Pintér Béla leginkább Pintér Béláról szokott színdarabokat írni, és ezt a jó szokását most is megtartotta. Ő egy nagyon tehetséges ember, amit egyre nehezebb elmutogatni ebben az országban. 

     Mindenesetre jó volt ott lenni, még egy kicsit benne lenni a sűrűjében, kicsit jelen lenni, amikor történik valami. Van még valamennyi az országomból, az ember vigyáz rá, hogy sokáig tartson, mert kell, hogy maradjon, mert van olyan baj, amire csak ez jó.

       Magyarországon egy morális pánik alakult ki, amelynek része, hogy a mára teljesen megbolondult X.Y lepatkányozta azokat, akik Kiss Lászlót támadták, hogy Z.W gyakorlatilag lekurvázta az ügy azóta elhunyt sértettjét, ahogy az is, hogy Kisst Jack the Ripper és Ilse Koch szerelemgyerekeként írták le. A morális pánik lényege, hogy nem a pánik tárgyáról szólnak, hanem a pánikban résztvevőkről, Kiss ügye egészen látványosan nem szólt Kiss Lászlóról, csak a róla beszélőkről, az X.Y-okról, Z.W-kről, azokról, akiknek fontos, hogy róluk szóljanak a dolgok. 

      Egyszer megkérdezték Heller Ágnest, hogy mit gondol arról, hogy Lukács György B-listáztatta Hamvas Bélát és ő meglehetős határozottsággal azt felelte, hogy Lukács nem volt abban a helyzetben, hogy B-listázhatott volna, hiszen csak egy egyetemi tanár volt. Azt is hozzátette, hogy középszerűnek tartja Hamvas műveit. Nem vagyok filozófus, annyira nem, amennyire egy ember képes nemfilozófus lenni, és nem fogok állást foglalni Hamvas kvalitásait illetően. Azt gondolom, hogy Lukács Györgynek komoly szerepe lehetett abban, hogy Hamvas Béla élete rettenetesen szomorú fordulatot vett, és azt is gondolom, hogy Heller akadémikus nem is gondolhatta komolyan, hogy Lukácsnak nem volt köze Hamvas ellehetetlenítéséhez. Igenis köze volt hozzá, ahogy mások ellehetetlenítéséhez is köze volt. Lukács Györgyöt is érték megpróbáltatások, nagyon súlyos megpróbáltatások,  de Hamvas Béla szempontjából ez ugyanannyira másodlagos dolog, mint az 1961-ben megerőszakolt lány szempontjából is másodlagos lehetett sok minden, ami a szörnyű nap előtt és után történt. Az ő élete akkor megváltozott, csak remélni tudom, hogy nem tragikus módon, mint Hamvas Béláé. Tudatosan választottam Lukácsot, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar gondolkodóját,  hogy legyen valamiféle tétje ennek a szövegnek, ha már az eredeti tétet nem voltam hajlandó tartani. 

         Jobb lett volna egy olyan Magyarország, ahol egy Lukács és egy Hamvas is alkothatott volna, ahol a bírósági ítéleteket fél évszázad után is tudomásul lehet venni, ahol a közös dolgainkat legalábbis megpróbálhatjuk rendezni, ahol a fehér fehéret jelent, maximum világosszürkét, de semmiképpen nem feketét. Nem lett ilyen Magyarországunk, és sajnos nem tudok bízni abban, hogy lesz. Itt most egy személyes mondat következik. Kedden megnéztük a Korrup Schőn-t a Tápszínházban, ahol az előadás egy olyan szöveggel zárult, amely egykor a Vincenten jelent meg. Ez olyan privát katarzist jelentett számomra, amire talán egész életemben emlékezni fogok.

         Katarzisra van szükségünk és nem morális pánikra. Olyan gondolatokra van szükségünk, amelyben benne van a kudarc lehetősége.  Kételkednünk kell az igazságainkban, éppen az igazságaink érdekében. Nem mondhatjuk azt valakire, hogy bűnös vagy bűntelen, csak azért, mert úgy gondoljuk, hogy jól áll nekünk a bűnösség vagy a bűntelenség kimondása. El kell tudni viselnünk az ambivalenciát, akkor is, ha az nem kellemes, ha jobb lenne túl lenni a méricskélésen, ha jó lenne kimondani már valamit, mert elváratik a kimondás. Ez most nem az a kor, ez most a gyors erkölcsi győzelmek kora, itt minden mondat egy nagy háború része lehet, és a nagy háborúk sok mindent igazolni tudnak. Holnap új botrány lesz, gyors botrány, lehet róla írni posztot, publit, fél flekket vagy tán egészet, nagyon gyorsan, hogy le ne maradjon az ember.  

           Márpedig én most le akarok maradni, szeretnék csak nézni magam elé, mint kedden a színházban.