Örülünk, Vincent?

Élő adásban. 

       Tegnap megtapsoltam Lányi Andrást. Ha ezt nekem valaki egy héttel ezelőtt mondja, körbenevetem. Még azt sem állítom, hogy mindenben egyetértettem Lányival, Puzsérral, TGM-mel, de mindhármukat megtapsoltam. Ott álltam a Ligetben, valahol Szigetvári Viktor és Kunhalmi Ágnes között, az abszolút reménytelenségben. Balra rendőrautók, jobbra Bródy János, előttünk gorillák, körülöttünk a kétségbeesett lelkesedés, a "megvédjük a fákat", "mert 86 százalék", mert "az igazság a mi oldalunkon áll", mert "Budapest tüdeje", és persze pontosan tudom, hogy azokat a fákat ki fogják vágni, és beépítik a Ligetet, mert Orbán így akarja, és ha ő valamit akar, az úgy szokott lenni. 

        Bevallom,nekem tetszik pár épület azok közül, amelyeket a Ligetbe terveznek, de ennek nincs semmi jelentősége. A totális vereség érzetének van jelentősége, hogy a dolgok úgy lesznek, ahogy Orbán és barátai akarják, minden a kezükben van, egy tekintélyelvű, ostoba,  nacionalista rendszert építettek ki, amelynek biztos támogatottsága van, és semmi nem mutat arra, hogy ez a támogatottság lényegesen meggyengülhet. Ma már a Mandiner és a Heti Válasz is ellenség lehet, pedig ők támogatják a Liget-projektet, de mintha ellentmondani látszanának a népszavazási borzalom ügyében. Ezek az emberek ott a parkban deklarálták ellenség voltukat, azt, hogy Huth, Bayer,G.Fodor és a többi szörnyeteg ugyanúgy próbálkozhat bemocskolni, tönkretenni, kikészíteni őket, ahogy Pukli Istvánt, Sándor Máriát vagy egykori barátjukat Spéder Zoltánt. A hatalom világossá tette, hogy bármire hajlandó az ellenségeivel szemben, és még is van pár ember, aki lecsukatja magát egy elérhetetlen cél érdekében. 

        Megint lesz egy generáció, amelyik reggelente azzal ébred, hogy talán aznap bukik meg a rendszer. Persze nem bukik meg, sétálhatunk a Ligetben múzeumépületek között, fent a Várban Orbán palotája előtt, nézegethetjük a Kossuth-téri rémszobrokat, a Nemzeti Színházról lógó nippeket............vagy megállunk Anglesey szigetén a Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch tábla előtt és arra gondolunk, hogy ez még megmaradt nekünk, Brexit ide vagy oda, teljesen értelmetlen, de legalább bántani nem akar. 

      Szakály Sándor a VERITAS nevezetű rezsimintézet igazgatója azt nyilatkozta, hogy a numerus clausus nem volt jogfosztó jellegű, sőt, volt olyan cukker, hogy a női kvótához is hasonlította, miközben sikerült explicit baromságokat is beszélnie, amiért ma Kovács M. Mária elég csúnyán beledöngölte az altalajba(a posztban nem lesz szó a numerus clausus-ról, zsidókról, sőt Orbán Viktor édespuszedli illatú rendszeréről sem, sorry). 

      Szakály nem Nógrádi. Szakály valóban történész, és van valami, amihez értett egykoron: a két világháború közötti magyar hadsereg és csendőrség tiszti állománya volt a témája. Ezt persze ő ellenforradalmi rendszernek nevezte a Kádár-korszakban, de ennek sincs túl sok jelentősége. Igen, hosszú éveket el lehet bohóckodni könyvtárakban, levéltárakban alezredesek életpályáját elemezve, és az ilyen munkát nem szabad lebecsülni. Nem lehet belőle publikációkat gyártani high impact journalokban, de a történelmünk megismerése szempontjából vitathatatlanul fontos, hogy legyen valaki, aki hajlandó hónapok keresztül koszos iratokat kötegelni, jegyzetelni, őrült mennyiségű adatot memorizálni, és esetleg igen fontos összefüggéseket felfedezni a két háború közötti időszak tisztjeivel kapcsolatban. 

      Most azonban Szakály úgy beszélt a numerus clausus-ról, hogy láthatóan egy délutánnyi munkát sem fektetett bele annak tanulmányozásába. Rezsimtörténészként osztott észt, hivatásos schmidtmáriaként, ahogy csak kell. Őt ezért fizetik, az ideológiai alapért, ami sokkal többet (háromszor? négyszer?) ér, mint a valódi tudomány, és általában olyanokra szokták az ilyesmit bízni, akik a fent említett valódi tudomány csinálása közben sajnálatos módon megcsusszantak  a kicsi nózijukon (fogalmam sincs róla, hogy ez most konkrétan vonatkozik-e Szakályra, azt tudom, hogy más rezsimideológusokra igenis vonatkozik). Szakály nem egyszerűen túltolta a bringát, hanem szépen be is baszarintotta a susnyásba, de nem ez a lényeg, hanem a kontroll nélküli halandzsázás. A konzervatív néptest generális iránymutatást vár a schmidtmáriáktól (és a liberális közönség az itt most közelebbről meg nem nevezett egyéb fontos értelmiségiektől), általános okosságot, ahol nem számítanak a konkrét adatok, az apróbetűk, de néha a nagyobbacskák sem.

       Egyszerű, közérthető és teljesen hamis állításokkal lehet karriert csinálni a hatalom környékén, franc fog bekúszni az irattár harmadik szintjére az 1931-es egészségügyi kartonokért, amikor légkondicionált, kaviáros szendvics intenzív közegben, negyven másodpercben lehet megkeresni ugyanannyi pénzt pár helyesen irányított mondattal. 

      Az értelmiségi elit nemcsak az országot árulta el, abban itt valahogy mindenkinek kialakul a rutinja, hanem a saját szakmáját is. Megszűnnek komoly munkát végezni, észre sem veszik, hogy évek óta egy releváns mondatot nem írtak le (itt most arról a kisebbségről beszélek, akik évekkel ezelőtt azért le-leírtak egy-egy bizonyos értelemben releváns mondatot). Így válnak egész területek piros lámpás negyeddé (ezt a metaforát jogi képviselőnk udvarias megkeresésére nem fogom részletesebben kidomborítani). Ezt én nem tudom megszokni, és időnként idegesíteni fogom vele a kedves olvasót, amiért újfent elnézést kérek tőle. 

  Orbán Viktornak és az Orbán Viktorral némiképpen megegyező Lázár Jánosnak, Kovács Zoltánnak, Kapusztyák Henriknek esze ágában sincs kilépni az Unióból. Itt a poszt vége.

 P.S.  Amikor az ember a szép kék Unió-ellenes plakátokat látja Ferihegyről jövet, akkor sem az jut eszébe, hogy jézusmária ezek háborúzni akarnak az Unióval, mert jól tudja, hogy minden olyan aktivitás, ami nehezebbé teszi a nagyobb objektumok eltulajdonítását csak erősen korlátozott intenzitással végezhető, lesz egy gusztusos kis népszavazás, mert régen szégyelltük már magunkat valamiért, kis köpködés mindenkire, aki nem rózsaszínű, hülyeségbeszélés nagy tételben, pár miller Fricznek, Bayernak, GFG-nek, esetleg egy új intézet valamelyik bomlott agyú antiszemitának, nyelvőrmesternek, nemzettestszakértőnek, utána diadalmenet, és várjuk a világbajnoki selejtezőket, ami ugye lényegesen fontosabb a választási stratégia szempontjából, mint bármi más, de ha kiesünk még mindig lehet Gyurcsány a hibás, 2018-ban nyer a FIDESZ, 2022-ben nyer a FIDESZ, 2026-ban nyer a FIDESZ és közben esetleg még a halálbüntetést bevezetését is lehet fontolgatni, a fontolgatás ugyanis ingyen van, teljesen mindegy, hogy mit fontolgatunk, akkor majd nem Nagy Boglárkával megy helikopter túrára Hongkong fölé  Habony, hanem valakivel, aki ma még kiscsoportos óvodás, de különben nagy változások ebben az országban már nem lesznek, Pukli István és Sándor Mária talán tüntetni is fognak valamely csinosabb épület előtt, de a Heti Válasz gúnyosan mutathat rá, hogy Magyarország még mindig megelőzi Albániát a PISA-teszten, Jézus Krisztus sírját sem lehetett volna ellopni ingyen, az ilyesmihez nyugalom kell, biztos kéz, ahhoz pedig uniós tagság kell, majd jön az OLAF és sértődötten fog nézni Tiborcz István valamelyik felhőkarcolójára, hogy nincs pecsét a bizonylati másodpéldányon, és az ellenzék a Facebook-on készülődhet a forradalomra, az utána következő alkotmányos vitákra, a programalkotásra, és továbbra is kritizálni fogják mind a kilenc országgyűlési képviselőjüket, hogy nem bojkottálják az illegitim Orbán-kormányt, és ez mind az Unióban fog történni, amelynek nem mi leszünk a legszegényebb állama, bár ehhez lehet, hogy majd fel kell venniük Koszovót. 

 Cecilia Malmström az Unió kereskedelmi biztosa elmesélte a BBC Newsnight-nak, hogy nagy a cicaság, minden szuppancs, csak a kereskedelmi tárgyalásokat nem kezdhetik el addig, amíg az Egyesült Királyság nem lép ki teljesen az Unióból. Nem elég ha bohóckodik egyet az ötvenes cikkellyel, nem, végigtárgyalja a kilépést, annyira nem lesz tagja az Uniónak, mint Kamerun vagy Tonga, és utána puncsminyon és cukorbomba szerűen kezdődhetnek el a hat-hét évig tartó tárgyalások, majd utána még egy-két évecske az implentáció, és máris vámmentesen kereskedhet az Egyesült Királyság az Unióval, feltéve persze ha minden összejön. Liam Fox Brexit-párti konzervatív honatya azonnal lehülyézte Malmström asszonyt, hiszen, csak nem lehet, hogy úgy van, amikor úgy nem jól van. 

 A nap általában úgy kezdődik, hogy valamely  brit egyetem tekintélyes professzora elmondja, hogy miért nem alkotmányos a Brexit, miért nem lehet róla szó, ne gyerekeskedjünk, majd egy másik  brit egyetem tekintélyes professzora elmondja, hogy olyan nincs, hogy egy népszavazás eredményét ne vegye tudomásul a Westminster, ne gyerekeskedjünk. Az egyik nagy bank elemzői elmagyarázzák, hogy Skócia ki fog lépni, a másiké azt, hogy nem léphet ki, mert. Az egyik volt brit miniszterelnök kétségbeesetten közli, hogy el fogja veszíteni a City az EU-passportját, a másik rávágja, hogy az lehetetlen, mert.  A holland miniszterelnök sajnálkozva állapítja meg, hogy Anglia  politikai, pénzügyi, alkotmányos és kereskedelmi értelemben összeomlott, a belga miniszterelnök pedig hozzáteszi, hogy nagyon jó lenne ha Anglia összeomlana, de még jól fenékbe is kellene őket rúgni. 

Közben nyugat-walesi munkanélküliek boldogan nyilatkoznak arról, hogy mennyire jó, ami történt, és készek arra, hogy viseljék a kilépés pénzügyi következményeit, csak a Tesco nájlonzacskó árát ne emeljék fel öt pennyről tízre, mert arról azért nem volt szó. Londoni felső-középosztálybeliek ígérik sírva, hogy átköltöznek Dél-Romániába, feltéve, ha a helyi kávézóban a macchiatot hajlandóak lesznek kenyai okapitejjel készíteni.

A konzervatívok bejelentik, hogy Egyetlen Brit Nemzet van, és annak egyik felével kizárólag véletlenül nem érintkeztek az elmúlt ötven évben. Most pedig nemzeti felelősségük teljes tudatában demokratikusan megválasztják az új miniszterelnököt, feltéve ha Paul Dacre a Daily Mail Csoport főszerkesztője erre a személyre demokratikusan hajlandó rábólintani. 

A munkáspárt elnöke viszont a teljes támogatás jelének érzékeli, hogy az összes EP-képviselője és a parlamenti képviselői háromnegyede kéri arra, hogy érdemei elismerése mellett dugjon fel magának egy Chavez-mellszobrot.

 Lord John Cherm-Anech of Fiume erre csak azt mondaná, hogy továbbra is haladunk a birodalom építésének uuuutján, nincs itt semmiféle válság. 

    A magukat kereszténydemokratáknak nevező ifjú rezsimribancok kiadtak egy undorító, homofób közleményt  . Azon a napon, amikor Boris Johnson a búcsúbeszédében David Cameron egyik legnagyobb eredményeként a melegházasság legalizálását nevezte meg. BoJo egyszer rózsaszínű kalapban jelent meg a londoni Pride-on. Ferenc pápa mondta minap, hogy a katolikus egyháznak bocsánatot kellene kérnie a melegektől. Az amerikai hadseregben mától transzgender katonák is teljesíthetnek szolgálatot.

     A magyar melegeket nem üldözik, csak éppen nem vállalhatják fel magukat, ahogy pár napja egy brit konzervatív képviselőnő tette, csendben kell tűrniük a hatalom kutyáinak acsargását.  Az ő szerelmük nem ér annyit, mint a másoké, mert Orbán Viktor így akarta. 

     Ha a Budapest Pride nem az én büszkeségem is, ha nem vállalom a szolidaritást a melegekkel, akkor azokat árulom el, akiket ugyanott gyilkoltak meg, ahol a dédszüleimet. Nem tehetem meg, nincs rá jogom. Akkor Oscar Wilde-ot árulom el, Alan Turing-ot és minden tündöklően tehetséges embert, akit megaláztak, börtönbe zártak, halálba kényszerítettek. 

    Harmincegy ország budapesti nagykövetsége állt ki a budapesti Pride mellett. Sajnos még mindig szükség van ezekre a gesztusokra.

    Az ifjú hatalmárok levele Magyarország szégyene. A huszonegyedik század második évtizedében a homofóbia szégyenletes dolog. És ezt az arcukba kell üvölteni. Semmi mást nem kell és nem is lehet tenni, de ezt igen. Ezt az arcukba kell üvölteni. 

       Ez itt Benjamin Disraeli Sybil című regénye, amit 1845-ben írt. Disraeli, úgy egy negyedszázaddal később, az Egyesült Királyság miniszterelnöke lett.

       A harminchatodik oldalt érdemes elolvasni. Az új aranykor kezdetén, pár évvel Viktória királynő trónra lépése után, Charles Egremont a felvilágosult, konzervatív parlamenti képviselő találkozik a munkásosztállyal...

      "Yes," resumed the younger stranger after a moment's interval. "Two nations; between whom there is no intercourse and no sympathy; who are as ignorant of each other's habits, thoughts, and feelings, as if they were dwellers in different zones, or inhabitants of different planets; who are formed by a different breeding, are fed by a different food, are ordered by different manners, and are not governed by the same laws."

   Bernd Storck mondta, hogy mostantól ne csak Bozsikot és Puskást emlegessék, új hőseink vannak. Valaha azt ünnepeltük, hogy megvertük  az angolokat a Wembleyben 6:3-ra, világbajnoki döntőbe jutottunk, aztán még kétszer is a legjobb nyolc közé a labdarúgó-világbajnokságon, most pedig azt, hogy az utolsó pillanatban lőtt egy öngólt Izland, és az EB eddigi legsúlyosabb vereségét szenvedtük el a belgáktól. 

  Magyarország elfogadja a lehetőségeit. Elfogad egy egészen komikus módon korrupt rezsimet, egy egészen komikus módon inkompetens rezsim helyett. Elfogadja azt, hogy végre keményen üzenhetünk Brüsszelnek, feltéve, ha ők nem üzennek vissza egyszer egyetlen barátságos sort az uniós támogatások felfüggesztéséről. Elfogadja a magyar oktatási és egészségügyi rendszert, amelyik ugyan egyre gyengébben működik, de azért mégis csak működik valahogy. Általában kezdik elfogadni ezt a "valahogy" dolgot.

  Az Egyesült Királyságban ma ábrákat mutogatnak Hull, Burnley, Blackpool szociális rétegződéséről, mindenki jövedelemeloszlási chartok-kal és oktatási szinteket mérő mutatókkal érvel, megpróbálja felfogni, hogy miért szavaztak az emberek az Unióból való kiválásra. Magyarországon az ország finom struktúráiról egyáltalán nem beszélnek, nem is nagyon érdekel senkit, a köz beszédei értelmezhetetlen dolgokról folynak.

  Magyarországon nincs semmiféle elképzelés, terv, vízió a jövőről. Én már régen elfogadtam, hogy Magyarország alapvetően jobboldali országgá vált, és ez belátható időn belül nem fog megváltozni. A jobboldalnak is lehetnek elképzelései, tervei, víziói, itt és most látszik, hogy ez mennyire igaz. A jobboldalnak is lehetnek nagyon érdekes válaszai azokra a kérdésekre, amelyeket a huszonegyedik század felvetett vagy felvetni készül, és ezek a válaszok esetleg szignifikánsan különbözhetnek a baloldali válaszoktól. Az, hogy ne küldjenek ide ezer szíriait, nem válasz semmiféle kérdésre, az politikai propaganda, amivel hülyíteni lehet az embereket. A valóság az, hogy a válság előtti szintre is csak az Unió anyagi támogatásával került az ország, és minden jel arra mutat, hogy az összes olyan mutatónk, amely az ország jövőbeli pozícióját erősítené fokozatosan romlik. A jobboldali értelmiségi elit diadalmasan bököd az ujjával a britek felé, egy olyan ország felé, ahol kiváló árufeltöltők lehetnének a Tescoban. A baloldali értelmiség meg arra készül, hogy valamihez hozzáláncolja magát a Városligetben, ami az általános képességeit tekintve nem is feltétlenül egy rossz idea.

    Ennek is lehet örülni, Bernd Storck-kal szólva, nemcsak Neumann  Jánosok és Wigner Jenők vannak, hanem végre Lánczi Andrások és Schmidt Máriák is. Ők ugyan nem tudnának a belgák tizenhatosáig eljutni, de mondjuk írnának róluk valami dehonesztálót. A tehetséges magyar fiataloknak most nehezebb  lesz álmodozni a brit egyetemista létről, de nem hiszem, hogy sok más választásuk maradt( és remélhetőleg hamarosan kiderül, hogy az álmaikat semmi sem veszélyezteti). A bizonytalan jövő is sokkal vonzóbb, mint a nemlétező.