Örülünk, Vincent?

      Egy Gágyor Péter nevű izé magyarázza el a Mandineren, hogy mit üzenne ma Kossuth Lajos. Harmadik generációs törökökre mutogat Gágyor úr és közben szinte hallhatóan kuncsorog a zsetonért. Egyetlen megjegyzésem van az ügyben. 

       Kossuth Lajos 1849-ben írta meg híres vidini levelét: "szegény szerencsétlen hazánk elesett...". Vidin akkor az Ottomán Birodalomhoz tartozott, Kossuth a törököktől kapott menedéket az üldöztetés elől.  

       Gágyor pár százezer forintot keres csak a népszavazáson, Nógrádi tízmilliókat,  Habony meg Borsod-Abaúj-Zemplént. Ez a népszavazás a pénzről és a hatalomról szól, egészen konkrétan arról, hogy mindenféle tehetségtelen senkiházi deklarálhatja a lojalitását az Orbán-klánnak, és egy ilyen deklaráció néha többet ér, mint egy élet munkája.

       Tegnap megnéztem a Harag napját a Trafóban. Egy csecsemőosztályon dolgozó nővér pusztulásáról szól, olyan  emberekről, akik mindig minden rendszerváltást elveszítenek, mert ők csak tenni akarják a dolgukat, kis életet akarnak élni, nem vajnai, rogáni méretűt, dolgoznak az  ötszáz fontos nettó átlagbér háromnegyedéért, de azzal a tudattal, hogy van valami értelme.

       Nincs értelme. Nincs, mert csak gágyornak szabad lenni, fel kell ismerni és ki kell használni a lehetőségeket, ki kell nyilvánítani a hűséget, mint  egykor Gustav Husak és Kádár János idejében, a csecsemőosztályt pedig úgy is leszarja mindenki. Szegény, szerencsétlen hazánk elesett. 

Kiegészítés: Gágyor Péter a facebook oldalán mintha arra célozna, hogy nem kapott pénzt a baromságáért.  Ezt így konkrétan nem írta le, de célzott rá. Legyen itt ez is a teljesség kedvéért. 

        Hetvenöt éves korában Párizsban elhunyt Shefqet Xaxhani az albán sztálinista titkosszolgálat egykori szuperkémje. 

        Xaxhani Charleroi-ban született, eredeti neve Philippe Lahaut volt. Apja nagybátyja Julien Lahaut  a belga Kommunista Párt egykori elnöke volt, akit máig tisztázatlan körülmények között gyilkoltak meg 1950. augusztus 18.-án. Xaxhani apja Pierre Lahaut atomfizikus volt, aki fél évvel a nagybátyja elleni merénylet után menedékjogot kért a párizsi szovjet követségen. Feleségével és három gyerekével utazott a Szovjetunióba, ahol előbb Moszkvában, majd 1957-től kezdve Dubnában élt.

Philippe a Lomonoszov egyetemen kezdte tanulmányait, ahol is húszévesen belekeveredett az úgynevezett Prisenko-ügybe. Anatolij Prisenko történészprofesszor 1961 decemberében Sztálin születésének  évfordulóján egy Nikita Hruscsov pártfőtitkárt erősen kritizáló beszédet mondott az egyetemen. Prisenko a sztálini politikához való visszatérést sürgette, és az egyetemi párt- és Komszomol-bizottságban is számos támogatót szerzett, köztük Philippe Lahaut-t is. Prisenkot letartóztatták, de néhány nap múlva kiengedték, majd nyugdíjazták. Lahaut-val közölték, hogy vagy nyilvánosan önkritikát gyakorol, vagy hetvenkét órán belül megfosztják szovjet állampolgárságától és kiutasítják az országból.

Ma már nem rekonstruálható, hogy egészen pontosan mi történt, Philippe Lahaud teljesen megszakította a kapcsolatot a családjával, annyi tudható csak, hogy 1962 tavaszán már Pekingben volt, ahol orvosi tanulmányokat folytatott, az albán ösztöndíjkontingens részeként és 1966-ban vagy 1967-ben telepedett le Tiranában Shefqet Xaxhani néven. 

Blendi Fevziu, Enver Hoxha diktatúrájának kutatója szerint, Xaxhani a hetvenes évek elején került a hírhedt Sigurimi hírszerzési osztályára, amelynek vezetője Kamez Baqi a pártkongresszus utáni tisztogatás áldozata lett. Xaxhani a második számú albán vezető Mehmet Shehu személyes protezsáltjának számított és a mindenható belügyminiszter, a később szintén kivégzett Kadri Hazbiu, egyengette karrierjét a Siguriminél. 

 Bár Albánia a világ egyik legszegényebb országa volt, Enver Hoxhának számos követője volt a világban, egyikük,  Hardial Bains a kanadai Marxista Leninista Párt vezetője, Nagy-Britanniától Indiáig meglepően komoly befolyással bírt, és a hetvenes évek elején elhatározta, hogy létrehozza az első anti-revizionista (értsd tisztán sztálinista) államot Afrikában. Először Felső-Voltában (Burkina Faso) hozott létre hodzsista pártot, majd ennek bukása után a szomszédos Beninben, az egykori Dahomeyben alapított meg egy pártot, amelyik a helyi fon kisebbség támogatását élvezte. Bains küldöttjeként egy Jean-Baptiste Curieux nevű orvos érkezett meg Beninbe, aki azonban nem volt más, mint Philippe Lahaut, azaz Shefqet Xaxhani. 

 Abomey városában, a dahomey királyság ősi fővárosában szobrot is emeltek Enver Hodzsának, és a benini diktátorral Kérékou-val szemben álló csoportokat nemsokára már Xaxhani koordinálta. Togo-tól Sierra Leone-ig számos fekete-afrikai országban alakult meg Albánia-párti sztálinista párt, és mindenütt feltűnt a titokzatos "Curieux doktor".

1981 december végén Xaxhanit hazarendelték Tiranába. Bainstől kapta a levelet, aki "elfelejtette" informálni arról, hogy Xaxhani mentora Shehu "öngyilkos" lett (egyes források szerint maga Enver Hoxha lőtte agyon, mások szerint a Sigurimi halálbrigádja). Xaxhanit óriási szerencséjére a kinshasai repülőtéren letartóztatták, így kerülte el a biztos halált. A diktátor magánbörtönébe az Elefánt Házba zárták, ahonnan három hónap fogság után váratlanul szabadon engedték. Újra Philippe Lahaut lett és 1983 elején elhagyhatta Kinshasa-t. Képtelen volt felfogni, hogy Shehu áruló lett, de továbbra is őszintén hitt az akkor már súlyosan beteg Hoxha-ban.

 Lahaut-Xaxhani Mobutu Sese Seko elnök személyes küldöttjeként utazott Párizsba 1983 végén vagy 1984 elején, ahol kapcsolatba került Francois de Grossouvre-ral Mitterand bizalmi emberével. Grossouvre volt Mitterand törvénytelen gyermekének a keresztapja, komoly titkosszolgálati múlttal, kiváló arab és afrikai kapcsolatokkal. Tudott róla, hogy Lahaut-Xaxhani az albán titkosszolgálatnak dolgozott, de ezt inkább tartotta komikusnak, mint veszedelmesnek. Egy idő után Lahaut-Xaxhani bejáratos lett az elnöki rezidenciára, és többször kísérte el Grossouvre-t afrikai diplomáciai útjaira. 

     1994. április hetedikén Francois de Grossouvre öngyilkosságot követett el az Elysée palotában. Egy nappal korában lőtték le a ruandai elnök Juvenal Habyarimana Dassault Falcon-ját, amelyen a vele utazó burundi elnök is életét veszítette, és napokon belül elkezdődött a ruandai mészárlás. Még aznap meggyilkolták a ruandai miniszterelnöknőt Agathe Uwilingiyimanát. Ő volt a franciák embere Ruandában, Mitterand elnök pártfogoltja. Habyarimanát Mobutu elnök figyelmeztette, hogy ne térjen haza Tanzániából mert veszély fenyegeti. Az információ Grossouvre környezetéből származott és bár ezt senki soha nem tudta bizonyítani, de nyilvánvalóan Lahaut-Xaxhanitól. 

   A kilencvenes évek végétől kezdve Philippe Lahaut egy kis francia szélsőbaloldali párt a Parti Rouge vezetőjeként és újságjának a 16 Octobre-nek a főszerkesztőjeként dolgozott egészen négy nappal ezelőtt bekövetkezett haláláig. 

" Half the morning's gone.
Coming down the hills
A strong and strapping wolf
Bit half the morning off
And in his heart it went
Up to the hills, to the wilds.
Every thing wept afterwards.
Up there in the hills, in the wilds
With wolves round a fire there is fun
The morn feeds itself to the flames
Not letting it die down. "   (Radovan Karadzic)

       1995 júliusában NYOLCEZER muszlimot öltek meg keresztény nacionalisták Srebrenicában. A mészárlás egyik felelőse a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke Radovan Karadzic volt. 

        Karadzic pszichiáter volt, Dániában és az Egyesült Államokban is tanult, 1994-ben megkapta az Orosz Írószövetség Solohov-díját. Nem mondta ki sohasem, hogy meg kell ölni a boszniai muzulmánokat, mindig csak "árukról" beszélt, amelyeket majd "el kell helyezni a raktárakban".  Finom lelkületű értelmiségi, aki csak "meg akarta védeni a népe hagyományos életformáját". 

        Srebrenica után 21 évvel Magyarországon barna bőrű, muszlimnak vélt embereket köpnek le a villamoson. Nem ölik meg őket, nem öntik le mésszel a holttestüket, nem fogják a csontvázaikat egy nap kiásni és dobozolni, csak leköpik őket, trágárságokat kiabálnak nekik, miként pár lepukkant brit városban a munkanélküli fiatalok a lengyelnek vélt finneknek. 

        Versenyt uszítanak a fideszes tahók, civilben lelkészek, orvosok, tanárok, a géfodorok kétszáz százalékra teljesíti a migránstervet, minden falusi polgármester Bayer Zsoltot akarja a Gyűlölet Félórára, és már nem gondolunk Srebrenicára, a golyó ütötte lyukakra a koponyákon.

         Kerítést talán lehet húzni, ha a határvédelemmel nem bírnak máshogy, de az az ország, amelyik a halálba taszította a más vallású polgárait, miután gondosan megalázta és kirabolta őket, Srebrenica után nem uszíthat elesett emberek, gyerekek, idősek, asszonyok ellen. Akkor végérvényesen olyanná válik, mint Karadzic és bandája. Akkor "hullarabló lesz, a legpocsékabb nemzet. "

        Bár szerkesztői szabadságukra hivatkozva az MTI, az MTVA, a Magyar Rádió és a Fővárosi Állatkert dolgozói inkább a "migráns kinézetű ember vette el Rózsi néni uborkásszendvicsét" hírt hozták le a miniszterelnöki vallomás helyett, az egyik körzeti adó munkatársa (nevezzük inkább ex-munkatársának) véletlenül nyilvánosságra hozta Orbán Viktor és a strucc történetét.

        A FIDESZ-vezetők előtt tartott beszédében Orbán elismerte, hogy házasságon kívüli viszonyt folytatott egy Kamilla nevű struccal, mert bájos pillantásának, idézzük, képtelen volt ellenállni, az igéző tekintet, a kacér járás, a buja tollazat, elvonta a figyelmét a köz ügyeiről, és a hivatali időkből ellopott órák ("nem kéne személyeskedni"- tört ki Rogán Antalból) a szerelem beteljesedéséhez vezettek ("cukorpapi, mi az a strucc"- kérdezte Vajna Tímea az ELTE rektora a felvételen). 

        Orbán elismerte, hogy Kamillának adta a teljes magánnyugdíjpénztári vagyont, nevére íratta a Lánchidat és a Rottenbiller utcát, továbbá őt nevezzük a 2017-es Eurovíziós dalversenyre. Trianon! - hörögte Kövér László, Trianon és Modeckapötény! - kiáltotta, aztán leesett a székről, és az egyetlen dolog, amit ezek után hallottunk, az egészen biztosan nem az volt, hogy Habony Árpád egy Martinique-ről származó felnőttszínésznő tomporáról felszívott valamiféle fehér port, erre külön kitért a kormányszóvivő. 

        Amikor a tömeg gyülekezni kezdett a Parlament előtt már tudható volt, hogy minden megváltozott. A népnek elege lett a hazugságokból.

       Elege lett abból, hogy egy a hazáért az életet, ha nem is egészen a sajátját, is feláldozni kész államférfiú nem vállalhatja fel igaz szerelmét, hogy pár ezermilliárd forint miatt kell szégyenkeznie annak, ki önkezével állított meg egy damaszkuszi kiscsoportost, aki éppen el akarta foglalni a keresztény civilizáció bölcsőjét, Hódmezővásárhelyt.

        Meg kell védenünk a kultúránkat, életformánkat, Kamillánkat! - kiáltották a tömegben, és a Luxemburgi Kommunista Népköztársaság egykori nagykövetsége elé vonultak, hogy tiltakozzanak az őshonos keresztény struccok elleni szexuális diszkrimináció ellen. 

        A szocialista párt azért még kiadott egy közleményt, hogy elítélik a nyugdíjasok tökfőzelékjegyének tervezett elvételét, de nem zárták ki a struccellenes törvények eltörlésének támogatását. Gyurcsány Ferenc szerint az Orbán-rendszer napjai megszámláltattak, éppen tizenkétezer hatszázkilenc, amit fél seggen is ki lehet bírni. Schiffer András pedig kifejtette, hogy bár már nem feltétlenül ő az LMP elnöke, de még lenne véleménye a dolgok állásáról, ha a liberálisok nem jönnének állandóan ezzel a strucchülyeséggel.

        Azért alapjában véve, tulajdonképpen... Trump elnök Rigába utazott és megtekintette a szovjet birodalmi balett előadását, Benin és a Maldív-szigetek is bejelentette, hogy szívesen kilépnének az Európai Unióból, ha lenne rá lehetőség, és Bernd Storck is igen biztatónak nevezte a Spitzbergák elleni 0:7-es meccsünk második félidejét. 

        A  Corvinus rektora interjút adott a corvinusonline-nak. 

       " Az én koromban az, hogy az ember publikál, egyfajta lelki kényszer. Folytatni szeretném eddigi tevékenységeimet, elsősorban az idegen nyelvű publikációimat. Az utóbbi 5 - 8 évben elsősorban külföldön publikáltam, ezt mindenképpen szeretném folytatni." - nyilatkozta.

          Lánczi Andrásnak  soha életében egyetlen egy komolyan értékelhető, észrevehető publikációja nem volt, és az elmúlt nyolc évben is főleg magyar jobboldali folyóiratokban publikált, kiadott egy könyvet nemrég a Palgrave-nél, aminek nem volt semmiféle fogadtatása. Lánczi András nincs rendesen kiképezve a szakmájára, nem voltak mesterei, és az interjúból is látszik, hogy mennyire nincs fogalma a nemzetközi felsőoktatási versenyről.

          Lánczi magának hazudik, magáról is, meg a Corvinusról is, szemben mondjuk Orbánnal, aki leginkább az országnak szokott hazudni a magyar felsőoktatás állapotáról.

          Lánczi rezsimideológusi karrierjét egyetemi vezetői karrierre cserélte, valószínűleg azt is elhiszi, hogy a rektorságot nem kizárólag Orbán Viktornak köszönheti. Hatvanévesen szembe kell néznie azzal, hogy mit ér az élete, ha kihagyjuk belőle Orbánt. Úgy gondolom, hogy nekem is van esélyem arra, hogy egyszer hatvanéves legyek, és akkor talán rám is vár valamiféle számvetés. Nekem is végig kell majd gondolnom azt, amit most Lánczi gondolt végig. Nem biztos, hogy ez mindig olyan egyszerű. 

           A magyar politika rengeteg középszerű emberből csinált már "éltudóst", nem Lánczi volt az első. Lánczi azért érdekes, mert mintha valóban el akarna távolodni a régi szerepeitől és mintha valóba fontos lenne számára az Orbánon túli létezés. Amivel most szembe kell néznie az az, hogy ez mind nem elhatározás kérdése.

          Lánczi nem tehetséges ember. És erről nem tehet. Ez a Jóisten dolga. Nem kapott erős képzést, amiről még mindig nem ő tehet, hanem Kádár János rendszere. Ő a Konzervatív Kiáltványból csinált karriert és pénzt, ami még mindig nemesebb dolog, mint a 888.hu-ból karriert és pénzt csinálni. Mindazonáltal a magyar nihilizmus lényegéről van szó, a korai önfeladásról, a cinikus élethazugságokról, a teljesítmény nélküli életekről, amelyek Zitácska "kutatóprofesszor" asszony sokszoros egyetemi professzori fizetésében csúcsosodnak ki. Lánczi karrierje  sajnos példa a fiatal jobboldaliak számára, akik még azt a majdnemsemmit sem hajlandók megtenni, amit Lánczi produkált, ők az egyetemi padokból egyből a rezsimintézetekbe kerülnek, migránselméleti tanulmányokból veszik meg életük első lakását, ami később majd kap egy kis örökpanorámát. 

         Ezek a karrierek népszavazásról népszavazásra szálldogálnak, mint valami bíbic. Időnként megjelenik egy könyv arról, miért nő a magyarság seggén furunkulus a genderelmélettől, vagy a melegházasságtól, ezekből lesznek a sportosabb autók. Ilyenek a létező karrierutak, ez az, amit tizennyolc évesen tanítanak meg most egy generációnak, például Lánczi András. Aki ne csodálkozzon, hogy ezeket a karriereket a Lajtán túl nem fogják annyira értékelni, mint a hódmezővásárhelyi pártbizottságon. Még tragikus hős is válhat belőle, ha egyszer abbahagyja az öncsalást. Mert ezt nem lehet büntetlenül csinálni. Sem egy egyetemi tanárnak, sem egy országnak. 

     Elolvastam a Nappali Holdat és a Mélypontot. Gyönyörű versei voltak és én most mégis a Nappali Holdat olvastam el. Tudom, hogy sokan fogják idézni, főleg az alábbiakat:

"Élnek, miért is ne élnének sokan az országban, akik unják az örök magyar sirámot: Mohácsot, Nagymajtényt, Világost, Trianont és még ezer másféle csapást. Lehet is unni őket – ettől persze még nem tűnnek el a megoldhatatlan gondjaink közül. Különös, de addig, amíg a magyarsághoz természetes módon nem lehetett idomulni – akár beleolvadással, akár szellemi azonosulással –, ezek az öröklött magyar nyavalyák nem zavarták, nem idegesítették – legalábbis érzékelhetően nem – például a századok óta velünk élő svábokat, cipszereket, sőt még a kiegyezés után betelepült zsidóságot sem. Adyt Hatvanyk, Révészek, Jászik, Ignotusok állják körül, s képességeik szerint osztozkodnak is gondjaiban. Azt hiszem, talán Ady ideje az az utolsó pillanat, amikor a nemzet kérdései, a magyarság kérdései még átélhető egzisztenciális és történelmi problémaként lobbanhattak föl a zsidóságban. A zsidóság például nemcsak a nyelvet, a nyelvben megülepedett fájdalmakat is megtanulta. A Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, de különösen a Vészkorszakkal a szellemi-lelki összeforradás lehetősége megszűnt. Természetesen mindig voltak és lesznek Szerb Antalok, Radnótik, Sárközi Györgyök, Vas Istvánok, Harag Györgyök, Orbán Ottók, Konrád Györgyök, Faludy Györgyök és Zala Tamások, de ahogy manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolhatott soha."

...pedig, érdemes tovább olvasni....

"Ha volna új Ady Endrénk, Bartókunk, Németh Lászlónk, Bibó Istvánunk, Illyésünk, ez a kihívás még tán kapóra is jöhetne: hadd versenyezzenek kitűnő erők egymással a századok óta húzódó magyar bajok orvoslásában. Ilyen föladat közben a kimért, távolságtartó tekintet legalább annyira nélkülözhetetlen, mint a sorssal bűnös viszonyt folytató Ady keserű, dacos, parádézó, érzelmes odaadása „fajtájának”. De hát se Adynk, se Németh Lászlónk, se Bibónk. Ráadásul mérvadó szellemi életünk sincs, amely megfelelő közeget vagy hátteret biztosíthatna a versengésnek. Egyedül csak a politika küzdőtere létezik, ahol a dolgok logikája szerint ütésre ütés a válasz, rágalmazásra rágalmazás. Antiszemitizmus és nacionalizmus? Ezek is inkább egy fölületesen megírt politikai színdarab főszereplői s nem a lelkeké, illetve nem a valóságos helyzeté. Fegyveres csapatok helyett nagy habverőkkel fölszerelt különítmények járnak a közéletben s fölhaboztatnak mindent, ami segít eltakarni a megoldandó kérdéseket."

... akkor azt gondolták, hogy egy ilyen óriási intellektus, a legnagyobbak egyike, nem írhat le ilyet, ez felelőtlenség. Csoóri nagyon komolyan gondolta, amit írt, és nem azért írta le, hogy előnyöket szerezzen, hanem mert fontosnak tartotta leírni, ez egy nagyon erős szöveg, ami, ahogy ma mondanánk, nem ment át... A sunyiságnak, a gazemberségnek, molekulája nincs ezekben a mondatokban, szemben ugye más mondatokkal, amelyek azóta beterítették ezt az országot. Csoóri bizony, nemcsak népben és nemzetben, hanem nagyon következetesen alanyban és állítmányban is gondolkodott, halála hasonló veszteség annak a nagy írónak a halálához, aki szakított a Hitel-lel, amikor Csoóri ezt a szöveget publikálta. Mindkét cselekvés felelős, az állítás és a tiltakozás is, ez az egész ennyire szörnyű helyzet volt, szörnyű de legalább nem szánalmas.

    Csoóri halálával kevesebbek lettünk. Egy kicsit megint távolabb kerültünk attól, amiért még érdemes lenne harcolni egymással és saját magunkkal. 

"Well now she's the one that's got that beat.
She's the one with the flyin' feet.
She's the one that walks around the store.
She's the one that gets more more more."  (William Shakespeare: Be bop a lula)

(ezt valahogy el akartam sütni,  több oka van annak, hogy nem annyira jó, és sajnos nem az a leglényegesebb, hogy mobiltelefonnal lett felvéve, de legalább ez egy igazi steinway. mp3  file.    )    

     G.Fodor teljesen nyíltan beszélt arról, hogy mennyire megérti a menekültek elleni gyűlöletet. Gyerekek, nők, mindenféle ártatlan ember elleni gyilkos gyűlöletről van szó, amit G.Fodor Gábor a menekültellenes kampány atyja végre minden felesleges gátlás nélkül indokoltnak nevezett (15:50-nél). 

    G.Fodor Gábor heves férfiszerelemmel viszonyult Adolf Hitler koronajogászához, a Magyarországon konzervatív félistenként tisztelt Carl Schmitthez, aki az "ellenség" eszméjének ideológusa volt. A kék szemű, fiatal SS-esek iránti sajátos vonzadalmáról elhíresült beszélgetőpartnere szemében is megcsillant az a furcsa fény, amit 1944-ben Grünfeld Záli dédanyám láthatott  Auschwitz-ban abban a bizonyos utolsó pillanatban. Ez az egész cseppet sem új, cseppet sem meglepő, a géfodrok és a bayerok nem most kezdték az impotenciájukat az ölés, vagy az inkább az ölésről való ábrándozás felé csatornázni.

   Nem véletlen, hogy a Mandiner feltette ezt a videót,  ez ugyanis a fiatal magyar jobboldaliak számára is sok, és nem kicsit sok, ők nem ezt a lovat akarták, ők valóban elhitték, hogy két csésze Earl Grey mellett fognak csacsogni Edmund Burke-nek a Nagy Francia Forradalommal  kapcsolatos nézeteiről. Jó, valószínűleg  sejtették, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű, de a szíriai gyerekek elleni uszítás nem volt benne a pakliban, én ebben teljesen biztos vagyok. A Putyin-imádat sem volt benne, a lopás érdemmé nemesülése sem.

  Nem mintha a vasággyal harmincnyolc kilós GFG-t valóban veszélyesnek tartanám. Igen, el tudom képzelni, hogy ha tehetné, akkor.... de azt is tudom, hogy erre sohasem lesz lehetősége. Annak nagyon komoly következménye lenne az "ügymenetre" nézvést, és egy Habony soha nem kockáztatna egy monacoi villát egy thaiföldi fitneszvilágbajnoknővel egy beteglelkű senki kedvéért. 

  Ami tegnap gyalázatos volt, az mára csak undorító. A két fasiszta seggfej a bolond milliárdos tévéjében nem félelmet, hanem hányingert kelt. Ez ma Magyarországon elfogadható, ennek nincs semmiféle következménye, hacsak nem valami újabb lovagkereszt. Valamikor fájt volna, ma már megszoktam. Majd szóljon az ország ha kijött ebből a tripből és eltakarította ezeket az izéket.