" Half the morning's gone.
Coming down the hills
A strong and strapping wolf
Bit half the morning off
And in his heart it went
Up to the hills, to the wilds.
Every thing wept afterwards.
Up there in the hills, in the wilds
With wolves round a fire there is fun
The morn feeds itself to the flames
Not letting it die down. " (Radovan Karadzic)
1995 júliusában NYOLCEZER muszlimot öltek meg keresztény nacionalisták Srebrenicában. A mészárlás egyik felelőse a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke Radovan Karadzic volt.
Karadzic pszichiáter volt, Dániában és az Egyesült Államokban is tanult, 1994-ben megkapta az Orosz Írószövetség Solohov-díját. Nem mondta ki sohasem, hogy meg kell ölni a boszniai muzulmánokat, mindig csak "árukról" beszélt, amelyeket majd "el kell helyezni a raktárakban". Finom lelkületű értelmiségi, aki csak "meg akarta védeni a népe hagyományos életformáját".
Srebrenica után 21 évvel Magyarországon barna bőrű, muszlimnak vélt embereket köpnek le a villamoson. Nem ölik meg őket, nem öntik le mésszel a holttestüket, nem fogják a csontvázaikat egy nap kiásni és dobozolni, csak leköpik őket, trágárságokat kiabálnak nekik, miként pár lepukkant brit városban a munkanélküli fiatalok a lengyelnek vélt finneknek.
Versenyt uszítanak a fideszes tahók, civilben lelkészek, orvosok, tanárok, a géfodorok kétszáz százalékra teljesíti a migránstervet, minden falusi polgármester Bayer Zsoltot akarja a Gyűlölet Félórára, és már nem gondolunk Srebrenicára, a golyó ütötte lyukakra a koponyákon.
Kerítést talán lehet húzni, ha a határvédelemmel nem bírnak máshogy, de az az ország, amelyik a halálba taszította a más vallású polgárait, miután gondosan megalázta és kirabolta őket, Srebrenica után nem uszíthat elesett emberek, gyerekek, idősek, asszonyok ellen. Akkor végérvényesen olyanná válik, mint Karadzic és bandája. Akkor "hullarabló lesz, a legpocsékabb nemzet. "
