Örülünk, Vincent?

     A Középiskolai Matematikai Lapok (KÖMAL) költségvetéséből 15 millió forint hiányzik ebben az évben az elmaradt pályázati lehetőség miatt. 

      A KÖMAL 1893 óta rendez éves pontversenyt középiskolások számára, amelyen Kármán Tódor, Harsányi János, Erdős Pál, Fejér Lipót és Riesz Frigyes is indult (Neumann János az első világháború idején volt gimnazista, amikor a KÖMAL nem jelent meg).  

      Próbáljuk elképzelni egy pillanatra azt, hogy egy Schlosser, Sárosi, Puskás, Kocsis, Albert fémjelezte futballakadémiának 15 millióra lenne szüksége. 

      A KÖMAL-on nőtt fel az egész magyar matematika. Az egész. Itt van az utóbbi évtizedekről a lista, rögtön az elején az 2017.évi Széchenyi Díjas Bollobás Béla nevével, aki a hatvanas évek elején nyert, de ott van rajta az idei Eisenbud-díjas Erdős László, és az a Babai László, akiről még posztot is írtam, amikor megcsinálta a kvázi-polinomiális idejű gráfizomorfizmus-algoritmust.

       Itt egy valóságos hungarikumról van szó. Olyasmiről, amire bárki büszke lehet, ami a legszebb napjainkon jellemzi ezt a szerencsétlen országot. És nem, nem vagyok hajlandó leírni azt, amit minden pillanatban leírok, azokról, akik.... A KÖMAL fontosabb, mint a politika.

       Ezt a lapot akkor alapították, amikor Wekerle volt a miniszterelnök és Ferenc József az államfő, ez nem gyerekség, akkor sem az, ha gyerekeknek szól, azoknak a gyerekeknek, akikre még talán bazírozhat valamiféle nem nagyon szánalmas jövőt ez az ország. 

       A Heti Válasz páros interjút közölt Botos Máté egyetemi docenssel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszékének vezetőjével, illetve Megadja Gábor keretlegénnyel.   

       Megadja egészen szemérmetlenül cinikus módon közölte, hogy a "polgári Magyarország 2002 óta nem más, mint vágyvezérelt gondolkodás, tovaszállt idea", aztán delirált valamit a nemzeti erőről, meg a négyszázalékos gazdasági növekedésről, és egészen futólag, géppisztolya ravaszát éppen csak megsimogatva kérte meg Botost, hogyha lehetséges ne szóljon bele a politikusok dolgába.  

     Megadja mögött GFG, GFG mögött Habony, Habony mögött pedig az Orbán-Lévai klán áll.  Pontosan tudja, hogyha Orbán Viktorral nem történik valami rendkívüli és ő folyamatosan deklarálja lojalitását, akkor "0 akadémiai teljesítménnyel " (ezt a Facebookon írta Megadjáról egy professzor, akivel nem gondoltam volna, hogy valaha is egy platformra kerülök) is meglesz neki a havi egymisi, élete végéig. Én persze azt gondolom, hogyha mégis történik valami rendkívüli az Orbán Viktorral, akkor ez az "élete végéig" esetleg még kaphat egy érdekes újraértelmezést, és ha valaki hozna egy pohár vizet drága jogi képviselőnknek azt megköszönném. 

   Semmi olyat nem tudtam meg Megadja gondolkozásáról, ami a Nagy Brehm Crocuta Crocuta címszava alatt nem szerepel. Ezek nem nagyon komplikált ragadozók, nem nagyon jó a szaguk, és az alapkérdés mindig az, hogy  ők vagy mi. 

   Alig két évvel Kolumbusz előtt egy Francisco Jimenez de Arrabal nevű admirális a Santa Isabella fedélzetén elindult Nyugatra, hogy megtalálja a legbiztonságosabb utat Indiába.  Hónapokig hányódott az óceánon, tengeribeteg lett, depressziós,  elveszítette a hitét Aragóniában és Kasztíliában, amikor is egy júliusi napon elért a Föld peremére. A tenger hullámai ott a semmibe vesztek, a sötét és végtelen semmibe, ami éppen ott kezdődött el, ahol az admirális horgonyt vetett.  Ekkor Arrabal kilépett a Világ végét jelentő vékony ezüstcsíkra és lenézett a mélységes infinitumba. Kurvaélet! - mondta az admirális a kasztíliai felsőközépnemesek iskolázott nyelvén, de mégis határozottan. Kurvaélet. 

      „Mindenki azt tesz, ami akar, de nagyon nem értenék egyet azzal, ha fideszes politikus venne részt a Pride-on, és ezt kizártnak is tartom”. (Gulyás Gergely)

       Amiről eszembe jutott, hogy negyvenöt magát nyíltan melegnek vagy biszexuálisnak nevező politikus került be a brit Parlamentbe, közülük tizenkilenc konzervatív.  Theresa May leginkább Ruth Davidsonnak köszönheti, hogy egyáltalán futhat még egy kört a derék ulsteri tahókkal (akik semmivel sem rosszabbak, mint egy átlagfideszes, csak kicsit nehéz gyerekkoruk volt, a vezetőjük apját kis híján megölte az IRA, őt magát majdnem felrobbantották). Ruth Davidson tavaly eljegyezte a barátnőjét, ő a skót konzervatívok vezetője, egyike a legtehetségesebb brit politikusoknak. 

       Gulyás igazi káeurópai konzervatív értelmiségi, nem buzizik, csak nagyon nem ért egyet, meg tartja itten a kizártat. Februárban voltam Manchesterben, elmentem a Gay Village-be, ja, ott van ilyen, bár Gulyás úr nyilván nagyon nem ért vele egyet, és ahogy átsétáltam az egyetemre a Sackville Parkban megálltam Alan Turing szobra előtt. Egy padon ült, kezében alma.

       Az az alma a jelképe a nagyonnemértésnek és a kizártnaktartásnak, azt az almát, azt a sok-sok almát nem tudom megbocsátani a gulyásgergelyeknek. 

       Gulyás vállalhatja azt, hogy egy tehetségtelen opportunista rezsimhörcsög, kiváló magyar emberek ezrei pedig a titkukba zárva válnak depresszióssá, és keresik meg a maguk almáját, pedig ahogy Oscar Wilde mondta: be yourself, everbody else is taken. 

      Majdnem megvolt a döntetlen Andorra ellen. 

      A HVG szerint óriási tétje van a mai választásoknak. 

      Én választási plakátot nem nagyon láttam. Az igaz, hogy nagyon nagy a különbség a közvélemény-kutatások között, de ennek az oka módszertani jellegű. Vélelmezhető (persze itt biztosra nem lehet menni), hogy a fiatalok választási hajlandósága továbbra is alacsony lesz (szemben az idősekével, akiknek meg magas). A fiatalok a Labour mellett vannak többségükben, a nyugdíjasok a konzervatívokat támogatják. Theresa May miniszterelnök programja (ezt itt kiadják, és elég komolyan veszik) talán közelebb van a blairizmushoz, mint a thatcherizmushoz.  

       Mint azt fentebb megjegyeztem nagy a különbség a kutatások között. A YouGov valóban szoros eredményre számít, mivel két kutatásuk közül az adatbányászati módszereket felhasználó furcsa dolgokat jelzett. Emlékszem arra, hogy miket jeleztek az adatbányászati módszerek az amerikai választások idején (fölényes demokrata győzelmet). Én azt gondolom, hogy :

        1. Hét százalék vagy annál nagyobb különbség lesz a két párt között a konzervatívok javára.

        2  Aránylag nagy lesz a többsége May-nek a Parlamentben, jóval nagyobb, mint most, de úgy, hogy a Munkáspárt nagyjából akkora százalékát szerzi meg a szavazatoknak, amennyivel Tony Blair utoljára választást nyert. 

        Két párt tűnik el éppen, a UKIP és a LibDem. Utóbbi 2010 és 2015 között kormánypárt volt és súlyosan megsértette a legfontosabb választási ígéretét (a tandíjemeléssel kapcsolatban). A UKIP elérte a célját, karizmatikus vezetője Nigel Farage távozott, párt a felét sem fogja megszerezni a hajdani szavazatainak.

        A Munkáspárt egyetlen esélye az, hogy a helyi kampányok esetleg jól sikerültek (az biztos, hogy valami történt, mert az óriási konzervatív előny egészen biztosan jelentősen csökkent az elmúlt egy hónapban) és sikerült meggyőzni az embereket, hogy az esélyesebb pártra szavazzanak a LibDem helyett, és, erről is beszélnek, egykori munkáspárti UKIP szavazókat tudnak átcsábítani. Ezért van valamennyi  esély szorosabb eredményre.

         Nagyon kicsi az esélye annak, hogy a konzervatívoknak nem lesz többsége (mondjuk tizenöt százalék), lényegében nulla esélye van a Munkáspárt győzelmének. Azt is tudni kell, hogy az észak-ír unionista szavazatok miatt van egy kis extra lehetősége a toryknak, de ha arra lenne szükség, akkor talán nem May lesz az új miniszterelnök. Ennek az országnak valódi problémái vannak, nem szimbolikusak, nem lehet őket egyszerűen megoldani választások útján.  

        A kérdés az, hogyan konszolidálódik a helyzet a választások után, megtámadják-e a választási kampányban meglepően jól szereplő Jeremy Corbynt, megerősödik-e a hard brexiterek pozíciója, azt nem hiszem, hogy óriási lenne a tét. A választási kampány sem óriási tétekről szólt, hanem a költségvetés ide-oda tologatásáról. A Brexit-szavazás tétje volt óriási, az a hajó már elment, erre az országra most nehéz évek várnak, nem borzasztóan nehéz évek, de elég nehéz évek.

      Volt egyszer Alsó-Szászországban egy választófejedelem, Orbán Viktornak hívták. Igen hochmütig egy választófejedelem volt, elvárta, hogy amikor belép a palotakertbe és csippent egyet a burnótos szelencéjéből a parasztok járjanak egy spitzert a tiszteletére, mármint Alsó-Szászországban általában, nemcsak a palotakert vonzáskörzetében. Egy napon azonban. A Sonnerheim generálispüspök szerint egy szerdai napon, úgyis mint Mittewouch, a Krebs-féle Nagy Lexikon szerint azonban csütörtökön, úgyis mint  Dunnerstah, egy Limmerstahl-i parasztfiú, bizonyos Ignatieff Miklós, nem járta el a spitzert, hanem folytatta a dolgát, ami éppen a hordófúgatás volt. Fülébe is jutott. Mármint a választófejedelemnek, hogy nem járatott el a spitzer, és mivel nem volt trenírozva az ilyetén dramaturgiai helyzetekhez, némileg teátrálisan magához intette a generálispüspököt és rögtön kérdőre is vonta, mert a magához intéshez értelemszerűen tartozott hozzá a kérdőre vonás. Bele kell nyugodni az ilyesmibe, Felség - próbálta enyhíteni a drámai feszültséget a generálispüspök. Hát egy nagy faszt! - válaszolta erre a választófejedelem. 

      Rákosi Mátyás, akit akkor éppen Orbán Viktornak hívtak, észrevette, hogy a Kratochwill elvtárs a munkásmozgalom régi harcosa, aki 1912-ben a Vérvörös Csütörtökön elfoglalta a hidegkúti villamosremizt, orcáját tenyerében tartva elszundikált a plénumon, és pont akkor , amikor a Rákosi Mátyás, értelemszerűen a Rákosi Mátyás, az imperializmus elleni harc öt főtételéből pontosan a másodikat magyarázta. A második főtétel volt a Rákosi Mátyás kedvenc főtétele, ugyanakkor, ezt meg kell említenem, a Kratochwill elvtárs mégis csak a vérvörös, meg a csütörtök, mégse lehet azonnal hívni az államvédelmiseket. A hezitálás mensevik hiba - mondta volt Felix Edmundovics Dzerdinszkij a Cseka sportnapon, ahol kutyameleg volt, bár erről inkább máskor.  Úgyhogy, Rákosi Mátyás odaszólt az Ignatieff Miklósnak, hogy pont most ismerte fel a Kratochwillban a horthysta ügynököt, bár a profilja eddig is nagyon gyanús volt neki. Dögölj meg te barom! - gondolta magában az Ignatieff Miklós, aztán kiment a folyosóra, onnan meg egyenesen Argentínába. 

     A mongolok kánja nagy sereggel támadt a Birodalomra.  A Nagy Hong Császár Szun-ce A háború művészete című munkáját lapozgatta, mint mindig, amikor a mongolok nagy sereggel támadtak a Birodalomra. Nem annak a tábornoknak a képmását faragják jadekőbe ki megnyer minden véres csatát, hanem azét ki bölcsességgel töri meg az ellenség erejét - mondta a Nagy Hong Császár Ignatieff Miklósnak, legkedvesebb tábornokának.  Ignatieff Miklós kissé megemelte a Nagy Hong Császár lítiumadagját, gyakran kényszerült erre, amikor a mongolok nagy sereggel támadtak a Birodalomra. A Nagy Hong Császárt  visszatolták a tévészobába, mert nagyon szerette a Főzzél együtt Henry Tuckerrel című sorozatot, bár akkoriban már nem ismert fel bizonyos fontos összefüggéseket. Ignatieff Miklós leült a Nagy Hong Császár mellé, bekapcsolta a "Főzzél együtt Henry Tuckerrel"-t és együtt nézték a palermoi töltött csukát és a szegfűszeges golyócskákat. A szegfűszeges golyócskák volt a Nagy Hong Császár kedvence. Egyszer az Orbán Viktor lítiumadagját is meg kellene emelni - futott át teljesen váratlanul Ignatieff Miklós agyán egy gondolat, és hogy a mongolok kánját hívták-e éppen Orbán Viktornak, vagy Henry Tuckernek a szegfűszeges golyócskákra gyűlöletes pillantásokat vető mopszát, azt már magam sem tudom. 

      (A kérdés nem a poszt címére vonatkozik. A posztban szereplő okfejtéssel kapcsolatban szeretném tudni pl. a Defacto blog véleményét. Egyszerűen azért, mert bennük bízom, másokban meg nem. Én nem vagyok közgazdász, csak szeretek számolgatni. )

      Magyarország éves GDP-je nagyjából 30000 milliárd forint. Évente úgy 1500-2000 milliárd forint uniós támogatást kap az ország. Ezt az összeget nem számolják bele a hivatalos GDP-be. Ha az állam megrendel egy felújítást egy vállalkozótól 10 milliárd forintért, akkor abból a 10 milliárd forintból 0 forint hivatalos GDP keletkezik, ha ez uniós pénzből készül, és 10 milliárd forint, ha ez egy tiszta költségvetési kiadás. Persze, ha a felújítás 12 milliárdba kerül, mert az állam belerak 2 milliárd forintot a 10 milliárd uniós támogatás mellé, akkor azért 2 milliárd forintot elszámolnak keletkező GDP-nek ( ha ezt jól tudom, ne felejtsük el, ez egy kérdésposzt). A felújítás azonban felújítás, az uszoda uszoda, a kórház kórház, akkor is, ha növelte a hivatalos GDP-t, akkor is ha nem. 

       Ez teljesen rendben van így, ez egy szabály, ami alapján a hivatalos GDP-t megállapítják. 

      Van azonban egy  tényleges  GDP is, ami a hivatalos GDP plusz az uniós támogatások felhasználása.  Ez az, amit az emberek a bőrükön éreznek.  Magyarország tényleges GDP-je  5-6 százalékkal magasabb lehet annál, mint amit a statisztikák mutatnak. A tényleges GDP nagy mértékű volatilitást mutathat a támogatások időzítése miatt, ezt nyilván különböző pufferekkel csökkenteni lehet, ennek valamennyire meg kell látszania a hivatalos GDP alakulásán is, és mintha valóban ez történne. Van három mutató: foglalkoztatottság, költségvetési bevétel, reálbér, ami mintha (kérdésposzt!) inkább kötődne a tényleges GDP-hez, mint a hivatalos GDP-hez. És igen, a reálbérek egyszer csak meglódultak, és sokkal nagyobb mértékben, mint amennyit a hivatalos GDP adatok magyaráznának, de a korábbi stagnálást és a tényleges GDP emelkedését tekintve már ez sem olyan meglepő.

     Ugyanez vonatkozik a foglalkoztatásra, ahol talán a közmunka jelenti a pufferezési lehetőséget. A foglalkoztatás jelentősen bővült, megint csak jobban, mint azt a hivatalos GDP alapján várni lehetett volna, de a foglalkoztatás az bizony a tényleges GDP-hez kötődik, a munkaerő esetében mindegy (?, kérdésposzt), hogy milyen forrásból fizetik.  

     Ha ez az okfejtés nem nagyon téves, akkor bizony az elmúlt öt évben Magyarország valóban  jobban "teljesített", mint azelőtt, lényegesen jobban, mint azt a hivatalos GDP adatok mutatják.  Másfelől, és ez elég  ijesztő, elképzelhető, hogy 2019-2020-tól  brutális mértékben csökkennek az uniós támogatások. Ez nyilván valamennyire csökkenteni fogja a hivatalos GDP növekedését, de talán nem túl jelentős mértékben, legalábbis nem azonnal. Hivatalos recesszió nem lesz. A tényleges GDP azonban nagyon gyorsan csökkenhet négy százalék körüli értékben, tényleges recesszió következhet be, nem is sokkal kisebb, mint a válság idején. 

     Akarunk-e egy ilyen országban élni?- teszi fel a kérdést Lánczi Tamás rezsimszolga. Apja egykori marxista szerkesztő, aki egyetlen sor értékelhető tudományos munkásság nélkül lett egyetemi tanár, intézetvezető, majd rektor, és az Orbán-rendszer főideológusa. Lánczi Tamás főnöke egy rosszarcú milliárdosnő, aki történésznek képzeli magát, és azt tehet ebben az országban, amit csak akar.  Lánczi a Figyelőből csinált revolverlapot hetek alatt, és Orbán Raszputyinjával együtt rabolja ki éppen az országot. 

    Ugyan milyen országban akarna élni egy ilyen mocskos, utolsó gazember, ha nem pont egy ilyenben.