Örülünk, Vincent?

 Az imént láttam a BBC-n Boris Johnsont, amint megnyitotta a G7-ek csúcstalálkozóját. Ezt sokáig fogják emlegetni.

 Azt mondta, "greener, fairer, more gender neutral and more feminine" (nagyjából)  jövőt szeretne. 

 Közben úgy vigyorgott, mint egy tízéves gyerek. Nyilván vicceskedett egy kicsit, de ez az angol humor lényege, hogy fogalmad sincs, hogy mennyire viccel, talán ő sem tudja, és miért kell mindent tudni.  

 (  itt lehet kommentelni)

    A magyar alkotmánybíráskodás történetében páratlan módon gyakorolt önkritikát Pokol Béla alkotmánybíró az Alkotmánybíróság mai határozatához fűzött különvéleményében.

    "Akit nem idéznek az nulla, az tudósként nem teljesít."

 Ezt találta leírni Pokol professzor úr, akinek a Scopus 5 (öt) darab idézetet jelez. (igen, az mtmt.hu a "futottak még" kategóriában induló jogelméleti cikkeit is vizsgálja, de azokat a folyóiratokat aránylag kevesen ismerik). A Scopus csak a minőségi publikációkat tekinti, és egy olyan államalakulat, amelyik nem térdel le csak Isten, Putyin és Hszi Csin-ping előtt, nyilván a minőség horizontjára függeszti két erős szemét. 

Lánczi professzor úrnál 21 idézetet találtam a Scopuson, Stumpf István professzornál 4-et, Schmidt Mária professzorasszonyt sajnos nem találtam meg.  

Megnéztem az elüldözött CEU pár társadalomtudósának idézettségét is.

Bozóki András 303, Tóka Gábor 286... 

Pokol Béla bátor kiállásért elismerést érdemel. 

P.S az mtmt.hu-n látható, kik idézték Pokol professzor úr magyar nyelvű könyveit, pár érdekes név:

Szánthó Miklós, Békés Márton, Navracsics Tibor, Megadja Gábor. 

(itt lehet kommentelni)

 "Finally I explore the question of the catholic Tradition, the
role of Bible and the role of the Pope. I conclude that the Supreme Pontiff cannot change Church teaching
regarding same-sex marriage."  (íme)

  (itt lehet kommentelni)

  A pártállami Mandiner is lehozta a Greater China Journal cikkét (valamivel az ellenzéki lapok után)  miszerint a Fudan Egyetem docense megölte a kari párttitkárt. A következő mondat maradt ki a Mandiner cikkéből.

"CCP secretaries are appointed to universities to ensure teachers’ and students’ loyalty to the Party."

 Nem fért be...

 Ami azonban még érdekesebb, hogy a gyilkosságot elkövető Jiang Wenhua-t gyenge teljesítménye alapján el akarták bocsájtani a Fudanról.

 Jiang Wenhua tizenkét éve végzett a Rutgers Egyetemen Zhang Cun-hui tanítványaként és még a védése előtt publikált egy cikket a matematikai statisztika vezető folyóiratában az Annals of Statistics-ben.  Tavaly az Electronic Journal of Statistics-ben jelent meg cikke, ami elsőosztályú folyóiratnak számít. 

 Amiről eszembe jut a Partizán G.Fodor Gáborral készített interjúja, amelyben azt találta mondani, hogy a tanítvány dolga, hogy megölje mesterét, és ezek után fel is sorolta pár mesterét, köztük Stumpf Istvánt (Hazafias Népfront,  Kádár belügyminiszterének veje), Lánczi Andrást (a kommunista párt ideológiai lapjánk munkatársa) és Schlett Istvánt (tudományos szocializmus oktató). A legkevésbé kommunista mestere Prof. Dr. Habony Árpád volt.  Egy dologban hasonlított a három mester, hogy soha semmilyen értékelhetőt nem produkáltak, álmodni sem álmodhattak arról, hogy a munkájukat egy komoly nemzetközi folyóirat hozza le, ők kommunistákból váltak orbánistává, aránylag gyorsan, aránylag nagy hatékonysággal. 

 Az egyetlen, amit megtanultak az, hogy valakiknek biztosítani kell a tanárok és diákok lojalitását a Párt felé. Ezt még a rendszerváltás előtt tanulták meg és azóta sem felejtették el. Nem tudom, miért nem lehet ezt a mondatot büszkén vállalni, drága mandineres elvtársak. 

P.S Több mint fél órát néztem GFG interjúját, kiborító. A Vidnyánszkyék általt 27 évesen színigazgatónak kinevezett Berettyán Nándorral folytatott beszélgetést viszont mindenkinek tudom ajánlani, egy teljesen normális mai fiatal, a mai fényes szelek nemzedékéből, aki elhiszi, hogy ő most jót fog tenni a magyar színházzal, nyilván sokkal tehetségesebb, mint GFG, ahogy persze VA is nagyságrendekkel tehetségesebb, mint az orbánista főprofesszorok, hát az csak szomorú, a GFG-interjú az bicskanyitogató. Persze Gulyás Mártonnak majd valami nagyon komoly díjat kell adni azért, amit csinál, mert baromi jól és tisztességesen csinálja. 

(Itt lehet kommentelni)

    Mérő László az Indexnek nyilatkozott egy nagyívűt. Mérő professzornak egyetlen egy tudományos cikke volt az életében, 1984-ben írta. Ezt Magyarországon egy professzor simán meg tudja csinálni. Valóban van egy majdnem ötvenéves matematikus diplomája és akkor mi van. Nem fogom nagyon bántani Mérőt, mert minek, de ez azért figyelemreméltó. A posztban lelkesen beszél Átlagisztánról és Extremisztánról, két fogalomról, amelyet Nassim Taleb vezetett be évekkel ezelőtt (Mediocristan, Extremistan).  Taleb tudja, hogy mit beszél, Mérőnek fogalma sincs.

  Azért jutott ez az egész eszembe, mert Taleb feltett a netre egy 455 oldalas "Technical Incerto" munkanevű (The Consequences of Fat Tail...)szöveget, amelyben akkora integrálformulák vannak, mint Németh Szilárd pacalpörköltje, és mindent végigszámol, amin a népszerű könyveiben viccesen megírt. Talebnak komoly cikkei vannak, komoly emberekkel. Nyilván szerelmes magába, konkrétan félistennek képzeli magát, és fogalmam sincs, hogy amikor Nobel-díjas közgazdászokat aláz, mennyire kell komolyan venni. Az biztos, kiemelt professzor egy jelentős amerikai egyetemen.

   Mérő előadásokat tart olyan embereknek, akik nem tudják, hogy mit beszél (ő sem tudja, tényleg nem tudja, olyan szinten nem tudja, hogy az már elszomorít), Taleb pedig szabadidejében egy hedge fundnak ad tanácsokat (volt saját hedge fundja, de évekkel ezelőtt, amikor torokrákkal diagnosztizálták felhagyott vele). Mérő a tökéletes magyar no skin in the game megmondóember, a féltudású értelmiségi, aki egésztudásúnak adja el magát, és még mindig nem akarom bántani, mert nyilván ezerszer okosabb,  mint X vagy Y.  

   Taleb társszerzője Raphael Douady az igazi brutál agy persze, de Taleb tényleg nem kispályás. Magyarország pedig  egy darab kispálya. Amikor a második Abel-díjat kapja a magyar matematika (kicsit a harmadikat),  és hát nagy örömmel látom, amit általában is látok, akkor persze tudom, hogy ez a kispályizmus nem feltétlenül jellemző ránk, és nemcsak a matematikára, hanem pár más területre sem jellemző, de amit ez az ország ma magáról intellektuális értelemben közvetít az végtelenül szomorú. Álljunk már meg egy pillanatra, és szedjük össze magunkat, mert ez nem néz ki jól.  

 (itt lehet kommentelni)

     Ezt a posztot nem kell teljesen komolyan venni.  Bár, ki tudja. 

     Az értelmiségi hülye, ÉH avagy IYI (intellectual yet idiot)  fogalmát Nassem Taleb kockázatmérnök egyetemi professzor, trader, celebritás, életművész vezette be Skin in The Game című könyvében. Az Oxbridge-et, vagy Ivy League egyetemet végzett értelmiségi, aki megmondja, hogy mit gondolj, mit csinálj, hogyan gondolkozz a világról, kire szavazz (megmondóember?) miközben semmiféle kockázatot nem vállal a véleményével, szóval, ő lenne az IYI. 

    Talebet nem kell félteni, ő Richard Thalert (Nobel-díjas közgazdász) és Mary Beard-öt (klasszika-filológus professzor,   baloldal szuperértelmiségi, angol Heller Ágnes) is le IYI-zte, eddig nagyon kevesen vádolták meg túlzott szerénységgel és visszafogottsággal. 

    Taleb olyan, mintha Puzsér nagyon-nagyon okos lenne (ezt nem könnyű feladat elképzelni) , végtelenül művelt (egyre  nehezebb) és százötven kilót tudna erőemelni, miközben egészen viccesen elegáns lenne (meg sem kell próbálni). Egy nagyívű provokatőr, akit igen sokan utálnak (az egyik könyve megjelenése után testőrt kellett fogadnia, pedig nem úgy néz ki, mint akibe nagy ötlet lenne belekötni).

    Szerinte az IYI sohasem iszik fehérbort a steak-hez (sajnos én sem), nem emel mázsákat (felmentésem van egy ifjúkori gerincsérvem miatt, de százöt kilót tudtam fekvenyomni, talán kapnék érte egy kisebb pirospontot), és nem rúgott még be oroszokkal (jelentem, többször is rúgtam be oroszokkal). Az IYI nem érti az ergodicitást (az pont rendben van), nem olvasott Frederic Dard-ot és Amianus Marcellinust (a nevüket sem hallottam), Michael Oakeshott-ot (akinek következetesen egy t-vel írja a nevét, hehe, valamikor beleolvastam egy könyvébe, nem nagyon értettem belőle semmit) és Joseph de Maistre-t (róla írtam posztot,  prefasiszta pöcsfejnek gondoltam mindig, de azután, hogy nem hallotta Frederic Dard-ról, már úgyis mindegy). 

  Ennél is lényegesebb, hogy az IYI mindent jobban tud (khmm... előfordult már velem, de igyekszem), és, lényeg jön, ezt szó szerint idézem:

 " The IYI has been wrong, historically, on Stalinism, Maoism, GMOs, Iraq, Libya, Syria, lobotomies, urban planning, low carbohydrate diets, gym machines, behaviorism, transfats, freudianism, portfolio theory, linear regression, Gaussianism, Salafism, dynamic stochastic equilibrium modeling, housing projects, selfish gene, election forecasting models, Bernie Madoff (pre-blowup) and p-values. But he is convinced that his current position is right."

  Taleb természetesen viccel, de azért mégsem annyira. És most búcsúzzunk el Talebtől és térjünk vissza Budapestre. A magyar ÉH nem végzett Oxbridge-ben, nem tévedett a portfolio theory-val kapcsolatban, mert nem tudja micsoda, és azért ez a "nem tudja micsoda" visszatérő motívumnak tűnik, no skin in the game, de hétezer követő a facebookon, akik csodálják, mert Bourdieu-t olvasott 1989 őszén (és azelőtt nem, 1989 őszén nagyon sokan olvastak dolgokat először az életükben, a rendszerváltásunk olyan volt, mint mikor 1948-ban átképezték a fejőnőt orosztanárnak és pont két leckével járt szegény diákok előtt). Az ÉH tipikusan liberális, a konzervatív ÉH-nak ugyanis kuss van, csak egy megmondóember van valójában a jobboldalon, segítek, különös vonzadalmat érez az abált szalonna és az európai értelemben nem nagyon vett labdarúgás iránt, továbbá bérből és fizetésből él (anyád). 

  Az ÉH nem feltétlenül akar ÉH lenni, de más nem nagyon lehet, mert elvárások vannak, az elitértelmiség értsen mindenhez, tudjon olyanokat mondani, hogy narratíva, meg legyen programja, meg a hatalmi ágak, meg dzsídípi, és idézze a megfelelő József Attilát és Esterházy Pétert (az ember egy bizonyos szint felett... nem EP nagyon nem erre gondolt, nagyon nagyon nem, kontextus testvéreim, kontextus).

A magyar ÉH nem olvas el minden nyugati sikerkönyvet, mint a párizsi, londoni, berlini IYI, most a szalafizmust és a sztochasztikus egyensúlyi modellezést hagyjuk, a magyar ÉH kispályás, de valljuk meg, a Bokréta sem a  Nou Camp. A magyar ÉH elmesélné a Karácsony Gergelynek, aki nem tud angolul, és nem olvasott Bourdieu-t, hogy mi a pálya, mit kell gondolnia a dolgokról, mert ha nem fog úgy gondolni a dolgokra, akkor ő nem fog szavazni (ilyenkor be kell tojnom a rettegéstől, egyébként Talebnek van egy érdekes gondolata a minority rule-ról, hogyan tudnak teljesen marginális érdekek, ízlések, elképzelések dominálni). 

Persze a lényeg, hogy no skin in the game, a legnagyobb történetük az, hogy kitaláltak valamilyen jelzős szerkezetet az Orbán-rendszerre és egyszer csúnyát mondott róluk a Hont András. Valójában nem akarom bántani a magyar ÉH-ket, mert bele vannak szorítva egy lehetetlen szerepbe, de én nem leszek ÉH, I have no skin in the game, tisztában vagyok vele, és kurvára fogalmam sincs. Úgy értem, tényleg, szinte semmiről sincs fogalmam, még annyira sem vagyok művelt és olvasott, mint a pesti ÉH, nem akarok és nem is tudnék tanácsot adni Karácsony Gergelynek, Jakab Péternek, Dobrev Klárának,  a többiek neve nem jut eszem, de nekik sem. 

 Ebbe bele lehet törődni. 

 (itt lehet kommentelni)

    Lánczi András 1986-ban kisöbű marxista filozófus volt, aki egy egyetemet sem végzett egykori rákosista ideológus, bizonyos Lukács József, embereként dolgozott az állampárt ideológiai lapjánál. Lukács korábban a vallás elleni totális háború híve volt, de a hetvenes évekre a békepapság és a kommunista vezetés közötti párbeszéd, a "pozitív ateizmus" képviselője lett. Lánczi pedig nagyívű filozófiai munkájában, mesterét és főnökét hosszasan idézve, tett hitet eme pozitív ateizmus mellett, ami, ezt tegyük hozzá, a baromarcú komócsinizmushoz képest előremutató volt.

  Lánczi egyébként a metafizika teljes elvetését követelte Marxra hivatkozva, ami különösen mulatságossá teszi azt, hogy ma arról ír, hogy Orbán Viktor metafizikai mélységekbe vezeti a magyarságot. Lánczi mély egyetértéssel idézett egy másik Lukácsot, Georgij Oszipovics Lukácsot is.

  Pár évvel később, az egykori közepes angol-történelem-filozófia középiskolai tanár, akire a pártállami filozófiai tanfelügyelő figyelt fel, már a konzervatív TGM-mel vitázik Leo Strausson (TGM legalább ma is konzervatív, vérkonzervatív, és azért marxista konzervatív, mert nincs több marxista konzervatív, tehát ha egy van, akkor az legyen ő).  Elolvasgatta Leo Strauss-t, írt belőle egy kandidátusit (vajon ki lehetett a témavezetője Leo Straussból) buzgón idézte Asbóth Jánost (akiről szintén 1989-ben hallott először). 

  Lukács József 1987-ben halt meg, akadémikusként, és mára, szerencsére, teljesen elfelejtették. Lánczi viszont rezsimideológus lett, azzal a Füredi Ferenccel együtt, aki még a kilencvenes évek elején is a Brit Forradalmi Kommunista Párt vezetője, Milosevics és az Ír Köztársasági Hadsereg büszke támogatója volt. 

   Kis János, aki az Orbán-rendszer ideális ellensége, hiszen akkor, amikor Lánczi kommunista csicska volt, Kis Orbánt védelmezte a rendőri pofonoktól (és gondolom vice versa, ne felejtsük el, Orbán ugyan kommunista családból származott, akárcsak Kis, de úgy 83-tól kezdve, a kevés valódi antikommunista közé tartozott, és bizony Oxfordban ő egy elkötelezett, és intelligensnek tűnő liberálisként utazott ki arra a pár hónapra).

  Kis János szegény, aki kilépett az SZDSZ-ből D-209 miniszterelnök úr miatt a szimbóluma lett mindennek, amiért a liberalizmust gyűlölni kell rezsimpárti körökben. Igen, nem tollas a hátam, azért is. Kis nem volt pozőr, csak doktríner a végtelenségig, tisztességes ember, akitől a  Sors elvette a lehetőségét annak, hogy kiemelkedő filozófus lehessen. Lánczi meg sem próbálta, képességei alapján maximum tanfelügyelő lehetett volna. 

  Kis Jánost harmincéves korában rúgták ki mindenhonnan, Lánczi harmincévesen lett a rendszer kegyeltje (valójában nagyon alacsony szinten, a felfoghatatlanul tehetségtelen Békés és Szilvay ma a pecking orderben sokkal előrébb van, mint Lánczi akkor volt), mégis Kis a Lukács-óvodista (egykori barátja, Orbán tanácsadója, Bence György már konzervatívként van emlegetve),  Lánczi pedig nem Lukács-csicska, hanem a Konzervatív Beáltvány szerzője, ideológiai fárosz.

  Nagyjából minden hazugságra épül Magyarországon, még a hazugságok tagadása is képes néha hazugságra épülni, nincs semmiféle hagyományunk, sem liberális, sem konzervatív, sem keleti, sem nyugati. Az Orbán Viktorhoz való pillanatnyi viszony határoz meg mindent. Intellektuális értelemben akár fel is emelhet egy középszerű figurát párezer lájk, amit egy Orbán-ellenes posztért kap. Ami persze nem versenyezhet azzal a havi három-öt millió forinttal, amit más középszerű figurák egy Orbán-melletti életért kapnak. 

   Innen szép nyerni. De innen nem lehet  nyerni.

   (Itt lehet kommentelni)

 Az alábbi szöveget 2005 szeptemberében írtam. Egy betűt nem változtattam rajta. (UPDATE: arról a gépről egyes ékezetek hiányoztak, ezeket most javítom). Jó lenne, ha egyszer valakik összeírnák kik is jöttek el erre a bizonyos  könyvbemutatóra. Csányi Sándor egészen biztosan ott volt. Akiről tudom, hogy nem volt ott az György Péter professzor, az ő előadására mentem volna  (valami vita volt, nem emlékszem már) aztán másképp alakult. 

UPDATE:  Ami világosan kiderül az az, hogy elég nyíltan beszéltek a költségvetési problémákról, és ha én, a totál kívülálló, tudhattam erről, ilyen szinten tudhattam róla, akkor erről mindenki tudott, és senkinek sem volt érdeke a balhé, Orbánéknak sem. 

"Tegnap a Magyar Tudományos Akadémián lett volna dolgom. Aztán addig nézelődtem az első emeleti előadó előtt, mig egy kedves hostess a terembe nem invitált. Igy végignézhettem Gyurcsány Ferenc könyvbemutatóját, ami egyben a magyar szociálliberális értelmiségi elit találkozója volt. Úgy éreztem, hogy rajtam kivül mindenki ismeri a másikat, a körülöttem állóknak legalábbis mind ismertem a nevét, gondolom titkosszolgának néztek (a valódi titkosszolga fehér pulóverben volt, én mustársárgában). Azok az emberek akik körülöttem álltak, előttem ültek, hitelesitik Gyurcsány Ferencet. Ez a könyv Ferge Zsuzsa és Romsics Ignác nélkül, egyszerü kampányirat lett volna, igy (kaptunk egy-egy példányt) azért több.

A szociálliberális elit, nehezebben kezelhető mint Orbánék elitje. Nem jobb vagy rosszabb, okosabb vagy butább, hanem más. Társadalomtudósok, művészek, újságírók, autonómabb személyiségek mint Orbán emberei, nem akarnak felnézni Gyurcsányra, elmennek, megmutatják magukat, de jelzik a távolságot. Nincs vastaps, és bár gondolom volt egy kis smúz, a körülöttem állók egy része fontosnak találta, hogy kritikai megjegyzéseit megossza a környezetével. Gyurcsány szövetségese ennek az elitnek, de nem vezére. Ez a könyv leginkább gesztusaiban érdekes, Gyurcsány olyan hangnemben irt a Kádár rezsimről, és a Kádár okozta morális kárról, ahogy baloldali politikus nem szokott, és még a Horthy korszak békésebb éveiről is volt jó szava. Gyurcsány egy olyan szociáldemokrata imidzset mutatott az Elitnek, amit szivesebben fogadnak el, mint a szocialista ifjútörökök apparátcsik dumáit, ami nem ciki, amit akár Blair is irhatott volna, ami mintha az ő mondatuk, de legalábbis Ferge Zsuzsáé és Romsics Ignácé.

Olvasgattam a könyvet, (igen, az idős grófnő karaktere nincs kellően megrajzolja, mintha nem lenne túl erős a történet, Auguste kapcsolata az inas feleségével sem elég pontosan van megirva, szóval nem a Bovaryné, no) ez nyilván kevesebb mint a Harmadik Út, vagy a Bad Godesbergi program, de legalább valami hasonló. Mindazonáltal most jön egy költségvetés és százmilliárdokkal lesz nagyobb a hiány a tervezetnél. Azt pedig nem a Demos Intézet fogja kiadni, hanem a szociálliberális többség.

És ez nemcsak Gyurcsány sara, hanem az Elité is, a redisztribúciós klientúráé, ahogy Gyurcsány mondaná. Ha ezt az egészet kicsit is komolyan venné az Elit, akkor most odaállna Gyurcsány mögé és azt mondaná, Feri, olvastuk a tervet, és ez így nem jó. Csökkentsd a költségvetés hiányát plusz kettő milliárd dollárral, mert ez nem megy, terheld ránk a deficitet, a középközéposztályra és feljebb, ne az alsó három decilisre. És mi elvisszük a balhét, és vállaljuk az ütközést Orbánékkal, és ha nyernek majd nyernek, de támogatjuk a deficitcsökkentést és pont. Mert erről volt szó, ezt tapsolták meg olyan kis szelíd távolságtartással. Ha az Elit mossa a kicsi kezét, ha nem fogja fel, hogy ők szívták el a forrásokat az elmúlt években, hogy most ebből a balhéból szépen ki kell hagyni a legelesettebbeket, akkor ez az egész már megint hazugság lesz. Van valamiféle különös kompromisszum, ami Ferge Zsuzsa és Bokros Lajos által köttethetne meg, amire Gyurcsány könyve célozgat néha bátran, néha bátortalanul. A neolib elitnek is engednie kell, és a társadalom tudóska szociáldemokrata elitnek is. Mondjuk mert így tisztességes. Volt egy kissé örült, kissé kommunista, kissé elviselhetetlen zseni, aki elmagyarázta, hogy miért legyen az ember tisztességes. Most egy kicsit rá kellene hallgatni."

itt lehet kommentelni