Örülünk, Vincent?

   Íme Robert Roth, szlovák színész és rockzenész. 

   Ma este a Pesti Színházban ő játszotta Lucifert Esterházy Péter Mercedes Benz című drámájában. Ez a Robert Roth egy akkora arc, de akkora, hogy az ember alig hiszi el. 

    Ebben az országban egy Ismerős Arcok nevű zenekar etnonacionalista giccse lesz lassan a második himnusz, a Kárpát-medence keményfiújának képzeljük magunkat, de ha a románok kihívnának minket a kocsma elé akkor azért gyorsan tele lenne a kollektív kisnadrág. 

    Erre idejön a szlovák Nemzeti Színház és megajándékoz bennünket az egyik legnagyobb írónk utolsó drámájával, ami a káeurópai életérzés tökéletes leírása, annyira cult, hogy nagy adag popcornnal kellene néznünk és hangosan kellene recitálnunk a szöveget, mint a Rocky Horror Picture Show-ban. Az Urat (igen, az a darab az Ember Tragédiája az Esterházy-családra és Janis Joplinra hangszerelve) az a Martin Huba játszotta, aki Skrivanek főpincér volt Jiri Menzel Őfelsége pincére voltam című filmjében. 

   Szlovákul valahogy sokkal érthetőbb az, hogy mi tényleg mindent el tudunk cseszni, különösen egymás életét.  Kár belétek - mondta tavaly az Úristen. Magyarországnak Bayer Zsoltra van szüksége, nem Esterházy Péterre, Magyarországnak hangos, agresszív és nagyon buta emberekre van szüksége, akikkel együtt örülhet annak, hogy aránylag jól szerepeltek a szoftfasiszták a német választásokon (mondjuk más öröme egy ideig nem lesz), mert így nem fogják az asszonyainkra kényszeríteni a burkát a szíriai óvodások, és hát valljuk meg kurva nehéz is lenne egy konyhában katonai szolgálatra ( és lehetőleg csak arra ) alkalmas igazmagyar fiúkat szülni, vagy éppen szülőszobában csülkös pacalt főzni pont burkában. 

  "Robo" Roth tolt nekünk egy olyan magyar Lucifert, akinél magyarabbat ki sem tudnánk találni, látta pár száz ember, és a történetnek most vége is, holnap megint Soros-terv, invázió, a nemzet sorsa.... but  the Lord will never buy us a Mercedes Benz. 

         A Habony-közelivé vált Mandiner egy mesterszakos egyetemi hallgatóval íratta meg a legújabb ideológiai alapvetést. A Mandi rettenetesen kiszámíthatóvá vált a tombori hatalomátvétel óta. Rajcsányi főszerknek egy Vichy-mániás középiskolai tanár szokott a német megszállás után teljes joggal bebörtönzött esetleg kissé falhoz is állított  pétainista kollaboránsok irodalmi remekeiből hosszasan idézni,  aztán persze van a migráns kannibalizmusról szóló kiváló cikksorozat a határon túli zaklatottabb életű magyarság egyik képviselőjétől. Továbbá nem hagyhatjuk ki Gustav Husak kedvenc amatőr színházi rendezőjének mélyfilozófiai gondolatait sem arról, hogy miért is kell jobban szeretnünk Orbánt, mint a mogyorós csokit. A Felvilágosodás, a homoszexualitás és a jégsaláta sátáni hármasegységéről valószínűleg a Tündérhegyről  írnak nekik, és nem feledkezhetünk meg a "Ki az idegesítőbb pozőr, Szilvay Gergely vagy az a másik, akinek már megint elfelejtettem a nevét?"-vetélkedőről sem.

           Czopf Áron friss húsként jelenik meg a színen, és rögtön azzal nyit, hogy a konzerveknek ki kell törni a balliberális véleménydiktatúra rabságából, amivel valószínűleg az Év Újszerű Gondolata Kisebb Toppantással a Végén díjra tör.  Tudom, erősen kopik rólam a politikai korrektség máza, de én bizony azt vélelmezem, hogy amikor Heller Ági néni a Spinozában Gábor Györgynek lehülyézi az aktuális konzervatív okoskát, az nem jellemezhető posztkommunista ideológiai terrornak. A balliberális értelmiség kezében, előre is elnézést kérek a kissé mondén költői képért, ma már csak olyasmi van, amivel kisebb tábortüzet  sem lehet eloltani, nemhogy a konzervatív tehetség bimbózását. 

             Lassan írom, nagyon lassan, szinte betűnkénti módban.... A konzervatív értelmiséget már majdnem harminc éve nem akadályozza semmi abban, hogy kitörjön a marxiánus hegemónlovagok gramscista-althusserista szorításából. Annyira vannak éppen hatalmon, amennyire utoljára  a Zalka Máté Úttörőcsapat pirosnyakkendőjében grízes tésztát kanalazó Szocialista Nagypapa volt.  Ki akadályozta meg Lánczi András abban, hogy remekműveket alkosson, Andics Bözsi néni a munkásmozgalmi parcellából? Naponta kapnak egy intézetet, már elnevezni sem tudják őket a sok elnyomott konzervatív teoretikusról, konferenciákat rendezhetnek arról, hogyan verte vissza a Kis Antantot Dózsa László 1916-ban a Rocco Biggiani szorosban, Schmidt Mária szelíd mosolya bekerült az Alaptörvénybe, mit szeretnének ezek még, könyörgöm?  Álljak neki monográfiát írni, ezek helyett, a kommunistaellenesség szerepéről a vándorvese kezelésében? 

                 A konzervatív elitértelmiség győzött. Jó, nem pontosan ők győztek, hanem azok, akiktől a Beluga-kaviár és a Vajna Timi-kiutalásokat kapják, de változtat ez bármin is?  Miért nem elég nekik az, hogy életük végéig nem kell dolgozniuk, ha egyébként úgy sem képesek rá, mit akarnak még, kilátót nevezzenek el róluk valamelyik kies mezővárosunk főterén?  Még legyünk is oda magukért, a fekete hajukért, egyetlen egy szavukért, csendes nyári éjszakán? 

                  Jelentős skandináv váltóőröket idézve: "hát a faszom nem kéne? "

        Lovász László után most Lukáts Andor és Jordán Tamás a soros (jézusmária) az újnáci 888.hu-n. A magyar balettből éppen kihulló Apáti Bencét uszította GFG a két színészre, amiről eszembe jutott pár dolog, amit nem kívánok megosztani önökkel.

        Apáti volt az a keményvonalas konzervatív megadja, aki az éppen ikreket szülő nejét hagyta el egy tinédzserért, ezzel került be a bulvárba, továbbá kiesett valamilyen tévés vetélkedőből, kb. ennyit kell tudni róla, valószínűleg ez is sok. 

         Tegnap nem írtam a fontoskodó, tehetségtelen Lánczi rektorról, aki pénzszámolás közben adott interjút két majomparádénak arról, hogyan kívánja még jobban lezülleszteni a Corvinust, és erről sem írnék, ha nem Jordánt és Lukátsot támadja meg GFG bucimacija (drága jogi képviselőnk, ez így jó????, köszönöm a segítségét). Lánczi vicsorgott egyet azokra a corvinusos oktatókra, akik nem mondják fel a rezsimleckét, ahogy a debreceni egyetem fideszrektora is mocskolódott egy jót a saját professzoraival, akik nem tapsoltak ütemesen Vlagyimir Vlagyimirovicsnak. 

          "Nekünk mindent szabad, senki sem tehet ellenünk semmit, és ez így lesz a világ végezetéig - gondolják magukban a rezsimszolgák..... és lehet, hogy igazuk van. Persze lehet, hogy nem...

     P.S  M. kérésére az utolsó bekezdést töröltem. Pedig nem volt rossz, csak túl sok volt benne a hűvös őszi hajnal...

     „A rettenetesen buta Jeszenszky Géza abból csinált karriert, hogy elvette Antall József unokahúgát, Jeszenszky Zsolt pedig abból, hogy a rettenetesen buta Jeszenszky Géza fia.”, értesülhettünk már korábban is az internet egyik legmélyebb szennybugyrát képező „Örülünk, Vincent?” nevű blogról.   (Magyar Idők, Jeszenszky "DJ Jeszy" Zsolt jelentős konzervatív gondolkodó)

   P.S    Akartam írni pár sort Lánczi Andrásról és/vagy Schmidt Máriáról fontos interjúik kapcsán, de sajnos nem ment, ma egyszerűen semmi sem jutott az eszembe róluk.  Erre itt ez az izé. Mára jó lesz. 

1.     Gerő András:  "Hozzáadott megjegyzésként elmondanám, hogy nem a Jobbik elleni küzdelem tölti ki az életemet – következőleg adott fellépésemet reakciónak és nem kampánynak szántam."

2.     Lokál:  "Gerő András: A Jobbik elleni küzdelem tölti ki az életem. "

Szelíd szerk. megj. : Gerő a Schmidt Mária Baráti Társaság  vezetőségi tagjaként két macskának álmodja magát , az egyik tekintélyes balliberális főértelmiségi, a másik Habsburg Intézeti nagyember. Néha le kell antiszemitázni az ilyen álmokért a Romsics Ignácot, de hosszabb távon megéri. Kurvára megéri.  

UPDATE: Cached verzió, a Lokál bátran leszedte az eredetit.

      A Züfecről már írt zsazsu. Mára ezt a darabot nagyjából mindenki látta Pesten, ugyan mi újat mondhatnék róla.

      A K2 előadását könnyű túlrajongani, és én is ezt fogom tenni. Ezek a fiatalok csináltak valami baromi jót, ami után nem egészen úgy megy színházba az ember, mint annak előtte. Igen, ilyet tényleg nem kellene írni erről a darabról, mert ugyan mi lehetne annyira jó, hogy. Semmi. Ez sem. 

      A darab Bulgakov Fekete Hó (Színházi regény) című könyvének különös adaptációja, ami ma ennyire és így valószínűleg csak Budapesten működik. A szerző a sztálini rezsimet kiszolgáló színházelméleti/gyakorlati óriással,  Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkijjal, és annak színházával, a moszkvai Művész Színházzal kapcsolatos érzeményeit írta meg Makszudovként, egyes szám első személyben. És?

      Ha nem lenne Vidnyánszky, akit a rezsim rajongott túl, és nem lenne Alföldi, akit  a rezsim ellenzéke rajongott túl, akkor ez az előadás akár Moszkvában is játszódhatna. Ha nem lett volna az a kaposvári egyetemből, meg lassan az összes többiből, ami lett, ha nem Lévai Anikó és vacsorapartnerei döntenék el, hogy ki melyik színház igazgatója, ha ez az ország nem lenne annyira "érdekes"( értsd elviselhetetlen), akkor ezek a srácok nem válthatnának meg semmit. Annyira egyszerűen nem jók. Vagy inkább, annyira nem lehetnének jók, nem kényszerítené ki belőlük ezt a világ. 

    Nem tudom mi maradna a túlrajongásokból egy normális magyar világban, ahol a dolgok a maguk szomorú természetességükben jók vagy rosszak. Félek, ez soha nem is fog kiderülni. 

     Ukrajna nagyon szegény ország.  Per capita GDP-je alacsonyabb, mint Szváziföldé. Jóval alacsonyabb, mint az albánoké.

      Ukrajnának van egy Fields-érmese, Vladimir Drinfeld. Drinfeld édesapja a Harkovi Egyetem matematika-tanszékének vezetője volt. Ő maga Moszkvában végzett, de a Szovjetunióban hivatalos politika rangjára emelt antiszemitizmus miatt egyetemi állást legfeljebb Baskíriában kaphatott volna, így visszatért Harkovba. A független Ukrajna akadémikusnak választotta, 1998-ig élt Harkovban, akkor távozott az Egyesült Államokba. 

      A végtelen csoportok elméletének legendás alakja Rotislav (Slava) Grigorchuk is ukrán.  A John von Neumann által definiált amenábilis csoportok elméletének kiemelkedő kutatója, ő konstruálta az első szubexponenciális növekedésű csoportot. Nem ő von Neumann egyetlen ukrán követője, Kate Juschenko (Monod-val ő konstruálta az első végesen generált egyszerű csoportot) és Volodymyr Nekrasevych (ő is konstruált ilyen csoportokat, de a fraktálelméletben is nagymenőnek számít) is ukrán.

       Nemrég az ukrán Marina Vyazovska csinálta meg a 8-dimenziós gömbpakolási problémát,  ami világszenzációvá vált, majd később négy társszerzővel a 24-dimenziósat is (az egyik társszerző  Danylo Radchenko szintén ukrán). 

       A fenti kiváló matematikusok közül egy sem él már Ukrajnában. A leghíresebb ukrajnai ukrán matematikus talán Yurii Drozd, aki a véges dimenziós algebrák reprezentációelméletének legalapvetőbb eredményét, a tame-wild dichotómiát publikálta.

       A tehetséges fiatal ukránok el fogják hagyni Ukrajnát, az oktatási törvénytől függetlenül. A tehetséges ukrajnai magyarok is inkább Eindhovenbe vagy Liverpoolba fognak menni tanulni, mint a beregszászi főiskolára, akkor is, ha esetleg megmarad a magyar nyelvű képzés.  Ukrajna rengeteg tehetséges embert tud adni a világnak, de nem fogja tudni megtartani őket. Áthallás van itt kérem, áthallás.

    Románia két legnagyobb sztárja Inna (Love) és Alexandra Stan (Mr Saxobeat)  ismertebbek Európában, mint a magyar popénekesek. ( Ilyen a román istenáldmeg, amikor a román könnyűzenei élet nyomta le egy tévéműsorban. )

    Ez a poszt azonban nem róluk, hanem két olyan énekesnőről szól, akik még a Ceausescu-korszakban tűntek fel.

    Aura Urziceanu a legsötétebb diktatúra idején kezdett jazz-t énekelni, ez egy 1973-as felvétel. 

    Itt  Koppenhágában  lép fel Aura Rully néven. A legnagyobb amerikai jazz zenészekkel játszott, Duke Ellingtontól Thad Jones-ig,

    Ő pedig nem Nina Simone, hanem a román Yma Sumac, az ötvenegy éves korában elhunyt Anca Parghel. És ilyen pár oktávval feljebb .

  Enjoy.